Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Érzelmi kavalkád?!
Létrehozva: 2008. Április 16. 17:53
Sok téma forog a fórumon, és ezzel együtt sok vita. Hol szelídebb, hol durvább.
Érdekelne, hogy vajon az embert mi mozgatja, amikor az érzelmeit érinti egy-egy hsz-ás?
Gondolok arra, hogy a sajnálat sajnálatot , a szomorúság szomorúságot, a düh dühöt, a jókedv jókedvet hoz magával.
Viszont mi van akkor, ha valaki nem azonosul azzal az érzelemmel, amit a hsz-ló ki akar váltani egy másik hsz-ból?
Miért sértődik meg az, aki nem kap visszaigazolást az igazára?
Miért duzzog mégjobban, aki nem kap sajnálatot?
Miért dühös mégjobban az, akinek nem hagyják meg az utolsó szó jogát?
Hoztam valamit, ebben a gondolatsorban valószínű egyetértünk, ha egyformán értjük. :)
“Ha valakivel találkozol, gondolj arra, hogy a találkozás mögött ezer és ezeregy ok rejlik. Minden emberi kapcsolat szent egymásratalálás. A másik emberben önmagad másik felét ismered fel, minden vonásában saját vonásaidat látod meg. Amit róla gondolsz, magadról gondolod. Amit vele teszel, magaddal teszed. Amit róla képzelsz, azt magadról képzeled. Mindaz, amit neki kívánsz, egy napon veled fog megtörténni.”
(Tatiosz)
Napfényes ünnepnapot! :)
Szeretnék olyan erőt, amellyel tönkre tudnám tenni azt a szemléletmódot, amiben minden olyan kategórikus.
Persze tudom, hogy attól szép a világunk, hogy ennyire különbözőek vagyunk. :)))
Egyik oldalon harcolnék azért, hogy harmónia vegye körül az élőket, másik oldalon pedig tudom, hogy magamban találom meg a harmóniát.
Furcsa kettősség, ami állandóan munkálkodik mindenben.
Volt itt a fórum egy topik, ahol pont egy előítéletes társaság gyűlt össze. Hát nekem nem sikerült az észérvelés, mert azonnal fal, amitől aztán nincs bennem tovább észérv.
Ilyenkor - vagy máskor is? - úgy leblokkolok, hogy semmi értelmes nem jut az eszembe, csak sopánkázni tudok azon, hát ilyet, hát ilyet. :)))
Az rendben, hogy ami szíveden a szádon, csak arra is figyelj, hogy mi jön ki a szádon. :)
Szerintem nincs barátság férfi és nő között. Vagy legalábbis fiatal korban. Persze tudom, hogy ez nem kor függő, de fiatal korban jobban elhiszi magáról valaki, hogy ő majd változtat elavult nézeteken.
Mindig van valamiféle vonzalom, ami hol egyiknél, hol a másiknál erősebb. Anno nekem is volt egy barátom, amíg fel nem világosított, hogy ő nem csak a barátom akar lenni. Így asztán a barátom sem lett, mert nem kívántam az érzésein tapicskolni. :)
Kellemes időtöltést a mai kellemes esős napra!
Én tudok veszekedni, bár ez ma már egyre kevésbé jellemző.
De a bunkóságot még akkor is kerülöm.
Sőt, sokszor itt ér utol az az érzés, hogy teljesen felesleges is. Ha észreveszem magam időben, akkor elütöm valami hülyeséggel, de ha belemegyek, akkor bizony én vagyok a torkos borz :)))
Búcsúzom, legyen nyugodt éjszakád! :)
Ne keseríts el. :(
Azzal egyébként nincs bajom, ha én magyarázok bele, abból egész jól kiszoktam jönni. :)
Inkább az szokott gondot okozni, hogy az enyémbe magyaráznak bele olyat, amit egyszerű fejecskémmel soha nem gondoltam volna :)
Most a pirulós fejecske menne, ha menne
Köszönöm, de nincsenek nagy illúzióem ezzel kapcsolatban. :)
De azért azt valóban szeretném elérni, hogy tiszta kommunikációval tudjak kommunikálni.
Úgy mondják, hogy mindekitől lehet tanulni. Azt hiszem, ha tőled valamit meg kellen tanulnom, az a sallangmentes, tiszta kifejezés mód, és a szűkszavúság. Egyenlőre mindtől távol vagyok :)))
A pasi még megbocsájtható lett volna!
:O
De a szintelen!
:)))