Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anyósterror
Torolt_felhasznalo_189226
Létrehozva: 2008. május 16. 14:04
Két gyermekem van, egy 4 éves, akivel lassan egy éve pszichológushoz járunk, problémás, úgy néz ki figyelemzavaros, és túlzottan aktív, óvodába nem sikerült beiratni, az óvónők félnek tőle. És van egy másfél éves. Kettőjükkel vagyok itthon, már az idegkimerülés határán sajnos. Elsősorban köszönhetően az anyám és az anyósom terrorjának.
Az anyósom két percre lakik tőlünk. Az anyám egy másik városban.
Én, amikor házat kerestünk, kértem a férjemet, hogy az az egy szempont a legfontosabb, hogy ne az anyósomék közelébe kerüljünk, mert már akkor tudtam, hogy nagyon durván beleszól mindenbe.
Ha egy kis segítséget kapok, rögtön visszahallom anyósomtól, ha jön hozzánk valaki, mindig azzal kezd, hogy ő főzött nekünk ezt-azt, holott folyamatosan kérem, ne főzzön nekünk, minden nap készítek főtt ételt, hétköznap is. És én is rendszeresen küldök nekik hetente süteményt és palacsintát, ha sütök, de soha, senkinek nem emlegetem.
Beleszólnak abba, hogy a házunk előtt hogyan nyírjuk a füvet, hogyan műveljük a kertet, milyen bútort vegyünk, hova vigyem a gyereket játszóházba, hétvégén milyen programot csináljak. Szóval mindenbe. Kulcsuk van a kapuhoz, többször kérte a férjem, hogy ne jöjjön át anyósom, anélkül, hogy telefonálna, de mintha a falnak beszélnénk.
Tegnap a lányom névnapját ünnepeltük, anyósom 3 órán keresztül egyedül beszélt szinte végig, senki sem jutott szóhoz. Szó sem volt a gyerekek ünnepéről, hanem azt emlegette, hogy ő miket csinál, milyen baja van, hogyan intézett el dolgokat stb.
Amikor 4 hónapos terhes voltam, nem akarta megengedni, hogy elmenjünk két napra Prágába a férjemmel, 1 hónapig azt hallgattam, hogy milyen felelőtlen vagyok, és ha tudta volna, hogy terhes vagyok, nem engedte volna ezt az utat. És azért is kiakadt, hogy 8 hónapos terhesen el mertem menni egy esküvőre, amit nem abban a városban van, ahol élünk.
Amikor házat néztünk (1 éve) kétfelé cibáltak minket, érzelmileg zsaroltak anyám és anyósom, hogy mi lesz, ha nem ide költözünk, ha nem olyat veszünk stb. Amikor a férjem kitette a lábát, anyósom 5x elmondott "nem" válaszom ellenére, elrángatott házat nézni olyan helyre, ahol kifejezetten nem akartam házat venni, a ház nekem egyáltalán nem tetszett, de ő áradozott róla, hogy neki mennyire megfelelne.
Azóta megvettük a két szobás házunkat, erre azt mondogatja, hogy ha nem élne náluk a dédi (az ő édesanyja), akkor ő már rég átjött volna a mi kétszobás házunkba lakni, neki bőven elég annyi, mi meg odaköltöznénk az övékbe (amelyik házról többször elmondtam már, hogy én nem laknék ilyenben, mert túl nagy, kétszintes, nagy a rezsije stb.).
Anno 5 éve az esküvőnkre azért nem jöhetettek el a férjem barátai, mert az anyja nem engedte meg, mert mit szólnak a rokonok, ha mi meghívjuk a férjem legjobb barátait, de a rokonságból meg csak a szülők-testvérek jöhetnek el.
Többször el lettünk rángatva templomba is a gyerekekkel, mert a férjem anyja úgy gondolta, hogy illik elmenni. Én nem vagyok vallásos, de kénytelen voltam ott lenni, mert egyszerűen nem volt képes megérteni a "nem"-et.
Ezek csak apróságok, de folyamatosan megkeserítik az életünket, és ennél sokkal durvább dolgokba is beleszólnak.
Az anyám eljön, és egész nap kritizálja a háztartásomat, átrendezi a szekrényeket, ha kiteszem a lábam otthonról, kicserél függönyöket, a gyerekekkel szemben totálisan következetlen, nincsenek szabályok, a gyerek uralkodik rajta.
Egyelőre ennyi, most a nagy sérelmeket nem írom le. Csak annyira kellett, hogy kiadjam már magamból. Köszönöm, aki meghallgatott.
Elnézést, hogy csapongó voltam, de már annyira ideges vagyok emiatt, és a férjemmel egy dolog miatt veszekszünk, a szüleink miatt. És ez már a gyerekekre is rá fog menni, ha nem találunk megoldást.
Te szegény, ismerős a téma, bár nem anyóssal.
Szerintem erre egyetlenegy megoldás van, elköltözni minél messzebbre, különben előbb-utóbb nagyon megromlik a kapcsolatotok, talán még a férjeddel is.
Sziasztok!
Én is hasonló szituban vagyok, a tanácsom csak annyi , ne hagyd magad , mond meg a véleményed , ha nem megy másképp( anyósodat "megismerve" nem hiszem hogy szép szóból ért) bunkón, mert ha mindenhez jó pofát vágsz ,ki fognak készíteni.Én már megkaptam hogy teljesen megváltoztam, flegma és undok lettem,.De kit érdekel , nem kell engem szeretni, és azért vagyok bunkó mert én szeretném nevelni a kislányom, úgy ahogyan ÉN akarom.Sajnos mi még egy fedél alatt vagyunk, remélem már nem sokáig.
Neked sok erőt , kitartást.És légy kemény.
Ezt idéznem kell tőled:
"Nagy tévedésben vagy. ha megnézte volna hogy milyen családba csöppen most kevesebb konfliktusa lenne. Tudná, hogy az a család amiben van mindenki mindenkit ismer , mindenkinek mindenhez köze van, családi életükre a tekintélyelvűség jellemző a család élete nem válik el élesen a gazdálkodástól, a viselkedési mintákban szokásokban és erkölcsök, munkamód és ünnepi hagyományokban nagy szerepet kapnak a nagyszülők."
Te amikor párt választottál, megnézted a párodat, hogy megfelel-e a szociológiai elvárásaidnak, ilyen kultúra, olyan család stb.-stb.? És amikor élsz, akkor mindig ezek a hülye elméletek pörgetnek? Te azt hiszed, hogy mindenki szociológus, és nekem, amikor beházasodtam ebbe a családba, a szociológus elméleti szemével kellett volna körbekémlelnem???
Ha te feltételezed, hogy nekem és másoknak a szociológus szemével kell a világot megértenem, vizsgálnom, akkor én feltételezem, hogy te pedig birtokában vagy annak a tudásnak, aminek én! Mert szerinted mindenki ugyanolyan!
Tehát biztosan tudsz németet tanítani fogyatékos gyerekeknek. Meg nyilván amit mások tudnak, azt is tudod. Pl. tisztában vagy az atomfizikával, a csillagászati kérdésekkel, a pszicholingvisztikával, a mesterséges intelligenciával, a számítástechnikai programnyelvekkel, a pártrendszerekkel, a grafológiával, a munkapszichológiával, gyermeklélektannal, és nyilván úgy éled a mindennapjaidat, hogy először mindent megvizsgálsz ezen tudományterületek elméletének szemszögéből, majd utána döntesz.
A többiektől elnézést kérek a sok idegen szótól, de úgy gondoltam, felveszem 2. tohony stílusát. :)
Szia!
Hu..ne haragudjatok most nincs időm átfutni az össze hozzászólást. Szerintem állj a sarkadra és mondd meg a kedves mamáknak, hogy felnőttek vagytok. Tudtok magatokról gondoskodni, tudtok felelősségteljes döntéseket hozni. Majd ha valami gondotok akad akkor kikéritek a véleményeket. Amúgy meg zár csere..én ezt tuti nem hagynám (vagyis én ezt nem tudnám elviselni)
Szia !
Nem olvastam végig a topicot, de egy-két hozzászólásba beleolvastam.
Csak annyit tudok mondani, hogy nekem kellene ez az anyós, anya és férjed 3 hónapra.
Estére visszaolvasom, de akkor is ugyan ez lesz a véleményem, ne hagyd magad!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Tettünk javaslatokat, de semmi válasz. Zárcsere?
Hogy állsz ki magadért? Hogyan mondasz NEM-et? Miért tudja rátok kényszeríteni az akaratát?
Nekem az jut eszembe arról amit írtál, hogy az ilyen meccseket nem a szavak szintjén kell megoldani.
Abból a szempontból, hogy a férjeddel közös állásponton vagytok - (ez biztosan akkor is igaz, amikor te éppen nem vagy ott???) jó a helyzeted, mert ez az alap.
Ha valaki nem ért a szóból, akkor azzal nem kell vitatkozni.
Zárcsere, függönycsere.
Nem kell foglalkoznia véleményével, és annyira sem kell méltatni, hogy közöld vele, te mit gondolsz, csak tenni mindent ahogy jónak látjátok.
Az eredmény: némi hiszti, a félvilág telekürtölése, sértődés, a férjed ellened uszítása, szóba nem állás max 2 hónapig, utána elfogadja, hogy ez van, ha ezek közül semmi sem jött be.
Nekem remekül bevált élesben a recept.
És mi lett volna, ha elköltözik? Menjen...
Minek buszoztál volna utána a halál hasára??? Két gyerekkel???
jézus...
Szerinted mindig neked van igazad?
Nem gondolod, hogy ha a kb. 80 hozzászólás közül egyedül neked ez a véleményed, nem biztos, hogy te vagy a nyerő?
Egyébként kiváncsian várom a megoldásaidat, hadd nevessek!
Veled tett már ilyet valaki egyébként? Az anyósod? Az anyád? Vagya férjed?
Elolvastam mindenki hozzászólását, és köszönöm szépen mindenkinek. Annyira sokat írtatok, hogy egyszerűen képtelen vagyok minden kérdést megjegyezni, megválaszolni.
Ami eszembe jut belőlük:
A férjem húga még fiatal, nincs családja, de rettenetesen szenved az anyjától. Sokszor sírógörcsöket kap tőle, hogy megalázza, megkérdőjelezi a döntéseit, nem hagyja békén. Volt olyan, hogy már nyugtatót is szedett emiatt kamaszkorában, az érettségi előtt annyira bántotta az anyja.
A férjem mindenben kiáll mellettem. Teljesen. És többször megkérte az anyját, hogy nekünk ez probléma, kb. 2 napig minden oké volt, aztán kezdődött előről. Amikor eldöntöttünk, hogy ideköltözünk, apósom megígérte, hogy ha itt fogunk lakni, vissza fogja tartani anyósomat, mert ő is tudja, hogy milyen.
Ezek a helyzetek úgy vannak, hogy az apósom folyamatosan tartja vissza anyósomat, és a férjem is. Ha ők nem lennének, akkor már tényleg a zárt osztályon lennék.
Nekem ne beszéljen senki az indulatszabályozásról, mert 15 éves barátságaim vannak, úgy, hogy mindent meg tudok beszélni a barátaimmal, meghallgatom őket, tekintettel vagyok a problémáikra, és nem beszélünk sosem egymással indulatosan, és amikor kollégista voltam, a szobatársammal 7 évig éltem együtt, anélkül, hogy egy hangos szó elhangzott volna. Maximálisan tudtuk egymást tolerálni, alkalmazkodni.
Azt még nem írtam, hogy sajnos 3 évig szülőknél laktunk, nagyrészt anyuéknál, de egy ideig anyósoméknál is, ekkor ők mindig azt hajtogatták, hogy örüljünk, hogy ott lakhatunk, és ne szóljunk bele abba, amit ők mondanak, mert ők tapasztaltabbak. Teljesen lerombolták az önbizalmamat. Mióta külön élünk, ezerszer könnyebb minden, két gyerekkel könnyebb külön, mint eggyel velük.
A férjemmel fél éve nem voltunk kettesben kikapcsolódni, 8 éve vagyunk együtt a közös nyaralásunk eddig 3 nap Baja, és 2 nap Prága ez idő alatt, így nem lehet ránk azt mondani, hogy folyamatosan lelépünk a gyerekek mellől. Nem szoktuk nyakrafőre kérni anyósék segítségét, annyi, hogy amikor a lányomat pszichológushoz viszem, vigyáz valaki a fiamra.Nekem a saját anyukám mondta, hogy sosem hagyná, hogy egy házban lakjunk (persze nem átmenetileg, hanem "örökre")...Nem azért, mert nem szeret minket, vagy ilyesmi, csak tisztában van a generációs nézetbeli eltérésekkel, hogy ez milyen konfliktusokhoz vezethet stb.
Ő nem egy ilyen szipirtyó, sosem szólt bele semmibe - persze a véleményét megmondja, akkor is , ha nem feltétlenül kell
- és tényleg nincs/nem lenne vele komoly gond, akkor se, ha együtt, vagy egymás szomszédságában laknánk.
Mondjuk ő meg tudatosan ilyen, mert az ő anyósa elég mocsok volt vele.
Nekem ezért furcsa az, hogy ilyen anyós-meny viszonyok kialakulhatnak, mert szerencsére cska jót láttam. Nem is tudom, hogy hogyan lehet ezt kivédeni.
A párom anyukája is kijelentette, hogy nagyon figyel arra majd, hogy ne szóljon bele az életünkbe, hogy ne kövesse el azokat a hibákat, amiket vele szemben elkövetett az ő anyósa-anyukája.
Persze, ezzel most nem segítettem.
De semmiképpen se hagyjad, hogy a fejeden éljenek, helyetted döntsenek - akárcsak a függöny kiválasztásában is. Nyilván az ember sokat eltűr a párja és a békesség kedvéért, de ez már nem az a határ.
A férjednek kellene észrevennie magát és határozottan kiállni mellettetek és a közös életetetk mellett.
Kompromisszum lehet: egyforma közelségbe költözni mindkát anyukával, lehetőleg ne olyan távolságra, ahonnan bármikor át tud menni.
Higgadtan, szépen és őszintén nem lehetne egyikőjükkel sem beszélni? Lényeg, hogy ne kiabálj,veszekedj, csak mondd el, hogy neked miért nem jó, ha váratlanul állít be.
És a párod előtt se bántsd az anyukáját, mert ha látja/érzi is a problámét, nem biztos, hogy megfelelően reagál majd rá...
Az én anyósomnak is van kulcsa, néha bejelentés nélkül fel is járkál, amitől idegbajt kapok, és bizony nem egyszer rendezte már át a szekrényeimet is. Szerencsére nem annyira erőszakos, mint a tied, és a fia is mellettem és a közös nyugalmunk mellett áll. Mi úgy intézzük el, h ha lehet, csak vasárnaponként találkozunk és beszélünk, amúgy hétköznap nem (10 percre laknak kocsival).
A héten felhívtam vmi miatt, így gondolom, eszébe jutottam és másnap 3x hívott a munkahelyemen, hangpostára üzenetet hagyott, sms-t írt. Amikor mondtam a vőlegényemnek azt mondta, h ne beszéljek vele soha, elég a vasárnapi ebédnél, különben rám fog szállni.
Én sem látnék más megoldást csak azt, h költözzetek el, de ha ez nem kivitelezhető, egy nagy kiosztás biztos eredményre vezet, mégha vérig is sérted!
Álljatok már a sarkatokra az isten szerelmére!Úgysem fognak besétődni és felétek sem nézni,szóval csak nyugodtan.Még mindig gyerekként kezelnek titeket,ti pedig hagyjátok. Nálunk is voltak problémák anyóssal(de úgy,hogy a nagyobb részét a szekálásnak a férjem kapta!! )Másfél évig bólogattunk csendben és nyeltünk(dettó kulcs a lakáshoz,beleszólás mindenbe,bejelenti mikor hány napra jön-miközben mi épp influenzában vergődtünk de szolgáljuk ki )Na akkor szépen megfogtam a párom kezét és mondtam,hogy most álljunk a sarkunkra mert ebből balhé lesz.Határozott tőmondatok,végiggondolt nem azonnali válaszok,sablonválaszra:a mi majd megbeszéljük,majd meglátjuk.Kapun meg zárcsere azt jólvan.
Szóval hajrá,csak határozottan!(és keresni egy messzebb lévő házikót)
Esküszöm, jó hogy itt vagy. Színezed a topicot a hülyeségeiddel. Annyira jól szórakozom a beszólásaidon. Látszik, hogy semmi gyakorlati tapasztalatod nincs. Kiváncsi vagyok, hogyan fejlesztetted volna az indulati kontrollt pl. a munkahelyemen, ahol a gyerekeknek időnként dühkitöréseik voltak, mert mondjuk otthon a romakisfiú egy szobában lakott 20 másikkal (testvérek, szülők, rokonok), látta a nemi életet, a lopást stb., és úgy jött suliba.
Na, mi a megoldás? Hogyan ne legyenek indulatosak?
(A többieknek: bocs az offért, de 2. tohony annyira okos, hogy biztosan erre is van megoldása!!!)
A konfliktusok kerülése eleve természetellenes önerőszakoló magatartás, ami szimplán a csekély önbizalomból fakad, és éppenhogy komoly pszichés problémákat, és később pszichoszomatikus megbetegedéseket idéz elő.
Te vagy csak azt gondolod, hogy nem kapnál idegbajt (de nyilvánvalóan a közelében sem voltál hogy a saját tűrőképességed határaidat súrolja egy helyzet), vagy túl alacsony a vérnyomásod :-D
Egyetértek, ne is figyelj rá...:)
Tudod sokszor a szociológia módszereket nem lehet alkalmzni a gyakorlatban, csak valaki annyira azt hiszi, hogy igen, hogy már sikítok a hülyeségtől.:D