Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
30-hoz közel, egyedül
Sziasztok!
29 éves vagyok, nemrég ért véget egy hosszabb kapcsolatom, erről indítottam is itt pár hete egy fórumot.
Mivel előfordul, hogy esténként egyedül vagyok itthon, szívesen beszélgetnék szintén egyedülálló harminchoz közeli vagy harmincas nőkkel, ők hogyan élik meg azt, hogy még nem találták meg az igazit, vagy megtalálni vélték, de mégsem ő volt az?
Hogyan próbáltok újra ismerkedni, egyáltalán milyen esélyeket láttok arra, hogy menni fog?
Korábban már voltak ehhez hasonló fórumok, de egyik sem élő, úgyhogy gondoltam nyitok egy újat.
Egyébként magamról annyit, hogy egy intelligensnek és vonzónak tartott nő vagyok, önálló egzisztenciával. Nem tartom jelenleg sem a nagykést a csuklómhoz :), amiért jelenleg nincsen párkapcsolatom, sőt, elkezdtem élvezni az egyedüllétet és azt, hogy azt csinálok, amit csak akarok. Viszont van bennem egy egészséges félelem, amiért nem tudtam eddig megfelelni a társadalmi elvárásoknak (család, gyerek).
Szóval várom a sorstársakat.:)
úgy értem, hogy az igazin túl vagyok, hogy szerintem már megtaláltam, csak ö nem engem választott... inkább élvezte tovább az életet velem meg szakitott.
sok idöbe telt túl lenni rajta. most együtt él egy növel, gyereket akar (de szerintem nem biztos hogy töle). olyan "észérvekkel, logikusan" magyarázta a kapcsolatukat. én nagyon szerelmes voltam. rá 4évre, idén tavasszal megkerestem és megkérdeztem, miért? mert ezt akkor nem mondta el. azt mondta, azért mert szétszórt vagyok és nem tudok egy dolog mellett kiállni tartósan. ebben lehet hogy igaza van.de azt is mondta, az élet elég hosszú ahhoz, hogy minden beleférjen...
és mivel az igazi nem jött össze, olyat kell keresnem, akivel együtt tudok lenni. utoljára egy rövid kapcsolatban találtam meg azt a nyugalmat, amire vágytam. de ö is elhagyott.
szóval a tanulság: én nem tudok megtartani egy férfit. pedig van elöttem jó példa, a családban senki nem vált el. kalandokhoz meg nincs kedvem. jobb egyedül.ez a biztos.
Azt nem mondanám, hogy nehezebb, de tény, hogy válogatósabb lettem.
És nem azért, mert finnyás vagyok, hanem mert már tudom, mit várok el egy férfitól, egy kapcsolattól.
Lefelé nem alkuszom :) Nem fogok csak azért lenni valakivel, hogy legyen mellettem valaki.
Nagyon sok magányos harmincas férfi is rohangál a nagyvilágban, csak meg kell találni azt az egyet :) ami eléggé feladja a leckét...
Nézd, én jártam gyerekes férfival, mármint akinek volt egy kisfia :)
Szerintem semmivel nem volt rosszabb, mint aki tök egyedül van. Engem az ilyen nem tart vissza.... :)
Elváltan, egy gyerekkel biztosan sokkal nehezebb, de örülök, hogy így is sikerülhet. :)
Nem szégyellem, bár sokan le akartak beszélni az online társkeresésről, de azért arra az egy odalra feljelentkeztem. A többi lehetőség kevés, mert bulizni nem járok, egyrészt már nem az én világom, másrészt tele vannak a helyek csupa fiatallal, ráadásul bár korábban jöttem már össze buliban pasival, de nem a legjobb hely az ismerkedésre. Inkább preferálom a beülős (jelenleg inkább kiülős) helyeket, de ismerkedni eddig ott még nem tudtam.
A munkahelyemen is körül vagyok véve fiatalokkal. Az idősebbek nagy része pedig vagy már foglalt vagy ezekre a fiatalokra bukik (néha mindkettő egyszerre, fertő). :)
Hamarosan indul itt egy fesztivál, arra biztosan kimegyek majd, mert kaptam ingyen bérletet, kíváncsian várom.
Másrészt vettem egy kiskutyát, nagyon édes, vele eljárok sétálni, legalább ilyen módon is kimozdulok.
És nem volt olyan, hogy lebuktál? Mármint hogy egy férfi megtalálta több profilodat is? Gondolom a fotók azok egyeztek, vagy nem? Milyen bemutatkozó szöveget írtál? Nekem ez, és az, hogy milyen fotókat tegyek fel adta a legnagyobb fejtörést.
Milyen kikötéseid voltak a másikkal kapcsolatban?
Én nem Pesten lakom, hanem egy vidéki nagyvárosban, és nem túl nagy a választék.
Talán pár hét múlva már mindenki arról számolhat be, hogy bekopogtatott az igazi. :) Na jó, statisztikailag kevés erre az esély, főleg nekem, de sosem lehet tudni.
Mit tapasztaltál, sokkal nehezebb ebben a korban ismerkedni? Hallottam olyat, hogy ilyenkor már nagyobbak a nők igényei, nem"elégszenek" meg azzal, amivel korábban. Erről mit gondolsz?
Másrészt nagyon lecsökken már ilyenkor a kör, amiből válogatni lehet?
Mert ugye vannak a nős férfiak, az örökifjak és csúnyán fogalmazva a selejt. De mellettük azért akadnak olyanok, akik mondjuk hasonló cípőben járnak, mint mi vagy elvátak?
Tényleg mi a véleményed az elvált, esetleg az elvált, gyerekes pasikról?
Ezek a kérdések mindenkinek szólnak. :)
Az én mérlegem a következő: három 1 éves, egy 1,5 éves, két 2 éves és egy 4,5 éves kapcsolat. Nem sok ez egy kicsit? Lehet jobban érezném magam, ha nekem is lenne az elsők helyett 1 db hosszabb, mint Neked. Na most megint felmerült bennem a kérdés, velem van a baj? Bár ezek a kapcsolatok küönböző okok miatt értek véget.
Kb. 4 hónapot, de én igazából játszottam a társkeresőn, "szórakoztam"...
És egyszercsak jött valaki, aki megtetszett...
Fent voltam 3-4 társkeresőn, 5-8 féle profillal, köztük 1 '"igazival", ha már fent vagyok, és kísérleteztem, játszottam, milyen típusú profilra milyen típusú férfiak nyomulnak... Mesélhetnék...
A férjem az "igazi, valós" profilra gerjedt...
Teljesen természetes, hogy most haragszol rá, nekem az egyik nyolc évet, a másik egy évet vett el :) de nem haragszom rájuk, mert mindkettőből nagyon sokat tanultam, és fejlődtem... :)
Most nem lennék az, aki :) és szeretem magam, hogy ilyen vagyok :))))
eltelik egy kis idő, és más lesz neked is!
Rólam?! :)
harminc múltam, és egyedülálló, több, mint egy éve.
Azóta lettek volna férfiak, de mivel éreztem, hogy nem az, akire vágyom, így inkább a szingliséget választottam. Majd csak bekopogtat az Igazi! :)
Nyitott szemmel járok, regisztráltam egy online társkeresőn is, de hát.... brrr.... néha a hideg kiráz :)
Nagyvonalakban ennyi :)
Lefoglalom magam, bár nehéz kicsit, mert a barátaim nem a nagyvárosban élnek, és nehéz egyeztetni, hogy mindenkinek jó legyen. Így én tanulok, olvasok, netezgetek, tornázok... :) semmi extra :)
Örülök, hogy jobban érzed magad! :)
Tudom, hogy nehéz, mert egy éve átéltem ezeket, de már sokkal-sokkal jobb :)
Az a Te bajod, hogy mindenkiről valamiért kapásból rosszat feltételezel.
Amit a másik topikban műveltél, az vérlázító volt, ezért nem érdekel a továbbiakban a véleményed, ami általában köszönőviszonyban sincs a valósággal.
Vitatkozni én Veled, de úgy alapból senkivel sem szeretnék. Írj nyugodtan, jogod van hozzá, talán a Te lelkedet ez nyugtatja meg, hajrá, éld ki magad.
Tudom, hogy az előbb azt írtam, hogy nem olvasok el semmit, amit írsz, innentől valóban tartom is magam ehhez.
Amikor annyi idős voltam mint te-szintén önálló egzisztenciával rendelkeztem-de sosem mondtam ki mert nem tartottam fontosnak . Hiszen az emberi kapcsolatokban sosem számít a pénz-barátság, kedvesség esetébe. Vagy ahol számít-azt megette a fene. Erre utaltam.
A reakciód önbmagáért beszél.
ui: most képzeld el, jönne neked egy melegszívű, dolgos, okos, értelmes szimpatikus családcentrikus srác, aki ha a személyedre kérdez ezt reagálod le-mint a tiopikibnditódban. Szerinted meddig fog melletted maradni? Addig mig ezt elmondod. Utána megköszöni, hogy megismert és mély kalapemeléssel tovább áll.Legalábbis az az egészséges pasi, aki nem pénzben méri a dolgait.
Aztán sose tudhatod, hogy a szegénylegény, esetleg csak egy próba számodra.
Kedves Mosolyka!
Ez volt az utolsó hozzászólás, amit elolvastam tőled, már ezt sem kellett volna, de mostmár legalább kiderült, hogy komoly önértékelési problémákkal küzdesz.
Azt ugyanis, hogy önálló egzisztenciáva rendelkezem éppen azért írtam, hogy bár egyedül maradtam, ez nem jelent gondot anyagi téren, nem egy olyan pasit keresek, aki majd eltart stb., ergo meg tudok állni a saját lábamon, nem létkérdés egy kapcsolat, nekem eleve sokkal fontosabbak az érzelmek, mint a materiális dolgok. Nyilván a mindennapokat könnyebbé teszi, ha két ember együtt küzd a célokért.
Ennyit jelentett, nem többet.
Örülök, hogy írtál. :)
Az elrontottam-e valamit kérdés nálam is felvetődött, de mindig arra lyukadok ki, hogy haragszom az exemre, amiért ennyi időt elvett tőlem a semmiért. De biztos én is hibás vagyok.
Hogy érted, hogy az igazin már túl vagy?
A netes keresgélés egyenlőre maximum rémálmokat okoz a számomra. :)Tegnap volt egy érdekes beszélgetésem egy pasival, aki levezette nekem, hogy az igazit akkor találja meg az ember, ha jól működik valakivel a szex, mert minden kapcsolat alapja a fajfenntartás, az utódnemzés, úgyhogy ő pl. csak szex után lesz szerelmes. Az a gyakran emlegetett szikra pedig akkor jön, ha a másikban meglátja az ember a tökéletes egyedet az utódnemzéshez. Vélemény? :)
Másik: csak én futok össze folyamatosan nős férfiakkal a neten, akiknek csak egy valami lebeg a szemük előtt? Olyan illúzióromboló. Vajon a szőke herceg a fehér lovon egy idő után fiatalabb hercegnők után kajtat, mert megunja otthon az asszonyt?
Szerintem az jó, ha nem keresel, így fog rádtalálni (no reméljük nem a fent leírt szőke herceg). :)
" Egyébként magamról annyit, hogy egy intelligensnek és vonzónak tartott nő vagyok"
Ha az vagy, akkor egy bemutatkozásnál nem említed az egzisztencioádat, és nem teszed egy férfinál ezt követelménynek.
A személyed és intelligenciád a lényeg-és nem qaz egzisztenciád-főleg nőként.
Csatlakozom a véleményhez. Ma már nagyon nehéz máshogyan ismerkedni, mert nincs hol. Neten viszont sokan keresgélnek párt. Anno én is randiztam sok férfival netről (nekem ott nem votl szerencsém, pedig jó pár pasival talállkoztam személyesen, végül a férjemet nem ott ismertem meg), és ha másra nem, hát arra jó, hogy ne ülj otthon esténként, hanem ingyen igyál vagy egyél, épp, amire meghívnak. Ha ennél többet nem vársz el egy-egy első randitól, akkor nem ér csalódás, ha pedig több is alakul belőle, akkor pedig szuper. Jó, hogy nem fordulsz be, a férfiak szeretik a vidám, talpraesett, jókedvű, okos csajszikat.
(Nekem egyszer azt mondta egy kolléganőm, gyerekes vagyok. Meg lehet nézni, ki hol tart: ő vénlány lett, nekem szerető férjem és gyerekem van. Velem nagyon sokat lehet "röhögni", vele nem. A férfiaknak az előbbi típusok jönnek be tapasztalatom szerint.)
szia,
én már túl vagyok a harmincon... és egyedülálló vagyok.
sok idöm van, sokat gondolkodok azon, mit rontottam el, ha elrontottam egyáltalán valamit.
de az igazin már túl vagyok jelenleg ott tartok, hogy nem keresek senkit. egyedül próbálok boldogulni.
neten próbáltam ismerkedni, nulla sikerrel. marad az "élöben", elmegyek ide oda egyedül vagy barátnövel de a környéken elbújtak az egyedülálló férfiak úgyhogy az van, hogy ez lesz pár évig szerintem, de nem tragédia. legalább megismerem önmagam egy kicsit, arra nem nagyon volt idö az utóbbi 2-3évben.
Szia!
Szerencsés vagy akkor. :) Mennyi időt töltöttél társkeresőkön? Hogyan jöttetek össze?
Felregisztráltam én is egyre, de még pozitív véleményem nincs, majd látjuk.
A munkámból adodóan viszont már most töröm a fejem, hogy milyen rendezvényeket lehetne szervezni, ahol a korosztályom egyedülálló tagjai ismerkedhetnek (rapid randi, 30+-os buli stb.). :) Minden szentnek maga felé hajlik a keze. :)
Nem jött be, nem mondom, hogy nem bánom, mert nem lennék őszinte :(, de azóta már jobban átgondoltam, nem is találkoztunk, és egy jó darabig még nem is fogunk, úgyhogy így már sokkal könnyebb, így kellett lennie. Mostmár tudok mosolygok, eljárok itthonról, lassan pedig újra beindul a munka is (nyáron kevesebbett kell dolgoznom).
Sokat segített egy utazás is a barátnőmmel.
Rólad mit lehet tudni? Férj, család?
Szia!
én 30 évesen ismertem meg a mostani férjem - az internetes társkeresők segítségével.
Szóval rajta! :)
De jó, hogy itt vagy!
Tökre érdekelt, mi lett veletek... épp a nagy találka előtt tűntél el..
de látom, nem jött be :(