Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Tanítsd érezni a gyereket!
2012-07-18 20:271.
Létrehozva: 2012. július 18. 20:27
Kutatások igazolják, hogy sikereink az életben nem csak az értelmi adottságunkon múlnak. Az érzelmi intelligencia ugyanolyan fontos tényező, ráadásul szinte korlátlanul fejleszthető!
Nők Lapja Café: A 21. század legfontosabb képessége - Érzelmi intelligencia
Nők Lapja Café: A 21. század legfontosabb képessége - Érzelmi intelligencia
Szerintem az erzelmi intelligencia szerves resze az is, hogy valaki egeszsegesen tudja vedeni a sajat hatarait. Anelkul nem er semmit a meghallgatni tudas, sot teherre valhat, ahogyan te is erezted. Valoszinuleg neked ezen az oldalon kellene meg erositeni, dolgozni, hogy kepessege, igazi segiteni tudassa valjon a meglevo adottsag.
Pszichologuskent sem tudja megallni a helyet senki enelkul.
Én örültem volna, ha velem is így törődtek volna anno a süleim. Akkor talán nem most kellene ezeket a dolgokat megtanulnom.
Igen, tanulnom kell, mert sok olyan dolog van, amit nem ismertem meg eddig, és aminek a tudásával sokkal könnyebben boldogulnék.
A te szüleid amit csináltak, azt jól csinálták, az már egy más kérdés, hogy te mit hasznosítottál ezáltal a tudás által.
Az, hogy te úgy éled meg, hogy szemetesládának használnak, az nem ennek a tudásnak az eredménye.
....azonkivul egy szulo-parnak lehet 5 gyereke, es mindegyik mas, pedig egy helyen, ugyanazokkal az emberekkel nonek fel
Apaca-iskolakban is vannak kurvak, es van tomeggyilkos, aki elsirja magat amikor meghal a kanari madara.......
nem adok igazat a cikk irojanak.
Tul szentimentalis.
Döbbenten ismertem fel azt a körülményt, hogy otthon a cikkben emlitett szinte valamennyi hibát elkövették velünk a szüleink. Főként apánk, aki kimondottan "irányitó" személyiség volt - Isten nyugosztalja - mindennek úgy kellett történni, ahogy ő akarta, függetlenül érzéseinkre. Ennek persze az lett a következménye, hogy mind a három fiú menekült otthonról, de az életben sem boldogultunk megfelelően, párjaink sokat szenvedtek az érzelmi inteligencia hiányától.
Kérdés persze, hogy honnan tudhatták volna, hogy hogyan kell jól nevelni?
Én még ma is szánalmasan kevés jelét látom annak, hogy egy apa - teszem azt megfelelően álljon hozzá gyermeke neveléséhez. Természetesen én is rengeteg hibát elkövettem lányaim nevelésében - például nagylányom soha nem felejti el azt a mondatomat, mikor egyszer megjegyeztem, hogy "vaskos" a lába - mentségemül szolgáljon, hogy semmilyen lehetőség nem volt az apák okitására.
Tulajdonképpen minden szülőnek igen jó pedagógusnak kell/ene/ lennie, és csak reménykedni lehet, hogy ebben a kérdésben alapvető változások történnek.
Végre egy "érdemes elolvasni" cikk!
Na, akkor ugyan még elég korai, de elkezdek valamit.
Véleményt nyílvánítok.
Engem úgy neveltek anyámék, hogy érzelmekkel: ha szomorúak voltak, kimondták. Ha örültek- legtöbbször azt is. Sokszor nagyon sokszor, és millíó rengetegszer beszéltünk arról, hogy ki miért mit mondott, hogy viselkedett, mit gondolhatott közben, vagy ahelyett. Hogy mondhatta volna másként.
Aztán ahogy növekedtem, kezdtem én is alkamazni pl a suliban barátnök között, koleszban, munkahelyen.
Az lett az eredménye, hogy mindenki nekem pakolta ki a lelki szemetét, mert én olyan jól megértek mindent, mert nekem nem kell sokat magyarázniuk, mert tudják, hogy pl. egy arcizom rándulásból látom, hogy mi van, hogy tudok szuperül meghallgatni, és tudok szuperül motiválni, és ez olyan szuperszuper.
hahh.
Ha viszont nekem kellett valaki, aki engem kellett volna meghallgasson,bátorítson, motiváljon... SOHA NEM VOLT SENKIM.Erre senkinek nincs ideje mind a mai napig. Csak a panaszkodni.
Szóval marhára sokra mentem az érzelmi intelligenciámmal.
Lehet hogy mégis pszihomókusnak kellett volna mennem.
Az érzelmi inteligencia fontos a családban, igen kell erre nevelni.
Viszont a későbbiekben, a közösségekben, ha nem ezt tapasztalja, hanem az agressziót, akkor ő jobban fog szenvedni. Hol a helyes határ a jó modor és a védd meg magad elv között ? Kemény világban élünk, a jól nevelt gyerek gyakrabban vállik agresszió áldozatává.. Amíg ilyen példát látnak, a családi nevelés hamar feledésbe merül, a gyerek alkalmazkodik az újabb körülményekhez.
Ezt a nevelési elvet nemcsak a családnak kéne közvetíteni, hanem az egész társadalomnak. Ami ugye nem adott jelenleg.
igen,ez a baj
de azért vagyunk jó páran akik ennek ellenére sem váltunk droid-dá
szerintem sokan félnek kimutatni,vagy tényleg az élet már teljesen befásult robotokká,élőhalottakká változtatta őket..nem is csodálom főleg azok után amit itt műveltek az emberekkel az elmúlt kb 22 évben
dolgozz,fizess,k-ssolj..ha nincs mit enni dögölj éhen nyugodtan,járműveken úgyis fellöklek,rád taposok,zebrán simán elültlek
ez egy szép hely volt,most pedig káosz van