Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anyósterror
Torolt_felhasznalo_189226
Létrehozva: 2008. május 16. 14:04
Két gyermekem van, egy 4 éves, akivel lassan egy éve pszichológushoz járunk, problémás, úgy néz ki figyelemzavaros, és túlzottan aktív, óvodába nem sikerült beiratni, az óvónők félnek tőle. És van egy másfél éves. Kettőjükkel vagyok itthon, már az idegkimerülés határán sajnos. Elsősorban köszönhetően az anyám és az anyósom terrorjának.
Az anyósom két percre lakik tőlünk. Az anyám egy másik városban.
Én, amikor házat kerestünk, kértem a férjemet, hogy az az egy szempont a legfontosabb, hogy ne az anyósomék közelébe kerüljünk, mert már akkor tudtam, hogy nagyon durván beleszól mindenbe.
Ha egy kis segítséget kapok, rögtön visszahallom anyósomtól, ha jön hozzánk valaki, mindig azzal kezd, hogy ő főzött nekünk ezt-azt, holott folyamatosan kérem, ne főzzön nekünk, minden nap készítek főtt ételt, hétköznap is. És én is rendszeresen küldök nekik hetente süteményt és palacsintát, ha sütök, de soha, senkinek nem emlegetem.
Beleszólnak abba, hogy a házunk előtt hogyan nyírjuk a füvet, hogyan műveljük a kertet, milyen bútort vegyünk, hova vigyem a gyereket játszóházba, hétvégén milyen programot csináljak. Szóval mindenbe. Kulcsuk van a kapuhoz, többször kérte a férjem, hogy ne jöjjön át anyósom, anélkül, hogy telefonálna, de mintha a falnak beszélnénk.
Tegnap a lányom névnapját ünnepeltük, anyósom 3 órán keresztül egyedül beszélt szinte végig, senki sem jutott szóhoz. Szó sem volt a gyerekek ünnepéről, hanem azt emlegette, hogy ő miket csinál, milyen baja van, hogyan intézett el dolgokat stb.
Amikor 4 hónapos terhes voltam, nem akarta megengedni, hogy elmenjünk két napra Prágába a férjemmel, 1 hónapig azt hallgattam, hogy milyen felelőtlen vagyok, és ha tudta volna, hogy terhes vagyok, nem engedte volna ezt az utat. És azért is kiakadt, hogy 8 hónapos terhesen el mertem menni egy esküvőre, amit nem abban a városban van, ahol élünk.
Amikor házat néztünk (1 éve) kétfelé cibáltak minket, érzelmileg zsaroltak anyám és anyósom, hogy mi lesz, ha nem ide költözünk, ha nem olyat veszünk stb. Amikor a férjem kitette a lábát, anyósom 5x elmondott "nem" válaszom ellenére, elrángatott házat nézni olyan helyre, ahol kifejezetten nem akartam házat venni, a ház nekem egyáltalán nem tetszett, de ő áradozott róla, hogy neki mennyire megfelelne.
Azóta megvettük a két szobás házunkat, erre azt mondogatja, hogy ha nem élne náluk a dédi (az ő édesanyja), akkor ő már rég átjött volna a mi kétszobás házunkba lakni, neki bőven elég annyi, mi meg odaköltöznénk az övékbe (amelyik házról többször elmondtam már, hogy én nem laknék ilyenben, mert túl nagy, kétszintes, nagy a rezsije stb.).
Anno 5 éve az esküvőnkre azért nem jöhetettek el a férjem barátai, mert az anyja nem engedte meg, mert mit szólnak a rokonok, ha mi meghívjuk a férjem legjobb barátait, de a rokonságból meg csak a szülők-testvérek jöhetnek el.
Többször el lettünk rángatva templomba is a gyerekekkel, mert a férjem anyja úgy gondolta, hogy illik elmenni. Én nem vagyok vallásos, de kénytelen voltam ott lenni, mert egyszerűen nem volt képes megérteni a "nem"-et.
Ezek csak apróságok, de folyamatosan megkeserítik az életünket, és ennél sokkal durvább dolgokba is beleszólnak.
Az anyám eljön, és egész nap kritizálja a háztartásomat, átrendezi a szekrényeket, ha kiteszem a lábam otthonról, kicserél függönyöket, a gyerekekkel szemben totálisan következetlen, nincsenek szabályok, a gyerek uralkodik rajta.
Egyelőre ennyi, most a nagy sérelmeket nem írom le. Csak annyira kellett, hogy kiadjam már magamból. Köszönöm, aki meghallgatott.
Elnézést, hogy csapongó voltam, de már annyira ideges vagyok emiatt, és a férjemmel egy dolog miatt veszekszünk, a szüleink miatt. És ez már a gyerekekre is rá fog menni, ha nem találunk megoldást.
Úristen, ez a céloksági, fellengzős szöveged hihetetlen. Még jó, hogy nem ismerlek személyesen.
Ne hasonlítsd már az ajándékokon való megsértődést a mindennapok tönkretétele, és a lakáshoz saját kulcs esetéhez!
Ha én kapok olyan ajándékot, ami nem tetszik, természetesen megköszönöm, nem kritizálom, és örülök a szándéknak. Legfeljebb nem használom. De ezen eszem ágában sem lenne felhúzni magam.
Tedd össze a két kezed, hogy neked ez a csekélység a problémád az anyósoddal! Haha! Szerintem mindenki ezen röhög most, aki olvassa. Mármint amit írtál.
Az ilyen elméleti szakembereket meg hagyjuk inkább, mint te vagy. Nekem is volt olyan pszichológia tanárom, aki fújta a szöveget, aztán az életben fogalma nem volt róla, milyen egy gyerek.
Én a témához szólok és ha már így összejöttünk ,
sok mindennek elejét lehet venni ,
az indulati kontrollfejlesztéssel.
Jaj, mrs. Perfekte, nem szeretem az ilyen szöveget...mintha az olyanoknak mint te, nem lenne valami gondjuk az életükben mert minden a kis szociológia könyvekből perfekten elsajátítanak és a gyakorlatban is alkalmazzák.
Ez annyira szánalmas, könyörgöm...gondolkodj már egy kicsit..mi vagy te hogy így gondolkodol?
Az én anyósom 30 évig élt közös telken/házban az anyósával úgy, hogy 25 évig nem beszéltek egymással...Mióta meghalt a nagymama, nem mert a koporsó mellé állni, mert őt nézi "a mama". Sógornőm mondta neki, nem most kell félni tőle, hanem majd ha visszajön és leveri rajta a 25 év szemétségeit. Azóta anyósom úgy fél a szellemektől, hogy naponta templomba jár.
A rokonok azt mondták, hogy én vagyok a nagyi büntetése az anyósomnak, az első ember, akit nem tud manipulálni.
Ne hagyd Magatokat! Rámegy a házasságotok. A 4 évesed sem véletlenül túlzottan aktív... A gyerekek mindent éreznek, ami körülöttük zajlik.
Az én szüleim esetében az anyukám teljes árvasága miatt viselkedett pontosan úgy az apai nagymamám, mint a Te anyósod. Függönycsere, kulcs a házhoz stb. Borzalmas volt. Beszéld meg a pároddal a jövőtöket! Gondolom, anyagilag nem függtök az anyóséktól (olyan pl. hogy beszálltak a házatok vásárlásába), így nincs örök hála. Oldjátok meg az életeteket anyósék nélkül! Még talán nem késő...
A férjednek van tesója? Ha van, náluk mi a helyzet?
Hajszálpontosan ez történt.
Ha nem változtattok a dolgon hamarosan rámegy a házasságotok... nekem 8 év után ráment...
Csak néhány jótanács.
- cserélj zárat - persze a férjed tudtával. A ti házatok a ti váratok, várfoglalókra szükség nincsen. Beszéld meg a férjeddel hogy a ti magánéletetekbe ti rajtatok kívül más nem fér bele,
- szépen, de következetesen, néha erélyesesen, a határozottan fel kell lépni és egyszerűen ki kell kérni magadnak azt ahogyan bánnak veletek - és itt nem csak az anyós a hunyó. Magyarul ne engedd hogy bármelyik anyukád, anyósod zsaroljon, érzelmileg és egyéb dologban. meg kell mondani kerek-perec ez a ti életetek ne szóljanak bele. De sajnos előbb a férjednek kellene belátnia azt hogy ennek meg kell változnia, mert leszerelni a mamáját csak ő tudja... ha nem megy költözzetek el, mert így lenne a legjobb mindenkinek. Elég nagy baj hogy a gyerekek is rámennek ezekre a dolgokra....
Tehát, első zárcsere - se mama, se anyós a te váradba be ne tegye a lábát csak ha hívod... ha úgy nem jön, hát vannak barátok akik önzetlenül is segítenek... és nem róják föl...
Ne tedd ki magad annak többé hogy rájuk legyél szorítkozva, a probléma szóról- szóra ugyanez volt nekem is mint a tied. Lakást pedig lehet máshol is venni. A másik ha a kedves mamának van lakása ott dirigáljon, ne engedd be az életedbe olyformán sem hogy ott legyen, nem vagy köteles más retyerutyáját , hiába a férjedé ápolni, elviselni. De ezt is a férjednek kellene felfognia, másokat nem szabad beengedni a házasságotokba. Mert előbb- utóbb a házaséletetekbe is belefognak szólni? Márpedig a házasságban a férjen és feleségen kívül másnak helye nincsen. Próbálja a sarkadra állni ha kell a saját férjed finom zsarolásával, másképp rámentek... a legjobbakat kivánom.
Már én tuti sárga házban lennék a helyedben...
Ilyenkor hálát adok , hogy anyósom 250 km-re lakik tőlünk! 2x volt itt, miután a gyerek született, nem épp rövid ideig (2 x 10 nap!), és semmit nem pihentem, hanem álltam mellette és néztem, miben tesz kárt ... elég sok anyagi kárt is okozott, téptem a hajam tőle.
Olyat főz, amit nem eszem meg, nemis kértem, a gyerekre nem tud vigyázni, mert nem meri megfogni (jobb, ha nemis, mert bénázik) , túlmelegítette a kicsit, stb. Csak kerülgettük. Boldog voltam, mikor hazament , mert már annak a határán álltam, hogy leordítsam. Ráadásul én nem az a típus vok, aki szereti, ha a lakásában garázdálkodnak, sőt, még csak elesett sem voltam szülés után sem. Húúúú, nekem az a kevés is sok volt, Te hogy bírod ezt folyamatosan?! Minden tiszteletem a Tiéd!
Fejezd már be, baromi unalmas a szociológia könyvedből felmondott hülyeséged...
Kíváncsi vagyok, de nagyon, hogyha veled fordulna elő ilyen, mikor kapnád idegbajt..szerintem elég rövid időn belül!
Teljesen megértem a problémádat, bár velem ez ilyen mértékben még nem fordult elő, de az anyósjelölt szintén nagyon domináló és mindenbe bele akarja dugni az orrát. Fia, a párom, nagyon tiszta és rendes, már-már mániákusan is szerintem, mégis, amikor "anyós" jött, akkor akár a radiátorod is végighúzta az ujját, és ha ge yporszemet is talált, már jött a kioktatás, átrendezte a fél lakást, a szekrényeket, stb... Párom előző barátnői mind ki voltak akadva, és GYŰLÖLTÉK az anyóst, és egy-egy házassági lehetőséget pont az anyós-meny összeférhetetlenség okozott.
Nálunk így ment: Párom a szülők lakásában lakik még mindig, egyedül, én pedig nagyon sok időt töltök vele. Már az elején tisztáztam vele, hogy mivel a fia itt él, akinek én vagyok a párja, engedje meg, hogy végre valahol érezze magát kitüntetett vendégnek, amikor átjönnek, és engedje meg, hogy én legyek a nő a háznál. Ha nem így lenne, sajnos a fia és én kapcsolatom sínylené meg, mert sok vitát okozna köztünk. Azóta, nem köt bele a takarításba, nem köt bele, hogy mit főzök, ha kikérem a tanácsát, segít, de nem megy túl azon a határon SOHA, ami miatt én lehetetlennek érezném, hogy ő lesz esetleg az anyósom. Párom sem érti az egész helyzetet, mert még soha senki nem jött ki ilyen jól az anyjával
Egyszerűen értelmesen el kell vele beszélni, és HATÁRT kell szabni neki is, udvariasság ide vagy oda! Ha nálatok ez nem megy, akkor szépen jön az, hogy KÖVETKEZETESEN a gyereket csak akkor láthatja, ha a gyerek megy, a zárat szépen lecseréled, stbstb!
Állj a sarkadra mert így te fogsz tönkremenni!
Részvétem.
Szerintem ilyen helyzetből csak egy kiút van: ha te és a férjed teljes összhangban, és nagyon következetesen nemet mondotok. Mindenkinek elsősorban a saját anyukáját kell(ene) lerendezni. Ha te nem mész el házat nézni (ne menj!) vagy templomba, utána a férjenem mondja a mama a magáét, igaz? Akkor a férjednek kell(ene) kiállni melletted. Ha megtenné, legközelebb nem nyaggatna a mama abban a témában. Más dologért megint, azt megint le kell rendezni.
Ha a férjed hagyja magát, később meg ellened fordul, nincs jó megoldás.
Nem vagy egyedül. És nem te vagy a hibás! (Azért írom, mert még mondhatják, és az rosszul tud esni.)
Tarts ki, és ne hagyd magad!
Ja és a legnagyobb hiba...ANYÓSTÓL 2 PERCRE LAKNI??? Öngyilkosság!!!
Minél messzebb tőlük, ha lehet, más városba!!!
Na tőlem aztán követelhetne bárki is kulcsot...
Max körberöhögném...
Háát, én is tegnap nyitottam egy topicot anyóskavarás címen...
az kis miska ehhez képest... tudom miről beszélsz, szüleim elváltak, apám anyja szedte szét őket... szét tudta mert apám az anyjára hallgatott...
a lényeg hogy párod álljon ki melletted más nem számít, ezen múlik minden!
Szia!
Elég durva,amit leírtál...
Nincs mese,az asztalra kell csapnod!!Ez így nem mehet tovább!Ha jó nagy összeveszés az ára,akkor az!Az én anyósom se kutya,de enyire azért nem durva,de ha velem ilyeneket tenne,mint veled a te anyósod.......hát nem állnék jót magamért....először megpróbálnám szépen,aztán,ha úgy nem érti,akkor csúnyán.Sajnos van,aki a szép szóból nem ért....
A férjed mit mond az egészről???Melletted áll??Bocs,ha már írtad,de nincs időm visszaolvasni....
Száz szónak is egy a vége,valamit tenned kell,mert csak rosszabodni fog a helyzet.Ez a TE életed és a TE gyerekeid,senkinek semmi joga beleszólni!!!!!Legfeljebb tanácsot adni,amit te vagy elfogadsz,vagy nem.
Ha így megy tovább,ráfogsz menni,meg a gyerekek is,meg a házasságod is....
szia! ezt a helyzetet TE tudod megváltoztatni, persze a férjed segítségével.
1. férjjel elbeszélgetni! én válaszút eléállítanám anyja vagy Ti, azaz a családja. lehet dönteni. mond el neki, hogy számodra ez milyen nehéz, hogy a gyerekeknek mennyire rossz ez így. ti egy önálló család vagytok, apa-anya-gyerekek.
2. zárcsere! ha számonkéri, megmondod, hogy ez a Ti lakásotok, amikor Ti otthonvagytok és alkalmas az időpont akkor jöjjön!
állj a sarkadra!!!! tudom miről beszélek! az én anyósom már csak akkor jön, ha előtte időben bejelentkezik, és én azt mondon, hogy OK. beleszólása semmibe sincs!!!! (szeretne, de olyankor mindig elmondom neki, hogy ez a MI ÉLETÜNK, elég nagyok vagyunk, hogy eldöntsük, hogy mi a jó!!!!!!!)
Sok sikert! kitartást!!!!!!
A férjem nem hagyja magát, nem érdekli, mit mond az én anyám, vagy az ő anyja.
Azért költöztünk ide, mert kevés pénzünk volt, és a problémás lányom miatt panelba nem tudtunk volna menni. Pszichológushoz nem ezért járunk vele, hanem mert van neki egy genetikai, vagy szülési oxigénhiány miatti problémája, nagyon nehéz lekötni, és túlzottan aktív is. Én a második gyermekem születése után kellett, hogy rájöjjek, hogy nem minden gyerek ilyen. A pszichológus nagyon jó, igazából fejlesztő foglalkozásokat tart Zsófinak, és figyeli, hogy játszik más gyerekekkel.
Engem nagyon megvisel, hogy a lányommal ilyen sok probléma van, féltem, hogy hogy fog beilleszkedni közösségbe. De ez egy másik topic tárgya lenne.
A terhességem alatt folyamatosan érzelmileg zsarolt az anyám, hogy ha nem költözünk abba a városba, ahol ő lakik, akkor ő majd eladja a házat, és elköltözik a szülőfalujába, az apám meg majd jön velünk lakni. Nekünk nincs kocsink, és ha anyám elköltözött volna a faluba, egy fél nap alatt sem értünk volna oda busszal. Mindezt gyerekekkel. És én eléggé függtem tőle, a lányom pszichológusa világosított fel erről, azóta már nem engedem magam annyira rángatni általa. De régen minden döntésemet felülbírálta, hülyének nézett, lehülyézett, leökrözött. Ma már nem tartom mindenhatónak az ő véleményét.
A férjem szülei pedig folyamatosan sürgettek, hogy nem igaz, hogy nem vagyunk képesek már lakást venni, holott mi azért kerestünk több hónapig, mert nem akartuk az elsőt megvenni, ami adódik, és sajnos nagyon kevés a pénzünk is, a férjem 100.000 forintot keres, nekem meg a gyedem van.
A terhességem alatt folyamatosan migrénem, látászavaraim voltak, visszereim, 80/40-es vérnyomásom, és egész végig hányingerem volt, hánytam, már küszködtem a lakáskereséssel, és teljesen belefáradtam. Itt volt ez a családi ház, hihetetlenül olcsón, alig több, mint 16 millió forintért, tűrhető, lakható állapotban (igaz retró csempével), 1300 m2 telekkel (nagy része kert). Ezért megvettük, mert hasonlót más helyen 25 millióért kaptunk volna. Így is havi 70.000 a hitelünk, így aztán nyaralásra, szórakozásra, cipő- és ruhavásárlásra nem költünk.
Ennyi az oka, amiért megvettük a házat. A végső elkeseredés.