Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Párkapcsolati kérdés
Torolt_felhasznalo_936576
Létrehozva: 2012. augusztus 19. 09:01
Arra lennék kiváncsi, hogy ki hogyan reagálta le, amikor a párkapcsolatban jelentkeztek a napi problémák. Arra gondolok, amikor már elmúlt a kezdeti eufória, stablilizálódott a kapcsolat és a napi együttélésben előjöttek a csipcsup dolgok. Nem találom, elraktad valahova, ne egyél tele szájjal, csukd le magad után a vécétetőt, stb. Nálunk ezek mostanában jöttek elő 2,5 év után. Mindkettőnknek második hosszú kapcsolat, vannak gyerekek is az előzőkből, közös nincs. Nem szeretném megbántani a páromat, de "nyelni "sem akarok, mert annak biztosan kirobbanás lesz a vége
Rajta is látom, hogy idegesitik apróságok, de nem akar szólni. Ti hogyan rendeztétek ezeket?
Rajta is látom, hogy idegesitik apróságok, de nem akar szólni. Ti hogyan rendeztétek ezeket? 
Na pont erről beszélek, hogy vannak kitüntetett dilik:) Ha azokra figyel, akkor az már nekem elég (és viszont). Nekem is vannak ilyenek, meg neki is, emellett még ezer másik, ami bosszantana valamelyikünket, de mivel nem érik el a dili-szintet, nincs belőle vita.
Topicindítónak: szerintem ha azt látja, hogy megoldásra törekszel és nem b.tatásra, akkor partner lesz. Főleg, ha azt is látja, hogy te is elfogadod az ő dilijeit és ugyanúgy figyelsz rájuk, mint ahogy tőle szeretnéd.
Kicsit off: Nem gondolom, hogy túl kéne ezt dramatizálni, ez az összecsiszolódás természetes folyamata. Hiába nem tegnap óta vagytok együtt, ti is változtok, az élethelyzetek is változnak, mindig lesz olyan, amiben ki kell találni a közös megoldást.
Vannak a régi megfigyelések, amiket bölcs eleink megfigyeltek számunkra.
Hét tél hét hét nyár mondja meg...
Vagy. Lakva ismerszik meg a másik.
Szóval ennek vajmi kevés köze van a ködhöz, bár kétségtelen, hogy eleinte sok mindent eltakar.
A tökéletesség is ide tartozik, mint ahogy írtam, lehet, hogy nem otthon, hanem pl az nlc fórumon adom ki azt a felgyülemlett agressziót, amitől a páromat megkíméltem.
Én most kifejezetten a párkapcsolati hozzáálllásról véleményezek.
Amikor aazt mondod, hogy légyszíves tedd meg ezt vagy azt, akkor egyben el is várod, hogy megtegye.
Ha azt modnod, azaz kérdezed, hogy meg teszed ezt vagy azt, akkor hagysz lehetőséget arra, hogy ő nemet is mondhat.
Ezzel mindkét fél nyer, hiszen a második esetben nincs elvárás, de nincs kényszer sem.
Nem az a kérdés, hogy van-e tökéletes ember, mert persze, hogy nincs, mindenkinek vannak hibái. De vannak fokozatok: vannak olyan hibák, amiket x-nek egyáltalán nem gond elfogadni, vannak olyanok, amiket nem annyira könnyű, de azért még el tud fogadni, meg vannak olyanok is, amikkel ő egyszerűen képtelen együttélni.
Ha az ismerkedés során, még a rózsaszín köd beállta előtt, vagyis nyilván az összeköltözés előtt nem tanulnak meg kommunikálni egymással ("nem találom sehogyan azt, hogy tudjon is róla de ne is bántódjon meg"), és nem tud kiderülni, hogy az adott két ember kompatibilis-e, akkor bizony csak a köd felszállta után fognak egyáltalán felmerülni olyan kérdések, amikre ha már az ismerkedési fázisban megtalálták volna a válaszokat, akkor esetleg eszük ágában sem lett volna összeköltözni egymással.
Így is lehet csinálni (előbb a köd, aztán a gondolkodás), csak így lutri, mert mire kiderülnek a dolgok, esetleg már gyerek(ek) is van(nak), és azon kívül is túl sok dolog összeköt már (lakás, lakáshitel, stb.).
Még akkor is, ha csak megkérem, hogy ezt vagy azt tegye meg nekem, akkor is az van, hogy nem hagyok a másiknak egy választási lehetőséget, hogy tegye vagy ne tegye? Itt pedig az működik, hogy megkérdezem, hogy megtennéd-e ezt vagy azt?
De ezzel a kérdéssel pont, hogy választhat. Igen vagy nem.
Ha nemleges választ kapok, ilyenkor azt szoktam mondani:
Jó, máshogy mondom: Légy szí tedd meg ezt meg azt. Köszi. :)
Semmit nem lehet tenni. Az a kérdés, miért zavar? Másnál is zavarna? Eddig miért nem zavart?
Nekem egy dolog van, ami zavar a páromnál és ilyen apróság: marha idegesítő, ahogy a joghurtot eszi :D De hozzátenném, hogy nem tűnik fel, csak akkor, amikor amúgy rossz napom van ÉS éppen valami miatt hullámvölgyben vagyunk, mert hát, van ilyen.
A WC-kérdést sosem értettem. Olyan erővel, hogy ő lehajtja én is meg tudom tenni. Mondjuk ő csak ritkán hagyja úgy, de egyszer megkértem, hogy nekem mindegy, kivéve este, mert éjszaka félálomban a csupasz porcelánra ülni nem fun. Amúgy ilyeneket lehet kérni. Nem túl sokszor, különben az az érzése az embernek, hogy melletted nem lehet elengednie magát...
Ezt nem tartom papírformának, hanem az együttélésből fakadó eltérésnek.
Azon kívül pedig van még jó pár dolog, ami meghatározza, hogy két ember mennyire képes egymás mellett békésen élni.
Elég humorosnak tartom azt hangoztatni, hogy miért csak most, meg azt, hogy tudtad, hogy milyen vagy éppen nem tudtad.
Mindez úgy hangzik, mintha mindenki tökéletesen elfogadná a társa ilyen olyan apró cseprő dolgait.
Ez egy nagy humbug, mert ha ez így lenne, akkor mindenki tökéletesen elégedett ember lenne.
Aki ezen a területen úgy érzi, hogy tökéletes, annak vannak más területek, ahol kiéli az elégedetlenségét, de mindenkinek vannak elégedetlenségei.
"miért most kezdett el zavarni?"
Azért, mert náluk is bejött a papírforma: kb. 2 év múlva elmúlt a rózsaszín köd, és most kiderül, hogy mennyire nem is ismerték még egymást, amikor összeköltöztek...
Elkezdtem megszámolni azokat a dolgokat, különbözőségeket amik az un. "figyelmességgel" kapcsolatosak (fogkrém, wc deszka, hűtő ajtó, szubában hagyott pohár, stb). 12000-nél abbahagytam a számolást. Egyszerűen képtelenség megjegyezni ennyi "figyelmességet". Még akkor is, ha a szándék meglenne.
Ha belegondolok, mindig is furcsállottam, hogy az ebéd maradékot miért kell kisebb lábosba tenni, összekoszolva ezáltal egy újabb edényt. Úgy voltam vele, ha neki ez a dilije, akkor csinálja.
dehát gondolom eddig is hangosan evett, akkor miért most kezdett el zavarni? a WC-deszkát se most kezdte úgy hagyni, ahogy te nem szereted.
Ezek hozzá tartoznak, ha szereti az ember a másikat, akkor a hibáival együtt szereti - ha meg nem, akkor meg lehet bármilyen tökéletes, akkor se fog kelleni. Olyan emberrel szabad csak összeköltözni, akinek tudod tolerálni - sőt, szeretni!! -, a hibáit és az idegesítő szokásait, máshogy nem fog működni.
Gondlom ezeket a dolgokat korábban is így csinálta a páros.
Láttad, hallottad és mégis összeköltöztél vele.
Most mégis mit tudnál vele tenni, amikor ő már abban ringatja magát, hogy minden jó ahogy van?!
Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát.
Eleve nem kellett volna összebútorozni ilyen emberrel.
Szerintem fontos tudni, hogy a másik ezeket a dolgokat nem azért csinálja, hogy bántson vagy bosszantson. Mi ilyenkor mindig megbeszéljük, elmondom, hogy engem mi zavart a helyzetben, ő is elmondja, hogy őt mi zavarta a helyzetben. Így kiderül, hogy kinek mi a dilije, amire a másik legközelebb már figyel. És véleményem szerint ez a kulcs:)
Mert szerintem itt nem konkrétan a fogkrémről meg a wcdeszkáról van szó, hanem arról, hogy az ember ilyenkor úgy érzi, a másik nem figyel rá. Ha tudod, hogy ez nem így van, akkor tudod, hogy a le nem hajtott wctető az csak feledékenység, nem pedig nemtörődömség. Ha meg le van hajtva, akkor tudod, hogy a párod figyelt arra, amit kértél:)
Leírtunk pár megoldást.
Azon kívül pedig blődség azt képzelni, ha nem szólok, akkor a máiknak fogalma sincs arról, hogy éppen sík ideg vagyok attól a hangtól, amit evés közben produkál.
Ez pont olyan, amikor a szülő azzal védekezik, hogy nem a gyereke előtt veszekszünk.
A gyerek nem hallja, csak pontosan érzi, tudja, hogy a szülei éppen hogyan viszonyulnak egymáshoz.
Ez pontosan így működik.
Meg amit czege is írt, hogy nem hallgatunk el semmit.
Az énközkésnek a nagy előnye, hogy nem "utasítom" a másikat, hanem csupán azt közlöm, hogy én mitől érzem magam kellemetlenül.
Még akkor is, ha csak megkérem, hogy ezt vagy azt tegye meg nekem, akkor is az van, hogy nem hagyok a másiknak egy választási lehetőséget, hogy tegye vagy ne tegye? Itt pedig az működik, hogy megkérdezem, hogy megtennéd-e ezt vagy azt?
És persze az sem árt, ha az magunkban is megnézzük, hogy az a valami miért kellemetlen a számunkra?
Van a mondás, amin tudok változtatni, azon változtatok.
nálunk nem volt és nincs ilyen, ugyanis 4nap után összeköltöztünk és az első pillanattól kezdve önmagunkat adtuk. Sose volt, hogy valamit máshogy csináltunk volna a másik kedvéért v. nem szóltunk volna valamiért, ami zavart, hogy nehogy megbántsuk a másikat. És működünk, novemberben lesz 10.éve, hogy együtt vagyunk, ebből 5éve házasok és éppen ma 2éves a kislányunk. Nem mondom, hogy rózsaszín köd, meg lebegés, meg napi 4szex még mindig, de működik és és még mindig szerelemmel működik
ha zavar valami, el kell mondani, ennyi és nem megsértődni.
Attól függ milyen kapcsolat fűz a páromhoz, van-e még szerelem, szeretet. A wc-ülőke le és felhajtása miatt nem szólnék. Mindenkinek vannak bogarai, tökéletes nincs.
A teli szájjal evésről szerintem le lehet "beszélni" valakit, elmondod hogy ez neked nem ok. Ha, szeret tudomásul veszi és képes lesz együttélve együttműködni. Ez igazából egyénfüggő ki meddig toleráns. Amikor az első párkapcsolataim voltak én voltam mindig az aki borított, ma már gondolkodok 3 napot mielőtt olyat mondok, teszek amivel megbántom a másikat.