Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szülés után dolgozni..
Létrehozva: 2012. augusztus 28. 17:54
Sziasztok!
A cím eredetileg ez lenne: Ki mikor kezdett el dolgozni a szülés után, ill. hogyan oldotta meg?
A helyzet nem egyszerű: Szülés után hamar vissza szeretnék menni dolgozni.
Namármost a hamar az kb. fél évet jelent, vagy még annyit sem.
Kötekedők kíméljenek, gyakorlati tanácsokra van szükségem, gyakorló anyukáktól. 
Mindenki tanácsát megköszönöm, csak könyörgöm ne hangozzék el: minek szül, ha nem akar otthon maradni? És egyebek..
Szeretem a munkámat, szükségünk van a pénzre, viszonylag biztos a munkahelyem, várnak majd vissza, lehet egy fenékkel két lovat megülni?
Volt már valaki hasonló helyzetben?
A szoptatással kapcsolatban nem szeretnék nagy faxnit csinálni, legrosszabb esetben (ha lesz tejem), akkor lefejem.
Na de ki vigyázna a babára? Egyáltalán normális ez az egész, vagy csak én vagyok rosszul összerakva?
Tudom, hogy minden kiszámíthatatlan, eddig minden ok, na de a terhesség vége még elég messze van.. hogy mi lesz szüléskor és utána, senki nem tudja.
Nyilván nem tudnék az első időben 20 napokat dolgozni, de heti 1-2 napot szeretnék majd bevállalni. A bölcsi is bizonytalan, pici babát meg gondolom nem valami okos dolog idegenre bízni. Szülői segítség a párom részéről lenne, de az sem egész napos..
Köszönöm, aki ír, segít!
Ahogy olvasgatlak, nem is az a baj, hogy vissza akarsz/kell menned dolgozni, hanem a munkaidőd, mert az szinte kizárja, hogy együtt légy a kicsivel.
Megfontolandó, hogy még ha megterhelő is a nagyszülőnek a felügyelet, talán egy fél-, egy évet hátha bevállal, mert itt nem babysitter, hanem szülőpótlék kell szívvel, lélekkel. Csupaszív, hozzáértő, idegent lehet találni erre, aki jó, de lutri.
Szomorú szívvel olvasom a topikot.
Szegény, szegény gyerek.
Az éjszakai felkelés kicsiknél lutri. Elvileg már kibírja egy hat hónapos kaja nélkül reggelig, de az altatások olyan kacifántosan szoktak alakulni. Erre nagyon figyelj az eslő napoktól. Ha vissza akarsz menni dolgozni, akkor a kezdetektől rakd külön szobába a kicsi.Nincs mese, amg biológiailag igényli, kap enni éjjel is, utána jön kopp.
Ami durva, hogy csak este 7-től tudsz vele lenni. Reggel mikor kell indulnod? Bár, akkor sem lesz túl sok időd, mert hát valahogy magad is össze kell kapni, az nem a meghitt összebújások ideje lesz. Mire hazaérsz, addigra gyakorlatilag fürdetés és alvás. Vagyis szinte nem is vagy vele.Így nem tudod ellátni az anya szerepét szerintem. A realitás talaján maradva sokan kénytelenek erre a megélhetés miatt, és sokan élünk is így,sajnos. De nem lesz jó, erre készülj fel. És egy öt éves vagy egy tizenéves már jobban elboldogul egy ilyen családban, de minél kisebb, annál kevésbé felel meg ez a felállás neki. Jajjj, nehéz ez!
Az tény, hogy így inkább, a sokat dolgozó apuka szerepébe kerülsz, és nem az anyukáéba. Ez baj. Akkor még inkább fontos, hogy ne bölcsis legyen a kicsi. De nem is tudna az lenni, nem? Este hétig van bölcsi? Legyen vele valaki, aki szereti, és szívesen foglalkozik gyerekekkel, és igen ezért akár érdemes fizetni is.
Az életed az fel fog fordulni rendesen, mert a munkahelyeden is változatlan lesz minden, lehet sem erőd, sem kedved nem lesz azokhoz a dolgokhoz, amik régen örömet okoztak, fáradt, kimerült, ingerlékeny is lehetsz. Bocsi, nem ijesztgetni akarlak, de a szülés után semmi nem lesz ugyanolyan.Változnak a fontossági sorrendek. Még annak sem könnyű visszamenni dolgozni, aki egy két-háromévest hagy oviban, és vágyik rá és sokat volt otthon, már csak szervezés szempontjából sem.
szia,
nálunk plusz dolog még, hogy az anyósom aktívan dolgozik kora reggeltől, kora délutánig, tehát utána lehetne szerintem rá számítani, de nem állandóan, akarnám folyamatosan terhelni.
a párom a hétvégéket be tudná "vállalni", viszont akkor közel sem biztos, hogy minden hétvégén tudnék dolgozni, mert van más ember is, aki hétvégés, tehát ez is bizonytalan, mint a kutya vacsorája. a hétköznapok lesznek húzósak, ha nem találunk megfelelő embert, ez szerintem zsákbamacska.
Szia!
Én a harmadik babámat várom februárra.
Már most le van beeszélve az osztályvezetőmmel, az anyukámmal+ anyósommal , hogy a szülési szabi után én is megyek vissza dolgozni.
Anyukám vidéken lakik így neki vasárnap fel kell jönnie hozzánk (Bp-re) és pénteken meg hazamenne az apukámhoz és a két egyetemista tesómhoz..akik mondjuk nem minden hétvégén járnak haza.
Anyósomra nem szívesen bízom majd a fiamat...annak ellenére hogy 3 éve mást sem csinál mint babázik, mert a lányai gyerekei állandóan ott vannak nála , ott is alszanak sokat...
Van még egy szomszéd nénim akiben maximálisan megbízok, és ha minden kötél szakad, akkor ő is itt lesz, vagy addig lehet hogy találok egy fiatal lányt, anyukát, akinek már ovis a gyermeke, de munkája meg sajnos nincsen.
Én mindkét lányom 18 hónaposan adtam bölcsibe, és mindkettő 2 éves koráig szopott.
Éjszaka nekem fel kellett kellnem, mert ők igényelték..szóval ez nagyon nehéz lesz nekem is...
de mivel nekem fontos a szoptatás..én lehetőség szerint egyetlen szoptatás sem szeretnék kihagyni.
6 hónapos korától már délelőtt kaphat gyümölcsöt, délután főzeléket....a nagyobbik lányom utána is kért anyatejet, a kicsi meg nem.
Meglátjuk hogy ő mit szeretne...
De én kötetlen munkaidőben dolgozom..senki nem szól bele az időbeosztásomba, akár még az is megoldott, hogy a férjem dolgozna napközben és meg délután ,este felé.
az biztos, hogy nagyon közeli segítség kell, ezt a lányoknál átéltem én is..hogy meló előtt még a gyereket hurcibálni nagyon nehéz..+ felesleges is, főleg ha ő még aludna...
viszont szívesen vennék én is gyakorlati tapasztalatokat, ilyen pici baba mellett...
jan-ban fogok szülni, ha minden igaz.
oké, remélem, hogy sikerül, gondolom még korai a felügyelettel foglalkozni, bár 1-2 tipp nem ártana, hogy mire kell majd figyelni.
illetve sajnos az ismeretségi körömben nincs olyan ember, aki tudna ajánlani bébiszittert..
szerintem nem kell megmagyaráznom, hogy 1 fizetés kiesés még akkor sem kellemes, ha az ember kapja a juttatást, és nem keresek havi 500 ezret.
dolgozni bármikor lehet persze, feltéve, ha gyerekesen még kell egyáltalán a munkáltatónak. szerintem ebbe ne menjünk bele, tudom, hogy mennyire nehéz manapság elhelyezkedni.
én nem titkolom, hogy szeretem a munkámat, és nehezen tudom elképzelni, hogy egy jó ideig nem fogom csinálni. de azt is tudom, hogy nem lehet összehasonlítani egy gyerekkel, illetve a vele eltöltött idővel.
Oh!
Gyakorlatilag mintha nem is lenne gyereked!?
Ajaj.
a munka utáni együttlét csak 7 óra után lehetséges, mert jó esetben 6-ig dolgozom.
azt nem tudom elképzelni, hogy éjjel felkelek szoptatni, és reggel meg megyek dolgozni, úgyhogy ez egy gyenge láncszem lesz majd.
igen, itthon lenne a legideálisabb a gyermekfelügyelet, mert akkor nem kell a babának úgymond helyet változtatni, és cipelni reggelenként, ami viszont nekünk lenne elég kényelmetlen még meló előtt.
de ha találnék messzebb megbízható embert, akkor képes lennék akár utazgatni is, ha tudom, hogy jó kezekben lesz a baba.
6 hónaposnál fiatalabb babát még bölcsibe nem vesznek fel, ahhoz otthoni gondozó kell. Valaki állandó, fix ember, akiben megbízol annyira, hogy az életedet is gond nélkül a kezébe tennéd.
Én nem lettem volna képes korán visszamenni - most 2 éves a lányom, még itthon vagyok vele egy darabig -, dolgozni lehet bármikor, a gyerek apró kis pillanatairól lemaradni viszont számomra (!!) óriási veszteség lett volna. Ugyanakkor nem ítélem el azt, aki így érzi magát teljesnek - a gyereknek a legfontosabb, hogy elégedett és boldog anyukája legyen, aki a vele töltött időben minőségileg is vele van, ha pedig valakinek ehhez a munkája kell, akkor hajrá.
Szerintem, jó ötlet a fejés, és az is, hogy így akár tovább megoldható az anyatejes táplálás. A fejés az elég időigényes, ahogy barátnőimnél láttam, erre viszont készülj fel.
Abban gondolkodj, hogy mivel tudod majd megkönnyíteni a mindennapjaidat, mert egy totyogó, járni tanuló kicsi mellett a hajmosás is mutatvány lesz. Javaslom, hogy vegyetek járókát, és szoktasd hozzá a babát, hogy ott elszöszmötöljön magában is. Később, ha már mozgékonyabb, nálunk bejött a bébikomp, sokan nem szeretik, de eldühöngeni, száguldozni negyed órákat is képes benne egy gyerek, aki szereti, és az az idő kincs tud lenni.
Ha mindenképpen vissza kell menned, akkor próbáld meg úgy megoldani, hogy munka után tudj érdemben együtt lenni a kicsivel, hogy ő is és a te anyai lelked is rendben legyen. A másik dolog, hogy konkrétan beszéld meg a munkáltatóddal, hogy igyekszel ugyan vissza, és meddig lenne garantáltan türelmes. Ha akár csak egy vagy két plusz hónapot nyersz így a fél éven túl, már az is sokat számít a kisbabádnak.
Legyetek nagyon ügyesek és körültekintőek a baba altatásával kapcsolatosan is, már az első pillanatokban is. Meg kell tanulnia egyedül elaludni. Persze ebbe az etetés is belszólhat majd, mert az első hónapokban mindenképpen kelni kell éjjel is, de ha ez később is így marad, és te kelsz hozzá többször, minden éjszaka, netán ha nyugtalan, rossz alvó, és esetleg nem szokik le az éjszakai ciciről addigra (sok kisbaba az anya közelségétől tud megnyugodni csak és visszaaludni akár többször is egy éjszaka során; első babások erre nem gondolnak), mire kezded a munkát, akkor zombi leszel. Nem lesz egyszerű ez a rész. Ha szerencséd lesz, akkor jó alvó és evő babád lesz, de még úgy sem fáklyás menet.
A baba felügyeletét próbáld otthon megoldani, mert ott könnyebb mindent elintézni akár még a reggeli nagy rohanásban is.
én arra gondoltam, hogy lefejem a tejet, és odaadom neki.
szerintem nincs ebben semmi különös. legalábbis én így gondolom.
írtam, hogy nem havi 20 napról beszélek kezdetben, mert az vállalhatatlan, nem vagyok gép.
szerintem hosszútávon kell gondolkodni.
nem hiszem, hogy nem lehet kirúgni egy kismamát, ha nagyon akarják, ezt pedig nem akarom.
a fizetés nem mondom, hogy sok, de én viszonylag elégedett vagyok, elég családias a légkör, régóta kerestem ezt a munkát. viszont tény, hogy hiába szeretnek, itt nem hiszem, hogy kivitelezhető lenne fél évnél több otthoni tartózkodás. és bevallom én sem szeretnék évekre kiesni a körforgásból.
Én még féléves korában sem adnám be bölcsibe, csak ha nagyon létszükséglet lenne. (talán még akkor sem)
Egyrészt, mert az immunrendszere nem elég fejlett még a rengeteg betegséghez, amit ott lehet elkapni. Másrészt meg átgondolnám,hogy mennyire tudnak vele foglalkozni a gondozónők, amikor másik 10 kicsire is kell figyelni. Berakják a kiságyba, játékot mellé, aztán ennyi. Persze, ellátják, megvigasztalják, hogyha nagyon sír, de érdemben nem tudnak vele foglalkozni. És ott lenne a nap nagy részében. Életének abban a szakaszában, amikor megalapozódik a személyisége, a neveltetése.
Nem mondom, hogy nem lehet így felnőni, de jól gondold meg.
Ha annyira jó ez az állás, akkor gondolom belefér, hogy bébiszittert fogadj a kicsi mellé. Én ezt javasolnám.
Szia, én a 169. napon már dolgoztam :) Szoptatni már rég nem szoptattam, így az nem okozott gondot.
Nálunk Apa maradt otthon 8 hónapot, és 14 hónaposan ment családi napközibe, egy évre. Bölcsibe csak 2 évesen ment.
Saját tapasztalat alapján azt mondom (Bp környéki városban lakunk), hogy a bölcsik nincsennek felkészülve ilyen pici gyerekre, szinte nincsennek is 2 éves kor alatt.
Nem bántuk meg, hogy így tettünk! :)
Szerintem nem vagy rosszul összerakva, vagy akkor sokan mások is, köztük én is! :)
Én is inkább szakemberre bíznám, egy magán bölcsiben, csanában, mint nagyszülőre, főleg állandóra. :)
Sok sikert az anyasághoz és a munkához! Hidd el menni fog!
Tény, hogy ma az a szemlélet, hogy menj el amint megvan a két csík és vissza se menj nagyon sokáig. A kialakult helyzet oka nagyon összetett és csupán pár évtizedre nyúlik vissza. Anyósom 6 hetesen már bölcsis volt.
Topikindítónak: mindenképp olyan segítséget keress akire mindig számíthatsz. A családot te ismered, hogy mennyire jó a kapcsolatotok, mennyire számíthatsz rájuk. Másik nagyon fontos, hogy te tudod milyen az egészségi állapotuk, mennyire lesznek majd toppon egy örökmozgóval. De az is lehet,hogy egy szimpatikus fizetett segítséggel jobban járnál.
Az is igaz, hogy majd meglátod, hogy alakul a helyzet. Én 1 évet terveztem, 2 lett belőle. Külső tényezők is közrejátszottak persze, de végüli is nagyon örülök a 2 évnek is. Ha úgy döntesz hogy visszamész akkor remélem jól alakulnak a dolgaid.
Én nem terveztem sehogy, de most úgy alakult, hogy 2 éves a fiam, én pedig most megyek vissza dolgozni. Nekem nem lenne szívem egy 6 hónapos gyereket kiadni a kezem közül. Még nem tud járni, nem tudja magát kifejezni, nem tudja semmilyen módon jelezni felém, hogy mi történik vele napközben. Magyarán szüksége van rám, és az én anyai törődésemet még a legszakszerűbb dadus vagy babysitter sem tudja pótolni.
És - mint ahogy business írta - nagyon sok "első"-ről lemarad így az ember.
A kényszerhelyzet természetesen más, amikor a család anyagi helyzete nem teszi lehetővé, hogy az ember ideális ideig maradjon otthon a babával....a muszáj sajnos nagy úr.
" Az én első gyerekem a bölcsődében tette meg az első lépéseit a gondozónők gyámsága alatt, és először nem az én kitárt karjaim közé rohant."
Uristen. Tragedia.... Azert ahogy elnezem, tulelted.
Gyereke és szülője válogatja, hogy milyen megoldás a jó, a jobb. Tény hogy nagyon meg kell becsülni ha az embernek van egy jó állása, de én ódzkodnék a mindenáron-tól.
Meddig akarsz szoptatni?? Esetleg direkt elapasztod az élettanilag olyan fontos anyatejet, és adsz neki tápszert, hogy dolgozhass??
Minden életkornak meg vannak a maga szépségei, amikről így sajnos - most egész heti munkavégzésről beszélek - lemaradsz! Erre gondoltál?
Az én első gyerekem a bölcsődében tette meg az első lépéseit a gondozónők gyámsága alatt, és először nem az én kitárt karjaim közé rohant.
Elvált voltam kényszerhelyzet, nem tudtam mit tenni! Itt most hosszasan sorolhatnám, hogy mi mindenről maradtam még le azután is, s mivel én voltam a családfenntartó az állam által biztosított táppénzes napokat sem vettem igénybe, mert más vigyázott rá ha beteg volt. Egyszer azt mondta, hogy: Anya! Te mindíg elmész a dolgozóba, engem meg itthagysz. Azóta is fáj!
Az idő halad előre a maga ütemében és ami elmúlt azzal már nem lehet mit kezdeni, a jelen van, a jövő még nem tudjuk milyen, vagy lesz-e egyáltalán. Ha elszalasztod a jelent, lehet, hogy mindent elszalasztasz.
Vannak nyugis gyerekek, mint ahogy írta itt az egyik hozzászóló, "mindenkivel el van" , azért kíváncsi lennék, ha láthatnád egy kamerán hogy a bölcsődében hogy van, nem tudom elégedett lennél -e?
Vagy azt képzeled ott a te gyerekedet fogja valaki szórakoztatni egész nap?
A bölcsőde a bébiszitter, sőt még a nagymama felügyelete is kényszermegoldás, nem optimális feltétel egy kisbaba számára, mert ugy itt nem nagy gyerekekről van szó, hanem csecsemőkről.
Egyébként én is úgy tervezem, ahogy a topiknyitó... aztán persze ki tudja, hogy hozza az élet?! :)
Most azt mondom, nem adnám fel a munkámat, megpróbálnám összeegyeztetni a kettőt fél év után.
De egyelőre nincs tervbe véve egy baba :))
Mondjuk a hat hét az nagyon durva lenne....
én úgy hallottam, hat hét után lehet szexelni újra :)))))
Igen,ebben is igazad van,a munkaerőpiac manapság nem a toleranciáról hires.
Engem megváltoztatott az anyaság,pedig előtte fő és mellékállásban is "nyomtam",nem is bántam meg,anyagilag tényleg szép évek voltak.De!Én most 37 vagyok,és mire a harmadik babánk megszületik,betöltöm a 38-at
.Nem én leszek a munkaadók álma,mire visszamehetnék dolgozni,viszont ez már másodlagos nekem.Tudom,hogy lesz megoldás, és ez nem a segély,még mielőtt valaki félreérti.Sokkal többet számitanak már az érzelmek,mint az anyagi világ.Az összetartozás a szeretet,a feltétlen odaadás amit egy család adhat.Nyilván ez lemondásokkal jár bizonyos szinten,de ez nem zavar.
Ha valaki másképp gondolja az egész családosdit,a gyereknevelést,az anyagiakhot való hozzáállást,azt sem szólom meg,mindenkinek szive joga eldönteni,hogyan akar élni.Én ezt választottam,és teljes ember vagyok tőle.
Kivánom,hogy te is az légy,kapj segitséget a babucihoz,és visszamehess dolgozni,ha arra vágysz.Ha te kiegyensúlyozott vagy,a babád is az lesz!Sok sikert!
Nálunk vidéken (anyukám gondozónő), hat hónapos kortól veszik be....
Szia!
Az általad leírt helyzetben talán nem marad más, mint a bébiszitter.
Én is így voltam vele, mint te, mikor a főnököm megtudta, hogy terhes vagyok, kihagyhatatlan ajánlatot tett: fenntartja a munkakörömet, a távollétemben a helyettesem viszi az ügyeket, ha maximum 1 év után visszatérek.
Én eleve így készültem, és egyáltalán nem ragadtak el az érzelmeim, én azt vallom, úgy is nagyon lehet szeretni a gyerekünket, ha nem vagyunk egyfolytában a s...ében. 1 éves korában visszamentem dolgozni. Mondjuk én amúgy sem vagyok egy érzelgős típus.
Szóval célirányosan kerestem bébiszittert (először bölcsibe akatuk adni, de nem vették fel), és nagy szerencsénkre találtam is, egy 3 gyerekes vagány, belevaló csaj személyében. Ő főállású lett nálunk, minden nap 7. 15-től 16. 15-ig.
Szuper volt, a gyerek a saját ritmusában élhetett tovább (ő szeretett sokáig aludni, jó, hogy a bölcsi miatt nem kellett kora reggel kirángatni az ágyból), én halálosan nyugodan tudtam dolgozni, mert a gyerekem nem is lehetett volna jobb kezekben, és nem mellesleg munkát és fizetést tudtam adni egy már évek óta munka nélkül élő anyukának.
8 hónapig volt ez a rendszer, aztán bölcsibe ment a gyerek, de nagyon-nagyon szuper volt, egy pillanatra sem bántam meg!
(szerintem semmi gond nincs ezzel a korai visszamenetellel, bár valamiért a magyar anyukák szeretik elitélni az ilyen nőket, de az a gyanúm, hogy a nehéz pénzügyi helyzet sokakat fog erre kényszeríteni, és szépen lassan átalakul ez a nézet, pld. az én munkahelyemen már szinte általános, hogy 1 éves gyerekek mellől visszajönnek, őszintén szólva nekem az a fura, hogy valaki 3 évig otthon tud ülni, a "gyesbe" szülőkről nem is beszélve.)
hát pedig eljárós meló, ha nincs full szülői segítség, nincs más megoldás piciknél mitn egy megbízható bébisitt. heti egy két nap, bébisittel belefér. de nehéz lesz valszeg otthagyni a babád egész napra, ha már előtte nincs bejáratott segítséged. én ezt az egyet csinálnám másképp. mai fejemmel, már szülés előtt kerestem volna családfüggetlen segítséget. persze ezt számolni kell, mennyire éri meg, mert ez pedig pénz.
csak úgy akárkire nem hagynám a picit az tuti. bőven kell még egy nagyobbnak is ismerkedési idő. bölcsibe se úgy megy senki, hogyc sak úgy otthagyod egyből:)
Ez attól függ majd, hogy állsz az egész anyasághoz. Van ilyen, mint a zeneovi, hogy görcsösen ragaszkodik, ott nem hagyná egy percre se a gyereket, még a saját szüleire sem.
Én már most szeptemberben beadnám a 8 hónapos fiamat. Egyenélőre még elutasítást kaptam, de van még 2 hely ahova pályázok.
Igényli a más társaságot, nagyon barátságos, jól elvan olyanokkal is akiket nem lát mindennap. Szerintem nem lenne rossz neki sem, ha sikerülne bölcsissé tenni.
És hozzáteszem, nem okoz majd gondot őt szakértő kezekben hagyni. Volt már többször nagyszülőkkel, sőt még nemrokon is vigyázott már rá. És nem kell parázni, mert nem mindenki olyan, hogy elbőgi magát, ha félnapra másra kell bízni a gyereket.
Fél éves korában már felveszik bölcsibe, de én csak akkor vinném, ha végképp szükség lenne rá. Túl lehet élni, volt kolleganőm, aki mindkét gyereknél ezt az utat választotta kénytelen-kelletlen.
Az én kislányom egy éves volt, amikor visszamentem dolgozni rendesen nyolc órába. Szerencsénk volt, meg egy ismerős bölcsis gondozónő nyugdíjba ment és ő lett a pótmamája. Nagyon szeretik egymást, remek dolga volt nála.
én előtte is itthon dolgoztam, utána is. elsővel 5 hetet, másodikkal 4 hetet hagytam ki. szülés elélőtt 2 nappal még mindkét esetben dolgoztam.
(mindenkit megnyugtatok, nem vagyok egy stresszelős típus. szeretem a munkám, nekem nyugis. asszem meló nélkükl viszont lehet nem íbrtam volna iylen jól. mégha eredetileg nem is terveztem hogy ennyire sokat fogok majd végig dolgozni, de mindenképp úgy volt, dolgozom,c sak kevesebbet)
ez szeritnem sokmindenen múlik. azon pl nagyon, miylen típusú meló. lehet e ygerekek mellett. azon is, hogy amit valaki csinál mennyire szereti. egy kényszermelót szeritnem nem is érdemes... meg végül azon is, egyáltalán van e lehetőség dolgozni.
aztán kinek hogy alakul.
Nálam az a felállás, hogy csak 8 órában tudnék visszamenni dolgozni.
Itthoni munka nem megoldott.
Gondoljátok át nagyon alaposan, hogy bírja-e a nagyszülő a pici babát hosszú távon. Fél éves koruk után a babák hihetetlen gyors helyváltoztatásra képesek, esnek kelnek. Nem minden ötvenen felüli bírja tempót, meg a lelki terhet, hogy jaj csak nehogy pont akkor történjen vele valami, amikor velem van. Érdemes a baby sittert megfontolni. Esetleg családi napközit, ahol tényleg maximum heten vannak.
Én egy évet terveztem itthon maradni, ebből másfél lett. A lányommal másfél évet terveztem ebből kettő lett. Húztam az időt az az igazság....
Én hat órában mentem vissza dolgozni. A fiam családi napköziben volt délelőtt négy órát. Majd hazahoztam, amig aludt dolgoztam otthon még 2 órát.
A lányommal ugyanezt nem lehetett megcsinálni, mert megbízhatatlan alvó volt. Ő hat órázott a csanában kezdettől fogva.
Ugyanaz a módszer nem működik két gyereknél, úgyhogy majd kialakul nálatok is.
Az ismeretségi körömben két nő van, aki 6 hónap után tényleg visszament dolgozni, ahogy tervezték. Az egyiknél babysitter, a másiknál apuka maradt a picivel.
A második gyerekkel már ők is 2 ill 3 évet maradtak otthon.
Nem teljesen ertem , mit szeretnel hallani.
En Angliaban szultem, itt akkoriban 6 ho volt a fizetett szulesi szabadsag ( most 9 ho), tehat aki meg szeretne tartani a munkajat az visszamegy dolgozni.
Nehez ugy, mert egyresz nehez egy 6-7 host magara hagyni, annyira picik meg, masreszt anyagilag sem teljesen mindegy, hogy milyen munkahely varja vissza az embert.
Szoval egyreszt, tenyleg vard meg, hogy a baba megszulessen, nem tudhatod milyen erzesek ebrednek majd benned, masreszt ha fizetned kell a baba-felugyeletert, lehet, hogy nem fogja annyira megerni a napi streszet, utazast, rohanast ugy , hogy kozben a kicsit sem latod egesz napokra.
igen, első lesz.
persze tudom, hogy minden minden más lesz, sokan mondták, hogy majd ha megszületik akkor változnak ezek az érzések.
viszont nem szép dolog, de én is öregszem, az évek mennek, és nagyon nehéz volt ezt a munkát is megtalálnom, itt elég toleránsak, nem bíznám a véletlenre ha mégis úgy adódna, hogy új munkahelyet kéne néznem.
persze, én is arra gondoltam, hogy állandó személy, de a legjobb lenne egy családtag. vadidegenre nem szeretnék egy picibabát bízni, megmondom őszintén.
vagy csak ajánlás útján..
Bölcsibe 6 hónapos kortól viheted.
A legjobb megoldás egy bébiszitter lenne...én a helyedben oylat keresnék aki eü-ben jártas.
A lényeg hogy egy állandó személy legyen aki a babával van, ne váltogassák egymást a felvigyázók.
Szia!
Első baba,ha jól értem,ugye?
Valaha(10 éve)én is úgy gondoltam,hogy amint lehet,visszamegyek dolgozni.Ugyanezen indokok miatt:biztos munkahely(aztán kiderült,hogy ez nem is igaz),kell a pénz.Érdekes,hogy én is pontosan 6 hónapot akartam itthon maradni vele.Aztán megszületett a kisfiam,és ezek az indokok eltörpültek az én pici babám mellett.Én érzelmileg nem tudtam megtenni,hogy két éves kora előtt visszamenjek,még akkor is nagyon nehéz volt. Másnak sikerülhet,nem jelentem ki kategorikusan,hogy lehetetlen,de én képtelen voltam a kis pár hónapost itthon hagyni.Igen,lehet fejni és odaadni üvegből,de akkor már nem akartam,úgy éreztem,szüksége van rám,és nekem is rá,és ez az érzés mindent háttérbe szoritott,az anyagiakat a leginkább.
Szivemből kivánom,hogy összejöjjön,amire vágysz,de ha a vágyaid változnak,mikor már a kezedben fogod a babád,ne habozz elmerülni az érzelmekben!:)))
Szép babavárást,boldog együtt töltött babás napokat!
Üdv:Z.
én is úgy tudom, hogy fél éves kora előtt nem veszik be Bp-en..
viszont a bölcsi is teljesen bizonytalan, mert vagy felveszik, v. nem, illetve ha állandóan beteg lesz, akkor nincs értelme visszamenni dolgozni.