Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anyósterror
Torolt_felhasznalo_189226
Létrehozva: 2008. május 16. 14:04
Két gyermekem van, egy 4 éves, akivel lassan egy éve pszichológushoz járunk, problémás, úgy néz ki figyelemzavaros, és túlzottan aktív, óvodába nem sikerült beiratni, az óvónők félnek tőle. És van egy másfél éves. Kettőjükkel vagyok itthon, már az idegkimerülés határán sajnos. Elsősorban köszönhetően az anyám és az anyósom terrorjának.
Az anyósom két percre lakik tőlünk. Az anyám egy másik városban.
Én, amikor házat kerestünk, kértem a férjemet, hogy az az egy szempont a legfontosabb, hogy ne az anyósomék közelébe kerüljünk, mert már akkor tudtam, hogy nagyon durván beleszól mindenbe.
Ha egy kis segítséget kapok, rögtön visszahallom anyósomtól, ha jön hozzánk valaki, mindig azzal kezd, hogy ő főzött nekünk ezt-azt, holott folyamatosan kérem, ne főzzön nekünk, minden nap készítek főtt ételt, hétköznap is. És én is rendszeresen küldök nekik hetente süteményt és palacsintát, ha sütök, de soha, senkinek nem emlegetem.
Beleszólnak abba, hogy a házunk előtt hogyan nyírjuk a füvet, hogyan műveljük a kertet, milyen bútort vegyünk, hova vigyem a gyereket játszóházba, hétvégén milyen programot csináljak. Szóval mindenbe. Kulcsuk van a kapuhoz, többször kérte a férjem, hogy ne jöjjön át anyósom, anélkül, hogy telefonálna, de mintha a falnak beszélnénk.
Tegnap a lányom névnapját ünnepeltük, anyósom 3 órán keresztül egyedül beszélt szinte végig, senki sem jutott szóhoz. Szó sem volt a gyerekek ünnepéről, hanem azt emlegette, hogy ő miket csinál, milyen baja van, hogyan intézett el dolgokat stb.
Amikor 4 hónapos terhes voltam, nem akarta megengedni, hogy elmenjünk két napra Prágába a férjemmel, 1 hónapig azt hallgattam, hogy milyen felelőtlen vagyok, és ha tudta volna, hogy terhes vagyok, nem engedte volna ezt az utat. És azért is kiakadt, hogy 8 hónapos terhesen el mertem menni egy esküvőre, amit nem abban a városban van, ahol élünk.
Amikor házat néztünk (1 éve) kétfelé cibáltak minket, érzelmileg zsaroltak anyám és anyósom, hogy mi lesz, ha nem ide költözünk, ha nem olyat veszünk stb. Amikor a férjem kitette a lábát, anyósom 5x elmondott "nem" válaszom ellenére, elrángatott házat nézni olyan helyre, ahol kifejezetten nem akartam házat venni, a ház nekem egyáltalán nem tetszett, de ő áradozott róla, hogy neki mennyire megfelelne.
Azóta megvettük a két szobás házunkat, erre azt mondogatja, hogy ha nem élne náluk a dédi (az ő édesanyja), akkor ő már rég átjött volna a mi kétszobás házunkba lakni, neki bőven elég annyi, mi meg odaköltöznénk az övékbe (amelyik házról többször elmondtam már, hogy én nem laknék ilyenben, mert túl nagy, kétszintes, nagy a rezsije stb.).
Anno 5 éve az esküvőnkre azért nem jöhetettek el a férjem barátai, mert az anyja nem engedte meg, mert mit szólnak a rokonok, ha mi meghívjuk a férjem legjobb barátait, de a rokonságból meg csak a szülők-testvérek jöhetnek el.
Többször el lettünk rángatva templomba is a gyerekekkel, mert a férjem anyja úgy gondolta, hogy illik elmenni. Én nem vagyok vallásos, de kénytelen voltam ott lenni, mert egyszerűen nem volt képes megérteni a "nem"-et.
Ezek csak apróságok, de folyamatosan megkeserítik az életünket, és ennél sokkal durvább dolgokba is beleszólnak.
Az anyám eljön, és egész nap kritizálja a háztartásomat, átrendezi a szekrényeket, ha kiteszem a lábam otthonról, kicserél függönyöket, a gyerekekkel szemben totálisan következetlen, nincsenek szabályok, a gyerek uralkodik rajta.
Egyelőre ennyi, most a nagy sérelmeket nem írom le. Csak annyira kellett, hogy kiadjam már magamból. Köszönöm, aki meghallgatott.
Elnézést, hogy csapongó voltam, de már annyira ideges vagyok emiatt, és a férjemmel egy dolog miatt veszekszünk, a szüleink miatt. És ez már a gyerekekre is rá fog menni, ha nem találunk megoldást.
Pukkancs nem vagy te félénk típus alapjáratban is?Munkahelyen elmered mondani a véleményed?Dokinál ha nem értesz vele egyet a kért vizsgálatban?Stb? KÉne erősíteni az önbizalmadat.
Egyébként mindkét anyukánál is ez lehet a gond(önbizalom).Az ő életük már kicsit unalmas,nem érzik magukat már fontosnak mivel felnőttetek.És azért sem eresztenek titeket mert ez így egy picit hibernálja őket abba a korba amikor fiatalabbak voltak és ők irányíthatták az életeteket.
Őszintén azt gondolom, hogy Te egy nagyon határozatlan ember vagy!
Viselkedj felnőttként, legyen önálló akaratod, amit érvényesíteni is tudsz, hidd el ez csak így megy.Az én anyósom dettó ugyanilyen lenne, ha hagynám, de néhány kemény fellépés, határozottság, lássa rajtad, hogy nem engedsz az elveidből és máris alábbhagy a "lelkesedésük"
Persze hogy félsz, különben mindez nem fajul idáig. De ha pszichológiát tanultál, akkor tudod, hogy a félelem mitől a alakul ki, és azt is hogy legtöbbször teljesen megalapozatlan. Gondold végig, mi a valós alapja, mitől kell félned?
Én mondjuk nem riadnék vissza egy "takarodjkiaházamból" című üvöltözéstől sem (akár már a történet legelején sem), de én nem nagyon félek senkitől. Nyilván azért mert ismerem magamat, és a lehetséges következményeket. Ezek nem olyan borzasztóak általában, amit nem lehetne túlélni, és az önértékelésed is helyrebillen némiképp.
Szóval üvölts nyugodtan, ha szép szóval nem megy, és nem fogsz infarktust se kapni pár év múlva a sok elfojtott indulattól.
Az az igazság, hogy én az anyámnak minden egyes alkalommal megmondom, ha nem tetszik, amit csinál, de nem hat rá. Visszateszem a függönyt, amit én akartam, megmondtam azt is, hogy ne pakoljon még egyszer össze a férjem szekrényébe, és ne adjon ebéd előtt édességet a gyerekeknek a hátam mögött, és ne olvasson neki délután 2 órán keresztül, mert a gyerek könyörög, hogy mami, ne menj ki, és ne feküdjön be a gyerek mellé aludni, de csak vigyorog rajta. És mindig újrakezdi.
Az anyósommal pedig folyamatosan beszél ez ügyben a férjem, a sógornőm és az apósom, de egyszerűen ő sem ért a szóból.
Az anyámtól már volt, hogy úgy jöttem el, hogy rám vágta az ajtót, és egy hónapig nem álltunk szóba, de az anyósomnak én sem merek mindent úgy megmondani.
valószínüleg kétféle út lehetséges most:egyes számú az összeszedi k magukat,kiállnak egymásért(férj-feleség-gyerkek)és nem engednek be a zárt körbe még szülőket sem.
Kettes számú út:topikindító tönkremegy idegileg, a házasságuk romokba dől,elválnak.Anyós virul.(vagy nem.Nem mindegyikük célja a feleség/férj elkergetése csak nagyon nem látják az ilyen következményeket..)
szia!
Hát ez elég gáz....nem hiába mondják, olyan messzire kell költözni, hogy az anyós papucsban ne tudjon elmenni hozzátok.
Nincs olyan dolog, amivel a tyúkszemére léphetsz? Úgyértem, amivel kvázi csőbe húzhatod, vagy ami nagyon kellemetlenül érinti? Biztosan van olyan időpont, ami neki se jó, ha odaállítasz. Ha sokat okoskodik a takarításon háztartási munkán egyszer hagyd ott magára, menj el nézgelődni, sétálni, játszani a gyerekkel, mondván, ő ezt úgyis olyan ügyesen csinálja. Hidd el, neki sincs se kedve se energiája hetente két házat takarítani.
Mi van a férjekkel? Velük nem tudod ezt megbeszélni, hogy állítsák már le otthon "anyát" vagy ők inkább örülnek, ha nincs otthon.
A félelem már eléggé közel van a dolgok lényegéhez, de nem hiszem, hogy az anyósodtól félsz.
Annyira valószínűleg nem befolyásos ember, és a véleménye sem számít. Anyukádnál ez valószínűbb.
Inkább valószínű, hogy attól félsz, ha határozottabban mernél fellépni az anyóssal szemben, a balhé esetén a férjed nem állna ki melletted vele szemben.
sok huho semmiert - Csak nem az a problema , hogy egy idos ember , aki mellekesen a legkozelebbi csaladtagotok , aki felnevelt es akinek tisztelettel es koszonettel tartozol ezert , oda meri dugni az orrat hozzatok ? Ennyi az egesz ?????
Nem ok mostak a fenekedet ? Felneveltek , aztan szemetdomb? Nem kellenek mar? Felaggatod a torloruhak koze oket : ha kell a piciket orizni mert bulizok , akkor johetnek , kulonben oreghaz???? - Ha rossz szulok lettek volna - Anyad es Anyosod , akkor most nem ulnel a Net elott ....
Nagy a szad - pukkancs = talalo ?
És ha belegondolsz, még jól is jársz, ha megsértődik! Legalább addig sem jár a nyakatokra...
Na ezzel az a baj, hogy akit így nevelnek, annak az önbizalma a béka nevezetes testrésze alatt van, így folyton ugyanazokba a játszmákba bonyolódik...
Tényleg erős elhatározás, és némi személyiségfejlesztés (?) kell hozzá.
Na az tény: nem kell megmagyarázni a közös döntéseinket a szülőknek
Én tapsztalatból mondom,hogy helye nincs hogy az ember leüljön velük, mert ,igan megsőrődik, és nem is békél meg ,de onantól kezdbe azon van, hogy pokollá tegye az életeteket,
Mind kettőtől minnél távolabb, ez nekem is bejött.
Beszéld meg a problémákat a férjeddel, majd az anyukáddal, anyósoddal. Cseréld le a zárat a kapun /vagy cseréltesd le. Vagy érteni fog belőle anyósod, vagy nem. Mindenképpen hangsúlyozd ki, hogy a TI életetek a TI életetek, amit 2-esben, 4-esben akartok zavartalanul élni. Mindenki rendezgesse a SAJÁT otthon be/át....TE nem kéred, sőt megtiltod.
Max sértőd, vagy harag lesz belőle. Amennyiben a párod maximálisan melletted áll, anyós könnyebben vészeli át. S ha akar átjönni -mint már előtte is mondták- 1 telefon.... s Neked/Nektek vagy jó, vagy nem jó..... S ne lásson bele az életetekbe. Ehhez az kell, hogy ne legyen Nálatok sülve-főve....
Határozottan állj a sarkadra. Saját és a családod érdekében.
Ne haragudj,és ne vedd bántásnak,de nem az anyád,és az anyósodnak a hibája ,hanem csakis a tied,ha ennyire elfajultak a dolgok.
Ha,nem viselkedsz felnőtt módon,nem is fognak úgy kezelni.Tudom,hogy meg akartál felelni ,és talán tiszteletből nem mondtál elég határozottan nemet olyan dolgokra ami neked nem jó,és nem tetszik..de kár volt.
Ez az amit nem szabad.Ha,te úgy érzed,hogy amit te csinálsz az úgy helyes,akkor ne tegyél mást csak azért,hogy nekik tetszen.
Ülj le beszélgetni velük külön külön ,vagy egyszerre,ha van elég "bátorságod"..Mond meg nekik,hogy neked ez nem jó,te a saját életedet akarod élni,és úgy ahogyan te jónak látod,és ez vonatkozzon bármire amit teszel.
Lehet,hogy elsőre nem értik meg,de vedd vissza a kulcsot,vagy valóban cseréltesd le a zárat,de előtte beszélj velük,..
Ha megsértődnek az Ő bajuk,majd megbékélnek,ha megérzik ,hogy komolyan beszélsz.
Sok olyan anyóst ismerek akik azt hiszik,hogy nélkülük nem mennének a fiatalok semmire,és hallottam már olyant is,pont a nászomtól,hogy mi lesz ezekkel a gyerekekkel ha mi nem leszünk??
Mire én azt feleltem,hogy ha nem sikerült felnevelned a fiadat idáig,most már hagyd rá a lányomra,majd az segit neki,végül is Ők egyek már,..
Nem szabad a gyerekeidet tönkretenni egy ilyen légkörben.Ez a családod,és hogy el tudd fogadni mindegyik tagját elsősorban,magaddal kell tisztába jönnöd.
Avval,hogy te mit akarsz,és azt nagyon keményen megmondani és tartani is..
Nehéz lesz,de hidd el nincs már megoldás.A gyerekeidnek kell a szeretet és az nem megoldás,ha megtagadod tőlük a nagymamákat,vagy ha rossz a hangulat közötetek.
Mond meg amit akarsz,és ha nem értik,vagy megsértődnek az az ő bajuk,övék a felelősség,te megtetted amit lehetett.
Ez a te életed,egyetlen életed van és az most zajlik,ne hagyd hogy más élje helyetted..
Nagyon sok rokonszenvvel drukkol neked,egy többszörös anyós..aki csak akkor megy a gyerekeihez ha hivják,de mindig szeretettel fogadja Őket ha hozzá jönnek..
tekintélyelvet is ki lehet nőni
Csak erős személyiség kell hozzá.Első lépés hogy nagyon nemtetszik amit csinálnak velük.Második:belátni,hogy nem fognak se szitává lőni,ha nem matyóhímzéses függöny lóg a karnison sem pedig soha többé szóba állni veletek(hehehe nálunk fél évig ment a haragszom rád,de anyós feladta.Mi még simán bírtuk volna..).Harmadik lépés:közölni a saját vélemény mellett.Negyedik:nem magyarázkodni(azt csak a gyerekeknek kellett,de ők már nem azok)Ötödik:tőmondatok ha kötözködik