Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hát le vagyok sújtva. Vége a jó kis topikunknak? Na ne már!
Jó lenne ha írnátok ide, tudom hogy többen is aktívok vagytok, néha írjatok légyszi. Én írok szívesen, de a magam hülyeségeivel nem rakhatom teljesen tele a topikot, már én is unom magamat.
Azért (hogy ne csak azért írjak be, hogy leszúrjak mindenkit, hogy miért nem ír:)) nálunk történések címszavakban: bölcsi megy és tök jóóóó, Gergő másodjára beteg (lázas-taknyos-köhögős, kánikulában, tud élni) egy hónapon belül, és úgy néz ki talán ő is megtanul beszélni
Gyertek. Írjatok. Lécci.
Helló!
Marharépa, jó hogy alakulnak a dolgok. A bölcsi meg szerintem jó tesz a gyerekeknek. Ricsi is tanult egy csomó mindent. Bilizni mondjuk nem, de beszélni azt nagyon. Viszont hogy Kaccsnak is mondjak valami "megnyugtatót" Ricsi is hajmersztő. Igaz, lekopogom!!! ő csak ritkán hisztizik viszont hihetetlen önveszélyes. Szabályosan felek vele kettesben autózni, mert kicsatolja magát a gyerekülésből, de minimum leszedi a biztonsági övet, nem tudom eléggé meghúzni. Azért mégse foroghatok hátra folyton vezetés közben. Felmászik mindenre, kipróbál mindent. De amúgy egy tünemény és gyönyörű és nagyon okos, szellemes. (persze ez mindegyik gyerekről elmondható, na meg elfogult is vagyok ugye).
Mindenkinek minden jókat és szeretnék itt másokról is olvasni!
Szia!
De örülök, hogy jobban vagy...és a környezetváltozás is jót tett Neked és Gergőnek is. Hidd hamar meg fog tanulni beszélni és majd visszasíro azt az időt mikor nem tudott
Legalább is én szoktam....beléptünk az "Anya mi ez?" korszkba..és bizony volt már párszor azt kívántam hogy csak 2 percre maradjon csendbe....
Bilizéssel még mi se állunk sehogy.....pedig nagyon jó lenne mert akkor szept.1től mehetne Berci oviba. Majd meglátjuk......
Nem tudom, hogy Ti gyerkőceitek, hogy viselkednek (dackorszak, csínytevések..stb) de Bercinek ezekért nem kell a szomszédba mennie.....néha rettentő nehéz vele, és rengeteg türelem kell hozzá....olyan dolgoat talál ki ami nekem meg sem fordulna a fejemben....de ahogy hallom a többi gyereknek sem a bölcsiben
Sziasztok!
Látom beütött a nyár, nem jár erre senki
köszi mindenkinek az együttérzést továbbra is! Most már sokkal jobb a helyzet, fizilailag rendbejöttem úgy néz ki és egy hete nem sírtam, szóval minden király. Megint dolgozom egy hete, elég gáz volt az elején mert mindenki rákérdezett hogyhogy megint itt vagyok és hogy van a baba, de aztán egy új helyre kerültem, ahol nem ismer senki és tiszta lappal indulhatok 
Gergő pedig bölcsis nagyfiú lett, egy tök jó bölcsibe jár a Süni csoportba. Úgy néz ki jót tesz neki, jól érzi magát, ma már sírás se volt, és nagyon felpörgött tőle. Remélem beszélni és bilizni is megtanul hamar a többiektől
Nagyon sajnálom, ami történt! A tünetek alapján, szerintem, nem sejthetted, hogy baj van, hiszen a barnázás és az efféle fájdalom is előfordul a terhesség ezen szakaszában.
Tényleg ne rágódj azon, mi lett volna ha...
Valamiért így kellett történnie és később meg is fogod kapni a választ a miértre.
Úgy érzem, van Benned erő a továbblépéshez!
Kaccs, gratulálok az új életedhez!!!
Szió,
igen pontosan úgy fájt, egy ponton, szúrva. Amikor a fájások megindultak, azért is nem esett le hogy miről van szó, mert ez a szúró fájdalom erősödött fel pár percente, aztán múlt el. Viszont nekem ezt megelőzte legalább egy heti barnázás.
Úgy tudom egyébként, hogy a méh tágulása, méhszalagok "helyezkedése", effélék is okozhatnak ilyen fájdalmat, szóval szerintem ha megvizsgált a doki és minden OK, akkor vsz csak erről van szó. Jobbulást!
Marharépa!
Nagyon sajnálom, ami veletek történt!
Ezért nem jöttél a fórumra...
Most aggódom én is, mert nekem is úgy fáj a hasam, mintha 'megfáztam volna', nagyon érzékeny és szúrkál egy hete egy ponton (ilyened is volt???). Doki megvizsgált, méhszáj atomzárt, vérzés nincs, méh görcskészsége semmi, magnézium megy duplán, plusz én No-spát is szedek és tulajdonképpen egész hétvégén kímélem magam, ma pl. végig feküdtem. De nem nagyon segít. Csütörtökön genetikai UH (19. hétben leszünk).
Én érzem a mozgást, bár mintha ma délután csökkent volna. Csak ez olyan nehéz, mert még nagyon gyengén érzem és nem is vagyok mindig biztos benne, hogy azt érzem...
Köszi szépen az együttérzést Lányok! Nagyon jólesik.
Azért lassacskán javulok, minden nap jobb egy kicsit. Vannak tervek, költözni szerettünk volna és úgy döntöttünk hogy költözünk is, úgyhogy most áruljuk a lakást, meg nézegetünk házikókat, ez egy kicsit feldob. Próbálom megszívlelni a dokim azon tanácsát, hogy ne rugózzak azon hogy mi lett volna ha, hát nem egyszerű. A főnököm viszont hihetetlen rendes, felhívott még a múlt héten, megígértette velem, hogy ha legközelebb pozitívat tesztelek, másnap számolok lefele és húzok táppénzre, valamint közölte, hogy most legyek otthon ameddig szeretnék, aztán találjam ki hogy akarok-e visszamenni, és ha igen akkor melyik részlegre
Kaccs gratula az új otthonhoz, remélem jól fogjátok magatokat érezni! Sok sikert az új élethez!
Drága Marharépa!
Úgy sajnálom ami veletek történt....
Sok-sok erőt és kitartást neketek. Annka idején mikor elvesztettük a babát, nekem egyedül az segített ha sírtam és Bercivel foglalkozhattam, Ő adott egy kis megnyugvást.......
Rólunk: egy hete költöztünk Bercivel és immáron az új helyünkön vagyun. Nagyon otthonos lett a lakás, és mindeketten szeretünk itt lenni.
Apránként, de csak sikerül minden papaírt összeszedni és akkor beadhatom abírságra is az iratokat és hivatalosan is elkezdhetjük lezárni életünk ezen szakaszát.......
Holnap Anyáknapi műsor lesz a bölcsiben, gyerkőcök már jó ideje készülnek a műsorral, már nagyon kíváncsi vagyok
Kedves Marharépa!
Őszintén sajnálom a történteket:(((
Sia
Őszintén sajnálom!
Még Zsófi előtt mi 16 hetesen vesztettünk el 1 babát. Nekem az nagy pofon volt az élettől. Addig olyan felhőtlenül örültem a terhességnek, alig vártam hogy hasas ruhákat hordhassak... utána már "lapítottam", nem újságoltam fűnek-fának a jó hírt, és Zsófival csupa aggódás volt a várandósságom. Eszterrel annyira sima volt minden, hogy utolsó percig volt bennem egy kis félsz. Ráadásul a környezetemben most több olyan dolog történt, hogy kezdem azt hinni nincs olyan nő akinek ne lenne része veszteségben.
Marharépa: sok erőt küldök neked. A test sokkal hamarabb regenerálódik mint a lélek. Sírj, ha sírni kell. Itt tényleg csak az idő segít. (Bár én még úgy 3 hete is képes voltam könnybe lábadni, pedig lassan 4 éve történt.)
Sziasztok!
Utólag is boldog anyák napját mindnyájunknak!
Most elég rossz hírrel jövök. Elveszítettük a babát. 14 hetesen. Pedig úgy tűnt, hogy egészséges. Nem tudták megmondani, hogy miért történt. Akkor már hetek óta elég szarul voltam, mindig fájt valahol valamim. A 12. heti UH és vizsgálat után pár nappal elkezdtem barnázni, ami kitartott vagy két hétig (doki szerint no para, csak a vizsgálattól, majd akkor aggódjak ha sok vagy piros), meg elkezdett fájni a hasam legalja, pont úgy mint amikor megfázik a hasam, görcs nem volt egy szál se. Aztán húsvétra Debrecenbe mentünk anyukámékhoz, vasárnap éjjel meg nem tudtam aludni, mert fájdogált a hasam alja, aztán amikor leesett hogy kemény a hasam és konkrétan fájásaim vannak,be a klinikára az ügyeletre (hála az égnek, hogy a szüleimnél voltunk, így Gergőre volt ki vigyázzon). Ott lecsesztek, hogy miért nem szedem ipari mennyiségben a Mg-ot, közölték hogy nyitva a nyakcsatorna egy ujjnyira, és hazaküldtek. Aznap kettesével kapkodtam a Mg-ot, de estére újrakezdődtek a fájások, aztán elment a magzatvíz, megint be az ügyeletre, és annyira gyorsan ment minden, hogy mire műtőbe kerültem, már a baba is távozott magától... iszonyú volt az egész. (A történelmi hűség kedvéért, az aznapi ügyeletesek közül hárman is megkérdezték, hogy a retekbe küldtek engem haza előző éjjel... no comment.) Másfél nap után hazaengedtek, úgyhogy azóta is gyógyulok. Nehéz. Szóval a történet tanulsága számomra főleg az, hogy ha makacsul hiszi az ember, hogy nem történhet semmi baj, és szedi a terhesvitamint és nem parázik és próbál vigyázni magára, attól még igenis történhet baj. A második tanulság pedig az, hogy a jó édes anyját az összes orvosnak
persze simán lehet, hogy ha odafigyelnek és benntartanak a kórházban, akkor is ez lett volna a vége, de mivel nem kaptuk meg ezt az esélyt, már soha nem fog kiderülni, hogy mi lett volna, ha...
Nagyon örülök, hogy írtál! Jó lenne tudni, hogy mások ebben a helyzetben mit csinálnak, ki hogyan oldja meg a napi teendőket és hogyan éli meg helyzetet!
Én nem tudok vezetni, ezért vagyok röghöz kötve. Ráadásul nem is kertes házban lakunk, hanem lakóparkban, ami nem olyan rossz, de lényegesen ingerszegényebb egy saját kertnél.
Úgy látom, Barnus is ölbe baba...tök jó!!!!!!
Köszönök minden hsz-t és gyertek még!!!!!
Kismalac: Ez a bőgés téma nálam is volt. Most már kialakult a helyzet, a napirend, szépen beillesztettük Esztert is a menetrendbe.
Nekem is van lelkiismeret furdalásom Zsófi miatt. Ő pont most került abba a korba, hogy már vágyik ide-oda. Most pl. vonatozni szeretne. De szerintem a bábszínházat vagy gyerekeknek szóló zenés előadást is nagyon élvezne. És most meg itt vagyok egy babával, két szopi közti időbe nem sok minden fér bele. Ráadásul nincs autónk, böhöm babakocsival nem férek fel a buszra (mert persze előre nem lehet tudni, mikor jön alacsonypadlós). Kezdenék arra hajlani, hogy 3 éves kora előtt oviba adom (sétakor mindig rátapad az ovi kerítésére), de nem szeretném ha valami göthöt hazahozna amíg ilyen pici Eszter. (Na meg smucig is vagyok: miért fizessek ha úgyis itthon vagyok?)
Annak örülök, hogy legalább már kertes házban vagyunk, szívesen jön velünk veteményezni, varangyot, gyíkot kerget, pitypangot szed. Ma apró ajándékot készítettünk a locsolóknak. Szóval igyekszem mindenbe bevonni, de néha azt érzem, ez kevés.
Szóval nem vagy egyedül a kérdéseiddel/kétségeiddel.
Dr. Papp Csaba docens úr, nagy meglepetésemre, meglehetősen indulatosan reagált. Én azt gondoltam, hogy egy ilyen magasan kvalifikált orvos van olyan intelligens, hogy meghagyja a páciensének a szabad választás jogát, mérlegeli annak szempontjait, majd -legfeljebb- sok sikert kíván. (Végül is nem a kertek alatt, még csak nem is otthon akartam szülni, csak egy másik intézményben és nem fogadott orvosnál, hanem fogadott szülésznőnél.)
Nem tudom, hogy a presztizs-, vagy az anyagi veszteség miatt, de dúlt-fúlt és kijelentette, hogy felelőtlen vagyok:-). Leszólta az István Kórházat, nem hallgatta végig a férjemet, helyette majdnem beszervezett nekem az utolsó pillanatban egy istvános dokit (akivel együtt rendel a József krt.-on és akinél én Samut szültem és akinél másodszor nem akartam szülni), csak úgy, dühében.
Így csak megerősített a döntésem helyességében:-)!
Köszönöm szépen a hozzászólásokat!
Először is a szülés: az István Kórházban szültem, talán emlékeztek rá, hogy itt hezitáltam, hogy mitévő legyek, mivel a 36. héten megingott a bizalmam a fogadott orvosom szüléshez való hozzáállásában (ő docens a SOTE I-en), vmint ódzkodtam a Klinika hangulatától, így a finisban felvettem a kapcsolatot az alső szülésemnél fogadott szülésznőmmel és nála szültem, valamint egy általa ajánlott nagyon szimpatikus doktornőnél egy olan helyen, ahova már ismerősként mentem és így sokkal kisebb volt a para bennem.
Előző éjszaka jöttek az első fájások, amiből éreztem, hogy itt hamarosan lesz valami. Nem is múltak el, tartottak egész nap váltakozó sűrűséggel. De nagyon jól éreztem magam és pihenni is tudtam (szerencsére a férjem itthon maradt velem, ha egyedül lettem volna Samuval, azért nem lett volna ilyen gyöngyvirágos helyzet.) Pakolásztam, cukrászdába mentünk, mostam, teregettem...aztán 18 óra körül jeleztem a szülésznőnek, hogy valami készülődik, ő azt javasolta, hogy 3 percesekkel induljak (egyébként ügyeletben volt:-)). Mire a férjem elaltatta Samut a fájások nagyon sűrűek lettek, már kezdtem izgulni...Egy barátnőm jött át éjszakára Samu mellé.
21.15-kor értünk be a kórházba, burokrepesztés...nagyon kemény fájások, majd 22.38-kor a karoban is tarthattam Barnust. Gyors volt, de nagyon intenzív, én -bevallom- ordítottam!
Az István Kh-zal és a személyzetével nagyon elégedett voltam, le a kalappal előttük. Csak két napot töltöttünk bent, mert saját felelősségemre hamarabb hazajöttünk, de az nagyon jó volt. A csapat két éve nem változott, ebből is látszik, hogy igazán elhivatott szakembergárdáról van szó. Mindenki segített, rend volt és tisztaság...szóval le a kalappal!
Barnus édes baba, nagyon jó volt, hogy a kórházban csak vele foglalkozhattam, de Samu nagyon-nagyon hiányzott. Ithhon aztán szembesültem vele, hgy Samut mennnyire megviselte a kistestvér, látszik a kis arcocskáján a zavarodottság, nekem pedig ettől megszakad a szívem.
Samu hisztisebb, ingerlékenyebb, érzékenyebb, sokszor csak Apa kell neki, ami nekem nagyon rosszul tud esni! Szóval, ez most egy nagyon nehéz helyzet és hirtelen ráébredtem, hogy egy csomó mindent nem gondoltam végig! Olyan, mintha kiszúrtam volna Samuval és emiatt rossz a lelkiismeretem.
Ráadsául a hormonoktól is szenvedtem, egy hétig nem tudtam úgy ránézni Samura, hogy el ne bőgjem magam...gondolom, ez sem könnyített a helyzeten.
Hiányzik az az időszak, amikor csak ketten voltunk, csak rá kellett figyelnem...ugyanakkor ott a kicsi, aki édes és szintén igényli a babusgatást. Erre írtam, hogy megszakad a szívem.
Köszönöm a tippeket, nem tudom, nálunk hogyan fognak működni, de próbálok pozitívan állni a dolgokhoz.
Az altatás miatt aggódom leginkább. Samunak még kell a nap közbeni alvás, de hogy hogyan fogom a kicsi mellett elaltatni, amikor eddig sem volt könnyű, azt nem tudom...viszont ha nem alszik, akkor nagyon nyűgös.
Azt sem tudom, mi lesz, ha egyszerre lesznek nagyon éhesek: hogyan fog menni a szoptatás??? Márpedig a kicsinek is szeretném megadni a szopi örömét.
És még egy sor kérdés:_))))
Sziasztok Lányok!
Kismalac: gratulálok!!! örülök hogy máshol szültél, sokszor gondoltam rád hoyg te mit fogsz elszenvedi PCS-től..... ÉS mit szólt hogy nem ott szülsz? egy kicsit kárörvendő is vagyok ám ...
A szív megszakadás..... nem vagyok biztos abban hogy ugyanarra gondolok mint te. Én azon aggódtam hogy fogom-e majd ugyanannyira szeretni mint Gergőkét, de ahogy megszületett ez az érzés azonnal ott volt.
Nekem inkább attól szakadt meg a szívem, hogy az elején láttam Gergőm mennyire féltékeny és milyen nehezen viseli hogy Szonja sokat van a kezemben és ő is mindig jött és bújt volna. Volt hogy egyszerre sírtunk hárman, Szonja az egyik karomban Gergő a másikba csimpaszkodva én meg középen... SZóval az eleje nagyon nehéz volt.
Jaj lányok had offoljak két dolgot is
Indultam az Év Anyaválla 2011 versenyen mint baba mellett saját vállalkozásban dolgozó anyuka, a Minigardrób webáruházzall
Ezen a linken tudtok rám szavazni, a bemutatkozó anyagom alatti "tetszik" gomb megnyomásával. Előre is nagyon köszönöm!
ÉS ha már a webáruház, kibővítettük a ruhakészletet 10 éves korig, és ingyenes szállítással lehet rendelni minden előreutalás esetén! Nagyon sok szép nyári ruhánk jött, nézzetek körül.
Szerencsére minden rendben van.
Az altatóorvos egy hihetetlenül szimpatikus doki volt, olyan igazi gyerekorvos. Méga kézfejére is adtak egy kis érzéstelenítő krémet, ahova a branült berakták. Azon keresztül kapta az altatószereket, meg egy kis infúziót.
Jó bő két órát tartott, de szépek lettek a fogacskái. A fogorvos szerint rendben is lesznek, hát reméljük nagyon.
Altatásból is elég jól ébredt, nagyon hamar magához tért. Csodálkoztak is, mert általában utána még kicsit bágyadtabbak, de őt alig tudtuk az ágyon tartani. Nem volt semmi mellékhatása, nem hányt, stb.
De azért jó túllenni rajta.
Sziasztok!
Medina: gratulálok a legkisebbhez, remélem, hogy továbbra is ennyire ragaszkodik hozzátok, mint eddig!
Sia: szegény Reni! :( Remélem, hogy minden rendben lesz és a beavatkozás után javulni fog a helyzet! Szorítok! Jó hallani, hogy Mannerék is jól vannak!
Kaccs: nagyon sajnálom... :( Pont a napokban beszéltünk róla a férjemmel, hogy mennyire megváltozott az élet a gyerekek születése óta és csak azt vesszük észre, hogy névnapra, szülinapra, házassági évfordulóra egymásnak mindig néhány kettesben töltött órát adunk. Bármennyire imádjuk a gyerekeket, muszáj néha kicsit egymásra is figyelni, mert a hétköznapokban sajnos nagyon nincs idő.
Dinikee, Nincs5letem: örülök, hogy ti is jól vagytok!
Kismalac: Gratulálok Barnabáshoz! Sok boldogságot és egészséget kívánok Nektek!
Nekem nem voltak ilyen érzéseim, mikor Fruzsi született. Azért nálunk más volt a helyzet, hiszen én sosem voltam "egy gyerekes"? Szóval számomra teljesen természetes volt, hogy ő is a mi gyerekünk és 3 gyereket is lehet úgy szeretni, mint kettőt. Persze én is bőgtem a kórházban, de csak azért, mert nekem úgy kellett otthon hagynom a gyerekeket, hogy betegek voltak, így a kórházba sem jöhettek be hozzánk :( De milyen jó volt őket újra látni! :)
Nálunk féltékenységnek nem mutatják jelét. Nagyon szeretik a minit. Mindig igyekeztem őket is bevonni a dolgokba, kenhetik Fruzsi popsiját, fürdethetik, Virág választja a ruháit, ölelgethetik, puszilgathatják bármikor stb. Ha Fruzsi sír, magamra kötöm, így tudok a "nagyokkal" foglalkozni, a szoptatás pedig születése óta családi program, közben mesélek vagy vetítünk vagy épp kirakózunk. A közös programok pedig megmaradtak, csak eggyel több csomagunk van :)
Na, mennem kell, mert mindenki ébred!
És örülök, hogy van mit olvasni! :)
Sziasztok!
Medina:Gratulálok a kistesóhoz! Nagyon ragaszkodik, hogy ő is a család tagja legyen!
Kismalac: Gratulálok!!!! Egészséget és sok tejcsit!
két gyerek: Az elején sajnáltam Fruzsit, hogy nem tudok annyi időt vele tölteni mint eddig. Sajnáltam mikor szoptattam Pannát, hogy ő ott áll és nézi és nem érti, hogy miért. De összeszoktak. Mostmár tudunk együtt lenni, vannak közös programjaink, amiben mind a két lány aktiv tud lenni. Tudnak egymásnak örülni. EZ pedig nagyon jó érzés.
Kacs: Sajnálom, hogy nem jól alakultak a dolgok.
Sia: Sajnálom a fogacskákat.
Mi jól vagyunk. Most ünnepeltük a dédi 100. szülinapját. Lassan következik a Pannáé is :D