Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ez a sütőzacskós dolog nagyon jó ötlet! Megmondom őszintén nekem eszembe sem jutott lehúzni a bőrét, pedig van benne jócskán zsír, így aztán hiába öntöttem alá olíva olajat
Én egyébként inkább melles vagyok, és sertéshúsos, mert valahogy a szárnyasok egyéb testrészeinél erős mellékízt érzek, nyilván azért mert telenyomták mindenféle löttyel hogy nehezebb legyen. Ezért inkább majd csontos mellet fogok venni, vagy jó sovány sertéscombot ha nagyon húst akarok enni.
Sziasztok!
Én is csatlakoznék a januártól fogyisokhoz! Jelenleg 171 centimhez vagyok 60,5 kg. Nyáron még csak 57 kg voltam, amit évek óta tartottam. Úgy sikerült magamra szedni ezt a 3,5 kg-t, hogy valamikor ősszel volt egy 2 hetes időszakom, amikor 3-4 nagy szelet felvágottas kenyeret vacsoráztam.
A cél 55 kg (pár éve voltam 52 is). A tervem az, hogy fél adagokat eszem és naponta csak 3x. Vacsira nincs szénhidrát, több gyümölcs, zöldség, minimális édesség, húst csak soványat, fehér helyett barna rizs, meg kenyér, és természetesen testmozgás.
Nagyon szeretk enni, nehéz lesz ezt betartani. Sajnos még van 1,5 doboz toffifim, azt meg kell enni, meg Szilveszterkor még eleresztem magam, de jan. 1-től szigorúan fogyókúra!
Én ezt a sűlt csirkét szoktam készíteni, és akár hidegen, kenyér vagy krupli nélkül is meg lehet enni.
Olajban már nem sütök majdnem semmit. A halat is fóliában készítem.
Igen, az én versenysúlyom is a középiskolában volt, 18 évesen a 48 kiló.
Most 26 éves vagyok, és hát lehet, hogy a felnőtt súlyom már sosem lesz 50 alatt, nem is várom el magamtól. Azért írtam, hogy 50 az álom, ha ez lebeg a szemem előtt, akkor az 52-54 talán tartható cél lesz
És tény, hogy kicsi súlyból nehezebb látványosan fogyni. Bár ez is testalkat talán. A párom a 112-ből sem fogyott látványosan. Neki pl. a combja egy tömör izom, és nem hiszem, hogy ez változna, ha a hasa el is tűnne. A nagypapája versenyszerűen birkózott még a '60-as években, na L. tőle örökölte a masszív testfelépítést.
Nálunk olyan kirívóan túlsúlyos ember csak az anyám öccse, de nála hormonproblémák is közrejátszottak az elhízásban. Most már szenved tőle, épp tegnap kellett egy többszázezres készüléket beszereznie, mert alvás közben nem kap elég oxigént, így gépre kötve kell aludnia. És ez is a túlsúly egyik következménye.... ja és semmivel nem bírjuk már évek óta meggyőzni, hogy fogyjon le....
Hiába, ilyenkor eszembe jut a mondat (nem tudom, kitől van): mindenki jó valaminek, ha más nem, elrettentő példának.
Én világ életemben duci kisgyerek voltam. Utáltam is minden mozgásformát.
Aztán a középiskolában koleszos voltam 2 évig - ott még nem is volt gond, mert volt reggeli-ebéd-vacsora. Hétvégén olyanokat főztünk a szobatársammal, hogy nyammm....
De aztán voltam 2 évig "bejárós", a XVII. kerületből a XI. kerület őrmezői részére. Vittem magammal 3 szendvicset, amiből 1-2-t elosztogattam, és azzal voltam egész nap, az ebédpénzt meg cigire és bulira költöttem. Na akkor 48 kg-ra fogytam le észrevétlenül.
Aztán véget ért a suli, 2 év otthon töltve - még ez sem volt gáz, mert akkor nap közben otthon tornáztam, esténként futni jártam. Közben szakítottam a barátommal, akivel 4 évet voltunk együtt. Formában kellett tartani magam, hogy új pasit vonzzak magamhoz
Aztán a 2. év vége felé be is ütött a nagy szerelem. Egy darabig még tartottam magam. Aztán (úgy 5-6 évvel ezelőtt) már olyan viszonyba kerültünk, hogy nem kellett meghódítani egymást, megvolt az eljegyzés, nincs miért aggódni - hát szép lassan elkezdtek rakódni rám a kilók. A párom sem egy nádszál alkat, most épp 110 kg, de már fogyóban van. Ja és hát ami különösen sokat ártott, az a közös hobbink: főzés...
Már hónapok (évek?!) óta noszogatjuk egymást a fogyásra. Nem élünk még együtt, így mindkettőnknek küzdeni kell: neki a lustaságból gyorsan készített zsíros kajákkal, amiket ráadásul rendszertelen időkben eszik meg. Nekem pedig a családdal, akik szerint a 160 cm-hez a 60 kiló teljesesn rendben van. Talán ha együtt lennénk, egyszerűbb lenne.
Na de szóval augusztusban volt meg a nagy áttörés: a párom elkezdett ThaiBox edzésekre járni, jövő ősszel 100 kg kategóriában versenyeztetni is szeretné az edző, most erre hajt. Már 2 kg lement, de persze izom az épült rá bőven. Szóval zsírból biztos ledobott 3-4-5 kg-t.
Én pedig szintén augusztus közepétől kezdtem el konditerembe járni het 2x és odafigyelni a kajára. Lement 4 kg november végére.
Most persze jött fel egy kevéske, de jan. 3-ig már nem állok mérlegre.
Az álomcél 50 kg, de mondjuk 54-nél már nagyon-nagyon elégedett lennék magammal! Sőt, inkább úgy mondom, hogy ha szűkösen, de jó lenne rám a 36-os méret a ruhákból, akkor azt mondanám "megálljunk, mert itt van már a Kánaán"
Hát ez az én (mi) történetem....
Szia!
Nekem hasonlóak a paramétereim, 168 cm vagyok, ehhez 60 kiló. NEkem a jó az 52 volt. Egy éve is ennyi voltam, nyáron lefogytam 53ra, de mostanra megint ennyi vagyok. jövő héten kezdem újra, május végén esküvő lesz, ahová egy olyan ruhát választottam, ami csak nagyon vékony alakon mutat jól!
Egyébként az Astoria-n van az Astoria Fittness, én oda fogok járni:)
Sziasztok!
Szeretnék hozzátok csatlakozni!nem ígérem, hogy mindennap jövök, de igyekszem.
Én úlius elejétől fogytam le 89kg-ról 72-re, ennyi vagyok most. Viszont most az ünnep alatt sok minden lement, aminek nem kellett volna annyira, így januártól szeretnék megint szigorúbb lenni kicst és visszaállni a mindennapi tornára. Azt kell tudni, hogy októberig júliustól minden nap tornáztam,d e a szakdoga hajrában nem volt időm, így kimaradt, de januártól megint minden nap szeretnék. Meg újra úgy enni mint júliustól, egészségesen, tudatosan. Még mehetne le a kilókból is, bár nem tudom mennyinél érezném jól magam, de ez még sok szerintem, más szerint meg max. 5kg menjen még le, 164cm vagyok.
Én sem hittem el, hogy ennyi kiló lemegy így, de ez nagy erőt adott. Ja, meg hasra kellene tornáznom, mert az nem vmi szép a sok fogyásótl.
Megyek tornázni, mert ma besokkaltam, hogy lusta vagyok és ez így nem mehet tovább, így ma már megint tornázok.
Sok siekrt mindenkinek és támogassuk egymást!
Anett
Hát sajnos futógépet nem tudok beszerezni, mert nem tudnám elszállásolni sehol, az anyós okoskodását meg nem akarom hallgatni, hogy neki azt mennyire kerülgetnie kell.
Az edzőtermi dolgot pedig erősen be tudom magamnak képzelni, még akkor is ha nem úgy van. És az a helyzet hogy egy rosszalló nézés rám és soha többé nem megyek vissza. :-(
Nálam az okozta a legnagyobb gondot, hogy én is bánatevő vagyok/ vagy voltam, és ha rossz kedvem volt, stresszesebb napom volt, az nyugtatott meg, ha ettem. Ezeket az evésrohamokat leszámítva nem vagyok olyan típus, aki napi egy baromfiudvart megeszik, de sajnos sok olyan dolgot vittem be a szervezetembe, ami káros, hízlaló, egészségtelen.
Illetve évekig nem igen mozogtam aktívan, de nekem most a spining nagyon bejött. Centiben mérhető leginkább az eredmény, érzem, hogy formál. Nekem nem okozott olyan problémát, hogy fájna a térdem tőle, vagy hasonló. És szeretem, hogy a végén kapok egy visszajelzést arról, hogyan dolgoztam: átlagpulzus, elégetett kalória, stb..stb...
Nagyon élvezem, és időnként úgy felpörget, hogy utána még akár nagy takarítást is tudnék tartani
Valakinek nincs esetleg mintaétrendje?
Találtam az interneten, de nem túl sokat.
Sziasztok!
Olvasgattam a további hozzászólásokat, és cukorral és édesítőszerrel kapcsolatban, nekem azt mondta a természetgyógyász, hogy vegyek nyírfacukrot. A hátránya sajnos az, hogy nem a legolcsóbb, de nincsenek káros hatásai, nem okoz függőséget, és bármire használhatod, teába, ételbe, ugyanúgy, mint a cukrot. Sőt, állítólag valamivel kevesebb is kell belőle, valamivel édesebb.
Írta valaki korábban, hogy a kalóriaszámolgatás hülyeség, én kalóriaszámolással fogytam eddig, hozzáteszem, hogy emellett én figyeltem arra, hogy kerüljem az egészségtelen ételeket. Nekem bevállt :)
ha olvastad a könyvet, mindent tudsz. engem nagyon motivált, ami ott le van írva, de tény, hogy nem oldja meg a gondjaimat.
nekem tavasszal-nyáron volt egy nagyon durva időszakom (persze azóta több is, de az sokáig tartott). minden nap sütiztem. mellette hajnalonta futottam, hogy legalább ne hízzak el. (de úgy is kerekedtem, de ez mellékes.)
és pontosan úgy nem tudtam elképzelni az életem süti nélkül, mint te! és ezt nagyon komolyan mondom!!!
most ilyenekre gondolok:
"ehetek sütit. bármennyit. amikor csak akarok. akár most is. de: megéri??? mennyi munkám veszne kárba? mennyit kéne edzeni, hogy ledolgozzam? milyen szar látványt nyújtok felpuffad arccal, karikás szemmel? milyen rossz, amikor szorulásom van a cukortól?"
szóval megy az önszugera keményen. jobbat nem tudok:-(
Most indiszkrét leszek, de nem bántani akarok.
Minden topikban az van, hogy le kell fogyni, ki 5, ki 10, ki 20, ki 30 kilót, ki többet. Elhangzanak diéták, edzéstervek, stb., de arról keveset olvasni, hogy ki hogyan szedett fel annyi kilót.
Ha nem gond, mesélhettek róla, mert ebből is lehet tanulni, azoknak, akik még nem túlsúlyosok, azoknak végképp jó infó lenne.
hát ne is "dobáld lefelé" azt a súlyt! csak nyugisan.
én nem ajánlom a spinninget, nagyon megterhelő. ami nekem bejött, az a tempós(!) séta, futógépen. először 40 perc. ezt emeltem 1 órára. utána a sebességet is lehet fokozni. hiába vagyok sportos (napi 1,5-2 óra sportmozgás megvan), futni nem tudok/merek. mint ahogy rubintrékázni sem.
azért jó a futógép, mert ott esélyed sincs andalogni:-) a konditeremből nem fognak kinézni, csak akkor, ha feladod:-) és néhány hét után lesznek ismerőseid is, így még nagyobb kedvvel fogsz járni.
akkor kicsit más az ízlésünk:-)
nálam sem veszélyesek az édes "rendes" kaják (amiket pl. ebédre ehetünk, pl. a grízestészta, metéltek). halmokban állhatnak előttem, semmi reakció. a sós ebédek (pl. sültkrumpli rántottsajttal) sem hoznak lázba. még jó! elég nekem az édességekkel megküzdeni!
néha nehéz szembemenni a családdal. anyósom egyáltalán nem sütögetős - ez az én szerencsém. talán az furcsa nekik, hogy semmihez sem eszem kenyeret, de már ezt sem teszik szóvá.
amúgy lehet, ha ennék valamilyen sós sütit, engem is elkapna a gépszíj. sőt, valószínű. de mivel nem kívánom, meg sem kóstolom.
ügyes vagy, hogy megálltad a karácsonyi sütievést! én inkább nem tettem próbára magam:-) néha nehézkes volt, de csináltam egy nagy vödör gyümisalit (még a meggybefőttet is átmostam, mivel cukros lében volt:-)), így azzal vígasztaltam magam. csak kíváncsi vagyok, szilveszterkor mi lesz...
ugyanis azt vettem észre magamon, ha a társaságban van édesség, akkor is harapósabbá, idegesebbé, izgatottabbá válok, ha történetesen kiállom a próbát, és nem eszek belőle. csak azért, mert tudom, hogy ott van, és az nekem tilos. komolyan, mint egy rossz drogos.
Cukor bluest olvastam, az az igazság, hogy az ott leírtakkal tisztában vagyok, saját bőrömön tapasztalom, hogy mennyire függővé tesz, mennyire mérgez a cukor.
Most valahogy még elképzelni se tudom, hogy ne egyek sütiket.. igaz ma még csak egészséges dolgokat ettem, és estére is csirkeszárnyat készítek salátával, de nem tudom, hogy mikor jön rám megint, és akkor mindegy hogy bányász szelet fehérkenyér ujjnyi vajjal meg lekvárral, vagy sütemény esetleg csoki vagy keksz, ami elém kerül megeszem, mindegy csak hízlaljon.. és ami a legjobban bánt a dologban. azon kívül, hogy magamat tönkreteszem, az az, hogy a gyerekeimnek milyen példát mutatok:(
Tényleg?
Hát ezt nem tudtam....
Na megyek, sétálok egy nagyon a kutyával.
Köszönöm, hogy így már ésszerűbb a választásom. Mármint a diétát illetően. A jutalomfalat nincs és kész. Vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy nekem a pacalpöri és a töltöttkáposzta jelentené az, és természetesen nagyon csípősen. Este meg már nem lehet, mert durva lenne. Ezt én belátom.
Tudtad, hogy a paprikában lévő kapszaicin, ami az erősséget okozza, ugyan olyan boldoság-hormonokat szabadít fel mint a csokoládé?
semmilyen irányban nem szeretnélek noszogatni, de szerintem jó a közérzetnek a cukormentes élet. én nagyon élvezem. de az igazsághoz hozzátartozik, hogy mindenben van cukor. még a natúr joghurtban is. a leveskockában is. na, az ilyeneket én sem tudom kikerülni, megelégszem azzal, hogy a "direkt" cukrot száműzöm. már ez elég a jó közérzetemhez.
ez volt az első olyan karácsony, hogy nem ettem semmi finomított cukrosat. nem dőlt össze a világ:-) tetemes mennyiségű gyümit ettem, csak savanyúakat, de nálam ugyebár nem a fogyás a lényeg (az úgyis jön), hanem a függés visszaszorítása. de azért megkönnyebültem, hogy tegnap a férjem megette az uccsó szaloncukrot:-)
pedig nagyon féltem, hogy pont november legvégén született meg a nagy elhatározás, nagy karácsonyi habzsik előtt, de egy akadályt legyűrtem. következő a szilveszter. remélem, senki sem hoz habos-krémes sütit...
amúgy lehet, hogy nem csak cukorfüggő vagyok, hanem ch-függő is. mert ha diabetikus nasit eszek, akkor is jön a kívánás... bár ilyen édességek után nem leszek mélabús, egyszerűen csak még többet ennék belőle. inkább ezeket is kerülöm, illetve tartogatom a végső esetre.
Így már ésszerűbben hangzik
csak annyira 'őrülten elszántnak' tűnt (ne értsd félre), hogy megijedtem 
Egyébként edzés után 1 órán át nem is szabad enni! Én speciel nagyon éhes szoktam lenni, de ha azt az 1 órát mással töltöm, utána csillapodik az éhségem, és kevesebbet eszem. Másrészt a lélek is dolgozik, és azt hiszi, hogy mivel volt edzés, jutalomként jár 1-2 plusz falat. Hát frászkarikát!
