Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Odilli!
Köszönöm, nagyon kedves amit írtál nekem!
1500!!!!Hipp Hipp HUrra!!!!!!!!!
Szia!
Legyen neked is nagyon szep napod!
Radnóti Miklós: Töredék
========================
Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.
Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,
az áruló, a rabló volt a hős, -
s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,
már azt is gyűlölték, akár a pestisest.
Oly korban éltem én e földön,
mikor ki szót emelt, az bujhatott,
s rághatta szégyenében ökleit, -
az ország megvadult s egy rémes végzeten
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.
Oly korban éltem én e földön,
mikor gyermeknek átok volt az anyja,
s az asszony boldog volt, ha elvetélt,
az élő írigylé a férges síri holtat,
míg habzott asztalán a sűrü méregoldat.
.......................................
Oly korban éltem én e földön,
mikor a költő is csak hallgatott,
és várta, hogy talán megszólal ujra -
mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, --
a rettentő szavak tudósa, Ésaiás.
.................................
1944. majus 19
Szervusztok!
Mindenkinek nagyon szép napot kivánok.
KOMÁROM JÁNOS
VALAHOL
valahol az égbolt leér a földre
valahol a kék ráborul a zöldre
valahol fények gyúlnak az árnyékok mögött
valahol a nagy eltűnik a kicsik között
keresem kutatom merre lehet
ahol megtalálom a helyemet
álmaim folyton vonzanak
vágyaim űznek hajtanak
valahol az érintés forró testre talál
valahol az élet nem olyan mint a halál
valahol fel-felcsendül még egy dallam
valahol engedem hogy én is halljam
keresem kutatom merre lehet
ahol megtalálom a helyemet
álmaim folyton vonzanak
vágyaim űznek hajtanak
valahol egy árva lélek társra lel
valahol egy vándor angyal átölel
valahol nem kell amit nem találok
valahol minden szépet megcsodálok
keresem kutatom merre lehet
ahol megtalálom a helyemet
álmaim folyton vonzanak
vágyaim űznek hajtanak
Anyukádat puszílom!!!
Eta
„Óriásként, felhők
közül, félszegen
hajlok rád köszöntőn,
köszöntlek e földön,
pici idegen!”
„Gyermekeinket nem megvédeni kell az élet nehézségeitől, hanem
alkalmassá tenni őket azok leküzdésére.”
Sziasztok!
Gyonyoru napot kivanok Mindenkinek!
Richtermama:mar tegnap is akartam irni,udv koztunk,tudom hogy te mar jartal itt regebben
Szepet hozztal
NagyneEva:az a kis kutyusos kep nagyon edi
MAGYAROK
Ó jaj, mi igazán tiszták vagyunk,
Nyisson ajtót nekünk a reménység!
Ülünk, ülünk a mindenség szélén,
Tán arra várunk, hogy fölfaljon a bánat?
És várunk, csak várunk szomjasztó várásban,
Átalfolyik rajtunk a világosság,
De elhagytuk valahol kőedényeinket,
Elhagytunk valahol minden akarást
S most minden volt és jövendő szomjúság
Itt van, itt van, ó nagyon itt van bennünk,
Hogy friss kenyereink halomra száradnak!
A négylábúak, melyeket megettünk,
Most el?jönnek és kinevetnek minket,
Ezer és harmincegynehány esztendő
Zuhog végtelen szomorú szemünkből
S nem bírja elmosni buta bűneinket.
Most nagyon messze van tőlem a föld,
Mégis azt érzem, hogy magyar vagyok,
Keserű számnak ki mutatna cukrot?
Ki hinné még el, hogy élni akartok?
Jöttem, kölcsönkérjek még ezer kezet,
Mert hogy adhatnék eleget kettővel?
Két bárány volt én adó két kezem
S a farkasok elbántak mindkettővel.
Most minden kedvem holtan terül el,
Mert levegőtlen vihar a jajom: Leszámitva az ostobaságot,
Multunkat, életünket és a gyomraink,
Ó jaj, mi igazán tiszták vagyunk,
Nyisson ajtót nekünk a reménység!__________________
Meghalni nem nehéz, élni az életet sokkal nehezebb!
-Ne félj soha az élettől, bármilyen mostoha,
az ember mindig győz, ha nem lesz ostoba.
Harcot kell a célért vívni, érte kell szenvedni,
A szomorú percekbe is örömet kell rejteni.
-Ne csüggedj ha bántanak, ne hulljon könnyed,
Ebben a gonosz világban szépet is lelhetsz.
Ki nem várja a holnapot, még az sem adja fel,
Mert egy aprócska kis reményben, mindig célra lel.
Barátság
Hosszú percek, hosszú órák, hosszú napok
Nélküled minden olyan zord nagyon.
Tűrtem, s hallgattam, szinte alig szóltam
Mert szeretni akartalak holtomiglan.
Mást akart a szívünk, mint amit rendelt a sors
De nem csüggedhetek, mert Veled minden jó volt.
Jó volt s csodás, mint egy végtelen álom
De felébredtünk, s lettünk jó barátok.
Barátok, … barátok, mily szokatlan gondolat
Nem ezt akartam, de el kell fogadnunk sorsunkat.
Biztos Te is így vagy vele, s nehéz a felejtés
Hidd el nekem is, nem tudok nem Rád gondolni én!
Lizy
Ismét én vagyok az első, ezért kívánok mindenkinek nagyon kellemes és mosolygós szép napot!!!
És nem felejtettem el a kávétokat sem:
Szia Eva!
"Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. még inkább, mintha ikrek lettünk volna. S ezért a találkozás csak viszontlátás. Amikor az ember barátjától elszakad, tudja hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy volt vele a találkozás előtt."Sziasztok!
Bodnar Jozsefne : nagyon orulunk, hogy itt vagy,nagyon szepet hozztal,gyere maskor is.... (anyukmanak jelenleg nincsen internete,de hetfon mar bekotik,ugynezz ki
)
Szep almokat mindenkinek!
Ego sum via, veritas et vita; - Én vagyok az út, az igazság és az élet;Köszönöm szépen, nagyon kedves vagy.
Örülök, hogy megtaláltalak benneteket.
Boldogabbak lettek a mindennapjaim.
HOLD ANYÓ MESÉI
Patak partján, rétek alján
lepkeszárnyon szállni jó
gyere te is, repülj velem
kedves-kerek Hold Anyó!
Szemed csillan patak vizén
táncra perdül mind, ki jó
gyere közénk, táncolj velünk
bűvös fényű Hold Anyó!
Édes szellő, röpke árny
kacagó szép szivárvány
ugye látod, milyen jó
szép a világ, Hold Anyó!
Megölellek, megszeretlek
soha többé nem engedlek
életem vagy, ó be jó
kedves öreg Hold Anyó!
Álmos szemek le-le csukva
mécses lángja girbe-gurba
ágyba menni volna jó
jó éjszakát, Hold Anyó!
Göndör mosoly, kicsi kéz
Álomország, szép, de szép!
Ó be jó, ó be jó,
mosolyog a Hold Anyó!
(Őri István)
Petőfi márciusa
A március Petőfi hónap
ha süt a nap, ha fú a szél,
ő ragyog itt a napsütésben,
s a szél szavában ő beszél,
s ha égzengéssel, villámfénnyel
ránk tör a tavaszi vihar,
mintha a szélvész kürtszavában
harsogna a Nemzeti dal.
Nincs március Petőfi nélkül,
e kettő egy száz éve már.
Az ő szemével látjuk , hogyha
madárka a bokorra száll,
fülével halljuk rebbenését,
s azt is, mikor egy bősz folyam
vagy egy rabnép láncát letépte
a szabadság felé roham!
Nincs március Petőfi nélkül,
ő költötte e hónapot,
s olyanná lett, mint amilyennek
az ő lantján fogantatott:
eszmékkel terhes, forradalmi
tettekre érett, lángoló
dala úgy szállt a nép szívébe
s úgy gyújtott, mint egy lángfolyó.
Nincs március Petőfi nélkül,
idő és költő egybeforrt,
benne sűrűsödött, benne robbant
mind, ami forralta a bort,
az ő szavára várt a nép és
élesítette a kaszát,
abban a dicső márciusban
ő jelentette a hazát.
Nincs szabadság Petőfi nélkül,
ő égette szívünkbe, hogy
több a szabadság, mint az élet,
ez a legszebb népi jog!
Ő írta, vívta, tollal, karddal,
s rátette ifjú életét,
szabadságunk örök okmányán
Petőfi szíve a pecsét!
Szia ..
Veled meg nem volt szerencsem talakozni de orulok,hogy itt voltal...es gyere csak amikor idod engedi...amugy Ibolyanak ez a szama gyonyoru szep...
koszonjuk...
sziasztok..
sajnos latom mi folyik otthon mar megint anemzeti unneples helyett...kicsit elszomorit de nem is akarom rontani a hangulatot...
Eva:Mi meg nagyon orulunk Neked ,hogy itt vagy mert rengeteg szep dolgot hozol mindennap...Remelem sokaig velunk maradsz es tovabbra is megajandekozol minket a gyonyoru versekkel es egyebb szepsegekkel...
Reszket a bokor, mert
Madárka szállott rá.
Reszket a lelkem, mert
Eszembe jutottál,
Eszembe jutottál,
Kicsiny kis leányka,
Te a nagy világnak
Legnagyobb gyémántja!
Teli van a Duna,
Tán még ki is szalad.
Szivemben is alig
Fér meg az indulat.
Szeretsz, rózsaszálam?
Én ugyan szeretlek,
Apád-anyád nálam
Jobban nem szerethet.
Mikor együtt voltunk,
Tudom, hogy szerettél.
Akkor meleg nyár volt,
Most tél van, hideg tél.
Hogyha már nem szeretsz,
Az isten áldjon meg,
De ha még szeretsz, úgy
Ezerszer áldjon meg!
A SZABADSÁGHOZ
Oh szabadság, hadd nézzünk szemedbe!
Oly sokáig vártunk rád epedve,
Annyi éjen által, mint kisértet,
Bolygott lelkünk a világban érted.
Kerestünk mi égen-földön téged
Egyetlenegy igaz istenséget,
Te vagy örök, a többi mind bálvány,
Mely leroskad, egy ideig állván.
S mégis, mégis számkivetve voltál,
Mint a gyilkos Kain bujdokoltál,
Szent nevedet bitora szögezték,
Érkezésedet hóhérok lesték.
Megszünt végre hosszu bujdosásod,
Sírba esett, ki neked sírt ásott,
Bevezettünk, s uralkodás végett
Elfoglaltad a királyi széket.
Te vagy a mi törvényes királyunk,
Trónusodnál ünnepelve állunk,
Körülötted miljom s miljom fáklya,
Meggyúlt szíveink lobogó lángja.
Oh tekints ránk, fönséges szabadság!
Vess reánk egy éltető pillantást,
Hogy erőnk, mely fogy az örömláztól,
Szaporodjék szemed sugarától.
De, szabadság, mért halvány az orcád?
Szenvedésid emléke szállt hozzád?
Vagy nem tettünk még eleget érted?
Koronádat a jövőtől félted?
Ne félj semmit, megvédünk... csak egy szót,
Csak emeld föl, csak mozdítsd meg zászlód,
S lesz sereged ezer és ezernyi,
Kész meghalni vagy diadalt nyerni!
S ha elesnénk egy szálig mindnyájan,
Feljövünk a sírbul éjféltájban,
S győztes ellenségednek megint kell
Küzdeni... kisértő lelkeinkkel!
Petőfi Sándor
Pest, 1848. március 27-e előtt
Drága Mártikám!
Nem feledkeztem meg rólad. / Édesanyám beteg volt /
Sok szeretettel küldöm neked:
Puszíllak Eta :-)
="http://www.youtube.com/v/d2sbt3TGEq4"
Egy kis Felhivas,remelem meg nem keso
1848 szabadságot hozó tavaszára emlékezve, minden év március 15-én családok százai. ezrei látogatnak el a Nemzeti Múzeumhoz és országszerte a '48-as emlékhelyekhez.
Édesapánk és édesanyánk válnak alkalmi, történelmi idegenvezetővé erre a napra, s mesélnek a 159 évvel ezelőtti március hőseiről: Petőfiről, Jókairól, a 12 pontról, az esős délutánról, s arról, hogy vajon elszavalta-e költőnk a Nemzeti dalt a Múzeum lépcsőjén.
Évről-évre új nemzedékek nőnek fel így, nemzeti örökségünk legszebb emlékeivel először családjuk körében találkozva.
Legyen Ön is folytatója e nemes hagyománynak! Jöjjön el Ön is családjával, s legyen részese az ünnepnek!
Egész napos családi programok, történelmi játszóház Budapesten a Múzeum-kertben, a Lánchídon és a Roosevelt téren.
Petofi Sandor:Nemzeti Dal
Talpra magyar, hi a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Sehonnai bitang ember,
Fényesebb a láncnál a kard,Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Jobban ékesiti a kart,
És mi mégis lancot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi, nagy híréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
Es áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Marcius 15 Alkalmabol.....
1. Kívánjuk a sajtó szabadságát,
a censura eltörlését.
2. Felelős minisztériumot Buda-Pesten.
3. Évenkénti országgyűlést Pesten.
4. Törvény előtti egyenlőséget polgári
és vallási tekintetben.
5. Nemzeti őrsereg.
6. Közös teherviselés.
7. Úrbéri viszonyok megszüntetése.
8. Esküdtszék.képviselet egyenlőség
alapján.
9. Nemzeti Bank.
10. A katonaság esküdjék meg az
alkotmányra,magyar katonáinkat
ne vigyék külföldre, a' külföldieket
vigyék el tőlünk.
11. A politikai statusfoglyok szabadon
bocsáttassanak.
12. Unio.
Kell a Föld, hogy legyen élet!
Kell a Nap, hogy legyenek fények!
Kell a határ, hogy ne legyen végtelen!
Kellesz Te, hogy boldog legyen az életem!
Hogyha patpk partján szomorú fűzfa volnék,
alkonyatkor szépen Rád hajolnék.
Füledbe súgnám altató mesémet,
és százszor elmondanám: szeretlek Téged!
Kinézek az ablakon, és látom a Holdat ragyogni.
Érzek egy könnycseppet arcomon lefolyni.
Ha megkérdeznéd mi bajom,
csak annyit mondanék:
HIÁNYZOL NAGYON!!!
A Mai
naphoz illő versek!!
Vörösmarthy Mihály: Szabad sajtó
Kelj föl rab-ágyad kőpárnáiról,
Beteg megzsibbadt gondolat!
Kiálts föl érzés, mely nyögél
Elfojtott, vérző szív alatt!
Oh jőjetek ki, láncra vert rabok,
Lássátok a boldog dicső napot,
S a honra, mely soká tűrt veletek,
Derűt, vigaszt és áldást hozzatok.
Arany János: Nemzetőr-dal
Süvegemen nemzetiszín rózsa,
Ajakamon édes babám csókja;
Ne félj, babám, nem megyek világra:
Nemzetemnek vagyok katonája.
Nem kerestek engemet kötéllel;
Zászló alá magam csaptam én fel:
Szülőanyám, te szép Magyarország,
Hogyne lennék holtig igaz hozzád!
Nem is adtam a lelkemet bérbe;
Négy garajcár úgyse sokat érne;
Van nekem még öt-hat garajcárom...
Azt is, ha kell, hazámnak ajánlom.
Fölnyergelem szürke paripámat;
Fegyveremre senki se tart számot,
Senkié sem igaz keresményem:
Azt vegye hát el valaki tőlem!
Olyan marsra lábam se billentem,
Hogy azt bántsam, aki nem bánt engem:
De a szabadságért, ha egy íznyi,
Talpon állok mindhalálig víni.
JOHN ANDERSON, SZIVEM, JOHN
JOHN ANDERSON MY JO
John Anderson, szivem, John
kezdetben, valaha
hajad koromsötét volt
s a homlokod sima.
Ráncos ma homlokod, John,
hajad leng deresen,
de áldás ősz fejedre,
John Anderson, szivem.
John Anderson, szivem, John,
együtt vágtunk a hegynek,
volt víg napunk elég, John,
szép emlék két öregnek.
Lefelé ballagunk már
kéz-kézben csöndesen,
s lent együtt pihenünk majd,
John Anderson, szivem.
Szabó Lőrinc
Sziasztok!
En is igy gondolom,olyan gyonyoru dolgok vannak itt,sokat tanul az ember,es foleg 'ebben a vilagban',akkora porges van,hogy kell egy kis kikapcsolodas.......
Az olvasoknak is uzenem,biztos a tobbiek is orulnenek neki,ha tudtok hozzatok valami szepet nekunk
Itt Gyonyoruen sut a napocska,remelem otthon is igy van,kivanok mindenkinek nagyon szep napot!
Jó reggelt, és nagyon szép napot mindenkinek!
Olyan jó, hogy minden nap van valami,
amit várok.
Ez pedig nem más, mint az, hogy feljöjjek ide,
és
gyönyörködjek abban amiket ide írunk,
és nézzem a képeket amiket csatolunk.
Olyan jó nekünk.
Igaz???
Színeset, tarkát melyben megtalálsz.
Leszek álmaidban szivárvány és
Átsétálsz a tarka csillogás alatt,
Leszek álmaidban csillagfény
Beragyogok lelked ablakán,
Leszek neked kisvirág,
Melyet féltőn ápolsz egy éjszakán,
Leszek neked kismadár, kit
Féltve őrzöl, kezed közé zársz.
Leszek neked tisztavizű forrás
Melyből kortyolgatva szomjad oltod,
Leszek én még szellő, mely
Suhanón csókot hint reád.
Leszek én még világító telihold,
Mely fényével álmodban simogat
És őrzi az álmod, a vággyal teli csókodat."
A Hold égi útján felfelé ballag.
Telt arca fentről a Földre mosolyog,
Benéz az ablakon, szeme ránk ragyog.
Hűvös az éj, gyere bújj ide mellém!
Én vigyázom álmod ezen az estén.
Csendes már minden, a nappal véget ért,
Helyét az estnek adta, aludni tért.
Bújj ide hozzám és hunyd le a szemed.
Felejts el mindent, én fogom a kezed.
S ha hallod majd a csengettyűk dallamát,
Feltárom előtted lelkem kapuját.
Valahol messze, egy manó útra kel,
S az Éj-Tündér most csak nekünk énekel.
Hallgasd csak Kedves, milyen szép ez a hang,
Hallod már Te is, hogy cseng a kisharang?
Hát hunyd le szemed, és Te is láthatod
Az előttünk nyíló mesés világot,
Ahol ezer csoda és varázslat vár,
Szoríts magadhoz, gyere, induljunk már.
Nézd csak, ez az a hely, ahol minden más.
Itt nincs Rossz, nincs Harag, semmi rohanás.
Ez egy sziget, a Vágyak Birodalma:
Lelkemnek mélye, az álmok világa.
Ez az a hely, amit magamban hordok.
Ha rád gondolok, mindig itt vagyok.
Együtt veled, mert Rólad szól az álmom,
Náladnál fontosabb nincs e világon!
Senki más nem látja, nem ismerheti,
Álmaim kapuját fel nem törheti.
Mások előtt e helyet zárva tartom,
S a kulcsát most Tenéked átadom.
És lesz egy Hang, mely mindent megmutat,
Segít Neked, hogy megtaláld az utat
Ami elvezet Téged a lelkemhez.
Csak gondolj rám, és szoríts a szívedhez!
Mert Te vagy az, kiről annyit álmodtam!
E mesés világot Neked alkottam.
(Thalis Silvenier)
Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.
Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanúl és jelzés nélkül.
Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem...
Sziasztok...
Igeretemhez hiven itt vagyok...
talán, mert nem is akarok,
csak kergetőzöm a szavakkal,
mint felhőkkel az angyalok,
vagy mint gyermek a csikóval,
öröm és félelem között;
nevet, zihál, és azt se tudja,
hogy üldöző vagy üldözött.
" Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre,
Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre.
Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot,
Sugaraiban álmos hajnal mosakodott.
Láttam az óceánt gyermekként ragyogni
Sirályokat felette felhőkkel táncolni,
láttam a békét az emberek szívében,
Láttam az erdőket fürödni a fényben.
Láttam sok-sok mosolyt és láttam a reményt,
Láttam az embert, és láttam a zenét,
Láttam a földet szeretetben élni,
Láttam a csöndet a széllel zenélni.
Láttam Istent amerre csak néztem,
Miközben éppen az Ő tenyerében ültem,
S az Ő hangján szólt hozzám a szél,
Mint anya, ki gyermekének mesél,
Millió apró tükörben láthatod magadat,
Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy!
Hamvas Béla
Sziasztok!
De jo Martika mar nagyon varunk vissza
Kopiherci nagyon jol osszehangoltad a kepet a versel
NagyneEva:te is nagyon szepet hozztal
"Igaza van Carmen! Félek…A lelkem egy része közel engedné, de érzem h falat húzott közénk, csak azt nem értem hogy miért!? Talán éppen az vonz Costasban hogy a sok szenvedés ellenére képes arra hogy ne bonyolítsa túl az életét! Belőlem ez a hit hiányzik…
Szomorú hogy az olyan emberek mint Costas vagy Bridget akik mindent elveszítettek, nyitottak tudnak lenni a szerelemre, míg én aki nem veszített el semmit, nem tudok…."
Bella István:
Dorombszó
Ki tudja, miket gondol
egy macska, ha dorombol.
Ki se látszik a gondból.
Kiugrana karomból.
Élete kész karambol.
Szőrből van és koromból,
sok völgyből, kis halomból,
két ég-pupillagombból,
mit ? bárki bármit gondol ?
ha a lét begorombol,
mindig magára gombol.
S bár a világ künn tombol,
halál csahol a lombból,
úgy néz az álomalomból,
tudatalatti limlomból,
létanalízis-akolból,
mint fény egy csillagatomból.
Messze-magában barangol.
S egy kicsit elborongón
igazít a dorombon,
halálból hangokat hangol,
és dorombol és dorombol
De jó újra olvasni az írásodat Mártika!
Gyere- gyere nagyon várunk!
Szakály Éva - Élet vagy halál - Alku
Uram, ma lettem nyolcvanéves,
Túl gyorsan múltak el az évek.
Még oly sokat szeretnék tenni,
Úgy szeretnék nyolcvanegy lenni!
A pár kis tervem, mi még lenne,
Ha tán több időt igényelne,
S egy év nem lenne elegendő,
Add, hogy hadd legyek nyolcvankettő.
Jó lenne még sokat utazni,
Újabb helyeket látogatni.
Halálom perce még tán várhat,
Megérhetném a nyolcvanhármat?
Uram, Te látod a világot,
Gyorsan jönnek a változások.
Ha nem sürgős, hogy magadhoz végy,
Esetleg lehetnék nyolcvannégy.
És ahogy a technika halad,
Sok újat lát, ki élve marad,
Még oly sok minden ideköthet,
Úgy örülnék a nyolcvanötnek!
Az emberiség sokat tehet,
A világ oly csodás hely lehet,
Jó annak, aki itt maradhat,
Nem olyan sok az a nyolcvanhat!
Tudom, Uram, hogy sokat kértem,
Hisz oly szép lehet fenn az égben,
S én mégis arról tervezgetek,
Hogy érjem meg a nyolcvanhetet.
Elfáradok a hosszú úton,
El is kések majd sokszor – tudom.
Tudasd velem, ha meggondoltad,
Betöltöm-é a nyolcvannyolcat?
Addigra már oly sokat láttam,
Emlékeimet regisztráltam,
Mily nagy kár lenne, ha elmennék,
Mielőtt nyolcvankilenc lennék.
Már igazán csak egyet kérek:
Uram, ne vedd szemtelenségnek,
Éveim száma kerek lehet,
Ha meglátnám a kilencvenet.
És hogyha ezt már megengedted,
S ezt a lépést értem megtetted,
Neked már úgyis mind egyre megy:
Könnyen lehetnék kilencvenegy…
Minden szemérmet félreteszek,
Hogyha még egyet kérdezhetek,
Tudom, ez a kor hajmeresztő,
De hadd legyek kilencvenkettő.
Úgy megszoktam az életemet,
És hátha lesz még, ki megszeret,
Ki pótolná elvesztett párom,
Ha lehetnék kilencvenhárom.
Addigra már reszket a kezem,
De ha még helyén lesz az eszem,
A magas kortól én nem félek,
Megadod a kilencvennégyet?
A korra nincsen szabadalom,
Számításom megtalálhatom,
Ha őrködsz egészségem fölött,
Akkor lehetnék kilencvenöt.
Manapság már hallani olyat,
Emberekről készül másolat.
Ezt talán én is megvárhatom,
Segíts át a kilencvenhaton.
Ha még hirtelen meg nem halok,
Kis vagyonkámmal rendben vagyok,
Elég lesz talán még egy évig,
Kihúzhatnám kilencvenhétig?
Hála Neked, nagy a családunk,
Még pár dédunokát is várunk,
Láthatnám őket? – ugye, azt mondtad:
Megadod a kilencvennyolcat.
Sok évet kaptam, nem egy-kettőt,
Megköszönöm a sok esztendőt.
És még kérem – tán el sem hiszed,
A kilencvenkilencediket.
Még egy év és akkor valóban
A népek azt mondhatják rólam:
,,Ez aztán igen szép kort ért meg,
Hisz tegnapelőtt volt száz éves!”
Uram, az életet Te adod,
Úgy veszed el, amint akarod.
Nem is zavarlak többet Téged,
Ne vedd komolyan, amit kérek –
Csak beszélgetni vágytam véled.
jajj,kit latnak szemeim?????????...Martika...
de orulok neked...mar nagyon varunk...hianyzol am ide nagyon...de azert tartjuk a frontot a tobbi kedves topikossal...
puszi Neked es gyere mihamarabb....
Egy percig szeress, míg elmondom imádlak!
Egy óráig szeress, míg elmondom kívánlak!
Szeress egy napig, míg csókolni tudlak!
Szeress egy életre, és én is szeretni foglak!
Egy nap megkérdezted tőlem, hogy mi a fontosabb Te, vagy az életem? Én pedig azt válaszoltam, hogy az életem. Erre Te elhagysz, pedig ha tudnád,...
Te vagy az életem!
Nagyon tetszett amit írtál Mártika! És mennyi igazság van benne. Köszike!
Szia Bumbutikam!
Hogy nem számít, mennyire jó valaki, mindenképpen fájdalmat okoz neked olykor. És ezért meg kell bocsátanod neki.
· Hogy évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához.
· Hogy nem kell megváltoztatnunk barátainkat, ha megértjük, hogy a barátok változnak.
· Hogy a körülmények és a környezet hatnak ránk, de magunkért csakis mi vagyunk felelősek.
· Hogy vagy Te tartod ellenőrzés alatt a tetteidet, vagy azok fognak Téged.
· Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel.
· Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel.
· Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki.
· Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni.
· Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével.
· Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné.
· Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak.
· Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.
· Talán Isten úgy akarja, hogy találkozzunk sok nem hozzánk illő emberrel, mielőtt találkozunk az igazival. Így mikor végre találkozunk vele. Tudunk majd hálásak lenni ezért az adományért.
· Amikor a boldogság kapuja bezáródik, egy másik kinyílik, de sokszor olyan hosszan nézzük a zárt kaput, hogy nem vesszük észre a számunkra kinyitott kaput.
· A legjobb fajta barát az, akivel sétálgathatsz vagy beülhetsz egy kapualjba, anélkül, hogy egy szót is váltanátok, és amikor elváltok, úgy érzed, hogy ez volt életed legjobb beszélgetése.
· Igaz, hogy nem tudjuk igazán, mink van, amíg el nem veszítjük, de az is igaz, hogy nem tudjuk, mi az, ami hiányzik, amíg nem birtokoljuk.
· Egyetlen perc kell, hogy megsértsünk valakit, egy óra, hogy megkedveljen minket, egy nap, hogy megszeressük, de egy egész élet, hogy elfelejtsük.
· Ne a külsőségekre adj, becsapnak.
· Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot. Találd meg azt, akitől a szíved mosolyogni fog!
· Vannak olyan pillanatok az életben, hogy annyira nagyon hiányzik neked valaki, hogy szeretnéd kiszakítani az álmaidból a valóságba, hogy megölelhesd.
· Álmodj, amit csak akarsz; menj, ahova szeretnél; légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van és csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
· Kaphatsz elég boldogságot, hogy kedvessé tegyen, elég nehézséget, hogy erőssé tegyen, elég fájdalmat, hogy emberivé tegyen, elég reményt, hogy boldog lehess.
· Képzeld magad mindig a másik helyébe. Ha szűkösen érzed magad a bőrében, valószínűleg neki is szűk. A legboldogabb embereknek nem szükségszerűen van mindenből a legjobb: csak mindenből a legjobbat hozzák ki, amivel életük során találkoznak.
· A boldogság csalóka azoknak, akik sírnak, azoknak, akik fájdalmat okoznak, azoknak, akik már megélték. Csak így lehet igazán megbecsülni az embereket, akik életünk részei voltak.
· A szerelem egy mosollyal kezdődik, egy csókkal nő, és egy teával végződik.
· A legjobb jövő az elfelejtett múlton alapszik. Nem élhetsz jól, ha előbb nem felejted el a múlt csődjeit és fájdalmait.
· Amikor megszülettél, sírtál, és mindenki körülötted mosolygott.
· Éld úgy az életed, hogy mikor meghalsz, te legyél az egyetlen, aki mosolyog, és mindenki körülötted sírjon.
Szia Odikam!
Hetfotol mar leszek es mindenkinek koszonom a csodalatos verseket es idezeteket,vicceket.Nagyon orulok,hogy ilyen sokanan vagyunk.
Tudod mit akarok?
Tudod, mit akarok?
Már rég erre célzok,
De te még nem látod,
Amit hiányolok.
Sokáig én sem tudtam,
Még csak nem is sejtettem,
De azt láttam, hogy gond van,
És ezt rosszul viseltem.
Azt hittem, minden csodálatos,
Az is volt talán, de nem értem,
Régen télen sem volt fagyos,
S most minden oly' borzasztó véges.
Vagy mégis végtelen?
Az idő az végtelen,
Mi is azok volnánk
Vagy ez csak ábránd?
Nos elmondom hát neked,
Ha már így belekezdtem.
Van egy bolond álmom,
S én igaznak hiszem.
Csak suttogva mondom ki,
Nehogy eltűnjön rögtön,
S te is csak suttogj most,
Hagyd még élni az álmom.
Az életben
A harmóniát keresem.
Összeillő hangok ezek,
Melyeket a gitáromon játszom.
De ne mondd, ne mondd,
Hogy ez csak álom!
Én még úgysem látom,
És ezt nem is bánom.
Van sok titkos álmom,
Mind egy-egy kép, hangulat,
Melyekre nagyon vágyom,
S nem találom azokat.
Egy hely - kedves és nyugodt,
Egy fiú - édes és finom,
Egy érzés - bizsergető,
Egy hangulat - szédítő.
Egy tánc - kellemes nagyon,
Egy csók - sohasem múlandó,
Őrült vagyok, égig ér szeretetem,
És ezt valakire rá kell vetnem.
Szóval nincs értelem,
Csak egy űr a szívemben,
S rengeteg szeretet,
És vágy az ismeretlenbe.
Ezt szeretném felfedezni,
Az ismeretlen ismerőst,
Melyet nehéz megtalálni,
De mégis olyan ismerős.
Egy kis humor
http://www.videoplayer.hu/videos/play/33074
Sziasztok!
Szep Napot Mindenkinek!
"Azon a napon, amikor az ember beengedi szívébe az igaz szeretetet, mindaz, ami jól el volt rendezve, összekuszálódik, és megrendül minden, amit helyesnek és igaznak tartottunk. A világ tehát akkor válik valódivá, amikor az ember megtanul szeretni -egészen addig csak hisszük, hogy tudjuk, mi a szerelem, de nincs bátorságunk szembenézi igazi valójával. A szerelem vad erő. Ha meg akarjuk zabolázni, elpusztít. Ha börtönbe akarjuk zárni, a rabszolgájává tesz. Ha meg akarjuk érteni, cserbenhagy és összezavar. Ez az erő azért van a Földön, hogy boldoggá tegyen, hogy közelebb vigyen minket Istenhez és felebarátainkhoz: ahogy ma szeretünk, az mégis sokkal több szenvedést jelent, mint nyugalmat."Sziasztok..
Vegig olvastalak Titeket...gyonyoru dolgok egytol egyig...de annyira faradt vagyok,hogy most megeyk aludni...de igerem holnap jovok...
sziasztok...
amilyennek az életedet szeretnéd.
Legyen az életed olyan,
amiről mindig is álmodtál!
Gyönyörű szépeket hoztál Te is.
Anutyi az elso kep a legszebb
Manoka:Nagyon szepet hozztal
De félek, hogy nem érdekel
Sajnos nem állnak össze a mondatok
Én nem ide jöttem, nem ezt akartam
Reményt kaptam csak az útra, én,
Az örök átutazó
Azt, hogy minden bűnöm megbocsátható"
Tatiosz: A szeretetről Kalimonasznak
Mások szeretete feléd tart észrevétlen hömpölygéssel. Ne siettesd jöttét, ami személyesen a tiéd, rád talál. Várd nyitott szívvel, egész sorsoddal, egész életeddel.
A szeretet hangja muzsika: a léleknek, felüdülés a szellemnek, megkönnyebbedés a szívnek. Ez a szó: szeretet – élettel teli valóság segít feloldani és feloldódni; megérteni és megértetni; megtartani és elengedni.
Ha meggondolod, melyik földi jelenség áll közelebb hozzád, a Nap, a Hold, a csillagok, a kő, a fa, a fűszál, vagy egy ember – egyképpen tudsz válaszolni rá: embernek csak ember lehet társa.
A Nap fénytengere felnyitja szemeidet; a Hold ragyogása pihenőre int; a pislákoló csillagok terelnek éjjeli utadon; a kő szilárdsága példát mutat az akarat hajlíthatatlanságára. A fa hűs árnyékában felüdülhetsz, és életed dolgai megkönnyebbednek. Egyetlen fűszál is bizonyság az élet körforgására: kizöldell, szárba szökken, elhalványul, megfonnyad, végül lehanyatlik. Ezt teszi velünk is az idő: felmagasztosít, majd porba dönt.
A Föld eme jelenségeit akár felruházhatnád emberi tulajdonságokkal is, hisz az ember képes tündökölni, akár a Nap, s ragyogni, miként a Hold az éj sötétjében. Képes szárnyalni csillagléptékben, s kitartani hittel a kő szilárdságához mérten. Képes a nyugalom békéjét árasztani, akár a fa törzse, koronája és levelei teszik ezt méltósággal és alázattal. Képes születni, növekedni, kiteljesedni, megfakulni és kihunyni, majd mindent újra kezdeni.
Mért képes mindezekre?
Mert ember. És az ember hatalmas erővel egyesíti magában a természet földi jelenségeit a világmindenség távoli fényeivel.
Mi volna hát csodálatosabb az embernél? Ő az élet – s az életnél semmi sem csodálatosabb.
Ő a Nap, a Hold, a csillagok, a kő, a fa, a fűszál egyszemélyben; és mégis több náluk – mert szeretni képes.
Az ember szeretetre született.
Ugyan mit kezdenél a fénylő Nappal, a ragyogó Holddal, a csillagok káprázatával, a kő hajlíthatatlanságával, a fa hűs árnyával és a fűszál élni tudásával a szeretet nélkül?
Kevés ha csak aszerint tudsz élni, amit tőlük tanultál. Felőlük megsejtheted, miben áll az élet; annyi bölcsességet táplálnak beléd, amennyi emberi fejbe csak beleférhet. De egyet, egyetlenegyet nélkülük kell megtalálnod: a szeretet útját.
Mert egyedül az ember képes szeretni és szeretetet elfogadni. A szeretet elfogadás épp oly nagy képesség, mint a szeretni tudás. Annak, aki szeret, tulajdona az egész világ: a Nap, a Hold, a csillagok, a kő, a fa, a fűszál.
A szeretet által előtűnik a fejben a gondolat, beteljesedik az alkotás, termékennyé lesz az akarat, és megvilágosodik az út, amelyet az élet neked szánt.
Gyönyörű a képpel együtt.
Sajnos ez a képe nem volt itt a kiállitáson.
Puszi érte.
Szia!
Te is nagyon gyönyörűeket hoztál!!!
"Az ész figyelmeztet bennünket arra, mit kell elkerülnünk; de csak a szív mondja meg, hogy mit kell cselekednünk."
(Joubert)
"Mennél többet gondolkodom rajta, annál inkább érzem, hogy semmi sincs, amiben több művészet lenne, mint szeretni az embereket."
(Vincent van Gogh)
Sziasztok!
Komolyan le a kalappal elottetek,ilyen gyonyorueket hozzni
Szerintem en nem tudom felvenni a 'versenyt' veletek
Na jo tegyunk egy probat......
"Néha vereséget szenvedünk.De a vereséget úgysem kerülhetjük el.
Ezért aztán még mindig sokkal jobb, ha az álmainkért vívott harcban veszítünk el néhány csatát,
mint ha úgy szenvedünk vereséget, hogy azt sem tudjuk miért harcoltunk."
"Nemes és szép élethez nem kellenek
nagy cselekedetek,
Csupán tiszta szív és sok-sok szeretet."
Pázmány Péter
Kányádi Sándor
Tavaszleső
Kinyílott a tavaszleső
kertekben az aranyeső.
Megjöttek a "kell-e-dió"-t
kiabáló sárgarigók.
Már a szarka is itt csörög,
és mint hajdanán a török,
virradattól alkonyatig
harácsot szed, basáskodik.
Csupa fitty-fütty, csupa triccs-traccs,
szinte ablakot se nyithatsz,
kert és erdő most a zajos
patakokhoz hasonlatos.
Jönnek újra új érkezők,
csivitelők, kerepelők,
túlharsogják a szeleket,
s ágrólszakadt verebeket
Tavasz elé
Dárdáit már rázza valahol a nap
Hallod az arany fanfárokat?
Itt az ünnepe a ragyogásnak,
a fényben szinte kigyúlnak a házak:
kigyúlok én is a fény előtt
s ahogy a zöldülő mezők
visszaverik és üldözik
a tél fehér seregeit,
úgy ébredek a magam erejére,
úgy tölt be március melege, vére,
úgy járom a várost ittasan
s szívemben a nap arany arca van.
Óh, harsonás fény, győzelem!
Rugókon táncol az utca velem:
szállok: sugárkezek emelnek
fölébe házaknak, hegyeknek:
szállok, föl, óriás torony,
az égbe szétharangozom:
Erő, megváltás, remény és vigasz,
jövel, szentlélek uristen, tavasz!
Elszállnak, mint az őszi szél.
De a szeretet, ha tiszta szívből fakad,
Elkíséri az embert amíg él."
József Attila
Szabó Lőrinc: Tavasz
,,Mi az?'' - kérdezte Vén Rigó.
,,Tavasz'' - felelt a Nap.
,,Megjött?'' - kérdezte Vén Rigó.
,,Meg ám!'' - felelt a Nap.
,,Szeretsz?'' - kérdezte Vén Rigó.
,,Szeretlek!'' - szólt a Nap.
,,Akkor hát szép lesz a világ?''
,,Még szebb és boldogabb!''
Ady Endre
A tavaszi viharban
Bepaskol a szemembe
Májusi fa-virágot
Ez a tavaszi vihar.
Könnyű a kacér ágnak.
Könnyű a fa-virágnak.
Ők mégis itt maradnak,
Nekik itt a hazájuk
S nyilnak az új tavaszon.
Nekem tavasz nem zsendül:
Elmentem gyökerestül.
A tavaszi viharban
Állok, mint nagy kérdőjel:
Vajjon merre-merre vet
Ez a szél s virág-osztás,
Ez a nagy, bús lemondás?
Azokra gondolok, akik meghasonlottak, mert becsapták, megsértették, hátba támadták őket; és azokra, akik csaltak, sértegettek, rágalmaztak- és ettől meghasonlottak. Ember vagy, így bármi megtörténhet veled, amit ember elkövetni, vagy eltűrni képes. Amint a tisztaságnak van tudománya, úgy a romlásnak is van. A bölcs higgadtan fogadja az élet dolgait, az emberi szív kegyetlenségét, a lélek hamisságát is.
De mit jelent a szívnek ez a szó: hamisság? - Feltételezi a csalást, az álságot, a képmutatást. Legkézenfekvőbb kelléke. a hazugság, mely az ártatlannak tűnő nagyotmondástól, szándékos félrevezetésig töméntelen formát ismer.
Ilyen kegyetlenül hat a sértés, a rágalom is: a kéretlen szókimondástól a becsület sárba tiprásáig. A szókimondásnak is vannak fokozatai. bár tudjuk, nem minden szó mondható ki, legalábbis nem ott, nem azonnal és nem úgy. A kimondott szó, mérgezett nyílként hatol a másik szívébe, mikor célba talál. De miként a nyíl, úgy a szó is célt téveszthet, a sértés pedig visszaszáll a sértőre, mert aki kapta, nem dédelgeti keblén, mint egy gyémánt nyakéket, hanem rögvest visszahajítja. Tudj bánni a hazugsággal, akkor majd tudsz bánni az emberekkel is.
Tudd a sértést, a rágalmat a maga helyén látni: a nagy lélek nem háborog, nem gáncsol, a nyugalom szelíd derűje hatja át minden napjait.
Ha lelked nyugalmat áhít, add meg neki: a dolgokat, melyek kívül vannak, hagyd kívül, hogy szép életet élhess. a dolgok mozdulatlanok, belsődbe engedve te adsz életet nekik. te döntesz arról: befogadod, vagy kizárod őket. Dönts szíved szerint: aki szeretettel közelít a világ dolgaihoz, mindig jól dönt.
Mikor két angyal a párnádra száll,
mindkettő jót akar, mégis mást ajánl:
Azt súgja az egyik: mindig jó legyél,
a másik csak Rád kacsint: tégy amit szeretnél!
s vidáman dalolj a boldogságtól.
Mindig mosolyt csalj minden arcra,
csak így sikerülhet az élet harca.
Hinni a szépet lehetetlen,
hogy egyszer valóra válik,
hinni a vágyban akaratunkban,
ha kell hát bízni halálig.
Szabó Lőrinc
"Tedd mit úgy érzed tenned kell, arra menj, merre szíved terel, hisz időd oly kevés, légy hát magad ura, amíg élsz!"
"Megcélozni a legszebb álmot, komolyan venni a világot. Mindig szeretni és remélni, így érdemes a földön élni."
Ennyire szeretlek
Szeretlek, remélem Te is érzed!
Kicsi szívem belehal ha nem ölelhet Téged.
Ha meglátlak, úgy olvadok mint a viasz,
Te vagy kicsi szememnek a legnagyobb vigasz.
Ha nem látlak az fáj, és hullik is a könnyem,
S úgy ragyog szemem, mint csillag fenn az égen.
A szívemnek a fájdalomból elég már,
lehet kicsi még, de bántották ám.
Nem Te vagy az első, ki megfoszt az álomtól,
De Téged szeretlek először így tele vágyaktól.
Szerelmes szívem már csak szívedért dobog,
Ennyire szeretlek!
Tatios idézete.
Az emberek bebarangolják a világot, megcsodálják a hegyek égre meredő csúcsait, a tenger egekig ívelő hullámait, a folyók félelmetes kanyargásait, az óceán végtelenjét és a csillagok semmibe tűnését. Csodálnak, miközben elfelejtenek emlékezni. Boldogtalan, aki emlékeire ügyet sem vet, és boldog ezek szerint csak az lehet, aki emlékezni képes."
Este mikor nem jön álom fáradt szememre,
Terád gondolok, s igéző szemedre.
Tekintetem keresi, mely könnyes, s fáradt,
Szívemnek is fáj: bárcsak ott lennék nálad!
Átölelnélek, s el nem engednélek soha,
Tudom, hogy ez csak egy álom, mely elég ostoba.
De szívemnek parancsolni nem tudok,
Mert te vagy kit szeretek, s kit szeretni tudok!
Fáradtan, de boldogan ébredek reggel,
Szép álom volt, mely nyugtatta lelkem.
Ez így megy mindig, és így is fog menni,
Amíg eljön a nap, mikor veled tudok lenni!
Addig is boldogan várom az éjeket,
S álmodok veled őszintét s szépeket,
Melyben gyengéden fogod két kezem,
S én vágyódva nézem két szemed!
"
A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé
kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság
öröme, hanem a lelki-szellemi megvilágosodás,
amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy
egy embertársad hisz és bízik benned!
Emerson, Ralph Waldo
Sziasztok!
Orulok,hogy en nyithatom ezt a mai napot.
Kivanok szep napot mindenkinek!
"Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. még inkább, mintha ikrek lettünk volna. S ezért a találkozás csak viszontlátás. Amikor az ember barátjától elszakad, tudja hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy volt vele a találkozás előtt."es zaraskent egy kis idezet..
Nyugodalmas jo ejszakat mindenkinek...
sziasztok..
Violetta
Nélküled
Nélküled...
lejtett a meredek
Nélküled...
remegett a kezdet
Nélküled...
megolvadt színben lázadok
Nélküled...
lehajtott fejjel álmodok
Nélküled...
szenvedve kellene keresnem,
de utolértem ami elszaladt...
egyetlen lehetősegem maradt...
folytatni...
Nélküled...
A szíveteket köszönöm
Szeretteim, emlékeztek ugye:
Egy szívbe írtátok a nevetek
Milyen nagyon gazdaggá tettetek -
úgy adtátok nekem
Isten szívét, és benne magatok.
És veletek olyan boldog vagyok.
Oly tiszták, drágák vagytok mind a ketten,
A szíveteket hogy is érdemlettem,
S hogy veletek ilyen boldog vagyok?
a nap leszáll, hanyatlik életem,
A nap leszáll,
Kérlek maradjatok
Ebben az emmausi éjszakában
Egymással - és velem
Reményik Sándor
Odilli, de szépek!
"De amíg hiszed, hogy dobog valahol egy szív, mely érted dobog, bocsáss meg az embereknek. Egy emberi szív, mely önzetlenül érez irányodban, elég, hogy megbocsáss mindazoknak, kiknek önző és komisz szívét megismerted: elég, hogy megbocsáss az emberek összeségének. Nem kell sok, hogy a reménytelenség közepette megengeszteljenek. Egy ember is elég. S nem igaz, hogy nem találkoztál ezzel az emberrel. Csak éppen ideges voltál, vagy türelmetlen és mohó, s odább mentél. Mert ember vagy, s mert ilyen az emberi szív."
Márai Sándor: A szívről
Nagyszerű.
Örülünk hogy ujra itt lehet közöttünk Mártika,mert nagyon hiányoznak a szép és kedves írásai.
Pusziljuk
Öt,és várjuk.
Mirage
Barátság
Mi a barátság
Kérdezem én
Kinek barátja
Boldogan él.
A barátság egy szó mely többet és az életnél.
A barátság egy érzés, mely örökké él.
A barátságot nem lehet leírni se elképzelni.
Egy érzés mely leírhatatlan s mefoghatatlan is.
Ha barátod van
Rászámíthatsz
Segít neked,
S te s segíthetsz.
A barátság egy fogalom melyet
Megfogalmazni nem lehet.
Mely örökké él,
És végig kísér.
Őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.
Elmémbe, mint fémbe a savak
Ösztöneimmel belemartalak,
Te kedves, szép alak..."
Ha szeretet nincs bennem mit sem érek.
Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt,
odaadhatom a testemet is égő áldozatul.
Ha szeretet nincs bennem, mit sem érek én.
A szeretet türelmes,
a szeretet jóságos,
a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik,
nem is kevély.
Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,
nem gerjed haragra,
a rosszat nem rója föl.
Nem örül a gonoszságnak,
örömét az igazság győzelmében leli.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
mindent remél, mindent elvisel.
S a szeretet nem szűnik meg soha.
Ha barátok vesznek körül,
Te vagy a leggazdagabb,
De ha Őket elveszíted,
Semmid sem marad!
„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött fiát adta, hogy valaki hisz Ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
„Óriásként, felhők
közül, félszegen
hajlok rád köszöntőn,
köszöntlek e földön,
pici idegen!”
"A pénz nem boldogít csak segít elviselni a boldogtalanságot!"
"Az élet olyan leckék sorozata, melyet át kell élnünk, hogy megérthessük ôket."
A tiszteletet azért találták ki, hogy elfelejtsék a puszta helyet, ahol a szeretetnek kellene lennie.”
"Akkor vagy szép, ha tiszta a lelked,
Akkor vagy erős, ha tűrni tudsz,
Akkor vagy gazdag, ha igazán szeretsz,
Akkor vagy boldog, ha Isten van Veled."
JÖVŐ
Charles Cros
Istálló-széna közt édes-részegitőn
elfonnyadt pipacsok, fakó buzavirágok,
a megsárgult levél, melyben istenben áldott
ősöm merenghetett elévült eskükön,
az illatos tubák, mit szippantott üköm,
a kicsiny asztalon kirakott passziánszok
elbűvölnek. S ha majd az idő elszivárog,
te meg-se-született, versem így elbüvöl.
De most még élek én! Érzem szállni a széllel
édes galagonyák és orgonák szagát,
csókom túlcsengi a lélekharang szavát.
Ó, késő olvasóm! akit tizenhat évvel
első csók s orgona vad gyönyöre fogad,
szerelmed élteti majd porló csontomat.
(Somlyó György)
RÓMAI FÜRDŐ
Heredia
Bőrük lehelli még a mirrhaillatot;
merengnek s élvezik, mily lágy a téli este,
s mert ég a bronzedény, fényét a falra festve,
halvány szép arcukon láng és árnyék lobog.
Selyempárnák fölött, a bíborágyon ott
egy-egy lány rózsaszín márvány- vagy ámbrateste
mozdul, nyújtózik és elnyúlik újra resten;
hógyolcsuk kéjesen hosszú redőket ont.
Míg meztelen husán a forró pára árad,
egy ázsiai nő a vízben állva fáradt
ujjait tördeli unottan s szótlanul;
s a sápatag latin lányokat megigézi,
amint vad bájjal és buján kibontva éjszin
hullámos, dús haja egy érctorzóra hull.
(Szegzárdy-Csengery József)
AZ ARCKÉP
Dante Gabriel Rossetti
Ó, kegyes isten, aki csupa részvét,
ó szerelem! Hadd, hogy ujjam alatt
felragyogjon kedvesem képe, s hadd
mutassa lelke legbelső egészét:
hadd lássa, kit mély céllal vonz a szépség,
túl szeme fényén, amint lángra kap,
s túl mosolyán, mely gyűrűz, mint a hab,
hogy tárul benne teljes tenger és ég.
Lám! Sikerült. A karcsu nyak felett
hangról, csókról némán is vall a szája,
az árnyas szem multat lát és jövőt.
Arca ereklyetartó. Ne feledd
hogy ezután (ó, Szerelem csodája!)
hozzám jöjj, ha látni kivánod őt.
(Nemes Nagy Ágnes)
Sziasztok!
Gyonyoruek a versek amiket hozztatok!
Dante Gabriel Rossetti
Vizet, mert fullasztó a dél, - vigyázz,
lassan meríts, - vigyázz, hajolj le ott,
s a kancsó-szájon bugyborgó habot
hallgasd. Csitt! Mindent néma hő igáz
a mélyen túl, beszegve a napot:
a brácsa-húr, melyen vad ujj cikáz,
zokog; a barna arcokon vitáz
a bú s a kéj, a dal elhallgatott.
Mit néz a lány, mig karcsu fuvola
síklik le biggyedt száján, s oldala
borzong a hűs gyepen mezítlenül?
Ne szólj, mert fölsír. Maradjon talány
és névtelen e pillanat. A lány
ajkán az Örök Élet csókja ül.
Sziasztok...
Beszeltem Martikaval..minden ok vele ..holnap meglesz a gepe es lehet mar szerdan lesz net...de ha nem akkor talan a hetvegeig biztosan...mondtam,hogy meg mindig gyonyoru dolgokat hoztok ide es ne bankodjon mert el a topik..nagyon orult neki...
Nemes Nagy Ágnes
Kakukfű
A kakukfüvet ismered?
Oly csepp, szelíd, gyengelila,
hogy észre sem veszi a réten
szinte senki emberfia.
De amikor leszáll az est,
mikor a mező szendereg,
s arra járnak az esti lepkék,
a fémes-szürke szenderek,
nagy potrohukat, fejüket
befonja akkor, mint a fátyol
a kakukfű mézes szaga
s lebukfenceznek illatától.
Tudod-e mi a bánat?
Várni valakit, ki nem jön többé,
eljönni onnan hol boldog voltál
és otthagyni szívedet örökké.
Szeretni valakit, ki nem szeret Téged,
könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Szavakat idézni, mik lelkedbe hullanak,
rózsákat őrizni, mik már elhervadtak.
Kergetni egy álmot, soha el nem érni,
csalódott szívvel mindig csak remélni.
Megalázva írni egy könyörgő levelet,
szívdobogva várni, de nem jő rá felelet.
Rideg búcsúzásnál egy csókot koldulni,
mással látni meg őt, és utána fordulni.
Kacagni hamis lemondással, s
hazamenni sírni könnyes zokogással.
Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat,
s imádkozni valakiért, hogy
meg ne tudja milyen is a BÁNAT!
Amíg fiatal vagy, ne gondolj másra,
ne gondolj a világ százezer bajára.
Szeresd az ifjúkort, míg szépeket álmodsz,
míg rózsaszínben látod a világot.
Mert az álom után úgyis arra ébredsz:
Hazudik a muzsikaszó, hazudik az Élet!
Hervay Tamás
Napöreg, Napgyermek
Életfa, Világfa, Világhegyen Nagyfa.
(Napkoronás szarvas álldogál alatta)
Töve jobb feléből Élet-víze csurran,
Töve bal feléből Halál-víze buggyan.
Bal felől eredő Halálvíz-folyóba
Napöreg hanyatlik belé, nyugovóra.
Jobb felől eredő Életvíz-folyóba
Korsaját meríti vénséges anyóka.
Napöreg testére Élet-víze fröccsen,
Napgyermek sírása hallszik a bölcsőben
Ha gyűlölsz valakit gondold meg, van-e értelme; ha viszont szeretsz valakit, ne gondolkodj azon, hogy van-e értelme. Lucian Blaga
Vészi Endre
EGÉSZ ÉS MEG NEM BONTHATÓ
Ez is vagyok, az is vagyok,
bánat, derű meg nevetés,
felhő, de közben napsütés,
beszélek is, meg hallgatok.
Mint szervezetem, komplikált,
ellentétekből épített,
része a múló réginek,
s az is, ki véle harcba szállt.
Ez is vagyok, az is vagyok,
saját képletű ötvözet,
amelyben megolvadt hegyek
érce-salakja bugyborog.
Ne követelje senki hát,
hogy kék legyek csak, mint az ég,
mint sós a só, - egyféleség,
egyhangú rossz egyformaság.
Bennem is tél, nyár változik,
lelkesség, fáradt fájdalom,
s akarom bár, nem akarom,
nevet a szív, kiáltozik.
S együtt e sok: élő, ható,
együtt e sok: a szenvedély,
a szirti csúcs, a bányamély:
egész és meg nem bontható