Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Sziasztok!
Én is segítséget kérnék.
A főnököm nyugdíjba megy és egy idézetet keresnék.
Hihetetlenül tiszelem és becsülöm, ő egy EMBER és megtiszteltetés hogy dolgozhattam neki.
Tudnátok javasolni valamit?
Köszönöm
> >> híressé . Ezt a verset 100 éve írta és azóta is élünk !
> >>
> >>
> >> Ábrányi Emil
> >> Él a magyar
> >>
> >> Fessétek bár sötétre a jövőt,
> >> Mondjátok, hogy már torkunkon a kés,
> >> Beszéljetek közelgő, hosszu gyászról,
> >> Mély sűlyedésről, biztos pusztulásról:
> >> Engem nem ejt meg gyáva csüggedés!
> >> Szentűl hiszem, akármit mondjatok,
> >> Hogy a magyar nem vész el s élni fog!
> >> Többet ki küzdött és ki szenvedett?
> >> Hiszen vértenger, temető a mult!
> >> Vetettek rá halálos szolgaságot,
> >> Irtották szörnyen... ámde a levágott
> >> Törzsek helyén még szebb erdő virult.
> >> Ezért hiszem, akármit mondjatok,
> >> Hogy a magyar nem vész el s élni fog!
> >> Ki a saját pártos dühét kiállta,
> >> Annak nem árthat többé idegen!
> >> Hányszor harsogták kárörömmel: Vége!
> >> S csak arra szolgált minden veresége,
> >> Hogy még kitartóbb, még nagyobb legyen.
> >> Ezért hiszem, akármit mondjatok,
> >> Hogy a magyar nem vész el s élni fog!
> >> Szükség van arra nemzetem, hogy élj!
> >> Mert bár hibád sok s bűnöd sorja nagy,
> >> Van egy erényed, mely fényt vet te rád,
> >> S melyért az Isten mindent megbocsát -
> >> Hogy a szabadság leghűbb véde vagy!
> >> Ezért hiszem, akármit mondjatok,
> >> Hogy a magyar nem vész el s élni fog!
> >> Ha minden nemzet fásultan lemond,
> >> S a szent rajongás mindenütt kiég,
> >> S a büszke jognak minden vára megdől:
> >> A te szabadság-szerető szivedtől
> >> Új lángra gyúlad Európa még!
> >> Ezért hiszem, akármit mondjatok,
> >> Hogy a magyar örökre élni fog!
> >> Bízom s hiszek, míg Isten lesz fölöttünk,
> >> Ki trónusán bírói széket űl!
> >> És hogyha minden búra, bajra válik,
> >> Romok között is hirdetem halálig,
> >> Erős, nagy hittel, rendületlenűl:
> >> Legyen bár sorsunk még oly mostoha,
> >> Él a magyar s nem veszhet el soha!
> >>
Egy ágyon, egy kenyéren,
szemünkbe hulló fényben,
tétovázó sötétben,
szerelem fenyvesében,
egy földön, egy hazában,
égve egyforma lázban,
hidegben, nyári lángban,
egyforma szó a szánkban,
torkot fájdító perben
tanúként egymás ellen,
homlokod melegében,
homlokom melegében,
zárva eleven kőbe,
lélekben összenőve,
gyönyörű csecsemőnkre,
ráhajlunk az időre.
Szabó Lőrinc - Káprázat
Először a szem csókol, aztán a kezem,
mint tenger ömölsz el érzékeimen,
mint tenger ömöllek én is körűl,
aztán part s tenger összevegyűl,
s együtt, egymás partján heverünk; -
vagy nyári réten ringat gyönyörünk,
s mi vagyunk a virág, az illat, a nap
s a lepkék bennünk párzanak; -
vagy a felhők vagyunk ott az égen: igen,
azok is oly tengerszerüen
lüktetnek és hullámzanak,
egymáson átáramlanak; -
vagy mit tudom én! - - Részeg vagyok,
hunyt szemmel apadok, áradok,
és ahogy a csókodba veszek,
a mindenséggel keveredek,
s a mondhatatlant mondanám,
de összevissza dadog a szám,
hogy áramok, és hogy emelsz, ölelsz,
s szikrát vet a test és fellobban a perc -
óh, gyúló lánghalál! - Elégtek, szavak? -
Villámok vad deltája szakad
lelkünkbe, s mi eltűnünk, mint a fény,
érzékeink káprázó tengerén.