Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szia Evi !
Szeretetel udvozolek es boldogvagyok,hogy elnyerte tetszesedet.
Amit hoztal az is gyonyoru koszonom.
Wass Albert
Találkozás
Egy hárs alatt, fehér padon,
nagyon magában ült az Ősz,
s a szíve fájt nagyon-nagyon.
Maga sem tudta, hogy esett meg,
valahol hibázott egy évet,
akaratlan és véletlen
Virágországba beletévedt.
A tarka virágok közül,
míg őket szíve-fájva nézte:
váratlanul és csodaszépen
Nyárasszony kilépett elébe.
Megfogta tétova kezét,
szájon csókolta s nevetett.
A liliomok összenéztek
és csodálkoztak szerfelett.
Sziasztok!
Az elejétől kezdve vissza olvastam amiket írtatok. Csodálatos, hogy miket szedtetek össze. Hoztam én is egy verset, remélem nem bánjátok!
A Nap és a Hold, ezek mi vagyunk
egy égen ragyogunk, de mégsem találkozunk.
Oly könyörtelen volt számunkra az élet,
szeretjük egymást mint szív a szivet.
Egyszer talán évek múltával,
vagy a holnap hajnalával,
egymásé leszünk mint két barát,
s szeretjük egymást egy életen át.
Boldogok leszünk, mint még senki más,
mert a szerelemben nincs érkezés, csak indulás,
s rajtunk múlik milyen lesz a folytatás.
Szép verset küldél
Köszönöm!
Gergely-Máté Zsuzsanna
Haza-szerelem
Tombol ereimben vadul a vér,
Indulnom kell, a szívem kér.
Lópata dobban, láng lobban,
Menni soha nem vágytam jobban.
Állj meg Föld, ne keringj tovább,
Míg nem futok vágyakkal odább.
Hív a múlt, a harang s a vér szava,
Ha odaértem, érzem majd itt a haza.
Édes mézét ontja rám most az élet,
Érzem, ahogy pejparipán szállok Véled.
Legyen imádság, édes-bús szerelem,
Ez a föld s ez a szó a végzetem,
Haza és szerelem, lélekben egy nekem.
Bizalom
"S ha százszor is becsapnak, és ezerszer
csalódom abban, kinek szívemet,
mint álmából a rózsát, kitakartam,
s ha épp az árul el, kit életemmel
fedeztem én,
s ha tulajdon fiam
tagad meg,
és ha nem harminc ezüstért,
de egy rongy garasért adnak el engem
barátaim,
s ha megcsal a reménység,
s ha kudarcaim térdre kényszerítnek,
és elátkozom már, hogy megszülettem,
s ha csak a bosszút hizlalja a hála
híveimben,
s ha rágalom kerít be,-
akkor se mondom, hogy nem érdemes!
Akkor se mondom, hogy nem érdemes
hinni az emberben, akkor se mondom,
hogy megélek magam is, néptelen
magányban, mert irgalmatlan az élet.
De csöndes szóval, eltűnődve mondom:
bizalmam sarkig kitárult kapu,
nem verhet rá lakatot a gyanú;
ki-be jár rajta bárki szabadon.
Egy besurrant csaló tiszteletére
nem állítok őrséget tíz igaznak!
Kit tegnap itt a gyöngeség bemocskolt,
megtisztálkodva ma betérhet újból;
ki kétélű késsel jött ide ma,
köszönthet holnap tiszta öleléssel!
Nem, nem a langy irgalmat hirdetem.
Nem hirdetek bocsánatot a rossznak,
kegyelmet a hazugnak,
nem tudok
mentséget a könnyes képmutatásra,
s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm,
akár a nyers önzés orvtámadását.
De hirdetem, hogy bűneink mulandók!
Mint a mamut és az ősgyík, a múltba
porlad a gyűlölet és a gyanakvás;
dühünk lehűl,
csak szerelmünk örök.
S halandó gyarlóságai között
csupán maga az ember halhatatlan.
Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen
irgalmas vára bizalomból épül;
s az önmagával vívott küzdelemben
csak jósága szolgálhat menedékül."
-Garai Gábor-
Wass Albert :
Üzenet haza
Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek
és nincsen ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.
Üzenem a földnek: csak teremjen,
ha sáska rágja is le a vetést.
Ha vakond túrja is a gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend.
S nem vész magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak:
az idő lemarja a gyomokat.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.
Üzenem az erdőnek: ne féljen,
ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa
s a vérző csonkból virradó tavaszra
új erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt...
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
ha egyenlővé teszik is a földdel,
nemzedékek őrváltásain
jönnek majd újra boldog építők
és kiássák a fundamentumot
s az erkölcs ősi, hófehér kövére
emelnek falat, tetőt, templomot.
Jön ezer új Kőműves Kelemen,
ki nem hamuval és nem embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szenteltvízzel és búzakenyérrel
és épít régi kőből új hazát.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
a fundamentom Istentől való
és Istentől való az akarat,
mely újra építi a falakat.
A víz szalad, de a kő marad,
a kő marad.
És üzenem a volt barátaimnak,
kik megtagadják ma a nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor is a barátjok leszek
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad.
És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak, hűségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás űz és annak,
kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fönt a magos ég alatt
mozdulnak már lassan a csillagok
s a víz szalad és csak a kő marad,
a kő marad.
Maradnak az igazak és a jók.
A tiszták és a békességesek.
Erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!
Likasszák már az égben fönt a rostát
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia
s ki mint vetett, azonképpen arat.
Mert elfut a víz és csak a kő marad,
de a kő marad.
Bajorerdő, 1948
Kosztolányi Dezső: Szeretet
Mennyi ember van,
akit szeretek.
Mennyi nő és férfi,
akit szeretek.
Rokonszenves boltileányok,
kereskedősegédek, régi és hű
cselédek, lapkihordók, csöndes,
munkás írók, kedves tanárok,
kik vesződnek a kisfiammal.
Találkozunk mi olykor-olykor,
meg-megállunk, szemünk összevillan
s én még maradnék tétovázva,
talán, hogy elmondjam ezt nekik.
Mégsem beszélek, mert csak a részeg
aggastyánok, s pulyák fecsegnek.
Ilyesmiről szólni nem ízléses.
Meg aztán nincs is időnk.
De hogyha majd meghalok egyszer
s egy csillagon meglátom őket,
átintek nekik kiabálva,
hajrázva, mint egy gimnazista:
"Lásd, téged is szerettelek."
Rónay György: Mondd, szereted az állatokat?
Mondd, szereted az állatokat?
A kutyát, macskát, csacsit, lovat
s a madarakat: a verebeket,
rigót, galambot, pintyeket,
akik a Földön veled élnek,
s bundájuk, tolluk melegében
nekik is van szívük, csak éppen nem beszélnek?
Mondd, szereted az állatokat,
s figyelted őket néhanap:
hogy mit csinálnak, hogyan élnek,
s a maguk nyelvén mit mesélnek,
vagy miről hallgatnak, mikor komor
csöndjükbe burkolódzva ülnek,
és titokzatos, hallgatag
külön világukba merülnek?
Én szeretem az állatokat,
Elnézem őket,
ha játszanak, alszanak vagy tűnődnek
titkaikon és a világon.
Hidd meg, barátom,
nekik is vannak titkaik,
s csak annál nehezebb talán
számukra ez a sok talány, mert nincsenek rá szavaik.
Tégy próbát, hisz ember vagy: értsd meg
a bennük szorongó miértet;
segíts nekik, mondd ki helyettük
azt, ami ott ködlik a testük
vaksi lelkében – vidd közelebb
az állatokhoz az embereket,
hogy megértsenek végre minket.
S mi is őket, kisebb testvéreinket.
Radnóti Miklós:
Meditáció
Most már elhiszek mindent csöndben:
éjjel Mondschein szonátát és Áve
Máriát hallgattam egy szál
csöpögő gyertya mellett, - az
ablakon át fények feszültek a
falra furcsán, - imára kulcsolt
szívvel és kezekkel ültem, - ave,
ave! - a gyertya is tövig ég majd,
de a kedves keze mégis szép,
hosszú, keskeny, úgy szeretem
és ül rajtam a szerelem
mint régi templomok falán
fehér szentek fején megűlő
fényesszemű és szelíd galambok.
1929. április 15.
Koszonom Zsedat nagyon szeretem!
Némethy Mária: Évszakok
Ha elszelídülnek a vágyak,
s a vörös rózsák fehérre fáznak,
megüzenem az örökkévalóságnak,
hogy egyetlen voltál, s ajándékot hoztál
gyolcs lepel alatt a világnak.
És ezért senki sem jöhet utánad.
Ahogy lebontom a gyolcs leplet,
s kitakarlak a napkeletnek,
én, a hírt-hozó csak belekezdek,
minden kis fűszál,
melyen valaha jártál
örömében belereszket.
A fűfiókák ez örömbe gyökereznek.
Látod, ezért kell, hogy várjak,
míg elszelídülnek a vágyak
s a vörös rózsák fehérre fáznak.
Mert ha most kitakarlak,
napot szikrázna a harmat,
szomjazna szirma a virágnak,
örökzöld vágya hajtana a fűszálnak,
felejtene a tavasz üzenni a nyárnak,
és nem maradna tél sem a világnak.
Köszönöm!
Szép versek
megzenésítve!
http://www.youtube.com/watch?v=leiDf0tZSj M Zséda
"Ide teszem a virágról az illatot,
a Dunáról a fényt,
a lányról a mosolyt,
a fiúról a dacot,
ebből csinálok költeményt
hogy gazdagodjatok."
(Illyés Gyula)
Ha nézem a világot
Ha nézem a világot,
A világ visszanéz,
Azt mondom, összevisszaság,
Ő feleli, teljes egész.
Azt mondom, csupa valótlan,
A semmiség ragyog,
Ő feleli, nézz meg jobban,
A valóság én vagyok.
Azt mondom, merő idegenség,
Sok átsuhanó tünemény,
Ő feleli, nézz a tükörbe,
Amit ott látsz, az vagyok én.
Minden nonek sok boldogsagot es szeretetet!
t kivanok!
SZEMLÉR FERENC:
HOGYHA GONDOT VISELNÉL RÁM
Viselj rám egy kicsit gondot!
Ne ügyeld azt, amit mondok,
de ha elszakad az ingem,
foltozgasd meg, szeress engem!
Párosítsd meg a harisnyám,
tartsd a szobám mindig tisztán,
reggelimet készítsd tejjel
s kínálj magad mellett hellyel.
Mindennapra főzz ebédet,
csak azt, amit a szegények,
de amit adsz, kedvvel adjad,
mintha adnád tenmagadnak.
Ha anyámra emlékezném,
mint az árnyék simulj mellém,
s amit ő is adna mostan,
te is add, de százszorosan!
Hogyha volnék nyughatatlan,
takarjon be puha paplan,
vesd meg ágyam, s észrevétlen
simogass meg a sötétben.
Hogyha volnék tele sebbel,
kenni testem ne feledd el,
hogyha volnék mint a poklos,
légy hasonló orvosokhoz,
hogyha volnék kitaszítva,
rejtekedbe fogadj vissza,
hogyha volnék immár halva,
büszkén fektess ravatalra!...
Jutalmad tán semmi lészen,
csak én leszek, de egészen,
fejtől lábig, szívtől szájig,
minden birtokoddá válik.
Elfeledném az anyámat
s már csak téged akarnálak
ébren, alva... szólva, némán...
hogyha gondot viselnél rám.
Himnusz a békéről
Te tünde fény! futó reménység vagy te,
forgó századoknak ritka éke:
zengő szavakkal s egyre lelkesebben
szóltam hozzád könnyüléptü béke!
Szólnék most ujra, merre vagy? hová
tüntél e télből, mely rólad papol
s acélt fen szívek ellen,- ellened!
A szőllőszemben alszik így a bor
ahogy te most mibennünk rejtezel.
Pattanj ki hát! egy régesrégi kép
kísért a dalló száju boldogokról;
de jaj, tudunk-e énekelni még?
Ó, jöjj el már te szellős március!
most még kemény fagyokkal jő a reggel,
didergő erdők anyja téli nap:
leheld be zúzos fáidat meleggel,
s állj meg fölöttünk is, mert megfagyunk
e háboruk perzselte télben itt,
ahol az ellenállni gyönge lélek
tanulja már az öklök érveit.
Nyarakra gondolunk s hogy erdeink
majd lombosodnak s bennük járni jó,
és kertjeinknek sűrü illatában
fáján akad a hullni kész dió!
s arany napoknak alján pattanó
labdák körül gomolygó gombolyag,
gyereksereg visong; a réteken
zászlós sörényü, csillogó lovak
száguldanak a hulló nap felé!
s fejünk felett majd surrog és csivog
a fecskefészektől sötét eresz!
Így lesz-e? Így! Mert egyszer béke lesz.
Ó, tarts ki addig lélek, védekezz!
Kisfaludy György
Élet hímnusza
A Föld vagyok én, a Végtelen,
az Óceán, a szárnyaló Értelem.
Kezem a csillagokba ér,
s nem teszek semmit mindezért.
Az Ég, a Szél, a Fény vagyok.
Én vagyok Istened, s angyalod.
Én vagyok benned minden őserő,
vágy, szerelem, mindent elnyelő akarat,
csodák, minden alkotás,
bosszú, gonoszság, és megalkuvás.
Minden viruló parány önvaló,
a múltnak árnya, s jövőbe szárnyaló.
Jelenek szerelme, teremtő ölelés,
herék tüze, életnedv, öled és fogant gyümölcse,
színes lepkeszárny,
libbenő szellő és gonosz árny.
Viharnak villáma én vagyok,
Apám a Nap és anyám a csillagok.
Úgy lettek egy, hogy minden ér, patak,
folyó és minden vad folyam
már régen én voltam, én, magam.
Én vagyok te és te vagy én.
Mi vagyunk Krisztus az Olajfák hegyén.
Öröklét vagyunk és sosem pusztulás,
időknek tükre s irdatlan szárnyalás.
Bennünk vibrál múltnak rezdülése,
mi vagyunk asszonyunk ölelése.
És mi vagyunk minden rút is,
a szép, lépteink vezető út is.
Mi vagyunk állatok, fák, ti vagy én,
Anyagkáprázat az idők tengerén.
A Föld vagyok én, mi eltakar,
cigány vagyok, zsidó és magyar.
Palesztin vagyok, s elűzött indián,
kurd, afgán, néger vagy ausztrálián.
Kis kínai vagyok minden tank előtt,
én vagyok az is, kit törvényed lelőtt.
Hit vagyok szívedben és éledő remény,
szeretet, örömtánc, és zengő költemény.
Aszály után az első csepp eső.
Madárfióka, a kezedben verdeső.
Jézusnak teste, a szádban a kenyér.
Szeretet nélkül az életed, mit ér?
Én voltam veled minden vad csatán.
Kit dicsérsz helyettem lelki sarlatán?
Érett gyümölcsnek íze én vagyok,
végső bajodban reményt én adok.
Szeresd kedvesed és az ölelést,
gyönyör és minden pezsdülés
hozzám zengi az élet himnuszát.
Hisz én csináltam énalkotta szád.
Belőlem, bennem, rajtam, általam
mindenben Isten, Allah, Bráhma van.
Hiába miriád és százezernyi nép,
a perc olyan, mint a milliónyi év.
Én vagyok bölcsőd és a sírodon a rög,
egyek vagyunk s bennünk a lét örök.
Szülőid ölére én alkottalak,
léted kezdetén, csupa tiszta lap.
Megéled, alkotod, gyűröd, mocskolod.
Kétkedsz, vagy a hit vezet,
ott te hallgatsz és te ítélsz magadról újabb életet.
A Szeretet vezessen fiam!
Ég veled.
Radnóti Miklós:
Keserédes
A felleg zsákja pattan,
víz csurran és riadtan
órjási hangya fut.
Villámok tőre surran
dörgés dörög le túlnan,
de máris kékbe hull.
A záporfelleg öccse,
földönfutó ködöcske
a sárban hentereg.
Napfény lehellget rája,
megég apró ruhája
s pucéran füstölög.
A földre ázott, fényes
levél alatt szemérmes
szamóca bujdosik.
Gödörbe gyűlve néhol
kis tócsa bugyborékol
és tudja, meddig él.
S ki tudja, meddig élek?
lebbenj csak könnyű ének,
vidám lehelletem!
Az arany napsugár,
A fagyott szíveket
Feltörte, és új már
A régi szerelem.
Az olvadt érzelem,
Mint nyíló virág,
Gyenge és védtelen,
Mint a harmat-világ.
Rabnak érzi magát,
Az első szál virág,
Mely új tavaszra vár.
Nem tudja ki tépi,
De szíve azt érzi,
Hogy van kiért élni.
Az öreg juhász száz éves, és az újságíró elmegy hozzá, hogy meginterjúvolja.
- János bácsi, legyen szíves, mondjon nekünk az életéből egy vidám történetet.
Az öreg elkezdi:
- Már vagy nyolcvan éve történt, mikor a szomszédom átjött, és mondta, hogy nem találja a birkáit. Rögtön keresésükre indultunk vagy öten egy demizson pálinkával. Mikor megtaláltuk a birkákat, mindet meghágtuk. Az volt ám a szórakozás!
Az újságíró gondolja, hogy ezt a történetet nem írhatja meg az újságban, és kéri az öreget, hogy meséljen neki másikat.
Az öreg megint elkezdi:
- Már vagy hetven éve történt, hogy a szomszédom átjött, hogy elszökött a felesége. Vagy öten a feleség keresésére indultunk egy demizson pálinkával, és mikor megtaláltuk, mindannyian meghágtuk az asszonyt. Az volt ám a szórakozás!
Az újságíró ideges, mert ez a történet sem alkalmas arra, hogy megírja. Gondol egyet és így szól az öreghez:
- Jól van János bácsi, talán inkább hagyjuk a vidám történeteket. Nem történt magával a hosszú élete során valami szomorú, amiből az újságolvasók tanulhatnának?
Az öreg arca egyszerre elkomorodik:
- Már vagy negyven éve törtent, hogy egyszer eltévedtem...
Nőnapi köszöntő
Tavasz hajnalán
Róluk emlékezünk,
A nőkről, kiknek
Életünk köszönhetjük.
Ki mindent
Megtesz értünk, a nő,
Dajkál, ápol,
És felnevel ő.
Hálánk szálljon
Lányra, anyára,
Ki a családot
Összetartja.
Szépséges nők,
Jó asszonyok,
Kívánunk ;startbubbletimer(); href="http://www.keymedia.hu/keymediaclick.cgi?site=sgforum &id=783063" target=_blank>boldog,
Víg nőnapot.
ELLEN NITT: AZT HITTEM
Én azt hittem, hogy mindig kék,
ragyogó tükör a tenger,
s hogy rejtett aranyszemecskék
kincsével tele az ember.
Hogy járva a tengert, szembe kell
szállni merészen a széllel,
s akkor a hajós csodákra lel,
az idő nagy titkokat érlel.
Szálltam hát, Végtelen, feléd:
hullámok pörölye paskolt.
Ég s víz határa s a tengerfenék
derengett: messzi, deres folt.
S akkor megtudtam, hogy csak néha,
nagyritkán kék a tenger,
és hogy üres és szürke, még ha
csillog is sokszor, az ember.
Láttam földet, hol nincs tó, se folyó-
por és rög, semmi más:
nincs aranyszem a porban, melyből ott
gyúrják az ember fiát.
De tudtam: Nincs szebb feladat,
mint vágyva előre törni:
keresni, kutatni, hol rejlik a mag,
s szeretni, és gyűlölni.
És látni, hogy néha szürke homályon,
átragyog kéken a tenger,
s tudni: tisztább öröm nincs a világon
mint az, ha ember az ember.
Komjáthy Jenő - Anyámhoz
Beszélj, anyám Szavad a szív zenéje,
Szívedből szeretet s élet szakad;
Nappalodik a szenvedélyek éje,
Meleg sugárként ömlik szét szavad.
Buzdíts a jóra, ójj a küzdelemben,
Szeretni, hinni ó, taníts meg engem!
Szívedbe Isten lelke költözött...
Áldott vagy te az asszonyok között!
Ragyogjon arcod és ne sírj miattam
Bár most levert és bús vagyok,
Lesz még idő - ne félj - midőn dicsőség
Övedzi majd e büszke homlokot!
Te csak szeress, ne legyen semmi gondod,
Vigasz legyen szavad, bár feddve mondod
És drága könnyeiddel öntözöd!...
Áldott vagy te az asszonyok között!
Tenszíved az, mi téged fölmagasztal,
Virágok nyílnak lábaid nyomán,
Termő rügyet bocsát a sziklapadmaly
Amerre jársz mint égi látomány:
S hol szebb világok tiszta üdve támad,
Te oda szállsz, Kivívtad koronádat,
Körötted minden fénybe öltözött...
Áldott vagy te az asszonyok között!
Üdvöz légy, jó anyám Malaszttal teljes
Szívedhez járul boldogan fiad.
Szívem remeg, mert üdvössége teljes,
Szívem zokog, de az öröm miatt.
Ó, mert áldás nő az áldás helyén:
Áldott vagyok, méhed gyümölcse, én!
Várnak reánk nem ismert gyönyörök...
Áldott vagy te az asszonyok között!
Szia Lasaguilas!
Most ezt a ket verset talaltam.
Ellen Niit:
Ha ismerlek gyerekkoromban
Ha ismerlek gyerekkoromban,
biztosan neked ajándékozom
sárga kis hólapátomat,
piros homoklapátomat,
s a csillagokkal telefestett kék vödrömet,
minden pitypangtól aranypöttyös rétet,
a játszótereket, az ugróiskola krétanégyzeteit,
a fasor minden levelét, a néger gesztenyéket
és a leghosszabb csúszdát, amit csak ismerek.
A hordókat csorgó ereszek alján,
feketén csillogó vizükkel,
feketén csilladozó, mély vizükkel,
a víz alatt lakó meséket is,
a víz meséit égről, fákról, felhővonulásról,
(a mélyben úsznak, mégis szédítő magasan!)
s arról a furcsa sajdulásról,
amely lehajló tarkómat súrolta,
mint egy madár,
vagy lélek,
vagy golyó.
És azt hiszem,
a sárga mackót,
a szegény, kopott orrú sárga mackót,
minden titkával együtt –
neked ajándékoztam volna azt is,
utána sírdogáltam volna,
magam sem értve:
a veszteségtől-e, vagy örömömben.
Jékely Zoltán:
Koratavasz
A hóvirág hagymája mostan
titokzatos hatalmat érez,
s remegve, könnyekig hatottan
ér el a vén föld felszínéhez.
Ki ott jár, apró motozást hall:
épp most búvik ki a világra!
S tele a szív csodálkozással:
ily nagy tojásból ily piciny madárka!
ÁLMODNI PUSZTA FÖLDÖN
Ne zúgolódj, rosszabb lehetne még,
Gondold csak el, vakok is élnek itt,
örülj, hogy fényt isznak a szemeid
és nem vagy sánta, béna, rút beteg,
az arcodon nem nyílanak sebhelyek,
és nem cipelsz púpot a hátadon,
ha sejtenéd csak, hogy mily fájdalom
görnyedni ily nehéz teher alatt.
Süket sem vagy és hallasz hangokat,
azt is, akár fűszál, ha szélbe leng,
és szólani tudsz, szabad zenéje zeng,
hisz nem vagy néma és az illatot
mély sóhajjal szívedre szívhatod,
nem ténferegsz, mint leprás, egyedül,
akitől fut és messze menekül
mind, aki él, mert rothadást lehel,
ne zúgolódj, mert akkor vétkezel!
Gondold meg, látsz! Szemed mint óriás
tengertükör, oly parttalan ragyog,
beleférnek a nap, a csillagok,
a hold, a felhők s minden életek.
Füledben olykor csodás énekek
csengője csendül s ajkad is dalol
és néha egy szellemszárny fölkarol
s repül veled oly régiókba fel,
hogy isteni, nagy mámort érzel,
termékenyülsz, vajúdsz szüntelenül
s szíved alatt az élet úgy feszül,
hogy szinte fáj és szenvedsz boldogan,
örülj, hogy nem vagy meddő, mint sokan
és pelyvaként a szél nem verhet el,
ne zúgolódj, mert akkor vétkezel!
Mit akarsz még? Szegény vagy, mondd mi az?
a pénz hitvány bogáncs csak, földi gaz
s ahhoz tapad csupán, ki gazba lép.
Meredek úton más a flórakép,
ahol te jársz s ha lábad feltörik
s vércsöppjeid a követ öntözik,
virág nő ott is, színes és remek,
minőt lapályok sosem termenek.
Mit akarsz hát? Látod, hogy mily mesés
gazdag vagy? Hozzád Dárius szegény,
Az fáj talán, hogy vánkosod kemény?
Álmodni puszta földön is lehet
s aranyban fölmérni a kincsedet
nincs arra mód, mert oly nagy véka nincs.
Vakokra és némákra tekints
s azokra, akik lelki koldusok
s szívedből, ha a jóság fölbugyog,
két kézzel adjál, annál több marad,
amint,hogy nem homályosul a nap,
hevét hogy ontja, s szórja pazarul,
tűzglóriája még fénylőbbre gyúl.
EGY NÉGER KISFIÚ IMÁJA
Uram,
nagyon elfáradtam,
fáradtnak születtem,
és oly sokat mentem, a kakas kukorékolása mióta felébresztett,
és nagyon magas a domb,
mi iskolájukhoz vezet.
Uram, nem akarok többé az iskolába menni,
add, kérlek, ne kelljen többé oda mennem.
Apámmal szeretném követni a friss vizű patakokat,
mikor még az éj erdők titkát járja,
hol hajnalűzte szellemek menedéket keresnek.
Délidőben napégette ösvényeken mezítláb akarok
szomjúhozó pocsolyákban futkosni.
Súlyos-gyümölcsű mangófák alatt akarom délutáni álmom aludni,
s felébredni a fehérek
bömbölő szirénahangjára,
amikor a cukornád-óceán közepén trónoló
üzem
a szabadba okádja néger munkások özönét.
Uram, nem akarok többé az iskolájukba menni,
add, kérlek, ne kelljen többé oda mennem.
Mondják, azért kell a kis négereknek oda járni,
hogy olyanok legyenek,
mint azok az urak a városban,
azok a comme-il-faut urak,
de én nem akarok
olyan lenni, mint
amilyen az a városi úr,
az a comme-il-faut úr.
Hadd csavarogjak inkább a cukorgyárak környékén,
hol sorakoznak a jóllakott zsákok,
híznak a barna cukortól,
bőröm-színű barna cukortól.
S inkább hallgatom
éjszaka,
mikor a szerelmes Hold
hajlongó kókuszpálmák fülébe
suttogja sejtelmesen
öregember rekedt hangját - két cigaretta szippantás
között meséli
Zamba és
Nyúl sógor történeteit,
s még sok mást is,
mit nem találunk a könyveikben.
S aztán még,
egyáltalán, olyan szomorú az iskolájuk,
szomorú,
mint azok az urak a városban,
azok a comme-il-faut urak,
kik már táncolni sem tudnak holdfénynél,
kik már mezítláb járni sem tudnak,
kik már este mesélni sem tudnak.
Uram, nem akarok többé az iskolájukba járni!
EGY TAVASZI NAPON VISSZAVONULOK
A HEGYEKBE
MENG HAO-ZSANNAK
A világ porát itt rázza le a gazdag.
Kék hegyek között szent csarnokokba lépve,
a fényhez vezet a Tan aranyzsinórja,
s átvisz a tévelygés folyóján jó réve.
Hegycsúcson fák tartják az égi híd ívét.
Szilákról virág nő a forrás vezére.
Mint tengerből a hold, felnő a pagoda.
A folyó ködéből torony tör az égre.
Illatos levegő száll a három mennyből;
tízezer völgyben kong a harang zengése.
Vízililiomon harmat gyöngye vibrál.
Dús, kerek fenyőfák állnak ki a rétre.
Varjak gyülekeznek, igaz szóra várva,
sok sárkány, megannyi védőszellemféle.
Szégyen, hogy dalom nem méltó a folyóhoz,
hiába is veszem Po Ja lantját kézbe.
740 előtt
SZERDAHELYI ISTVÁN fordítása
Lator László
Emlékeidből eltűnök
Botomat elhagytam az erdőn,
nem félnek tőlem a madarak.
Árnyéktalan és remegő
a szitakötő pillanat.
Hangjára figyel a patak,
medrét egyre mélyebbre ássa.
emlékeidből eltűnök,
mint halak villogása.
Ragyog a hegyek homloka,
fák közt csobog a tisztaság.
Alázatában egyre szebb,
egyre átlátszóbb a világ.
Weöres Sándor: A hársfa mind virágzik...
A hársfa mind virágzik,
a csíz mind énekel,
a lomb sugárban ázik,
csak szíved alszik el.
Nyílnak feléd a lányok
mint ékszer-ládikók –
nem is figyelsz utánok,
kedved beszőtte pók.
Már csak hitet szeretnél,
szolgálnád Ég-Urát,
minden hiút levetnél,
viselnél szőrcsuhát.
A hársfa mind virágzik,
a csíz mind énekel,
a lomb sugárban ázik,
csak szíved alszik el.
Lemegy a nap, nyúlik az árnyék.
Kígyósziszkék, ibolyakék, harangvirágkék:
elmélyülnek az erdőben a kékek.
Várják az első fülemüléket.
Szep napot kivanok mindenkinek!
Szeressétek egymást, de ne csináljatok bilincset a szeretetből! /Kahlil Gibran
A nagy válságokban a szív vagy megszakad, vagy megacélozódik. /Honoré de Balzac
*
Nem érthetjük meg a másik ember problémáját, ha nincs bennünk szeretet. /Tatiosz
Nemes szép élethez nem kellenek nagy cselekedetek. Csupán tiszta szív és sok, sok szeretet. /Pázmány Péter
Nincs művészibb magatartás, mint szeretni az embereket. /Vincent van Gogh
*
Hamar találunk barátokat, akik segítenek nekünk. Lassan érdemeljük ki azokat, akik a segítségünket kérik. /Antoine de Saint Exupery
*
Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyenek észre ott, ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan eljöttél. /Victor Hugo
Minden pillanat egy-egy költemény és minden költeményben a végtelen. /koma
*
Csak addig vagyunk szigorúak mások iránt, amíg magunkat meg nem ismerjük. /Eötvös József
Mese a felnoteknek/is
Egyszer volt, hol nem volt,
volt a kabáton egy folt.
Nem érezte ott jól magát,
mert kicsúfolta őt a kabát:
hogy a szövete oly silány,
oly rút,hogy az égbe kiált.
Szomorkodott hát a folt,
ami egy szakadás takarója volt.
Történt egyszer télidőben,
egy szeles ítéletidőben:
leszakadt a kabátról a folt,
így a hidegnek itt bejárása volt.
Megíjedt most a kabát.
Jajj! Megfázik a gazdám!
Nem tudom őt megvédeni!
Mit is kellene most tenni?
Gyere vissza te kusza folt
szólt ílyedten a kabát
szolgálj ugyanúgy,mint volt.
Leszek inkább foltos kabát,
egy foltos,ám meleg kabát.
Egyességre lelt a kabát és a folt,
s haladt életük, ahogy volt.
/Túri Imre/
Nagyon szep ismerem es koszonom,hogy elkudted.
Egyedul az uton.
A soha nem volt, a soha nem fontos,
igaz lesz majd egyszer,
mert ez a Te dolgod.
Te mész az úton, s nem tekintesz Égre,
csak előre, csak előre, a fényt mégis eléred.
Megszólalnak benned ősi dallamok,
kik hallgatják nem értik,
mégis vállalod.
Te mész az úton, nem állíthat senki.
Tudod ezért az Úrnak, a végén kell felelni.
Megszűnnek határok, mert határtalan az élet.
Mit viszel zsákodban,
az a tiéd: az az élet.
Te mész az úton, idegenek kísérnek,
a gondolat, mi született tiltott helyre téved.
A csókok, az illúziók, a csúfak, a szépek,
mind veled vannak,
aláznak, dicsérnek.
Te mész az úton egyedül, mint kísértet,
csendes imáidban soha nem ezt kérted.
Van, ki keresztet ácsol, s kit feszítenek majd,
Lesz, ki találja bűnöd,
lesz kit szavad tart.
Te mész az úton, hosszú hidakon át,
messzi helyeken ültetsz virágokat és fát.
Senki nem adja vissza a gyerekkor illatát,
a tiszta szemeket, a boldogság
naiv gondolatát.
Te mész az úton, országokon át,
hazatérsz mégis, bár hív az új világ.
Kopott buszokban nevetve bohócnak öltöztél,
hogy elhiggyék, mit érzel,
de előtted a sötét.
Te mész az úton, mert hív a messzeség,
a soha nem volt, a nem igaz, az érthetetlen lét.
Mondd ezért mindenért, ki csókol majd, ha odaérsz?
Fogaid között a szót, ki érti - semmiért?
Te mész az úton, mint táltosok fia.
Önmagába zárul az ösvény, s megérkezel haza.
/Koltay Gergely/
Nagyon aranyos amit kuldtel koszonom.
Nekem meg ez nagyon tetszik!
Szabó Lőrinc: Tavasz
"Mi az?" - kérdezte Vén Rigó.
"Tavasz!" - felelt a Nap.
"Megjött?" - Kérdezte Vén Rigó.
"Meg ám!" . Felelt a Nap.
"Szeretsz?" - kérdezte Vén Rigó.
"Szeretlek!" - szólt a Nap.
"Akkor hát szép lesz a világ?"
"Még szebb és boldogabb!"
Holdfény
Amikor a hold a legfényesebben világít és a hegyek felől tiszta szellő
száll alá a völgybe, gyere el a legsűrűbb erdő szélére; ott várok rád.
Pontosan érkezzél, mert időm ki van szabva. Ha elkésel, visszamegyek
oda, ahonnan jöttem és csak ezer év és egy nap múlva találkozhatunk
újra.
Valaha ember voltam én is, akiről álmodoztál: erővel, szerelemmel, vad
akarattal, kitartással, soha fel nem adva az álmaidat. Fényes takarót
szőttél rólam, illatosat, könnyűt, színeset, puhát. S az álom-takaró csak
nőtt és nőtt, s egyszercsak elért engem is és beborított fényével,
melegével, végtelenségével. Nem tudtam védekezni az álmaid ellen, így
én is álommá lettem, s te akkor elvesztettél engem. Szemed mohón itta
hullámzó fényemet, de kezed a levegőt markolta, amikor felém
nyújtottad. Akkor már messze jártam, messze a földtől, az emberektől,
tőled. Álomország lett a hazám, sok más mindenkivel együtt, akiket az
emberek végtelen vágyai repítettek ide. Itt béke van, állandóság,
várakozás és néha visszatérés az emberek közé, röpke percekre:
hátha eljön az, aki ide űzött, és visszavisz magához. Hátha ismét
ember lehetek... Minden álom-lakó megpróbálja. Én is. Ezer év és egy
naponta kinyílik a Kapu, s mi - huss! - szerteszállunk, dobogó szívvel,
soha nem szűnő reménnyel. Én hozzád, mások: akikhez tartoztak.
Nekem könnyű a várakozás, neked lehetetlen, mert életed véges. Ezért
pontos légy. Ha a fák árnyéka rám vetül, fényem kialszik s te senkit
nem találsz ott.
Könnyen megismersz, mert már ismertél korábban is. Könnyen rám
találsz, mert fény vagyok, messze világítok, túl a fákon, túl a mezőn, túl
a lelkeken. Ruhám is fény, vidáman lebegő, hívogató, kedves.
Pontos légy, mert várok rád. S ha eljössz, érintsd meg feléd nyújtott
kezem és én újra ember leszek. Élőbb az élőnél, de nem enyészek el,
forróbb a tűznél, de nem égetlek meg, puhább a bársonynál, szebb az
álmaidnál.
Ha eljössz, megfogjuk egymás kezét és soha többet nem engedjük el.
Gyere...
Várlak...
Nagyon...
/Őri István:A Tündérkert virágai /részlet/
„Élj, szeress, légy boldog,
És hidd el nekem:
Szeretni annyit jelent,
Mint élni valakiért,
s ez teszi szebbé az életet.”
(Saint-Exupery)
--Miért csináltad ezt fiam?
--Skinhead lettem.
--hülye vagy--majd jól elveri az apja.
kérdi az anyja:
--Miért csináltad ezt fiam?
--Skinhead lettem.
Az is jól elveri. kimegy az utcára, összefut a "báttyával".
--Miért csináltad ezt?
--Skinhead lettem.
Na az is elveri. mire megszólal sírva
--hát b....meg, nincs 5 perce hogy skinhead lettem, de máris utálom a cigányokat.
Ne sirj ha az élet fáj, ha a bánat a szívedbe vág. Ne sírj ha érnek csalódások, ha szertefoszlanak a gyönyörű álmok. Szép szemed hiába könnyes, sírni lehet de nem érdemes!!!
Sziasztok!
Örülnék,ha segítene valaki nekem...
A fiam most másodikos; 8 éves.És verset kell megtanulniuk,egy szabadonválasztottat.
De ne legyen túl könnyű és 4-5 verszakos max.Meg hogy a tanítónéni megmondta,hogy valami fiús,vagány legyen.
Tudtok segíteni?
Köszi nagyon!
Kriszti
WILLIAM BUTLER YEATS: HA ŐSZ LESZEL S ÖREG
Ha ősz leszel s öreg, s lehúz az álom,
s a tűznél bóbiskolsz, vedd le e könyvet,
lapozgasd, álmodozz csak régi, könnyed
pillantásodról: visszfény volt az árnyon.
Hányan szerették jó kedved sugárát,
s imádták hű vagy hamis szerelemmel,
de én zarándok lelkedet szerettem
és változó arcod szomorúságát.
S az izzó kandalló-rácshoz hajolva,
suttogd, kicsit fájón: hogy elszökött
a Szerelem, suhan a hegy fölött,
s elrejti arcát fátylas csillagokba.
EGY PILLANGÓ TÖRTÉNETE
Hideg volt még s a föld kopár,
Pacsírta még nem énekelt.
Az ibolya se bújt elő
S egy lepke már is szárnyra kelt.
Bekarikázta a mezőt,
Enyhet keresve, társtalan',
S mégis tavaszrul álmodott,
És úgy örült, hogy szárnya van.
Fáradtan olykor megpihent
Kórón vagy száraz ágakon,
És várta a derült tavaszt,
Merengve a felhős napon.
Remélt és várta, leste, hogy
Mikor lesz végre már meleg.
Oly sápadt volt a nap neki,
S oly dermesztők az éjjelek.
Fázott szegény, de víg maradt;
A tavasz álma volt vele;
Jól tudta, hogy lesz kikelet,
És rózsa lesz a kedvese.
Lett is tavasz; volt ibolya;
Volt rózsa, fény és napsugár;
De nem a pillangónak; ő
A tavaszt meg nem érte már
Külön világ minden ember. Ami összeköt bennünket - az az emberség.
Aki képes bölcsen dönteni, mindent egynek lát: a szeretet igazsága magába olvasztja a türelem, a figyelem, az odaadás az együttérzés, a magasba vágyódás, a felemelkedés képességét és a felemelés erényét.
A lehetetlen - méltatlan az emberhez.
Ne vágyakozzunk nagy örömökre, mert észrevétlen elmegyünk az élet igazi örömei mellett.
Ne vágyakozzunk nagy dolgok után, érjük be apróságokkal, de azt szeretettel tegyük.
Aki örömet tud szerezni másnak, magának szerezte a legnagyobb örömet.
Mártika!
M. Scott Peck:
Úttalan utakon
Akit gyerekkorában nem szerettek eléggé, nélkülözi ezt a mély biztonságérzetet.
Mélyen bizonytalan, úgy érzi, hogy amit kap, az mindig kevés, a világ kiszámíthatatlan és érzelmekben fukar, ő pedig nem különösebben értékes vagy szeretetre méltó.
Kosztolányi Dezső
Tavaszelő
Maradj, maradj, bús téli alkony,
ne vond még vissza sugarad!
Ha lábadozva elsötétülsz,
szerelmes szívem megszakad.
A lég oly enyhe, oly fuvalmas,
a nap vígan bukik elő,
tavaszruhában andalog már
az álmodó járó-kelő.
A síma, langyos fuvalomra
kinyílanak az ablakok,
a halk, búcsúzó sárga fényben
sok régi utca s ház ragyog.
Száz édes emlék ébred újra:
a drága múlt, az ifjuság,
gyermekszerelmünk, szűzi álmunk,
a lázas és dicső tusák.
Mind búsan elmerengve járunk,
szivünk sok emléktől nehéz;
ami szemünkbe forr s cikázik,
a sejtelem ködébe vész.
A jég ropog, s alóla zúgva
ezüst kacajjal jő a víz,
tavasz lesz, úgy mint régen egykor,
s e szó a múlt honába visz.
Szemünk meredt, a múltba réved,
ragyog a kék-sugáros ég,
a sárga hóvizen lebegve
szétpattan egy-egy búborék.
A szél fú s érzi méla lelkünk,
a kikelet fuvalma az...
És nézzük összetett kezekkel,
hogy érkezik meg a tavasz.
Szia Magdika !
Szep napot kivanok mindenkinek!
„…A gyermekeknek két dolgot kell adnunk: gyökereket és szárnyakat.
Gyökereket, amelyek tartást adnak, hogy tudják hova tartoznak, de ugyanígy szárnyakat is,
amelyek az egyiket a kényszereitől és előítéleteitől szabadítják meg,
a másiknak lehetőséget adnak új utakat bejárni, vagy inkább repülni”
Johann Wolfgang von Goethe
Szép napot
Mártika!
Koncz Teréz
Tavasz, tavasz, könnyeket megújítasz
Van itt tavasz, ujjongó,
nyár-illatú szép és magányos
iskolavégi lázzal határos,
izgatott, fülledt, nyári tavasz.
Van itt tavasz, reggel a macskák
oly szépen csipognak, meghallják a hangyák,
s tovarepülnek a fehér egérkék
papírelefánt-szárnyaikon.
Hiába, itt zsong a tavasz,
azt sem tudják, fiúk-e vagy lányok,
s mégis, ha az ablakot nézem,
átlátszó üveget, s szép órákat látok.
Látok, látok, de minek látok ?
Itt a nyár várat magára,
itt kopog a küszöb előtt állva,
s amit tavasznak hiszek,
ami nincs senkinek már,
nem más, mint egy lágy fuvallat,
mit előreköpött a nyár.
REVICZKY GYULA: Virágok
Mindig szerettem a virágokat.
Oly szépek, oly szelídek, bájosak.
Kacér nincs köztük, sem divat-beteg;
Közönyt, álkedved egy se szenveleg,
Láttatni titkosan nem vágyakoznak;
Elrejtve, bokrok közt is illatoznak.
Éltük rövid, de nyár van azalatt,
Míg ők a nap felé mosolyognak.
S ha jő az ősz, a rózsa-hullató:
Sóhaj, sírás tőlük nem hallható.
Haláluk oly nyugodt, olyan szelíd,
Tán elhervadni is gyönyör nekik...
Két emberfajta él, az egyik
önmaga elöl elmenekszik,
a másikhoz nem ér a lárma,
mert elrejtőzik önmagába.
Az egyik élete malom:
mindent felőrlő izgalom.
Rohan, s az élet fut vele,
pénzcsörgető kacér zene
kíséri éjjét, nappalát,
s agyába őrli vad dalát.
Izzítja egyre a kohót,
és épít felhőkarcolót,
és épít büszke tornyokat,
és szédít messze ormokat
(telefon, autó, lift, vonat).
S az élet mégis elrohant:
mit ér a szikratávíró,
mit ér a tőzsde, rádió,
a gép-órjások mind mit érnek?
Az érctraverzek égig érnek,
a reklámfények égig érnek,
a villanydrótok égig érnek,
az Istenig föl mégsem érnek
s a gyertyák mégis tövig égnek.
A másik élete: falu.
Nádfedelű. Meszelt falú.
A két szeme két tiszta ablak:
reggeltől-estig nyitva vannak.
Vagy felnéznek a fényes égre,
vagy mindkettő a rétre néz le,
s körös-körül oly halk a béke
mint messzi csermelyek zenéje.
S bárhogy forogjon a világ:
a réten mindig lesz virág.
És harsoghat a dáridó,
s épülhet sok száz emelet:
itt él tovább a szeretet
és Isten jár a kert alatt.
A falu mindig megmarad,
a falu mindig egy marad:
a falu mindig szent marad!
voltam már őszi, hulló falevél
búcsút intettem már ezerszer a száraz ágaknak
a kopár tájtól is elköszöntem azokon a dér-harmatos reggeleken
és földre lapulva vártam, míg az enyészet
szabaddá tette fogoly lelkemet
voltam már tavaszi, nyíló virág szirma
és köszöntöttem reggelente csillogó, arany-harmatot sírva
az érkező Napot
színeimmel lepkét és bogarat hívogattam
vagy lányok kezében boldogan ragyogtam
voltam már téli, jégkristály-csipke üveg ablakon
kisgyermek lesett rajtam át
és figyelte az utcát, ahol az esti lámpa fényben
tétován hullottak alá a semmiből érkező pelyhek
és olvadni kezdett lelkem ott, ahol a lélegzet elért
szabad utat engedtem a szemnek egy meleg mosolyért
voltam már nyáron fénylő vízcsepp tóból előlépő lányon
magamba zártam a Napot
és bőrén kéjesen, meg-megállva kúsztam végig
míg a forróság elégetett
és mint pára szálltam fel az égig, hol a vágyaim felhővé dagadtak
és végül könnyeim esőt adtak az alkonyatnak
voltam már minden a világon
mit teremtett az önvaló képzelet
voltam kérés, válasz és üzenet
vallomás és búcsú
álom és ébredés
csorgó vér és heves lüktetés
zihálás rettegéstől vagy mámortól nyíló ajkakon
voltam valóság bár azt hittem álmodom
voltam nevetés és sikoly
voltam könnye örömnek, bánatnak
voltam társa egyedül a magánynak
voltam már minden
és nem maradt belőlem semmi
most azt sem tudom merre kell menni
nem tudom mi hív és mit kell tenni
hisz kit érdekel?
mit számít mi voltam?
engem is csak az érdekel
mi lehetek még
reménykedek...
talán egyszer... még Ember is lehetek...
"Mindíg legyen előtted út,
Fújjon a szél a hátad mögül,
Arcodat melegen süsse a nap,
Földedet öntözze lágy eső,
És mindaddíg, amíg nem találkozunk,
Hordozzon az Isten a tenyerén."
Osi keleti ir mondas
Látni nemcsak mindig szemmel,
látni szívvel, szerelemmel,
az az igazi, a belső,
szerelmes legeslegelső.
Látni ne csak a szemeddel,
inkább a szíveddel vedd el!
Mert azt úgyis megtalálod,
amikor már nem is látod.
Látni így kell: szerelemmel,
ha látni akar az ember;
és, ha így lesz a sajátod,
akkor mindörökre látod.
Érzed? Jön a tavasz,
a fák alá
már tarka-fátylú verőfényt havaz.
A messzeségből hírnök érkezett:
madár lebeg a rónaság felett
s fény szállt a holt avarra: Hóvirág.
Ugye testvér,
csábítanak most halk melódiák,
ezer kis visszatérő róna dal,
S ugye neked is tarka a világ,
s az álmaid megannyi könnyű lepkék:
már nemsokára zöldül a levél,
és visszaszáll a tavasz és a fecskék,
és a fecskékkel ő is visszatér...
Ha jönne már...
úgye testvér, megálmodod mi lenne?...
S egy kis meleg
belopódzik halkan a szívedbe. ..
Komaromi Janos Van amikor.....
Van amikor fáradt virágok
tövén ül meg a csend.
Lehullt szirmok számolják
a gyorsan elmúló éveket.
A vén idő némán megáll,
ha meghallja sóhajod,
hajad szálai között
kócos napsugár oldalog.
Van amikor sápadt fényből
sárga lángcsóva tör elő
és csillagokat rajzol
a földre: múlt, jelen és jövő.
A mindenséget egyetlen sima
kavicsként kezedbe foghatod,
de nem tudhatod soha
mit hoz majd a holnapod.
Van amikor zajos ünnepek dala
úrrá lesz a közönyön,
mindennapok fakó árnya
egy-egy napra elköszön.
Fényes hangok csillogása
hullámzik és körbefon,
mint gyermeket az anyja
ringat, átölel és ölbe von.
Van amikor csendes álom
kínzó vágyat rejteget,
néma sikoly repeszti szét
a legmagasabb hegyeket.
Az ifjúság, könnyű madár
múlt napokon átsuhan,
gyenge kézzel simogatnánk
itt tartanánk boldogan.
Már tavaly is kistesót kértem, és tavaly sem azt kaptam. Légy szíves, ezúttal ne valami hülyeséget hozz, hanem amit kérek! Kistesót akarok!
Ádám
Kedves Ádám!
Apád már tavaly is impotens volt. És még most is az. Az ólomkatona pedig nem hülyeség.
A Télapó
"Amikor nagyinak begyulladtak az izületei, nem tudott már előrehajolni, hogy kifesthesse a lábán a körmeit. Most mindig a nagypapa festi a nagyi körmeit, pedig neki is izületgyulladása van. Ez a szeretet." Rebeka - 8 éves
"Amikor szeret valaki, akkor máshogy mondja ki a neved. Valahol érzed, hogy az ő szájában biztonságban van a neved." Zsolti - 4 éves
"A szeretet az, amikor egy lány bekölnizi magát, a fiú pedig borotválkozó arcszesszel bekeni magát, aztán elindulnak, hogy szagolgassák egymást." Karesz - 5 éves
"A szeretet az, amikor az étteremben odaadod másnak a sült krumplidat, anélkül, hogy te kérnél az övéből." Kriszti - 6 éves
"Amikor nagyinak begyulladtak az izületei, nem tudott már előrehajolni, hogy kifesthesse a lábán a körmeit. Most mindig a nagypapa festi a nagyi körmeit, pedig neki is izületgyulladása van. Ez a szeretet." Rebeka - 8 éves
"Amikor szeret valaki, akkor máshogy mondja ki a neved. Valahol érzed, hogy az ő szájában biztonságban van a neved." Zsolti - 4 éves
"A szeretet az, amikor egy lány bekölnizi magát, a fiú pedig borotválkozó arcszesszel bekeni magát, aztán elindulnak, hogy szagolgassák egymást." Karesz - 5 éves
"A szeretet az, amikor az étteremben odaadod másnak a sült krumplidat, anélkül, hogy te kérnél az övéből." Kriszti - 6 éves
"Szeretet az, ami megnevettet, amikor fáradt vagy." Teri - 4 éves
"A szeretet az, amikor anyu kávét főz apának, de belekortyol mielőtt odaadná neki, csak a biztonság kedvéért, hogy ellenőrizze, hogy biztosan finom-e." Dani - 7 éves
"A szeretet az, amikor két ember állandóan csókolózik. Amikor pedig már belefáradtak a csókolózásba, még akkor is együtt akartnak maradni és, beszélgetnek. Apa és anya ilyenek. Szerintem gusztustalan, amikor csókolóznak." Emília - 8 éves
"A szeretet az, ami Karácsonykor a szobában van. Ha egy pillanatra abbahagyod az ajándékok kicsomagolását, akkor lehet meghallani." Robi - 7 éves
"Ha jobban szeretnél szeretni, akkor egy olyan baráttal kezdd, akit utálsz!" Nikolett - 6 éves
"A szeretet az, amikor elmondod egy fiúnak, hogy tetszik neked az inge, erre ő ezután minden nap csak azt hordja majd." Nóri - 7 éves
"A szeretet olyan, mint amikor egy kicsi öreg néni és egy kicsi öreg bácsi még mindig barátok, még azután is, miután jól megismerték egymást." Tomi - 6 éves
"A zongoravizsgámon egyedül voltam a színpadon, és nagyon féltem. Odanéztem a közönségre, és apu ott mosolygott és integetett. Csak ő mosolygott. Ezután már nem féltem." Csilla - 8 éves
"A mamim jobban szeret engem mindenkinél. Senki más nem ad nekem esti puszit, mielőtt elalszom" Klári - 6 éves
"A szeretet az, amikor anyu a legfinomabb csirkehúst odaadja apunak." Eszter - 5 éves
"A szeretet az, amikor apa izzadt és büdös, de anya akkor is azt mondja neki, hogy sokkal helyesebb, mint Robert Redford." Krisztián - 7 éves
"A szeretet az, amikor a kutyusom megnyalja az arcom akkor is, ha egész nap nem foglalkoztam vele." Marika - 4 éves
"Tudom, hogy a nővérem szeret engem. Onnan tudom, mert nekem adja az összes régi ruháját, és emiatt neki el kell mennie majd újakat venni." Laura - 4 éves
"Amikor szeretsz valakit, akkor sokat pislogsz, és apró csillagocskák jönnek ki belőled." Judit - 7 éves
"A szeretet az, amikor anyu látja aput a mosdóban, és szerinte apu nem is gusztustalan." Márk - 6 éves
"Ha nem gondolod komolyan, akkor nem is kéne kimondanod, hogy szeretlek. De ha komolyan gondolod, akkor szerintem sokszor ki kell mondani. Az emberek hamar elfelejtik." Júlia - 8 éves
A kertesz
A reggeli órákban a kertész kiment, hogy gondozza kertjét. Az egyik ribizli bokornak túlságosan nagyra nőttek az ágai és félt, hogy nem fog termést hozni ezért visszametszette őket. Ahogy visszavágta ágait, a végénél nedves lett, olyan mintha sírna a bokor. A kertész úgy érezte mintha beszélne hozzá és ezt mondaná:
„Ó, kertészem hogy tehetsz ilyet velem? Azt gondoltam, hogy a barátom vagy, aki szeretettel gondot visel rólam, mióta csak elültettél. Nem látod, milyen szépen fejlődök? Már majdnem fele akkorára nőttem, mint a kerítés melletti fák és nemsokára olyan nagy lehetek, mint ők. De te most levágtad ágaim és szépséges leveleim odalettek. Csalódott és keserű vagyok, hogy így bánsz velem...„
Erre a kertész szelíd, szeretetteljes hangon így felelt:
„Kérlek, ne sírj! Szükséges volt megmetszeni téged. Nem azért ültettelek, hogy nagyra nőj és árnyékot adjál, hanem, hogy termést hozzál. A fák, a kerítés mellett hiába nagyok, de nem képesek termést hozni, ellenben veled. Ha nem vágom vissza ágaidat, akkor minden erőd elmegy arra, hogy nagyobbra nőj, de akkor nem lennél képes termést hozni. Ne aggódj, egy napon hálás leszel azért, amit tettem. Lehet, hogy most még nem érted de bízz bennem és javadra lesz. Nagyon hálás leszel amikor meglátod a termésedet!”
Az évek során a kertésznek egyre több kertre kellett ügyelnie. Arról álmodozott, hogy egy napon rábízzák az egyik arborétum gondozását. Úgy tűnt, hogy álma megvalósul, de végül - nem tudni milyen okból - egy másik kertész kapta meg az állást, akinek fele annyi tapasztalata sem volt mint neki. A kertész nagyon elszomorodott és Istenhez kiáltott:
„Istenem, hogyan tehetted ezt velem? Hosszú évek munkája és fáradozása, erre egy ilyen ember kapja meg ezt az állást. Azt hittem, hogy segítségemre leszel és támogatsz, hogy előrébb jussak és pont a cél előtt teszed ezt? Miért vagy ilyen kegyetlen, mivel érdemeltem ki?”
Isten gyöngéd hangon így felelt: „A te életedben Én vagyok a kertész!”
Ekkor a kertésznek eszébe jutott, hogy évekkel ezelőtt, ő mit mondott a bokornak...
Sokszor van az, hogy az ember úgy érzi, megrekedt az élete. De Isten útjai kifürkészhetetlenek. Ő még a legrosszabb dolgot is a javunkra tudja fordítani. Ismer minket és a javunkat akarja, nekünk végeznünk kell a ránk bízott feladatot és bízni Istenben, hogy Ő vezérli életünket és soha nem hagy cserben, még ha valamikor úgy is érezzük. Jézus azt mondja: „Ne aggódjatok életetekért!” Máté evangéliuma 6:25
Nemes Nagy Agnes
Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zuzmarásak.
Tanulni kell. A nyári felhőt.
A lobbanásnyi égi-erdőt.
Tanulni kell mézet, diót,
jegenyefát és űrhajót,
a hétfőt, keddet, pénteket,
a szavakat, mert édesek,
tanulni kell magyarul és világul,
tanulni kell mindazt, ami kitárul,
ami világít, ami jel:
tanulni kell, szeretni kell.
" Szeressétek egymást,
de a szeretetből ne legyen kötelék,
legyen az inkább hullámzó tenger lelketek partjai között.
Töltsétek meg egymás serlegét, de ne igyatok egyazon serlegből.
Kínáljátok egymást kenyeretekből, de ne ugyanazt a cipót egyétek.
Daloljatok, táncoljatok együtt, és vigadjatok, de engedjetek egymásnak egyedüllétet.
Miként a lant húrjai egyedül vannak, habár ugyanarra a dallamra rezdülnek,
Adjátok át szíveteket, de ne őrizzétek egymás szívét.
Mert szíveteket csak az Élet keze fogadhatja be.
És álljatok egymás mellett, de egymáshoz ne túlontúl közel:
Mert a templom oszlopai távol állanak egymástól,
És a tölgyfa meg a ciprus nem egymás árnyékában növekszik.
(Kahlil Gibran)
"Ahol nincs te, ott nincs én se."
(Ingmar Bergman)
"Szeretni semmi. Ha szeretnek, az már valami. Ha szeretsz és szeretnek, az a minden."
(T. Tolis)
"Egy kapcsolat igazi próbája, hogy bár nem értünk egyet, nem eresztjük el egymás kezét."
(Alexandra Penney)
"Csak szeretve tanulunk meg szeretni."
(Doris Murdock)
"A szerelem elűzi az időt. Az idő a szerelmet."
(Annie Girardot)
"..aki szeret, azt viszont is szeretik."
(Fontane)
"Szerelemmel múlik az idő, idővel múlik a szerelem."
(Madame Pompadur)
"Minden ember egyedül van-de a jóság eloszlatja magányunkat,mert felfedezzük, hogy törődnek velünk."
"Nem azért vagyunk a Földön, hogy átnézzünk, hanem, hogy segítsünk egymáson."
Messze többek vagyunk testünknél és személyiségünknél. Lelkünk mindig gyönyörű és szeretetre méltó, külsőnk bárhogy változzék is.
A szerelem okozta kín közül a legnagyobb, mikor gyűlölni akarjuk azt, akit a világon a legjobban szeretünk.
Ne képzelj hatalmas dolgokat, a kicsik sokkal nehezebbek:
Van, akinek nagy, nagy tetteket kell véghez vinni egy pillanat alatt, s van akinek egész életében sok aprót szorgalmasan, soha nem csüggedve.
Egy fáradt pille ringott haldokolva
Tarlott gallyon, barnás levél alatt.
Sápadt falombok halovány árnyéka
Remegve űzött őszi sugarat.
Nagyon szomorú mese volt az élet.
A fán már útrakészült száz madár.
És mind nekem csacsogta búcsúzóra,
Hogy a nyaram sohsem jön vissza már.
Bealkonyúlt keserves sóhajomra,
És csillagkönnyel lett tele az ég.
Azon az éjen álmok látogattak,
Oly teli fénnyel, mint tán soha még.
Olyan kicsike, szűk volt a szobácskám,
Mégis egész tündérország befért.
-- És álmodtam merész, nagy boldogságrul,
Álmodtam nagy, boldogságos mesét.
Álmodtam én már sokszor égiszépet
És mindig fájó szívvel ébredék.
Elég! Álmodni nem akarok többet,
Se húnyt reményeket siratni még.
Tudom: jő majd a józan, szürke reggel
És szomorú lesz. Csupa köd, hideg.
Jöhetne már maga a boldogság is,
Annak se tudnék hinni. Nem hiszek.
/Kaffka Margit/
Kél és száll a szív viharjaENYHÜLÉS
Mint a tenger vésze;
Fájdalom a boldogságnak
Egyik alkatrésze;
Az örömnek levegőjét
Megtisztítja bánat,
A kizajlott búfelhőkön
Szép szivárvány támad.
Tegnap a remény is eltört,
Az utolsó árboc,
Csupán a kétség kötött egy
Gyarló deszka-szálhoz:
Ma fölöttem és alattam
Ég és tenger síma;
Zöld ligetnek lombja bókol
Felém, mintegy híva. -
Nem törik a szenvedő szív
Oly könnyen darabbá,
Csak ellágyul, s az örömre
Lesz fogékonyabbá;
Mint egy lankadt földmüvesnek
Pihenő tanyája:
Kész boldogság lesz neki a
Szenvedés hiánya.
Nincsen olyan puszta inség
Hogy magának benne
A halandó egy tenyérnyi
Zöld virányt ne lelne;
És ha ezt a szél behordta
Sivatag fövénnyel:
Megsiratja... de tovább megy
Örökös reménnyel. -
Sivatagja életemnek!
Van pihenő rajtad;
Vészes hullám! szív-hajómat
Nem szünetlen hajtod;
Ha nehéz bú és nehéz gond
Rossz napokat szerze:
Kárpótolja a nyugalom
Enyhületes perce.
Arany János
"Lábad elé szórtam álmaimat,
puhán lépj, mert álmokon tapodsz. (W.B.Yeats)
A jövő azok kezében van, akik mernek hinni álmaik szépségében. (Roosevelt)
EGY RÉGI HÁZ ELŐTT
Nézem a zöld sürűn napfénylő régi házat,
Kéményén kéklő füstje mily kedvesen kereng,
A vénhedt kúria, mint bölcs agg úr mereng,
Ki élte alkonyán szelíden ül s pipázgat.
Itt volna élni jó... nyomom ne is keressék,
Zümmögne a napos nyár, mint sűrü mézü kaptár,
S hallgatna bölcs, fehér csönd, ha télre jár a naptár,
Mint arany ifjuság után ezüst öregség.
Itt lelkem, megpihennél, lennél mint régi ház,
Kék füstként felremegvén merengések sorát,
Szelíddé hamuhodna a bús, belső zsarát,
S küszöbödön nem ülne jajos Jóbként a gyász.
Biztatnád önmagad: lélek, lélek, ne búsulj,
Fáj a világ? feledd el, tagadd meg, ó, akard,
Képzelj magadnak másat az erdőkkel takart
Magányba, szörnyü régit váltson szelíden dús új.
Hisz költő vagy te, látnok, igézz hát drága eszmét,
Vigaszos látomást, szebb földet és eget
Ó, ha nem is ragyogna másnak ma, csak neked,
Jöhet jobb nemzedék, amelynek kincse lesz még.
Dalolj... az ablakok a zengő napba tárva...
Élvezd, hogy lélek vagy te, ki büszkén fellebeg,
Rossz álom mind a többi: a könnyek és sebek,
Rossz álom a duhaj világ, a szörnyü csárda.
A csárda, hol az Ész meleg sugaru mécsét
A részegek leverték, és a pokoli korcsma
Sötétjén fojtogatja a lihegő és korcs Ma
Minden szép Tegnapunkat, mely hit volt és reménység.
Rossz álom mind a szörny, ki szennyben hempereg,
S alacsony homlokán a sohasem elég
Vérontás ősi, vad Káin-bélyege ég.
Ó, hidd: még jönnek új, igaz, jó emberek!
S hidd: áldott a dalod, amelyben az új Ember
Forró, nagy szíve ver, s dobog szét a világba,
Testvéri édes érzést reszketve szét a fákba,
S a dúvad is, ha hallja, szelíd szemmel mereng el...
Hidd, ó, hidd: vár miránk egy szebb lét tiszta orma,
Amelyhez fölemeljük a sok bús földi dolgot,
Emberré lelkesülni és vélünk lenni boldog,
S nincs Gazság, Bűn s Iszony, mely onnan elsodorna...
...Ó, ringass, drága ábránd, füst, lengébb lágy sziromnál.
Kábíts még el, ne szállj, jaj, mert zuhogva jönnek,
Mint iszonyú özönvíz, jaj, jönnek már a könnyek,
S mindent kioltanak. Ó, jaj, mert nem birom már.
Biztató vers magányosságtól irtózó léleknek
Tudom, hogy hull a nap,
örömök szállanak,
kedves fők hullanak,
sírdombok mállanak.
Egy-egy kéz, drága kéz,
mindegyre elereszt,
mindennap vereség,
mindennap új kereszt.
Szem mögött, szó mögött
gondárnyék feketül.
És mégis: ne remegj -
nem maradsz egyedül.
Ködödben csillag ég,
gondodból fény terem:
vers-lelkek lengenek
nyomodban ezeren.
Zászlós és halk csapat,
elszánt és bús-szelíd
vers-lelkek, viharos
vad korban tetteid.
S szűkülő kör mögött,
halkuló ház körül,
mélyülő bú felett
hűség áll őrödül.
Jó lelkek, annyian,
árvák és elesők,
szépséget szomjazók,
kútfődet keresők.
Szédülni nem szabad,
zuhannod nem lehet:
szirten is rózsaág
vigyázza lelkedet.
Tudom, hogy két kezem
nem part és nem erő:
maholnap aszu ág,
szélvert és remegő.
Mentésre ingatag,
tartásnak nem elég -
síkon át, hegyen át
kinyújtom tefeléd.
Örömök szállanak,
kedves fők hullanak,
vén sírok mállanak,
estébe hull a nap.
Szem mögött, szó mögött
gondárnyék feketül.
És mégis - ne remegj:
lélek van teveled,
nem maradsz egyedül.
Szeretnék a boldogságról írni
szeretnék többé sohasem sírni
szeretném a világba kiordít'ni:
Ne csüggedj, van remény
az út vége a győzelem!
nehéz a harc, de 'mi vár:
boldogság, béke, szerelem!
Szeretnék a szerelemről írni
szeretnék boldogságtól sírni
szeretném a világba kiordít'ni:
Istenem! Ő itt van velem!
Látom Őt, nemcsak álmodom
a perceket már nem számolom
mert eljött, s többé nem megy el
ó, áldott élet
áldott szépség
áldott szerelem!
Szeretnék csak mindig Róla írni
tündérmesét, igaz történetet
szeretném a világba kiordít'ni:
Szeret, szeret, szeret!
S azt is, hogy én is szeretem
jobban, mint életem
s ez a szerelem végtelen
mert kettőnké - ugye, Kedvesem?
Szeretném elmondani
hogy szeme gyönyörű
s ajka édes
minden, mit mond és tesz
szivárvánnyal ékes
s csak, hogy láthatom
a Mennyország nekem
szeretném elmondani nektek
hogy végtelen szeretem!
Szeretném, ha mindez való lenne
szeretném, ha egyszer Ő üzenne:
Várlak, gyere, szeretlek én is!
szerettelek mindig
s szeretni foglak
a világ végezetéig!
Őri István
Humor
Az én feleségem a főnyeremény, meg is ütöttem!
Magyarország térképét újra kell rajzolni, mert a tudósok
rájöttek, hogy Magyarország a csodával határos.
Mindenki jó valamire. Ha másra nem, hát elrettentő példának.
Akármilyen rossz is a kölyök, adókedvezménynek megteszi.
Jöttem, láttam, és most nem győzök bocsánatot kérni.
A tiszta lelkiismeret általában a rossz emlékezet jele.
Bátorság az, amikor egy férfi tök részegen, éjjel 4-kor
hazajön, megpillantja a kezében seprut tartó, tomboló
feleséget, és azt kérdezi:-Takaritasz, vazze, vagy repülsz
valahova?
Kétféle ember létezik: az egyik mindig megmondja, mit gondol,
a másiknak .... vannak barátai.
Én most reinkarnációs tanfolyamra járok. Kicsit drága, de hát
egyszer élünk!
A sün egy makacs madár. Csak akkor hajlandó repülni ha
belerúgok.
Egy csomó olyan segédeszköz létezik, amivel a nők szexuális
kedve növelhető. Itt van például a Mercedes-Benz 380SL.
Van két gyönyörű gyerekem - márpedig ötből kettő nem is rossz
arány.
Az emberiséget ősidők óta két dolog foglalkoztatja:
1. Ki találta fel a munkát?
2. A többiek miért nem verték agyon?
A chiliszósz nem más, mint határozott fellépésű ketchup.
A feleségem a legrosszabb szakács. Mi mindig a vacsora végén
imádkozunk...
Joszef Attila
Majd megöregszel
Majd megöregszel és bánni fogod,
hogy bántasz, - azt, amire büszke vagy ma.
A lelkiismeret majd bekopog
s nem lesz emlék, melyben magadra hagyna.
Lesz vén ebed s az melléd települ.
Nappal pihensz majd, széken szunyókálva,
mert éjjel félni fogsz majd egyedül.
Árnyak ütnek a rezgő anyókára.
Az öreg kutya néha majd nyafog,
de a szobában csend lesz, csupa rend lesz;
hanem valaki hiányozni fog
a multból ahhoz a magányos csendhez.
Majd tipegsz: s ha eleget totyogott
rossz lábod, leülsz. Fönn aranykeretben
áll ifju képed. Hozzá motyogod:
"Nem öleltem meg, hiszen nem szerettem."
"Mit is tehettem volna?" - kérdezed,
de fogatlan szád már nem válaszolhat;
s ki a nap előtt lehunyod szemed,
alig várod, hogy feljöjjön, a holdat.
Mert ha elalszol, ugrál majd az ágy,
mint a csikó, hogy a hámot levesse.
S a félelem tünődik, nem a vágy,
a fejedben: Szeress-e, ne szeress-e.
Magadban döntöd el. Én fájlalom,
hogy nem felelhetek, ha kérded: él-e.
Mert elfárad bennem a fájdalom,
elalszik, mint a gyermek, s én is véle.
Ákos : Ölelj meg újra
Ha karomba zárlak
Téged
A szabadság ölel,
A világ csak rángat
Engem
A karod ringat el.
Ha mézedbe olvadok,
Nem tudom, hol vagyok,
Minden dolgom várhat,
Lehet a neved
Öröm vagy bánat,
Én otthon vagyok nálad.
Ölelj meg újra
Ölelj meg ugyanúgy
Még egyszer
Csak az a múltad,
Amire velem együtt
Emlékszel (Emlékszel)
Ha fáradtan ébredsz,
Nekem
Ugyanannyira tetszel
Nem a szépség szobra vagy,
Hanem
Egy igazi ember.
Éjek és nappalok,
Ördögök, angyalok,
Minden elmúlik egyszer
Rövid az élet
Ha gyorsítva éled,
Hát hosszabbítsd meg egy perccel.
Ölelj meg újra
Ölelj meg ugyanúgy
Még egyszer
Csak az a múltad,
Amire velem együtt
Emlékszel.
Nehéz okosan szeretni
Egy kis virág is okozhat nagy zavart
Néhány ostoba szó szörnyű bajt
Valami elszorul legbelül
És úgy szorít, hogy az ember menekül
Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell
Amit a másik örömmel elvisel
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul
Távol tart egy félénk mozdulat
S a vallomáshoz nincsenek szavak
Valahogy mindig rosszkor érkezünk
S néha magunk elől is menekülünk
Nehéz úgy szeretni, ahogyan jó
Ahogy az örömmel elfogadható
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul
A közeledés is félreérthető
A hazugság is lehet megnyerő
Néha túl érzékenyek vagyunk
Máskor meg a büszkeség a bajunk
Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell
Amit a másik örömmel elvisel
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul......
Most elmondom, kicsim, az úgy volt:
mikor a halk sík bársonyán
kihúnyt a nap és már sovány
arccal fölkelt a szép, hazug hold,
nagyon vágytam hozzád beszélni -
Ó, nem bohón és nem bolondul,
de mélyen, mint harang ha kondul
s ahogy csak férfi tud beszélni.
Kezembe fogtam kezedet
s felpillantottam, - fel a fára,
melynek tar ágán furcsa, árva
levél-sziluett reszketett,
úgy imbolygott fonnyadt-ezüsten,
mint lágy könnycsepp, mely csüng a vékony
pilla szélén, vagy illanékony
pernye, ha percig áll a füstben.
Mint bús leány, kit lassu méreg
naponta mart s félig megölt,
de menyasszonyi fátylat ölt,
bár tudja, több napot nem ér meg
és révedezve haboz és vár,
tétovázik a hajdani
mérget ma is felhajtani:
maradna is még, hullna is már.
Társai, sárga, hullt szerelmek,
halomban hevernek alul
s éreztem, jaj, ez is lehull,
ha szavaim most rálehelnek,
nem bírja ki e halk, finom lény,
ha holdsugárnál tömörebben
csak egy hang is feléje rebben...
És én hallgattam, mint a holdfény.
Dsida Jenö
Szerintem is nagyon szepek csak kuldjed oket.
Puszi Marti!
Az elet szep
Légy jó mindhalálig /musical/ : Az élet szép
Hűs forrás, dús liget, havas csúcs oly ragyogó
Csak képzeld el, és látod.
Tárd ki a fénynek lelked, hogy te is felfedezhesd
Mind e csodálatos világot.
Minden táj titkot rejt, ott hol élt már ember
Átokvert és áldott sorsok.
Rég volt boldog ősök, és nem csak fényes hősök
Névtelen békés, dolgos milliók.
Az élet szép, az élet minden,
Ha rangod, pénzed, semmid nincsen,
A legnagyobb kincs mégiscsak tiéd!
Ösztön, vágy és képzelet,
Küldd, hogy lásd, hogy megismerd,
Azt, mi értelemmel tölti meg a létezést!
A Föld csak néked őrzi titkát,
S ez végtelen nagy gazdagság,
Csak tudd és akard látni
Bűvét, varázsát.
Vár a messzi ismeretlen, a Tudás az, mi fölemel.
Várnak rád új és új csodák.
Az élet szép, az élet minden,
S míg létezhet, a Földön ember
A Lánc, mi egybeköt, nem hullhat szét!
Lesz út, lélektől-lélekig,
Lesz kinek megtanítsd világod titkait.
Az élet szép, az élet minden,
Mondhatják, hogy semmid nincsen,
a legnagyobb kincs örökké tiéd!
Az óceánok, az őslények, a mamut,
a sivatagi oroszlán és az ember!
Mikor is építették a piramisokat?
Négy-ötezer éve a Nílus mellett,
Egyiptom földjén.
És ott állnak még most is,
Hírdetik az ember nagyságát,
Mert a világ gyönyörű!
Mély barlang, vad dzsungel
folyó zúg, zord tenger, magányos őrtorony a parton.
Trópusi nap hevében, jéghegyek közt a télben
Utat tör tehetség és szorgalom.
Minden sors új kezdet
Remél és küzd az ember, keresné hogy lehetne boldog.
Teremtő lázban égve
S egy új kor, szebb reménye
Mint lámpás fénye mindig felragyog.
Gyűrött hajnalok találnak reád,
mikor azt hiszed, hogy nincsen már tovább.
Eső illatot hoz feléd a szél,
és a hajnal új világot ígér.
Amit nem hittél, újra elhiszed:
hogy az életed mégis szép lehet.
Irigy emberek bármit mondanak,
hinni minden szónak, hinni, hidd el nem szabad!
Mindig önmagadra hallgass,
abban sohasem csalódsz,
mindig önmagadra hallgass,
attól megvigasztalódsz.
Messze elkerüld, ami eddig fájt,
fáradt éjszakák nem találnak rád.
Eső illatot hoz feléd a szél,
és a hajnal új világot ígér.
Szétfoszlik a köd, felcsillan a fény,
nekem higgy csupán: mindig van remény.
Irigy emberek bármit mondanak,
hinni, hinni, hinni, minden szónak,
hidd el, hidd el nem szabad!
Szep napot kivanok mindenkinek !
„Add meg minden napnak az esélyt, hogy életed legszebb napja legyen!” (Mark Twain)
„A múlt nem a tiéd, csak az utána maradt árnyék. A jövő nem a tiéd, csak az elédbe vetődő sugara. Az óra a tiéd, csupán az óra, amelyben élsz. Ne siess ki belőle, ha napfényes, virágos békességgel teljes: a világ minden üzlete nem ér fel a szívnek egy boldog órájával.” (Gárdonyi Géza)
Horváth-Varga Sándor
AMIT AZ ÉLETTŐL AKAROK
Remélni jót és alkotni szépet
Boldognak látni minden népet
Megetetni az összes éhezőt
Virággal ültetni be tar mezőt
És meglocsolni a sivatagot
Ez - mit az élettől akarok
Békében nevelni sok gyermeket
S ne legyen rémisztő a rengeteg
Fény gyúljon fel az agyakban
S az ember ne éljen akaratlan
Csak az örömök legyenek nagyok
Ez – mit az élettől akarok
Emlékezni arra mi régen volt
Becsülve tisztelni az öregkort
Mert tapasztalás tanít jövőt
És erős oltalmazhat serdülőt
Hogy városokat ne fedjen el homok
Ez – mit az élettől akarok
A vérnek legyen végre értéke
S nem kérdezve, hogy kérték-e
Csak adni, magadból őszintén
Hogy kísérjen a tudás, a fény
S a gyermekek legyenek boldogok
Ez – mit az élettől akarok
Kérem, legyen mindennap ünnep
Hol könnyet nem a fájdalmak szülnek
Legyen hit, megértés, szeretet, béke
Hisz az életnek van valódi értéke
Így büszke lehetek, hogy ember vagyok
Ez – amit az élettől akarok
Előttünk már hamvassá vált az út
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.
Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szívembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le
S lombjából felém az ő lelke reszket?
Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek, -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!
...A lég oly enyhe, oly fuvalmas,
a nap vígan bukik elő,
tavaszruhában andalog már
az álmodó járó-kelő.
A síma langyos fuvalomra
kinyílanak az ablakok,
a halk, búcsúzó sárga fényben
sok régi utca s ház ragyog.
Száz édes emlék ébred újra:
a drága múlt, az ifjúság,
gyermekszerelmünk, szűzi álmunk,
a lázas és dicső tusák.
....A szál fú s érzi méla lelkünk.
akikelet fuvalma az...
És nézzük összetett kezekkel,
hogy érkezik meg a tavasz. Kosztolányi
csak fogadd el!
csak hidd el,
hogy a Tiéd
csak ragadd meg,
ne engedd, hogy eltünjön,
hogy nyomában
csak az elszállt
lehetőség savanykás
íze maradjon,
mely megmérgezi
különben fényes jövőd
mi lehetne több?
mi lehetne fontosabb?
az egész csak ennyi
boldoggá tenni
boldognak lenni
adni és elfogadni
Én még mindig a KOMA verseinél tartok! Nem bánjátok?
Mikor eljön az éj, szépen
Csendben.
S csillagok gyúlnak az égen
Ezren.
Mikor elkezded édes álmod
Csendben.
S fantáziával keverednek emlékek
Ezren.
Mikor fáj hiányom, a magányban,
Csendben.
S szíved gyötrik félelmek, érzések
Ezren.
Ha velem álmodsz, és én ott vagyok
Csendben.
S én vagyok az Egyetlen, bár legyenek
Ezren.
Mert nálam jobban, Téged nem szeret
Senki.
Mert, nálad jobban nem kellhet nekem
Semmi.
Te csak álmodj, őrzöm álmod
Csendben.
Bár jöhetnek az éji démonok
Ezren.
Én mindig ott vagyok Veled
Csendben ...
2. Mikor veszítesz legalább a leckét tanuld meg.
3. Kövesd a három T-t: Tiszteld önmagad, Tisztelj másokat és Tetteidért vállalj felelősséget.
4. Ne felejtsd el, hogy nem megkapni azt, amit kívánsz, néha csodálatos szerencse.
5. Tanuld meg a szabályokat, hogy tudjad, hogyan lehet áthágni őket.
6. Ne hagyd, hogy egy kis nézeteltérés tönkre tegyen egy barátságot.
7. Mikor rádöbbensz, hogy hibát követtél el, azonnal tégy lépéseket a kijavítására.
8. Tölts mindennap egy kis időt magaddal.
9. Tárd ki karjaidat a változásoknak, de NE engedd el AZ értékeidet.
10. Emlékezz, hogy a csönd néha a legjobb válasz.
11. Élj jó, becsületes életet, akkor mikor öregebb leszel és visszagondolsz, képes leszel másodszorra is élvezni azt.
12. Szeretetteli légkör otthonodban megalapozza életedet.
13. Szeretteiddel való nézeteltérésed alkalmával foglalkozz csak AZ adott problémával, NE hánytorgasd fel a múltat.
14. Oszd meg a tudásod; ez egyik út a halhatatlansághoz.
15. Légy gyengéd a Földhöz.
16. Évente egyszer menj olyan helyre, ahol még nem voltál.
17. Emlékezz, hogy AZ a legjobb kapcsolat, melyben egymás iránti szeretetetek meghaladja egymással szembeni érdekeiteket.
18. Mérlegeld a sikeredet annak a fényében, hogy mit kellett feladnod azért, hogy elérd.
19. Vakmerő önfeláldozással kezeld a szerelmet és a főzést.
"FORDÍTSD A FEJED A NAP FELÉ ÉS MINDEN ÁRNYÉK MÖGÉD KERÜL!!! Mindig megtörténik az, amiben igazán hiszünk. Éppen a hitünk teszi megtörténtté. Semmi sem történik addig, amíg teljes szívünkből nem hiszünk benne."
Honvágy
Susog az erdő, szállnak a szelek,
a szelek szárnyán vándor fellegek,
keletnek szállnak, hazafelé…
Magyarország felé…
Valahol messze áll egy kicsi ház.
Csöndjére öreg diófa vigyáz.
Küszöbe vásott, födele vén…
úgy vágyom vissza én…
Ó régi otthon, fáj a szívem érted…
ó régi otthon, látlak-e még téged…?
Ha rád gondolok, úgy gyötör a vágy.
Olyan vagyok, mint parttól tépett csolnak,
bús őszi lomb, kit vak szelek sodornak,
mint fészket vesztett bánatos madár.
Úgy fáj, ha rád gondolok, úgy fáj…
Úgy fáj…
Kicsiny fiacskám, jól figyelj ide:
elszállunk most a széllel messzire!
Távol mezőkön, régi rónán
valaki vár reám…
Vadszőlős tornác, gémeskút… akác…!
Lágy esti fényben árva kicsi ház…!
Rozoga padján bús egyedül
egy öregasszony ül…
Ó régi otthon, fáj a szívem érted…
ó régi otthon, látlak-e még téged…?
Ha rád gondolok, úgy gyötör a vágy.
Olyan vagyok, mint parttól tépett csolnak,
bús őszi lomb, kit vak szelek sodornak,
mint fészket vesztett bánatos madár.
Úgy fáj, ha rád gondolok, úgy fáj…
Úgy fáj…
Békés kolompszó, ringó búzaföld…
Árnyas lugasban fülemüle költ…
Szelíden kondul az estharang…
Így szól: galang… galang…
Virágos rétek! Dűlő út…! Patak…!
Szép öreg fűzfák a falu alatt…!
Ha dalol este a csalogány,
vártok-e még reám…?
Ó régi otthon, fáj a szívem érted…
ó régi otthon, látlak-e még téged…?
Ha rád gondolok, úgy gyötör a vágy.
Olyan vagyok, mint parttól tépett csolnak,
bús őszi lomb, kit vak szelek sodornak,
mint fészket vesztett bánatos madár.
Úgy fáj, ha rád gondolok, úgy fáj…
Úgy fáj…
Nagyon szep verseket hoztal es koszonom a hangos verseket is.Es boldog vagyok,hogy szeretek ide benezni.Elertem a celomat.mert csak izelitot adtam ahozz,hogy en hogy gondolom es joerzes,hogy masoknak is tetszik.KOSZONOM!!!
" Te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk."
József Attila: Thomas Mann üdvözlése
A hegedűk végeztek, s úgy megyek most
haza a hangverseny után,
mintha agyamban rakott volna fészket
egy egész liget csalogány.
Még bennem a hegedűk remegése,
idegem zizeg valahány.
Visz az autóbusz, de dalába burkol
egy egész liget csalogány.
Robog a kocsi, és semmit se hallok,
oly jó ez a zsongó magány;
mint felhő röpdös körül és emelget
egy egész liget csalogány.
Mintha felhők vinnének, úgy repülök,
úgy visz a kocsi, oly puhán;
és leszállunk a budai hegyeknél,
én és egy liget csalogány.
S ahogy fölnézek a tavaszi égre
e szép, magányos éjszakán,
csillagok ligete csattog köröttem
s egy egész égbolt csalogány.
/Szabó Lőrinc/
Gyönyörű képes idézeteid vannak!!!
FARKAS BOGLÁRKA: ÉRZEM A VESZTEM
Egy oda nem illő, kimondott szóban
Érzem a vesztem.
Egy apró, semmitmondó pillantásban
Érzem a vesztem.
Egy céltalan, meg nem álló mozdulatban
Érzem a vesztem.
Egy lágy, hideg csókban
Érzem a vesztem.
Egy hangos, üres dobbanásban
Érzem a vesztem.
Egy szóban, melyben annyi kétség
Egy pillantásban, mi oly rideg
Egy mozdulatban, miben annyi erő
Egy csókban, mi oly kevés
Egy dobbanásban, mi szívedé, már
Érzem nincs visszaút.
S én mégis büszkén hordom keresztem
De érzem, érzem a vesztem.
1) Figyelem! Sürgősen megkérünk minden házzal rendelkező puhatestűt, hogy ingatlanát záros határidőn belül hagyja el, az annak külső felszínén keletkezett, és azóta is folyamatban lévő tűzeset miatt. A károsultakat folyékony és félig megszilárdult tejipai termékekkel kártalanítjuk, amelyek együttes mennyisége egyelőre két napi fejadagot tesz ki.
2) Sürgős figyelmeztetés minden kiskorú Katalin nevű lakosunk részére! Tudomásunkra jutott, hogy hazánkba betört oszmán csapatok Önöket célpontjuknak tekinthetik. Áldozataikat először mély nátrium-kloridos forrásban szeretnék megmeríteni, majd pedig abroncsok alsó tesztelésére használják fel. Tájékoztatjuk Önöket továbbá, hogy a nagy sebességgel közeledő oszmán csapatok megérkezésük után fejlövéssel történő kivégzést foganatosítanak.
3) Megkérünk mindenkit, aki lépéseit nem tudja az általunk megadott ritmushoz koordinálni, ne álljon sorba este az üzemi konyhán, mivel számukra rétest biztosítani nem áll módunkban. Emellett felhívnánk viszont a figyelmet az említett táplálék pozitív tulajdonságaira, valamint arra, hogy Honvédségünk számára kifejezetten ezt az ételtípust írják elő a hivatalos szervek.
4) Mivel a körzetünkben észlelhető csókák csípése madárinfluenzával fenyegethet, valamint látásában korlátozott kis korú varjak jelenléte is aggodalomra adhat okoz, gyermekünk keresztanyja két lóerős járművéért küldetett. Meg kell azonban tagadnom ezt a kérését, mivel e közlekedési eszközt szintén potenciális veszélyforrások, pontosabban tollas baromfi(a)k foglalták el.
5) Teljesen felújított, eredeti meghajtással rendelkező nosztalgiavonat indul a második vágányról Kanizsa állomásra. Megerősítjük, hogy a vonat a kanizsai pályaudvarra megy. A szerelvény elején az irányítási funkciókért a gépész-menedzser felel, ő az, aki a szerelvényt hajtó mozdony irányvektorát és sebességét meghatározza. Más források szerint vonatkísérőként az utolsó kocsiban tartózkodik az a töltött tésztaféleség, amelynek feje táplálkozásunk egyik legfontosabb gumós gyökérnövényévé alakult.
"A mondabeli tövismadár csak egyetlenegyszer énekel életében, de akkor szebben, mint a föld bármilyen más teremtménye...
Egyetlen csodálatos dal, az élete árán. De akkor az egész világ elnémul, őt hallgatja, és Isten mosolyog az égben. Mert a legeslegjobbnak mindig fájdalom az ára... Legalábbis a monda szerint.
A madár, begyében a tövissel, változhatatlan törvénynek engedelmeskedik; nem tudja, mi űzi-hajtja, hogy fölnyársalja magát, s dalolva haljon meg. Amikor a tövis beléhatol, még nem tudja, hogy a halál közeledik, csak dalol, dalol, amíg csak annyi élet van benne, hogy egyetlen hangot kiadjon. De mi, amikor a tövisre fölnyársaljuk magunkat, mi tudjuk. Mi értjük. És mégis, mégis megtesszük. Mégis megtesszük."
Colleen McCullough: Tövismadarak (The Thorn Birds)
JÓ ÉJSZAKÁT
Falon az inga lassú fénye villan,
Oly tétován jár, szinte arra vár,
Hogy ágyam mellett kattanjon a villany,
S a sötétben majd boldogan megáll.
Pihenjünk. Az álomba merülőnek
Jó dolga van. Megenyhül a robot,
Mint ahogy szépen súlya vész a kőnek,
Mit kegyes kéz a mély vízbe dobott.
Pihenjünk. Takarómon pár papírlap.
Elakadt sorok. Társtalan rimek.
Megsimogatom őket halkan: írjak?
És kicsit fájón sóhajtom: minek?
Minek a lélek balga fényüzése?
Aludjunk. Másra kell ideg s velő.
Józan dologra. Friss tülekedésre.
És rossz robotos a későnkelő.
Mi haszna, hogy papírt már jó egypárat
Beírtam? Bolygott rajtuk bús kezem,
A tollra dőlve, mint botra a fáradt
Vándor, ki havas pusztákon megyen.
Mi haszna? A sok téveteg barázdán
Hová jutottam? És ki jött velem?
Szelíd dalom lenézi a garázdán
Káromkodó és nyers dalú jelen.
Majd egyszer... Persze... Máskor... Szebb időkben...
Tik-tak... Ketyegj, vén, jó költő-vigasz,
Majd jő a kor, amelynek visszadöbben
Felénk szive... Tik-tak... Igaz... Igaz...
Falon az inga lassú fénye villan,
Aludjunk vagy száz évet csöndben át...
Ágyam mellett elkattantom a villanyt.
Versek... bolondság... szép jó éjszakát!
Öt állat
Tanító néni kérdezi az iskolában a gyerekeket, tudnak-e öt állatot mondani, amelyek az Északi-sarkon élnek. A teremben nagy a csend, de egyszer csak az egyik gyerek majd kiesik a padból, úgy jelentkezik. A tanító néni felszólítja:
- Nos, mi az az öt állat?
- Három jegesmedve és két fóka!
Történelemóra
A történelemtanár felszólítja az egyik nebulót.
- Beszélj valamit Hunyadi László lefejeztetéséről!
A diák hallgat.
- Na, mi az? - sürgeti a tanár. - Miért nem beszélsz?
- Mert úgy felháborít a dolog, hogy nem találok szavakat...
Étteremben
Bemegy a pingvin az étterembe, és megkérdezi a pincért:
- Nem láttad a testvéremet?
- Hogy nézett ki?
- Szerinted?
Két virág beszélget
Két virág beszélget a réten. Az egyik megkérdezi a másiktól:
- Nincs kedved délután eljönni velem moziba?
- Sajnos nem tudok, nem érek rá, fogorvoshoz kell mennem.
- Fogorvoshoz??? Megőrültél? Tudod jól, hogy nekünk, virágoknak, nincsenek is fogaink!
- Az igaz, de én gyökérkezelésre megyek!
Csiga?
Egy építkezésen a kőműves mérgesen agyontapos egy csigát.
A segéd kérdi:
- Mit ártott az a csiga?
- Teljesen az idegeimre ment azzal, hogy egész nap követett.
Vonat
- Bátyám, ha átvágok a maga kertjén, elérhetem még a nyolc harmincas vonatot? - kérdezi az eltévedt turista a kapuban álló gazdát.
- Meglehet, de ha kieresztem a kutyát, még a nyolc órást is.
Gyorsvonat
- Ha a gyorsvonat három óra alatt, a személyvonat, pedig öt óra alatt ér Debrecenbe, mennyi idő alatt ér oda a taxisöfőr?
- ???
- Pedig egyszerű. Attól függ, hogy gyorsvonattal megy, vagy személlyel.
Isten hozott, hisz csak a jók jöhetnek el
Ülj hát közel, a szeretet éltet, átölel
S ki a csillagok közt él, mind aki rég odaköltözött
Most visszatér s leül a tűz mögött
Refr.: Sok szív mélyén
Ott ég ez a tűz egy kör közepén
Egy dal, s Te újra mellém ülsz
És lobog a tábortűz, a szél belekarolt
Egy dal, és újra köztünk élsz
Ma újból Te zenélsz, úgy van, ahogy rég volt
Egy dal, s Te újra mellém ülsz
És lobog a tábortűz, a szél belekarolt
Szól egy dal, és a lelkünk összeér
A gyönyörű tűzfénynél, napszínű a hold
Súgd meg nekem, tudod, így ígérted rég
A nagy titkokat, amit egy kisgyerek nem ért
Hiszen annyi minden volt, amire nem jutott idő
Pár pillanat, most hogy legyen múlt, jelen, jövő
Refr.: Sok szív mélyén...
Isten veled, a könnyem nézd ma el
Mondj egy mesét ahogyan régen, csak ennyi kell
Ez a tűz örökkön ég, semmi nem dúlhatja szét
A lelkekért, akiket rejt az ég
Refr.: Sok szív mélyén...
Woody Allen beköpések:
A feleségem szeret szex közben hozzám beszélni.
A múlt éjszaka is felhívott egy szállodából.
A feleségem szereti a szexet a kocsi hátsó ülésén.
Csak az a baj, hogy azt akarja, hogy eközben én vezessek.
Ha nem lennének zsebtolvajok, nulla lenne a nemi életem.
Elmentem egy masszázsszalonba. Sajnos önkiszolgáló volt.
Egy utcalány azt mondta nekem, hogy hagyjam békén, mert fáj a feje.
Egy lány felhívott: "Gyere át, nincs itthon Senki!"
Átmentem. Tényleg nem volt otthon senki.
Egyszer megkérdeztem a feleségem, szex után miért nem gyújt rá?
Azt felelte: "csikkből egyszerre egy is elég!"
Rossz szerető vagyok. Egyszer kifütyült egy kukkoló.
Vettem egy könyvet, aminek "100 új pozitúra" volt a címe.
Kificamodott a kezem, lábam - egy nyomdahiba miatt.
Kemény dolog a házasság. A feleségem simán megcsókolja a kutyánkat, de nem
hajlandó a poharamból inni.
Elég pattanásos voltam. Egyszer elaludtam a könyvtárban és arra ébredtem, hogy
egy vak ember olvassa az arcomat.
Egyszer azt mondtam az apámnak, hogy már unom a körbe-körbe szaladgálást. Erre
odaszögezte a másik lábamat is a padlóhoz.
Amikor apám szexre vágyott, anyám az én fényképemet mutogatta neki.
Egyszer annyira depressziós voltam, hogy elhatároztam, leugrok a tizedik
emeletről.
Erre hoztak egy lelkészt, aki azt mondta: "Elkészülni ......vigyázz ....."
Egyszer elvesztem, és megkérdeztem egy rendőrt: "segítene megkeresni a
szüleimet?"
Mire a rendőr: "Nem is tudom, annyi helyre bújhattak."
Egyszer megkértek, álljak modellt egy plakáthoz.
A plakát fogamzásgátlót reklámozott.
Egy kisállat-kereskedésben dolgoztam.
Az emberek állandóan kérdezgették, hogy nőttem ilyen nagyra.
Olyan kutyám volt, aki, amikor rájött, hogy hasonlítunk egymásra, megölte
magát.
A lányoktól nem kaptam semmilyen megbecsülést.
Egyszer elmentem egy randira.
Két órát vártam a sarkon. Egyszer odajött egy lány.
Megkérdeztem: "Te vagy, Louise?"
Azt kérdezte: "Te vagy, Rodney?"
Azt feleltem: "Igen, én vagyok az!"
Erre ő azt mondta: "Nem, nem én vagyok Louise!"
Ahányszor a homokozóban játszottam, a macska mindig megpróbált eltemetni.
Anyám sosem szoptatott: azt mondta, barátjaként szeret.
Anyámnak a születésem után voltak reggeli rosszullétei.
Amikor megszülettem, az orvos azt mondta az apámnak:
"Sajnálom, mindent megtettünk - de mégis kibújt."
Szep estet mindenkinek!
Agnes Beguin: Figyelj, és hallgass meg
Ha arra kérlek, hogy hallgass meg
és Te tanácsot adsz
nem teljesíted kérésemet.
Ha arra kérlek, hogy hallgasd meg érzéseimet
és Te elmagyarázod miért rossz, hogy így érzek,
akkor rám tiportál.
Ha arra kérlek, hogy hallgass meg
és te úgy érzed, hogy valamit tenned kell,
hogy a problémám megoldódjon,
bocsáss meg, de úgy érzem,
hogy süket vagy.
Nem kértem mást, csak hogy figyelj rám
és hallgass meg.
Nem kértem, hogy tanácsolj, sem hogy tegyél,
nem kértem mást, csak hogy hallgass meg.
Nem vagyok tehetetlen,
csak gyönge és elesett.
Amikor teszel valamit helyettem
amit nekem kell megtennem,
csak megerősíted a félelmemet és gyöngeségemet.
De ha elfogadod, hogy úgy érzek, ahogy érzek
még ha ez az érzés számomra érthetetlen is,
lehetővé teszed, hogy megvizsgáljam
és értelmet adjak az érthetetlennek.
Ha ez megtörténik a válasz világossá válik
és tanácsra nincs szükség.
Talán azért használ sok embernek az imádság
mert Isten nem ad tanácsot, sem megoldást,
figyel és meghallgat, a többit ránk bízza.
Tehát Te is, kérlek figyelj rám és hallgass meg.
Ha szólni akarsz, várj egy ideig
és akkor már én is tudok Rád figyelni.
Sziasztok!
Eberhardt gyonyorueket hozztal,meseszepek
Martika te sem panaszodhatsz
HÓVIRÁG
Már újra van virág.
Gyöngécske, hófehér.
Parányi, reszkető,
de elmegy már a tél.
Deres kövek közül
kibújt az új remény,
piciny hajnalharang
gyötrelmek éjjelén.
Fagyos hetek után
jött, mint a gyógyulás.
Azt mondja: lesz öröm,
lehet megújulás.
Lélek, ne csüggedezz!
Hallgass el, rút panasz!
Él még a szeretet.
Van Isten. Lesz tavasz.
Dömötör Ilona
Mártika! Nagy sikere van a topiknak, ugye örülsz neki?
Mára én már eleget beszéltem, remélem tetszenek, amiket fölraktam.
nekem csak szavaim vannak
mást nem adhatok
néhány betű csupán...
rakom sorba
legyen valami szép
legyen valami olyan csoda
amilyen nem volt még soha
hogy örüljön aki olvassa
és legyen felszabadult
boldog mosolya
nekem csak szavaim vannak
mást nem írhatok
néhány gondolat csupán...
mormogni csendben
legyen valami jó
legyen valami olyan öröm
amilyen nem volt még a Földön
hogy éledjen újra minden álom
és elhiggye az ember
van még remény a világon
nekem csak szavaim vannak
mást nem mondhatok
néhány dallam csupán...
dúdolni lágyan
legyen valami hang
legyen valami ábrándokat ringató
amilyen nem volt még hallható
hogy halljuk legalább egyszer
és emlékezzünk rá
ha már Te is megöregszel
nekem csak szavaim vannak
Oldal tetejére Hallgasd meg!Hangos versek (ingyen letölthető mp3)Hangos versek 2. (ingyen letölthető mp3)Hangos versek 3. (ingyen letölthető mp3)Hangos versek 4. (ingyen letölthető mp3)Hangos versek 5. (ingyen letölthető mp3)Megzenésített verseim (ingyen letölthető mp3)Megzenésített verseim 2. (ingyen letölthető mp3)Megzenésített verseim 3. (ingyen letölthető mp3)mást nem küldhetek
néhány érzés csupán...
megélni mind
legyen valami emberi
legyen valami amiért irigyelnek
a soha sem létezett istenek
hogy tudjuk mennyit ér az élet
és éljük tartalmasabban
e rövid emberi létet
a fák elkísérnek
a bomló rügyek
csapzott ragacsaiból
megszületnek az új életek
virágszirmokban tobzódik
az illatok mámorát kereső
mintha megállna most
egy pillanatra az idő
a menekülés
csendes vergődéssé szelídül
de eléd perdül egy hulló szirom...
jelzés ez
hogy menni kell tovább
üvöltenél: elég!
nem bírom!
de mozdul a láb
és rándul az izom
és felzubognak az energiák
és a Végtelen hív
csak tovább...
csak tovább...