Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Érzelmi kavalkád?!
Létrehozva: 2008. Április 16. 17:53
Sok téma forog a fórumon, és ezzel együtt sok vita. Hol szelídebb, hol durvább.
Érdekelne, hogy vajon az embert mi mozgatja, amikor az érzelmeit érinti egy-egy hsz-ás?
Gondolok arra, hogy a sajnálat sajnálatot , a szomorúság szomorúságot, a düh dühöt, a jókedv jókedvet hoz magával.
Viszont mi van akkor, ha valaki nem azonosul azzal az érzelemmel, amit a hsz-ló ki akar váltani egy másik hsz-ból?
Miért sértődik meg az, aki nem kap visszaigazolást az igazára?
Miért duzzog mégjobban, aki nem kap sajnálatot?
Miért dühös mégjobban az, akinek nem hagyják meg az utolsó szó jogát?
Én pl tudok úgy kritikát mondani, hogy abból azt lehet levonni, hogy én ellenségesen viselkedek. Ebben annyi az igazság, hogy talán inkább egy kicsit magaslóról. :)))
Viszont azt, amit mondok, ki lehet vesézni, és akkor aki őszintén akar önmagához közeledni, már értékesnek is ítélheti.
Közben tettem egy rövid "sétát" a szabadban, és ez járt a fejemben. Ugyanis orvoshoz kellett mennem receptér, és pontosan így viselkedek. Nem merek nyikkani sem, nehogy rosszul járjak.
Visszafele uton pedig töprenghettem azon, hogy miért nem merem felvállalni azt, aki vagyok. Miért nem engedem meg magamnak, hogy nyugodtan, tiszta szívvel elmondjam azt, amit szeretnék elmondani. Pont a visszafogottság az, amiből aztán olyan dolgok kerülnek elő, ami senkinek sincs a hasznára.
Szeritem nem ennyire egyételmű a dolog (a mindenki mindenkivel egyetért).
Több oldalról közelítettünk a témához, mindenki a saját tapasztalatait felhasználva.
De ha figyelmesen végigolvasod mégegyszer a topikot, vannak akik kínosan vigyáznak arra, hogy "udvariasak" maradjanak.
Szerintem ez nem objektív látásmód, pusztán egy álca, hogy ők is a "jó" oldalon vannak.
Pedig nincs jó vagy rossz oldal, csak tapasztalat van.
Sziasztok!
Folyton visszatérek ide, megint eszembe jutott valami.
"Rövid" életem tapasztalatai alapján arra következtetésre jutottam, hogy tulajdonképpen szinte mindegy hogy mit tesz az ember, ha a motivációja megfelelő.
Ezalatt azt értem, hogy én is nehezen tűröm azt a kritikát, amelynél érzem, hogy a mögöttes szándék bántó. Ez nem építő jellegű az egyénre nézve, hanem romboló hatású.
De létezik olyan kritika is amely a fejlödést szolgálja.
Ez a topik is igyekszik a föld alá, de a technika segítségével, na meg az enyémmel, csak-cak visszahozom :)))
Bízom abban, hogy ebben a témában van még tartalom. :)
Most éppen az foglalkoztat, hogy mennyire kihal az a téma, ahol mindenki mindenkivel egyetért. :)
Olvastam egy könyvet (cím elfelejtve), ahol az emberek megteremtették a jólét, és ezzel együtt a béke paradicsomi állapotát. És amikor már az utolsó ember is jól érezte magát, akkor jöttek a gaz hódítók, és tönkre tettek mindent. A jó emberek pedig a föld alá mentek élni, ott alakítottak ki maguknak egy új életformát, amiben tovább fejlesztették azt a tudást, ami magasfokú technikával párosulva a megélhetésüket tovább segítette.
A holnapi bkv sztrájkra gondoltam? :)
Annak viszont örülök, hogy jól érzed magad.
Nekem is van egy barátnőm, akinek szintén olyan barátai vannak, hogy nem lehet őket összeereszteni, mert annak veszekedés az eredménye. Jobb esetben csak elnéznek egymás feje fölött.
Szia!
Nekem jó és hasznos napom volt, a holnapi is szupper lesz, szombaton pedig a két barátommal találkozom (külön-külön, mert nem bírják egymást, de engem mindketten), egyik fiú, másik lány.
Végig gondoltam magamban, hogy mikor megyek a fenébe a véleményemmel együtt, és mikor csak úgy közönbösen reagálok, és mikor szinte dühösen.
Az első kettő nem igazán szorul magyarázatra, de a düh érzete igen. Ugyanis még ezt is szétbontottam. Van, hogy csak az ostobaság dühít fel, és itt aztán támogat renedesen az egom is a maga nemhátrálokmeg stílusával.
Viszont van olyan is, amikor az tesz dühössé, hogy valakinek, akinek kellene a segítség, és ezt jópáran észre is veszik, az nem hajlandó meghallani, hogy másképpen kellene megközelíteni a témát. Ez afféle segíteni akarós düh. Nna ezt jól megaszontam. :)))
Érdekes, ezt nem is gondoltam végig, pedig az indítóban hasonlóképp írtam.
Ez olyan tömeghipnózis féle, hogy egy elkezdi, a többi pedig nem tudja abbahagyni. :(
És igen, a köpködő tulajdonképpen saját magát köpködi, de itt jön a képbe, hogy ezt ő maga sem tudja. :))) Ha tudná szegény, hogy a maga kisszerűségét állítja pellengérre. :O
Szevasztok, kellemes estet.
Milyen napotok volt? És hogy élitek meg jelenleg a holnapit? :)))
Sziasztok!
Talán, mert ez is az önrombolás egy fajtája?
Lehet, hogy először jó mókának tűnik, de amikor elszabadulnak az indulatok már kezelhetetlenné válik a dolog.
Ezek az emberek sajnos nincsenek tisztában vele, hogy elsősorban maguknak ártanak.
És nagyon könnyen át lehet kerülni a "köpködők" táborából a szenvedő fél oldalára.
Ezt nevezik tapasztalat gyűjtésnek!
Még az este bebe-bele néztem a témákba, és megint azzal az érzéssel találkoztam, hogy nem értem!!!
Nem értem, hogy embereknek miért jó olyan témában topikot nyitni, ahol eleve az kell legyen a téma, hogy egy ismert nevű emberről jól megmondják azt a véleményt, amit sehol másut nem mernének hangoztatni. :(
Az elején nem követtem, de éppen most olvastam bele, és nekem is tetszett, hogy nem maradt meg a panasz szintjén.
Az önsajnálat a legnagyobb fegyvere annak a fránya egonak. Hát ha egyszer engem senki nem sajnál, akkor legalább magam sajnáljam magam
De most csak vicceltem, most éppen én sem élek ezzel a luxussal.
Viszlát
Na, igen. Bár az önsajnálat olyan jó tud lenni néha.... Nekem ez a luxus időnként. (luxus=ritkán engedhetem meg magamnak és sokba kerül) Mert bizony sok időt lehet a saját magunk sajnálatára vesztegetni. A szvrból meg senki nem fog kihúzni, mindenki egyedül van a kríziseiben, pláne érzelmileg. Mert aki mellette áll, az is kívülálló.
De sebaj, így lehet fejlődni!!
Most mennem kell, de elraktam kedvencnek, mert érdekel.
Ja, sikerélmény: a Negatív hullámos topikindító megfogadta a tanácsokat, és jobban van!
Örülök!
Valamint az egy tanulságos topik a személyeskedés, előítélet és türelem szempontjából.
Az a legkényelmesebb, amikor nem kell azzal foglalkozni, hogy talán én is tehetnék azért, hogy valahogy jobban érezzem magam a bőrömben.
Amikor valaki felismeri, hogy az élet nagyon kegyetlen tud lenni, de ettől még nem az életet kell hibáztatni, annak nagy esélye van arra, hogy képes legyen a változtatásra.
A nekem van igazam szópárbajnál bizony,bizony, nagyon nehéz otthagyni a porondot
Én jómagam szoktam vitatkozni, sőt provokálni is, hiszen vannak olyan helyzetek, amikor valakinek éppen arra van szüksége. Egy nyomorúságos érzelmekkel küzködő embert csak mélyebbre lehet küldeni, ha besegítünk a sajnálkozásába.
jó topic:)
csatlakozni tudok az előzőekhez, nem vagyunk egyformák, mindenki máshogy értelmezi a hsz-kat. van, aki pusztán azt a mondatot értelmezi, amit elolvasott, más meg mögé képzel mindenfélét, és elkezd kombinálni. talán nem szándékosan, talán észre sem veszi. és persze, ha erre rámondja valaki, hogy kiforgatja a szavakat, megsértődik, hiszen ő jogosan érzi,hogy nem, nem forgatta ki.
aztán van, aki unalomból, rosszindulatból szándékosan beleköt valakinek minden szavába, személyeskedik, ezzel persze egy idő után lejáratja saját magát, ami még dühösebbé teszi.
azért azt hiszem az is sokat elárul, hogy ki milyen topicocat látogat. pl aki nem vágyik parázs vitára, nyilván nem keresi fel az olyan témákat, ahol szélsőséges álláspontok uralkodnak.
az utolsó szó joga, megint vicces, engem egy három éves hisztis gyerekre emlékeztet ez a viselkedés, akit senki nem vesz komolyan, ő pedig annál dühösebb:)
Pont ez a gondolat ibdított el ebben a topikban. Mindenki kiváncsi mindenre, de persze nem róla van szó, csak úgy általában, aztán persze, hogy mindig kiderül, hogy á dehogynem!
A személyeskedést nem nagyon lehet kikerülni, főleg, ha a téma személyhez kötött, csak ha már durvaságba megy át, azt tartom nemkívánatosnak.