Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nekem nem szabad?
Létrehozva: 2010. július 24. 20:30
Itt a nyár.
A szülők kénytelenek együtt lenni gyerekeikkel....vagy nem.
Szomszédnő: állandóan ott vannak az unokák nála,kérdem,apja-anyja mégiscsak nincs ezeknek a gyerekeknek?Válasz: az apjuk at idegesítik a gyerekek.
Másik nagymama:elhoztam már a lányomtól a gyerekeket,mert már megőrül,ki van tőlük,már attól félek ,kért tesz bennük.
Harmadik: a menyem már megbolondul a gyerekektől(1 hete van velük szabin).
Kérdésem:ha én,gyerektelen azt merem mondano,hogy egy gyerek idegesítő,meg jaj,akkor én egy utolsó,szemét,nemzetellenen köcsög vagyok,de a saját nevelőszülője kiborulhat,őrjönghet a saját gyerekétől?Csak nemekem kötelező elájulnom minden őrjöngőgép Döncikétől?Mert,ha nem,akkor aztán jön ahaddelh
Lehet,hogy nincs gyerekem,lehet,hogy nem is lesz,de nemhogy egy gyereknek egy felnőttnek sem tudnám azt mondani,mint amit a nemzet édesanyja anyukák(fehérek!!) szájából nem egyszer hallok ,mint: Kitaposom a beled,meg szétrúgom a picsád,meg ilyenek.
De hát igazatok van,én csak egy gyerekgyülölő.))))))))) vagyok,ezek az édesanyák meg szeretik a gyerekeiket.
Biztosan.
Mondhatjátok,hogy egy-egy eset után minek ítélkezem,na,nem,de amikor a szomszédban nap,mint nap hallom,hogy beszélnek a gyerekkel(ha az ember ideges,akkor is van szeritnem egy emberi szint,amit nem lép át),akkor.....
Persze,édesanya hótideg,mert apuka anak elelnére sem vette el,hogy szült 2 gyereket,persze ez még nem lenne elég,minden második héten le akar lépni.
De erre meg azt mondom,válogassa meg egy 38 éves nő,hogy kinek szül.
Bocsika! most vettem észre, hogy mellé, ill. fölécsaptam!
Hí! Ebben az utolsó mondatodban olyan igazságot írtál le, hogy na.
Nekem is ez a véleményem, csak nem tudtam ilyen frappánsan megfogalmazni.
Szia Amarynda! Hogy vagytok? itt is találkozunk ugy látszik, nem csak a másik topicban!
Szióka , szép napot!
Szia Anita70! Hát itt is találkozunk?
Én nem tudom, hogy ki hogy van vele, de te tudod, hogy én hogy állok az unokákkal. Felneveltem 3 gyereket, eszembe se jutott megőrülni tőlük, besegítettem a 2 nagyobb unokám nevelésébe, mert nálunk laktak és most a 2 kisebb unokámat pátyolgytom, amikor szükségük van rá és utazom több száz km-t, hogy segíthessek a lányomnak. És alig várom a szüneteket, hogy nálam lehessenek. Ha betegek, megyek őket ápolni, hogy az anyjuk nyugodtan dolgozhasson. Boldog vagyok, hogy szükség van még rám és még mindig nem őrültem meg, pedig már dédunokáim is vannak. Csak azt sajnálom, hogy már 73 éves vagyok és nem sokáig fogom már a leszármazottaimat élvezni. Tehát összesen 4 unokátón"nem őrültem meg" akik egyébként imádnak és azt szeretnék, ha mindig ott lennék velük.
De te azt mind tudod! Hogy aztán mások mit gondolnak az elmeállapotomról, az bizony nem tud izgatni.
Üdvözlök minden topicolót!
Ah, Elsi, mar megint Te vagy?
Alapvetöen igazat adok neked, de mondd, van mas temad is, mint a melegek dicsöitese es a gyerekesek fikazasa?
Na, hogy sikerült a rokonos csinnadratta?
Én is IMÁÁÁÁDOM a rokonokat. Főleg, azokat, ahol kisgyerek is van. Ők mindig tudják ám a frankót
Például, hogy egy egyéves gyereknek minimum 16 kilónak kell lennie ("a tied nem annyi, biztos beteg!") nomeg, hogy féléves korától már mehet neki a sülkolbász és a rakottkrumpli ("ti még almát esztek? hát mi már SOKKAL ELŐRÉBB tartunk nálatok!!")
Amióta gyerek van itt is, ott is, és sikerült megtapasztalnom, hogy kicsit más nevelési elveket vallanak, lecsökkentettem az évi maximális együttlétek számát 1-re
(az a karácsony, és még az is milyen stresszes)
Alapvetoen egyetertek, de gyakrolatban megiscsak viszem a gyerekeimet mindenhova, megfelelo szamokra izgalmas kalandokat beiktatva.
Londonban pl siman talalok izgalmakat egy 3 evesnek. (egy 2 evesnek is)
De voltam szoptatos-pelenkassal strandon, sot wellness hotelben is es imadta a baba az uszkalast...
Na igen. Tehát nem a pelusos-szopós csecsemőt kell azért utálni, minősíteni, mert a szülei strandra vitték. És nem a nyűgös 3 évest kell szörnyetegnek nevezni, mert végigvonszolják egy londoni városnézésen.
Csakhogy, itt önmagukat érett gondolkodású felnőttnek tartó nickek a nyomorult gyereket hordják el mindenféle ocsmány féregnek, mert a gyerekekhez tartozó felnőttek helytelenül cselekednek.
"4 napos nyaralást nem bír elviselni a szülő a gyerekével."
Akkor kell a gyerekkel együtt nyaralni, amikor már a gyerek is élvezi a nyaralást. És oda kell menni, ahol a gyereknek is jó. Pelenkás, szoptatós csecsemőt nem viszek strandra, mert a strand lényege a napozás, fürdés, a rohangálás.
3 éves kisgyereket nem viszek Londonba, ahol a lényeg a városnézés, mert baromira unja, és rosszul érzi magát. Vagy én sem megyek, vagy nélküle megyek.
Értem m,miről ír elsi,elég csak megnézni a NYaralás-egy gyötrelem című topikot. 4 napos nyaralást nem bír elviselni a szülő a gyerekével.
Még azokat birom,akik a 2-3-4 gyereküket úgy nevelik,hogy két nagyi,két nagypapi folyamatosan beosztva,aztán játsszák az eszüket azok előttt,akik 1 gyereket nevelnek mindenféle segítség nélkül.
Ki tudja? Egyeltalán miért tud gyűlölni?
Az én nézőpontom ugyan, de bennem pont a burkolt szöveg indított el gondolatokat. Lehet, hogy a saját gyűlöletét ebbe rejti, de amiről ír igen csak élő probléma. Azt pedig sokkal súlyosabbnak tartom. Igencsak napirenddé kezd válni. A szülőknek tele a cipőjük a gyerekeikkel, mint egy hozzászóló is írta, még nem is kifogásolható. Elvégre ha egy szülő szabadságon van miért ne pihenhetne, elvégre fárasztó az, ha add ide, vedd el, elvette, stb.-t kell hallgatnia. Nekem ez rémisztőbb, mint ha bevallja, hogy nem szereti a gyerekeket, nem akar stb. lelke rajta. Mindig inkább, mint egy társadalmilag elvárt gyerek, a bölcsöde, az óvoda, a nagymama, a gyermekvédelem nyakán.
Rátapintottál a lényegre: az emberek nagy többsége csak magával foglalkozik, nem tőrődik az embertársaival. Lásd alsó szomszéd stb..
Azt is meglehet figyelni, hogy mint szülő-a pedagógusok-rosszabbak, mint a mezei szülők a saját gyerekükkel szemben.
na ez szívemből szólt a hsz!
én most épp kivagyok (igaz nem a gyerekektől, hanem hogy rokonos csinnadratta lesz. és barom vagyok, mert nem kellett volna bele se vágni, most akkor nem lenék idegbajos, hacsak barátookat (mbe amúgy azért rokonos is tartoznak hívtunk volna)
de ottlesznek a nagyszülők, akik tudják a frankót, de segíteni nem segítenek. ha véletlen kínunkban már szólunk azonnal lelépnek....
a topikindítóban emlegetett egy hétig a nagyszülőknél a ygerekek... áááááá...... nálunk ők vannak ki tőlük. hát igaz. nem lehet órákat tvzni, meg süörözni ücsörögve mellettük. dehát gyerekek! szaladgálni szeretnének, stb, nem a sarokban ülni.-
Milyen igazad van!
Én a részemről nem fogok egy gyerektelennek sem nekiugrani.
Majd megtapasztalják ők is...
Én már látom a fényt az alagút végén, ők viszont még csak most ugranak bele... 
Sokáig irigyeltem azokat, akik ezt könnyedén csinálják, aztán rájöttem, hogy ők sosem egyedül csinálják. Ennyi.
Teljesen igaz, a gyerekek sokszor idegesítőek.
Dr Ranschburg írta, mondta nemrég, hogy "a gyerekek bizony a puszta jelenlétükkel is szívják a vérünket", még, ha éppen nem hisztiznek akkor is. (nem pont így mondta, de szerintem találó). Igen, amiatt, hogy még, ha egy kor felett nem is állandóan, de igenis figyelni kell rájuk, rendszeresen, nem lehet igazán elmerülni más dologban (pl munka, tanulás, főzés), tehát kikapcsolódás nincs.
Szomorú, hogy sok ember szerint igaz, hogy nem illik ezt kimondani. Nemcsak gyerektelennek, gyerekesnek sem!
Pedig, ha ez tudatosulna a társadalomban, talán lassan kicsit könnyebb lenne az anyák helyzete.
Nekem is volt egy olyan 10 hónapom, amikor folyamatosan hármasban voltam velük, férjem külföldön, és nem tudtam a nagymamának sem "lepasszolni" őket. Szégyen vagy nem, az őrület határán jártam. Mert egy dolog a játszóterezés, otthoni legózás és megint más a rendszeres ügyintézés, bevásárlás, utazás, kórházi látogatás, nagyszülő + dédi ellátása kettővel majdnem egy éven át, úgy, hogy még este sem tudsz egy fél órára kikapcsolni..
No igen, a határok.
Mivel nem tudja a szülő, hogy a gyerek mindent megenged magának, ha a hgyják, ezért aztán a szülő azt sem tudja, hogy a gyereknek hol lehet megszabni a határt.
Aki pedig erőszakosan szabja meg a határt, annál meg az a gond merül fel, hogy túlságosan korlátoz.
Szóval megértem, ha szülő "tanácstalan", csak azt nem értem meg, hogy miért nem fogad el ilyenkor külső szemmel néző segítséget?
Azt már mondani sem merem, hogy miért nem kér segítséget, aki talán rá tudná vezetni arra, hogy hogyan másként?
Ezt így könnyű kijelenteni, de nem mindig működik.
Mit teszel, ha a másik fél nagy ívben tojik a többszöri kérésedre, és azért is folytatja tovább? Nem mindenkire hatnak ám a szavak, te álomvilágban élsz.
Az a nagy büdös helyzet, hogy kommunikáció nélkül is tudni kéne, hogy nem labdázunk kora reggel a lakásban, mert esetleg az alattunk lakót zavarhatja, és az a szomorú, hogy ezt egy tanult ember magától nem tudja.
Az nem szabad téma legyen, hogy a szülők nagy többsége (tisztelet a kivételeknek), nem tud, vagy túl fáradt ahhoz, hogy neveljen. "Jaj kisfiam most nem mehetünk játszótérre (lefekszik a tévé elé), menj csak ki a folyosóra biciklizni, vagy labdázhatsz a szobádban"...
Mennyi türelmetlen, illetve a gyerekeibe "belefáradt" szülő van, de amikor mutogatni kell a gyereket a világ felé, akkor felveszik a tökéletes család képet. Csak a közvetlen szomszéd tudja megmondani, hogy mennyit ordítanak a gyerekkel, hányszor verik naponta...
Ez a topic is meg össze fogja ugrasztani a gyerekeseket a nem gyerekesekkel, mert van aki azt hiszi, hogy attól, hogy gyereke van magasabb ember kategóriába került át.
De akár van gyerekünk, akár nincs, nevelés és viselkedés kérdése, hogy ki milyen ember. Mindkét kategóriában vannak jóérzésűek, meg kevésbé azok
Ja. Vagy nézzék a Csodálatos kutyadokit. Abban nincsenek vernyogó kölkek (belenéztem a szülős műsorba, de nem bírtam 5 percnél tovább), és az alapelv ugyanaz. A kutyának is kell a határ, és ennek következetes rögzítése, meg a kis lárváknak is.
És igen, ez direkt provokatív. Rajta, mindenki tolja ki itt a frusztrációját, ne a gyerekén a vasárnap délelőttben:))!
Nekem most sikerült véletlenül beletenyerelnem egy kényes témába. Alapvetően nem vonzanak mások gyerekei (nekem nincs egyelőre), mert fárasztanak. Barátom főnökeivel elmentünk jetezni, hozták a gyerekeket is. A kisebbik (7-8 éves fiú), mint egy sziréna, nyühögött, visítozott, már húztam a szemöldökömet, hogy húúúvazzz... ez hosszú délután lesz. Amikor az apjával ment a jettel, nyihogva jött ki, hogy ettől fél, az rossz, stb.
Utána elém ültették fel. Nem mertem gyorsan menni, nehogy leessen, gondoltam majd később egyedül állatkodok a magam örömére.
Rángatta a kormányt, ami szintén veszélyes volt, elkezdtem beszélni hozzá, mutogattam a parton a növényeket, csak hogy ne a kormányra figyeljen.
A hullámoktól se félt már, simán átmehettünk rajtuk.
Amikor kijöttem, mondtam is a barátomnak, hogy jééé, hogy megkedvelte a kissrác a jetet. Nagyon integetett a szemével, hogy hallgassak. Utána mondta, hogy persze, mert az apja nem szólt neki, hogy fordulnak vagy ugratnak, én meg előre mondtam neki, azért lett olyan kezes bárány, csak kár volt a szülők előtt felhoznom a témát.
Mondd, az eszedbe sem jut, hogy a nagyszülők követelik ki, azt hogy unokázhassanak?
Az Nlc-n is olvastam már ilyet nemegyszer. Az unatkozó nagyszülő akarja, hogy állandóan nála legyen az unoka, vagy ő megy a fiatalokhoz, hogy unokázhasson. El akarja magát foglalni, vagy csak egyszerüen imádja az unokáját.
Belelátsz mindenki életébe, hogy mindenről itélkezned kell?
Hol itt, hol ott bukkan föl a gyermekkel vagy gyermek nélkül, vagy egyéb ellentmondásos téma.
Valaki írta, hogy milyen jó lenne, ha mindeki magával foglalkozna.
Sajnos éppen ez a gond, hogy mindenki csak magával foglalkozik, de úgy, hogy pl kikérem magamnak, ne szójjá bee, mi közöd hozzá, menj a francba, és hasonló nyalánkságok formájában.
Úgy tűnik senki nem nézi a tévében a Segítség szülő vagyok műsort, mert akkor lejönne az, hogy bizony bizony a szülők csak siránkozni tudnak, hogy ilyen meg olyan a gyerek, és ők a szegények, akiknek a fejük tetején is vítustáncot járnak.
A gyerek mindig olyan, amilyenné hagyják. Ha a szülő engedékeny, ha nem következetes, ha túl szigorú, ha... ha olyan a szülő amilyen, akkor olyan gyereket nevel, akivel nem lehet bírni, és valóban megkeseríti a szülő életét.
Viszont amikor egy szülőt ilyen témában valaki felvilágosít, akkor pont az ilyen szülő az, aki első nekifutásra fel van háborodva, hogy a másik hogy meri.
Szóval gyerekesek és gyerek nélküliek jó ha tudjátok, hogy nem a gyerek olyan, akit nem lehet elviselni, hanem a szülő az, akinek köszönhető, hogy elviselhetetlen gyereket tudott csupán nevelni.
Külön szerencséje van annak a gyereknek, aki ennek ellenére is "normális" gyerekké tud változni, illetve aztán felnőtté.
És mint úgy általában, semmi sem kőbevésett, így az általánosítás ebben a témában is meddő viták szülőágya.
Nekem vannak gyerekeim, igaz, már felnőttek. Nagyon várom, hogy legyenek unokáim is, akikkel sok időt tölthetek majd együtt. Minden bizonnyal lesz olyan, hogy el fogok tőlük fáradni, de ez nem a gyerek hibája lesz.
Amikor az enyémek voltak kicsik, mindkét oldali nagyszülő pár versengett, ki vigye el magához őket, akár több napra is. Ez jó volt nekünk, a szülőkmek, mert jó volt kiszakadni egy kicsit a napi rutinból. És volt olyan is, hogy valamelyik nagyszülő ránk telefonált, ugyan hoznánk-e haza a gyerekeket, mert most fárasztják őket. Nem volt ezzel sem gond, értük mentünk.
Bizony, az én gyerekeim is tudtak olykor hangoskodni. Nem azért, mert szörnyikék, egyszerűen azért, mert gyerekek. Élő, eleven emberkék, akiket meg kellett tanítani arra, mit, hogyan kell és lehet.
Nálam az csapja ki a biztosítékot, amikor azt olvasom, hallom, tapasztalom, hogy felnőtt emberek durván dehonesztáló véleményt mondanak gyerekekről. Ha gond van velük, talán az őket nevelő, illetve nem nevelő felnőtteket kellene minősíteni. Egy gyerek nem úgy születik, hogy ott a fejében a jólneveltség. Azt a felnőttnek kell/ene megtanítani.
És nem, nem kell mindenkinek szeretnie az én gyerekemet. Meg egyáltalán a gyerekeket. De azt gondolom, minden felnőttnek kell annyira érett eszűnek lenni, hogy a helyén kezelje a dolgokat. Én viszont azt tapasztalom, hogy ez nem így van.
Nem akarsz gyereket? Hála istennek! Így is túl sokan vagyunk.
És még egy, ha nekem el kell viselni neveletlen és gyerektelen szomszédaim késő éjszakába nyúló üvöltve röhögését,társalgását a nagyszámú baráti körük hasonszőrű tagjaival együtt, akkor kérek pont ugyanannyi toleranciát a nappali üzemmódú kisgyerekes családoknak is.
Ez olyan tipikus reakció... Szeretem az ilyen érzékeny és goromba embereket. Csak egy dolog kérdéses előttem, hogy az ilyen "pedagógus" anyuka miért nem költözik vidékre a 6 csemetéjével egy családi házba. Az nem töri meg a csemeték fejlődését, hogy egy társasházban kénytelenek reggel labdázni és nincs egy normális udvar ahol kitombolhatnák magukat?
Te jo eg es ilyen pedagogusok nevelik a jovo generaciojat?
Erdekes , mi is emeleten laktunk es soha egyetlen egyszer nem labdazhattam a lakasban. Nagymama siman kozolt hogy nincs labda a lakasban es kesz, es nem hevertem romokban sem akkor sem kesobb.
Ma miert nem lehet ezt?
Jo fej lehetett a dedimama
En siman osszehanynam magam egy akarmilyen hintan
Nekem is van cicam, mindig is volt az elmult 30 evben .
Ezen mar tobbszor is gondolkodtam hogy hogyan lehet az hogy egyszeruen imadom oket, soha semmivel nem tudtak meg felidegesiteni, meg akkor sem amikor valami kart csinaltak.
Viszont a gyerekeket jo messzire elkerulom, mert nehany igen ritka kiveteltol eltekintve mondjuk 5 gyerek kb. az eletem soran
, az sem tovabb mint 1-2 ora mindegyik idegesit. A kamaszok mar kevesbe de a 12 ev alattiaktol es foleg a 2-6 evesig kb, na azokat egyszeruen keptelen vagyok elviselni.
Kedves Indi1,
nagyon rendes vagy, ha a gyermekeidet 2 percnél tovább nem engeded labdázni a lakásban, a szomszédaid, különösen az alattad lakó biztos nagyon örül a vasárnap reggel 6:12-kor megejtett másfél perces labdázásnak. És úgy nézem, veled sem lehetne ezt megbeszélni, hiszen a "Rengeteg szabad mozgas es jatek _ csak igy tud normalisan fejlodni."-ebbe nem fér bele, hogy szabadtéri játékot nem játszunk a lakásban, másfélpercig sem.
Miután nekem is van kettő, és nem hiszed el, ők is voltak kicsik, igy tudom, hogy rengeteg mozgás és játék szükségeltetik a fejlődéshez. Csak tudod, mi másfél percig sem labdáztunk a lakáson belül, és alap volt a papucs nélküli, vastag-zokniban közlekedés, és sorolhatnám. A reggeli elsőnek ébredőnek pedig mindig ott volt egy könyv, amig a többiek is felébrednek... (amig gyesen voltam, 7-kor keltünk)
A probléma egyébként sem ott van, hogy a gyereknek nagy a mozgásigénye, hanem ott, hogy egész nap a lakáson belül vannak, mert "tanulni kell" és ezért sem apuci, sem anyuci nem viszi őket a játszótérre/uszodába/sportpályára/kirándulni/stb. Nem megyünk sehova, mert tanulni és művelődni kell, mert mi vagyunk az értelmiségi szülők. Aha.
A topik témájától bocsánat, valóban eltértem, de talán annyiból mégiscsak ideillik, hogy "ha nekem hat kölköm van, akkor én jobb anya vagyok mint a kétgyerekesek", hogy a kevesebbgyerekes csak hülye lehet a neveléshez... Valahol a gondolkodásmód paradox-hasonló, mint amit Elsi1 mondott, hogy ha nincs gyereked, akkor muszáj imádnod a kölköket, ha van, akkor beadhatod bármilyen kölyökmegörzőbe, mint egy ruhatárba, és kikészülhetsz és utálhatod és a pokolba kivánhatod és...............
Semiramis és Rupcsi és Elsi1, igen, megpróbáltam kommunikálni a házaspárral - akik alapjában véve értelmiséginek számítanak, és hófehérkék, tehát elvileg kommunikációképesek.
Anyuci magát pedagógusnak tartó egyed, aki, miután meghívtam magunkhoz egy teára, meghallgatandó a gyerekeit a fejünk felett, két választ is adott a problémára. Az egyik, hogy miután én nem pedagógus vagyok (hanem csak egy nem-pedagógus-diplomám van, a számítógépek környékéről, biztos buta vagyok), és nekem csak kettő gyerekem van az ő hatjával szemben, ezért nekem fogalmam sincs a gyerknevelésről. Tudhatnám, hogy a gyerekeknek mozgásigényük van. A másik válasza 5 perccel később az volt, hogy igazán belátható, hogy hat gyereknek hatszor annyi a mozgásigénye, mint kettőnek, és ha neki is csak kettő lenne, akkor csak ketten labdáznának. Ezekután vérigsértődve elrohant, a teát sem itta meg. Nem tudom, mit és hogyan kellett volna beszélgetnem vele, hogy ne sértődjön meg... A pasas mentegetőzni látszik, de a felesége azóta, a múlt héten, a köszönésemre válaszul nem visszaköszönt, hanem közölte, hogy nem fogja a gyerekeinek a lelkét megtörni tiltásokkal (Én mondtam mosolyogva, hogy szép jó reggelt, jó meleg lesz ma is... - erre válaszolta ő, hogy nem töri össze a gyerekei lelkét)
Nnnna, akkor hát milyen kommunikáció, és kivel...????
Jól írta Elsi1, idézem: "Egy szülőnek magának kellene eljutnia arra a szintre,hogy nem engedi társasházi lakásban motorozni a gyerekeit,meg kézilabdázni:)Ha meg magától nem jön rá,akkor olyan hülye,hogy a szólás sem ér semmit."
De nem érted az ellentmondást?A szülőnek meg van engedve hogy néha a pokolba kívánja a gyerekét,viszont a gyreektelennek kötelező jelleggel kell(ene) gügyögnie minden szörnyikéhez,ha nem akarja kivívni a gyerekgyűlölő titulust?
Madách Imre mondott olyasmit,hogy minden gyerek úgy születik,mint a Messiás ígérete,csak később válik a megszokott gonosszá.
Ugye Te sem gondolod komolyan,hogy a motorozásnak,meg a kézilabdázásnak a panel 5.-en van helye?Szerintem inkább a játszótéren.
Ráadásul a gyereknek is jobb ott,mint a lakásban keringenie.
Egy barátnőm elkövette azt a hibát,hogy szólt,amikor már elege volt a feje feletti kerékpár-versenyből.
Eredmény: még 5 évig lakott abban a házban és sem az adott pedagógus házaspár,sem a két gyerek soha többé nem köszönt neki.
Különben is, a gyereknek nem lehet azt mondani,hogy nem,mert sérül a lelkivilága.
És ha szól,akkor mi van?Kötekedő,gyerekgyűlölő szinglinek lesz kikiáltva és nem gondolod,hogy ezek a drágaságok termelik majd a nyugdíjadat?:)
Egy szülőnek magának kellene eljutnia arra a szintre,hogy nem engedi társasházi lakásban motorozni a gyerekeit,meg kézilabdázni:)Ha meg magától nem jön rá,akkor olyan hülye,hogy a szólás sem ér semmit.
Ja,és hagyjuk a romákat, a hófehér szülők is éppoly bunkók ebben a kérdésben,
a gyerekeket nem kell szeretni, de megerteni erdemes..
...fontos tudni, hogy a gyerek nem azert rossz, hangos, verekedos, orjong, labdazik es motorozik a fejed felett , mert teged akar idegesiteni - hanem mert maskepp nem tud viselkedni. Rengeteg szabad mozgas es jatek _ csak igy tud normalisan fejlodni. Mas kerdes, hogy erre/ehhez nincsenek meg a feltetelek egy x emeletes hazban. A neveles persze reszben segit - en sem hagyom 2 percnel tovabb labdazni a gyerekeimet az 1.emeleti lekasunkban, es rohangalni, duborogni sem szabad, a kismotor meg sosem volt a lakas tartozeka - tehat egy kis odafigyelessel ra lehet nevelni a gyerekeket, mi az amit szabad mi az amit nem - es elviselheto egyuttelesre lehet oket nevelni.
DE: nem mindenki veszi eszre, hogy a viselkedese/suk a szomszedot zavarja. Ezert csak azt tudom mondani: kommunikacio. Keressuk meg, es beszeljuk meg a problemainkat a masikkal - segithet valamennyit, ha konfrontalodik az illeto a gonddal (pl. lehivom magamhoz es megkerem a gyerekeit, hogy utogessek a labdat 5 percen keresztul amig az anyjuk nalunk van - vajon mit szol hozza az asszony?, stb.)
Vannak dolgok, amit nevelessel sem lehet elerni, mert egyszeruen a gyereknek olyan a temperamentuma, vagy valamilyen egyeb gondja van, amin nem lehet valtoztatni. Ilyenkor meg kell tanulni egyuttelni veluk, barmilyen idegesito az, hogy pl. a ket gyerek allandoan hadakozik, egymas hajat tepi, veszekszik - raadasul mindez iszonyuan rosszul esik az ember lanyanak, mert a sajat gyerekeirol van szo, es ugy erzi, hogy rosszul nevelte oket, vaöamit valahol elrontott...holott ez egyaltaln nem igy van, de megis...ezt a rossz erzest senkinek sem kivanom...ha nincs gyereked sohasem fogod atelni es talan emiatt nem is tudod megerteni, miert gyulolom es szeretem egyszerre a gyerekeimet, es miert mennek utanuk a tuzbe is es miert kivanom idonkent a pokoba oket...rengeteg szelsoseges erzes...es amig minden egyensulyban van, ez igy rendben is van. ;)
szep napot mindenkinek
"Már árulom a lakást."
Mond meg nekik, hogy igen, árulod a lakást, mert nem tartják be a közösségi normát.
De!!!
Kizárólag a kisebbség azon részének adod el, akik felveszik/legyőzik őket a norme nem betartásával.
Én nem tukmálom senkire a gyerekem,nem várom el,hogy dicsérjék,de valóban létezik az anyák azon alfaja,akiknek első mondatuk,bárkivel is találkoznak,hogy kiharcolják a gyerekükre a dicséretet(ugye milyen szép-okos-ügyes).Szabad kiakadni a gyerekektől,szülőknek és gyerekteleneknek is,néha én is ezt teszem és akkor sem háborodom fel,ha valaki azt mondja,hogy nem akar gyereket.
Inkább vallja be őszintén,minthogy társadalmi nyomásra szüljön,na ezekből a babákból lesznek azok a gyerekek,akiket tényleg éjjel-nappal,ha kell,ha nem lepasszolnak a nagyihoz(mert a jelenség létezik,kár tagadni).
Amikor ott élsz egy közösségben,egy társasházban,akkor ezek a dolgok nagyon jól levehetők.
ÉN MEG csak EGY GYEREKET vállaltam,ezért kapok sokat.
Szerinem senkinek nem kötelező imádni a gyerekeket. Ezt ki mondta neked?? Csak nem itt az nlc-n győzködnek? Ez tök hülyeség. És én sem vagyok oda a rossz gyerekekért, vagy a más gyerekeiért, mert én az enyémet szeretem, de nem is várom el, hogy őt aztán mindeki imádja...
Illetve valójában csak a kisgyerekekért nem vagyok oda, talán mert az enyém már nagy, és úgy örülök, hogy önálló, és nincs türelmem mások gyerekéhez... Ez van.
Azokról az anyukákról meg, akik nem törődnek a gyerekükkel, mert mondjuk a shopping fontosabb nekem is meg van a véleményem, de azoknak sem utálom a gyerekét (a nem szeretem, meg az útálom között van különbség) hanem őket nem tudom megérteni...
Bár ha pontosan akarnék fogalmazni akkor azt mondanám más kisgyereke számomra közömbös. A lányom barátnőit meg szeretem de ők már nagyok... És nem szaladgálnak visítozva a házamban... Bár néha verekszenek mint az ovisok és akkor felkiabálok nekik (mikor leszólnak, hogy szólj már rá, meg anyu bánt, meg ilyenek) hogy figyu ezért nincs több gyerekem, mert erre nem vagyok kiváncsi, úgyhogy be lehet fejezni, vagy menjetek át a másikhoz és idegeljétek az ő anyukáját, ott úgyis három gyerek van már megszokta :-) (de ez csak vicc persze)
Ez az egész "kiakadok a kölykömtől" dolog oda vissza igaz lehet...mert ugyanúgy a gyerek is ki tud akadni a szülőktől, nagyszülőktől, nagyszülők az unokától, unoka a nagyszülőtől, nincs ebben semmi különös.
Itt nem arról van szó, hogy valaki nem tudja elviselni agyerekét, hanem arról, hogy az ember néha nehezen viseli a családját! És ha így nézzük a dolgot, nem is olyan fura, hogy a nagyinál is sokat van a gyerek, én például direkt szerettem mamáméknál lenni, nem okozott traumát, pedig minden nyáron két hetet anyu szüleinél, két hetet pedig apu szüleinél voltunk, mert anyu nem kapott szabit a nyári szünetre :) Nagyon élveztük...
nem sikerült jól megfogalmaznom a topikindítót. Szóval,ha van gyereked kiakadhatsz,rosszul lehetsz a gyerekektől,ha meg nincs,akkor kötelező imádnod őket?
Sajnos,egyre több olyat látok,hogy konkrétan a beteges nagyi neveli a gyereket,de nem mer szólni pl a lányának,hogy most már nehezen bírja(nekem panaszkodik,hogy már nem bírja,mondom,szóljon a lányának,elvégre gyesen van,jaa,azt neeem meri,mert akkor majd nem hozza az unokát).Ja,anya nem dolgozik,hanem gyesen van,állandó shopping és barátnőtúrán.
Egyébként nem azokkal van a baj,akik nem szeretika gyerekekt és nem is szülnek,hanem azokkal,akik nem szeretik és szülnek.
Mellesleg meglepő,de sok szülő is úgy van vele,hogy a magáért még elviseli a másét viszont nem.
Vagy más: nagyihoz két meny odadobja az összesen 5 unokát 2 hétre és a nagyi már tök kivan.
Érdekesnek tartom,hogy a 30 éves anyuk mind idegroncsok a saját gyereküktől,de a 70-80 éves nagyitól(nem minden nagyi 44 éves) elvárják,hogy hipertop legyen.
Top kedvencem: parkettás lakásban kismotorral nyomják egész nap feletted?
Szólni?Ugyanmár!ÁTharapják a nyakad,meg rád fogják,hogy gyerekgyűlölő vagy.
Én is imádtam a nagymamámat, nagyon jó visszaemlékezni a gyerekkoromra. Sajnos az én gyerekeimnek nem igazán jutott ki az efféle nagymamai godoskodásból. A fiamnak még csak-csak, de a lányomnak már sajnos nem. Anyám nem az álom nagymama típus, az anyósomnak meg a fiam a szeme fénye, a lányomat nem igazán csípi. :((
Viszont mostanában gondolkodtam rajta, hgoy az én unokáimnak sem igazán lesz nagyanyjuk. Ha Isten (és a fiam) is úgy akarja, akkor 6-10 éven belül nagymama lehetek. Viszont még 24 évem van a nyugdíjig... :(
Lehet, hogy nemzetellenes köcsög vagyok, de amióta fölénk költözött egy hat gyerekes család... khm...........
Nem, nem barnabőrüek, a feleség is, és a férj is fehérember, a férfi Dr. régész, a feleség pedagógus, szóval mégcsak nem is mondható, hogy primitivek lennének - szóval a hatgyerekes család minden nap, mondom MINDEN nap reggel hatkor kel. Néha korábban. Vasárnap is, meg húsvét hétfőn is, a pünkösdről ne is beszéljünk, gondolom a karácsony is ennek jegyében zajlik majd. És reggelente többnyire labdázással kezdenek. Pattog a szobájukban a labda. Az én fejem felett, a plafonon.
Szóval, amióta fölénk költözött ez a hat gyerekes család, azóta valahogy nem tudom szeretni a kölyköket. Pedig nem örjöngőgép Döncikéről van szó. Csak egy fél kosárlabdacsapatról, a fejem felett.
Tudom, nemzetellenes vagyok.
Már árulom a lakást.
Talán inkább annak örülök, hogy emiatt egy teljesen normális értékrendje alakult ki a családdal kapcsolatban... Neki a család az szent, és mivel azt tanulta, hogy egy igazi családban mennyire fontos az összetartozás, és az egymás segítése talán nagykorára is megmarad benne... És bizony szégyen nem szégyen, de ha anyukám mond neki valamit, azt sokkal előbb megérti, és felfogja, mint ha én mondanám. Anyumnak pl. soha nem kellett kérvényt benyújtani, hogy mosogasson el maga után, ha ott volt(még kicsi korában sem), nekem meg azért jó darabig eltartott, hogy szólnom kellett, hogy légyszi mosogass el...:-) (szerencsére már magától megcsinálja, de amihez itthon cirkusz kellett, az ott természetes volt)
Szóval inkább a család fontosságának szempontjából volt ez jó...
Hát az biztosan változott, hogy a mi nagyszüleink már 50 egynehány évesen mentek nyugdíjba, (én még emlékszem milyen nagy családi esemény volt ez). Élték a nyugdíjas éveiket csendben, nyugodtan, és éppen ezért több idejük, türelmük volt az unokákhoz. Bár az igaz, hogy az én anyukám (tehát a lányom jelenlegi nagymamája) a mai napig dolgozik a nyugdíj mellett (mondjuk hála az égnek nem a megélhetés miatt, hanem még ebben is nekünk segít), de ő is mindig megoldotta, hogy az unokájával legyen. Amikor a lányom kicsi volt pl.egy halastónál dolgozott (akkor még nem nyugdíjasként) és egész álló nap ott volt vele a friss levegőn... De mondjuk anyukámnak nem voltak nagyszülei, és még nekünk is emlegette, hogy mennyire irigyelte, hogy a barátnői mennek a nagyszülőkhöz, ő meg nem mehet... Talán éppen ezért alig várta, hogy együtt legyen az unokájával, és megadhassa neki mindazt, amire ő csak vágyakozhatott...
Szóval biztosan más egy olyan világban unokázni, ahol tényleg nyugdíjasként lehet az ember nagymama, nagypapa.
Mellesleg én még mindig tátott szájjal, és csupa jó érzéssel hallgatom a nagymamám történeteit, pedig van, hogy szegénykém fél óra alatt háromszor is elmondja ugyanazt, de annyira jó hallgatni... És nemrég fedeztem fel, hogy még mindig tud újat mesélni...:-)
Szia!
Bocs, de nem olvastam végig a hsz-eket, csak a véleményem fűzöm hozzá.
Beszéltél ezekkel a szülőkkel? Vagy csak a nagyik mwagyarázatát hallottad?
Én most várom az első babámat, de mővéremék gyerekei szoktak nagymamázni, nagypapázni:) Ez viszont nem azt jelenti, hogy a szülők lepasszolják a gyerekeiket.Eyszerűen van, hogy mindenkinek jó ez...A nagyszülők SZERETIK az unokájukat, és szeretik, ha velük vannak.A gyerekeknek jó kicsit márhol is lenni, kényeztetve lenni nagyiéknál:)A szülőknek meg esetleg nincs is annyi szabijuk, mint a gyerekeknek....
Egyszóval nem kell ítélkezni a szülők felett..........
Tudod, ha valaki egész évben dolgozik és van 2-3 hét szabadsága, tényleg nem biztos, hogy pihentető 2-3 gyerekkel lenni. Én is voltam úgy, hogy visszamentem a szabiról, amit a négy gyerekkel, utazással töltöttünk és a (fiatal férfi) főnököm legnagyobb megrökönyödésére mosolyogva közöltem vele, hogy megjöttem pihenni. Akkor még nem volt gyereke. Úgy két évvel később lett neki és ekkor azt mondta, most már érti, miért mondtam azt, hogy az irodai őrület pihentető...
És nagyon hálás vagyok a nagyszülőknek, hogy sokszor segítettek. Valószínűleg én is ezt fogom nyújtani majd a gyerekeimnek, ha unokáim lesznek, mert tudom, mennyire fontos. Aztán persze majd hazaküldöm az unokákat a szüleikhez és kifújom magam.
Vajon, mi változott az elmúlt évtizedek alatt? Én pl. imádtam nagyanyámat, ő is engem, a mai napig fáj, hogy elment, pedig már 18 éve lesz. Minden szünidőt, hétvégét nála töltöttem, igaz egyetlen unokája voltam. Annyira szerettem, ahogy a régmúlt dolgairól mesélt, tátott szájjal hallgattam a fiatalságáról szóló történeteket, a háborús historiákat, anyám gyerekkorának sztorijait stb. Mindig végtelen türelemmel fordult felém, mennyei ételeket rakott elém, sokat énekelt, este mindig együtt imádkoztunk saját szavaival.....szóval minden jó, amit érzelmileg egy gyerek kaphat, azt tőle kaptam!
Ma miért nincsenek ilyen nagyszülők...már anyámék sem ilyenek, bár messze élnek tőlünk, csak 1-2 hét jut évente az unokáikra így nyáridőben....
Nálunk meg az idős dédszülők is szívesen vigyáztak rá... Az én 70 éves nagymamám (neki a dédije) bizony még a budapesti vidámparkba is elvitte az akkor 5 éves dédunokáját, és felült vele az összes hintára, sőőt még a hullámvasútra is... Amire én még most sem ülnék fel... Azóta ez már belekerült a családi történelembe...
Szóval ismét megállapítom , hogy milyen baromi mázlista vagyok a családommal...:-)))
Az idős nagyszülők nagyon nagy részét fárasztják az unokák. Nem csak a mienket, de ha jobban megfigyeled, akkor a 80%-a muszájból foglalkozik az unokával 1 napnál többet. Csak figyeld meg.
És érthető is-számomra.
Erről jut eszembe anyósom.Megszületett a kicsi,emailben tudatja a baráti körével,így :
Idézem:"Kedves barátaim,ismerőseim ! Ezúton értesítlek,hogy imádott,várva-várt kisunokám a tegnap,2009. febr.16-án du.17.17-kor egészségesen megszületett.Neve :D.K.,súlya ...gramm.hosszúsága:149 cm. Anyukájával együtt ,mindketten egészségesek."
szóval elküldte kb.80 embernek,köztük nekem is,hogy tudassa,szültem egy majd másfél méteres unokát neki.
Imádja.Most épp Párizsból küldött sms-ben puszit neki (fel is fogta a kölyök
) múlt héten Sporonból a wellneshoteelből üdvözölte ,azelőtt a Felvidékről,azelőtt Gyímesből,azelőtt mittudomén honnan...de i-mád-ja !
Már bocs, de nem minden nagyszülő ilyen... Az én anyukám alig várta, hogy a kisunokája nyáron nála töltsön egy-két hetet... (meg télen is)És eléggé valószínűnek tartom, hogy ha nem tetszett volna neki, hogy ott van akkor keményen megmondta volna a véleményét... (akár 2 óra után is) Nálunk nem szokás a családban a sunnyogás, úgyhogy ha gondja van kerek-perec megmondja.
Mondjuk ennek a nyári nagymamázásnak meg is van az eredménye. A lányom imádja a nagymamáját. Pedig ő is helyre tette egy-kétszer, ha úgy gondolta, nem a megfelelő a viselkedése...:-)
Sok szülőnél, (mint pl. nálam is) valóban kényszer, hogy a nagyira bízza a gyereket. Mert sajnos aki dolgozik annak általában nincs 3 hónap szabadsága. (Na jó két és fél) De nem minden nagyinak kényszer, hogy vigyázzon rá... És igen lehet táborba is küldeni a gyereket, de az enyémet hat lóval se lehetett volna elhúzni oda, mert alig várta, hogy menjen a nagyihoz, vagy dédihez.
A lécci-lécci-nél szokott bennem beindulni a dafke se c.felvonás.
Hana Montana hála Istennek 3 hóap alatt lefutott-nálunk.
Erre én csak azt tudom mondani,ha gyereked lesz majd megtudod te is...
Én pl. nagyon jól megvagyok a gyerekkel,minél nagyobb,annál jobban,de azért már június körül kezdek örülni,hogy nemsokára augusztus és megy a gyerek nyaralni az apjához kb. 1 hétre.
Most már nagyon várom,hogy aug. eleje legyen,mert egész hónapban nem lesz itthon,2 hét a nagyszüleimnél,2 hét az apjánál + ex anyósnál.
Persze nekem már 3 nap múlva hiányozni fog,de azért kell az a pár hét nélküle minden évben.Mindketten feltöltődünk egy kicsit,hogy kezdődhessen az egész elölről.
Mert azt minden szülő tudja,hogy gyereket nevelni és néha elviselni nem egyszerű.
Ez egyébként neki is jó,mert ilyenkor kényeztetik,lesik minden kívánságát.
olyan dolgokat is megengednek neki,amit én itthon esetleg nem.
nagyszulok nagy altalanossagban imadjak az unokakat
Az első 2 órában, és addig mig büszkélkedni lehet velük-tegyük hozzá:)
Kutyáim is vannak :)), de ők lényegesen együttműködőbbek, például negyven fokban sosem akarnak a fejemre ülni, és nem azzal vezetik le a feszkót, hogy egymást kergetik, piszkálják és törnek-zúznak :)
Igen, napjainkban eléggé nagy igény van az "ellenségkép"-re, gyerekes, kontra gyerektelen, vidéki kontra pesti, lehet, hogy már a főzős topikokban is forrnak az indulatok, hogy vaj, vagy margarin a tuti........
Hálistennek azért a mindennapi életben nem gyakran találkozom ennyi feszültséggel.
Ez panelban tortenik ? vagy videken ?
A gyerekek tobbsege , mindenhol a vilagon es miota a vilag vilag , a nagyszulokhoz megy nyaralni .
A nagyszulok nagy altalanossagban imadjak az unokakat , es nehany napig - hetig oromot okoznak maguknak es az unokaknak . Nagyszulo es unoka varjak a nyarat .
Ez mar nem letezik? Tevedek?
Én kutyás vagyok:) De ha látok egy kiscicát akkor sem tudom visszafogni magam, hogy ne kezdjem el rögtön simizni:)
De hogy a témához is szóljak, valóban furcsa, hogy napjainkban micsoda végletek vannak. Miért ítélkezenek az alapján, hogy én akarok gyereket, nem akarok gyereket, szeretem az állatokat, nem szeretem az állatokat, kövér vagyok, sovány vagyok, köztisztviselő vagyok, orvos vagyok... Ilyen szűklátókörű világot. Milyen jó lenne ha mindenki magával foglalkozna.
Én nem vagyok a gyerekektől elájulva (még a sajátjaimtól sem, sőt mi több sokszor a hajam az égnek áll)csak szeretem őket.
Amúgy abszolút lejön az írásából.
Mit kérjen ki? Hisz ő nyitott egy provokálós topikot. De ha már nyitotta (mert ahhoz volt bátorsága) akkor legyen ahhoz bátorsága, hogy egyenesen válaszol a neki feltett kérdésre.
Szerintem.
Én imádom a macskákat, vannak is macskáim, mégis idegesítenek néha.
(Csak mert nem akartál párhuzamot vonni
)
Szerintem ebből nem jön le az hogy utálná a gyerekeket. Én se vágom magam hanyatt a gyerekektől pusztán azért mert ők gyerekek és valaki(k )nek a szeme fénye, de nem utálom őket. Sőt jobbat mondok, mindemellett szeretnék majd gyereket.
Amúgy én inkább olyat tapasztalok mostanában leginkább gyerekes emberektől, hogy szerintük két féle ember van: aki elájul a gyerekektől és aki nem szereti őket (csak mert nem ájul el tőlük) . Kettő közötti állapot nincs (kicsit olyan mint a kövér-sovány dolog)
ha neked az jön le ebből a mondatból,hogy agresszív lenne a gyerekekkel,akkor én nagy bajban lehetek.
Ugyanis a nagyfiaim már eléggé nagyok voltak,ha gyereksírást hallottam,kirázott a hideg,éreztem,idegesít.
Aztán mikor 18 lett a nagy és 14 a kisfiam,akkor lett a lányom. 6 éves lányom most, ez idő alatt kétszer megrángattam hirtelenjében,hogy vegye már észre,hogy nem ő carta a spanyol viaszt,a kicsi meg folyton prünyizett valamiért,de eszem ágába se jutna megtépni,ne adj Isten megverni,gyilkos szándékaim sincsenek a bőgést,nyafogást hallva.
De már csak nevetek,hogy én mennyire utáltam a nyafogást
értelmezd az írtakat
neki az az őrjöngőgép Döncikékkel van baja
nem a normális Döncikékkel
nem azokkal a normális Döncikékkel, akiket a szuperanyukájuk megtanított viselkendi, közösségben élni, létezni, hanem azokkal a Döncikékkel, akiknek az anyukája csak szült és nem gondolt arra, hogy nevelni is kell
Az még nem olyan nagy gond, hogy egy szülő kiborul a saját gyerekétől. Akkor nem gond, ha ez nagyon ritkán fordul elő. Akkor jó ha a nagyi kicsit vigyáz rá .na nem ám egész nyáron. Én pl. 3 táborba küldtem a 12 éves fiamat. Nagyon imád táborozni. ezekben az időszakokban nyugodt szívvel túlórázok, és pihengetek itthon. A tábor utolsó napjaiban már nagyon hiányzik a kiskölyköm, és nagyon várom, hogy együtt töltsünk néhány napot. Van amúgy egy jó barátja 3 éves korától. A kisfiú sokszor van velünk hétvégén. És az én fiam is gyakran tölt egy -két éjszát a suliszünetben a barátnőmnél.
amit elfogadhatatlannak tartok, és milyen jogon szólják meg a gyermektelen nőket? Mi közük van ahhoz, hogy valaki nem családos életre vágyik. Nyugodtan kérd ki magadnak, ha valaki emiatt megszól. Semmi köze hozzá!
Én is kapok olyan kritikát, hogy önző vagyok, mert nekem elég egy gyerek...
Nem mondom, hogy sosem fogom a nagyira bízni a gyerekemet, de abban biztos vagyok, hogy csak azért, hogy 2 évente autót cserélgessek nem fogok látástól mikulásig dolgozni, mert a gyerekemet baromira nem az érdekli majd, hogy milyen kocsiban száguld haza, hanem az, hogy velem lehet.
Azt elfogadom, ha valaki a megélhetésért küzd és erre kényszerül, de jelen esetben távolról sem ez áll fenn...
Döncikéktől,az örjöngősektől az is meg tud zavarodni akinek több gyereke van
Sok szülő mindent ráhagy a gyerekre,nehogy má' gátolja a fejlődésben,aztán olyanok a gyerekek mint a piaci legyek,még a kis bébi is rájön a technikára hamar,hogy,ha sír,felkapják,foglalkoznak vele.Le kel tudni kötni a figyelmét annak a gyereknek,meg kell taníytani egyedül játszani,nem majomként rajta lógni,hanem nevelni,terelni normális felnőtté alakítani.Akkor Döncike kiegyensúlyozott gyerek,majd később nem pszihológushoz futkosó,jó probléma megoldó,talpraesett felnőtt lesz.
Ennyi.De nehéz.Mondom én,akinek van 24,20,6,illetve 1 és fél éves gyerkőce.Ahány,annyiféle,de megtaláltam a hangot,mindenikkel a saját igényei alapján,a nagyok hálistennek már bebizonyították,jó ez a módszer. És mindezt úgy,hogy férjem nélkül (első férjemmel akkor ment carrá a kapcsolatunk,mikor a most a 20 évesem 2 éves volt).Szüleim még dolgoztak,anyósékra sose lehetett számítani,tehát egyedül,dolgozva,két kicsivel. Most meg a szüleimre számíthatnék,ha nem épp egy határ és majd 700 km. távolságra lennének,új anyós meg hiába nyugdíjas pár éve,ahhoz,hogy eljussak a nődokihoz gyerekek nélkül magam után,legalább 3 héttel azelőtt kell anyóssal egyeztetnem,hogy beírjon a zsúfolt határidő naplójába..Szóval...sehogy se jó.És az anyukáknak is kijár egy kis pihenő,de ezt normális családokban úgy oldják meg,hogy apuka átveszi a gyerekeket este lefekvésig,utána csak kettesben tudnak lenni,az egy fajta pihenő,diskuráló a házastársaknak,apuka és anyuka is havonta kap egy hétvégi napőon kimenőt amikor barátok,barátnők,ez-az belefér.És akkor nincs olyan,hogy csak a gyerek,és semmi más,mert abba vagy belefásúlsz,vagy beledöglesz.
Nem kell mindent azért teljesen komolyan venni amikor panaszkodik egy nagyszülő. Anyukám is mindig mondja a hugomnak hogy hozd el a gyerekeket nyaralni. Utána meg nekem azt mondja, hogy már megint itt vannak a gyerekek, mert a hugom nem tud pihenni. Én is voltam már úgy, hogy a 3 gyerek az agyamra ment-főleg hogy állandóan vitatkoztak. Most hogy tinik még többet vitatkoznak-de már nem leszek ideges tőlük. Nekem 1-1 hetet mennek táborba a többi időt itthon töltik, de nem szoktam kibukni tőlük.
De elsi, nyugodtan fújjolj a gyerekekre és utálkozz. Biztos megkönnyebbülsz és jobb ember leszel...
Szia!
Amikor szülővé válik valaki, fogalma sem lehet arról, milyen saját gyereket nevelni, gondozni, foglalkozni vele stb. Erre nem készít fel semmilyen iskola sem...szóval épp ezért valaki könnyen veszi az akadályokat, valaki kevésbé, van aki próbálja kikerülni....
Nem szeretnék beleszólni, de én sehol nem látom, hogy ő utálja a gyerekeket...
Én sem utálom pld. a macskákat, csak egyszerűen nem akarok macskát tartani (nem vonok párhuzamot a macska és a gyerek között, mielőtt bárki nekem esne)...
Gondolom, te sosem fogod lepasszolni a nagyszülőkhöz.
Tudod, hogy miért van a gyerek a nagyszülőkkel? Azért, mert valaki nagyon divatos és új kocsija van, még dolgozhat látástól mikulásig, nem mindenki nyeri a pénzt.
Pl. annak idején én sem tudtam a gyerekért menni, mert nem értem haza melóból, így jobb híján anyám járt érte.
Én csak a miértre vagyok kiváncsi, hogy miért tud gyűlölni gyermekeket?
Amúgy, dehogy valja, hisz akkor nem ilyen "becsomagolva" nyitotta volna a topikot.
Szerintem aki olyan szavakkal illet bárkit, csak azért mert esetleg úgy érzi, hogy az ő életébe nem fér bele egy gyerek, mint amiket te említettél, azokra az emberekre csak azt tudom mondani, hogy lehet, hogy nekik sem kellene gyereket vállalni. Én imádom a gyerekeket, és alig várom, hogy sajátunk szülessen, de sosem gondoltam semmi rosszat azokról, akik ezt nem így érzik. Mindenki döntse el saját maga, hogy mik a vágyai.
De sajnos amit írsz, hogy a nagyszülők nevelik a gyereket a közvetlen környezetemben is gyakori. Összeszorul a szívem, amikor a 10 éves kisfiú tele energiával a 60éves nagyszülőkkel próbál focizni a panel előtt minden nap!!! Nem csak a szünetben, nem csak nyáron! Iskola után ők mennek érte és szórakoztatják szegényt, amíg a nagyon divatos anyuka és apuka vadonatúj autókon begurulnak a ház elé, hogy összeszedjék a kisfiút. Na hogy az ilyeneknek minek gyerek, arról fogalmam sincs............
Bennem a felvetés kapcsán inkább az merült fel, hogy nem /csak/ ő utálja a gyerekeket.
Valahogy az idézetekből inkább kicsit szomorúbb képet látok kirajzolódni.
Ő legalább bevallja, hogy neki nincs, valszeg nem is akar.
A fenéket irigykedik...
De, szabad kiakadnod, meg idegeskedned, kérdés, hogy minek......magadnak ugyanis garantáltan rosszat teszel vele, ha olyasmin őrlődsz, amire nincs befolyásod (ha van rá befolyásod, pl. szólsz, hogy ne sikoltozzon már a gyerek a füledbe a buszon, akkor meg szóvá kell tenni)
Megértem azt a szülőt is, akinek az agyára megy a gyerek pár nap után, ha a szülő szabadságon van, neki is kell némi pihenés, nem csak az "anyaaa, elvette, anyaaa, hol a macim, éhes vagyok, melegem van, unatkozom, fáj a hasam" satöbbi.
Attól, hogy valaki szül(-ővé válik) , még ember marad, ugyanúgy elfárad, kimerül, melege van, szerintem nem létezik olyan szülő, akinek még sose ment az idegeire a gyerek.
végre egy jó topikod
és a témafelvetéssel is egyetértek
irigykesz=irigykedszgyere hozzam nyaralni
Most csak irigykesz a nagymamakra