Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Van, akinek az örökbefogadás nem alternatíva. Már csak ilyen az ember, mindenki másként gondolkodik.
Hát Dike, ezzel tényleg parázs vitát generálsz valószínűleg.
Hűha Dike: ez az én felsorolásom hajszál pontosan...))) Egyébként meg: nem!
Testvérnek persze (unokatestvérnek már nem), gyerekemnek igen, de ez már csak elmélet nálam.
Azt beismerem, ha nem lettek volna gyerekeim, akkor örökbefogadtam volna...de az enyémet (és genetikailag az enyém lenne!) nem tudnám odaadni.
alapvetően igen, mert segítenék.
de ha ez bármiféle egészségügyi kockázattal járna, akkor nem..
nem.
es nem a gyerek miatt, hanem a kezelesek, mellekhatasok miatt.
ezert sem tudom egyertelmuen elitelni azt, aki esetleg "nemi penzert adja a peteit". inkabb ezt kellene szabalyozni es jobban megtalalnak egymast a felek.
eleg belegondolni, hogy mi minden hatas eri azert a szervezetet, hogy le tudjanak szivni egy csomo petet, tulstimulalas, hormonok, gyogyszerek, ki tudja, ennek mi a mellekhatasa, ami ora marad a vegen.
es dikevel egyetertek.
Mindenképpen.
Tudom, milyen anyának lenni, átélni a terhesség és a szülés örömeit, és úgy gondolom, hogy ezt minden nőnek - aki szeretné!!! -át kell élnie.
Ha ettől függ, hogy valaki édesanya lehessen, én biztos segítenék.
Off: nem tudom, miért nem lehet megérteni azt az álláspontot, hogy nem mindenki tenne meg mindent azért, hogy gyereke legyen, mert nem feltétlen életcélja a szülés...
MIÉRT, MIÉRT??? HÁT AZÉRT, MERT EZ ITT AZ ENELCÉÉÉÉ!!!!
Bárcsak megváltozna a törvény.
Én nem lehetek donor, viszont azért lehetek édesanya, mert valaki vállalta értem a donorságot. Nem rokon, hanem idegen. Jószándékból, önzetlenül.
Igenis szükség van a törvény megváltoztatására, hogy azoknak a pároknak, akiknek ez az utolsó esélyük, ne kelljen kiskapukat keresni.
Ne kelljen hazugságokban élni, ne lehessen üzletelni.
Minden nőnek szíve joga anyává válni.
És még néhány gondolat a témához, egy másik topicból kiollózva:
"Egyszer a Magellán című műsor is foglalkozott a témával, de nem igazán lett visszhangja. A riporterlányon viszont őszinte döbbenetet láttam, ahogy beszélgettünk.
Részemről csak annyit mondanék, nem is olyan egyszerű donort találni. Nekem nagyszerű orvosom volt/van, aki támogatott. Igaz, hogy nekem is többen felajánlották segítségüket, de kemény pénzekért. Így nem akartam, mert számomra nem pénzkérdés. De egyszercsak kaptam egy levelet, hogy olvasva a történetemet segíteni szeretne valaki. Most lesznek 5 évesek a fiaim, és csak hálával tudok gondolni erre a nagyszerű emberre.
És igen, vannak korlátok, törvényi előírások, melyek mielőbb módosításra szorulnak. Ahogy mondani szoktam, mutassanak nekem egy olyan nőt, aki gondolván egyet beszalad az első sarki meddőségi központba, mondván septiben ovulálna egyet és azt mindjárt fel is ajánlaná. Ez nem így működik. És aki egy kicsit is járatos a kezelésekben, jól tudja ezt.
És aki ezt az utat választja, nem önszántából teszi, hanem mert nincs más lehetősége. Inkább segíteni kellene ezeket a párokat, mintsem gátakat szabni, akadályokat gördíteni eléjük."
Mert nem mindenkinek van a feltételeknek megfelelő rokona, aki vállalná is. Nem hiszem, hogy a rokonságra kell helyezni a hangsúlyt, hanem a segítő szándékra.
Igen
Gyakrolatban viszont azt hiszem csak "tudnám" végigcsinálni, ha már nekem is van gyermekem.
Nagyon leegyszerűsítve én egy db petét adok (többet, de teszem azt egy fogan meg), míg a barátnőm a férje spermáját, a saját testét, vérét, szerveit...Abban sem vagyok biztos, hogy a biológiai anya kifejezés csak rám állna-e, szerintem nem.
Ne ugorjatok Dikének! Saját élete, saját döntése.
Ennyi erővel bárkinek neki lehet menni, mert valamiben eltér a véleménye.
Én sem akartam sokáig gyereket, aztán rátaláltamaz igazira és őnagyon szeretett volna babát. Eltelt két év és nem jött össze. Kivizsgálások, meddőségi központ stb. Egyiküknél sem találtak semmit bibit. Négy sikertelen inszemináció után a második lombikból itt alszik mellettem a kisfiam, aki most négy hónapos. Ha ránézem mindig sírva fakadok, mert anyának lenni a legszebb dolog a világon,mégha "mesterséges" baba is.
A legjobb barátnőm anno felajánlotta a petesejtjeit, de szerencsére nem volt rá szükség, de éltem volna vele valószínűleg, mert félig mégiscsak az enyém lett volna az örökbefogadással ellentétben.
Gondold meg, te is járhatsz így!
Ezért nem vällalnäm én sem.
nem.
és nem is kérném senkitől, hogy adja nekem a petesejtjét.
Ne bántsátok Dikét , mindenkinek lehet saját véleménye nem?
Mások vagyunk, másként gondolkozunk, mondom ezt úgy, hogy saját bőrömmel tapasztaltam a meddőség témát, mégsem kérnék se idegen/se rokon petesejtet!
Idegennek, névtelenül adnék, ismerősnek, családtagnak viszont nem. Valahogy fura érzés lenne látni, főleg, ha esetleg még hasonlítana is rám. Fordított esetben sem szeretném tudni, hogy kitől kapom a petesejtet (más kérdés, hogy nem biztos, hogy vállalnám a kockázatát ennek).
Off: nem tudom, miért nem lehet megérteni azt az álláspontot, hogy nem mindenki tenne meg mindent azért, hogy gyereke legyen, mert nem feltétlen életcélja a szülés...
Másképp gondolkoznál, ha veled is előfordulna, hogy nem lehet gyereked.
Esetleg a férjednek kell egy kis rásegítés.
Elég egy here-visszértágulat és lőttek a természetes gyerekáldásnak.
Vagy egy heresérv.
És csak a férfi oldalát írtam le.
Igen,lennék,és már többször komolyan el is gondolkodtam rajta.
Én nem érezném úgy,hogy az enyém a gyerek.Azt akkor érezném,ha én hordom ki.
Béranya pl soha nem tudnék lenni,mert úgy érzem nem a petesejt,vagy a spermium tesz szülővé,hanem az érzés...hogy bennem él,bennem nő,én szülöm meg.
Van már 3 gyermekem,nem tervezünk többet,de fiatal vagyok,és egészséges,és a szívem szakad meg azokért,akik évekig hiába várnak erre a csodára.
Igen,határozottan IGEN.
Csak akkor, ha nem tudom ki kapja.
Barátnőnek, közeli hozzátartozónak semmiképp.
Én sem mennék valószínű lombikra, de szerencsére ezen már nem kell gondolkodnom, de így nézve én sem vagyok híve.
Hát ez az :)
Nekem sem menne.
Csak idegennek. Jesszus..elképzelem, hogy megyek be a kórházba meglátogatni a friss kismama barátnőmet. Minden egyes látogatásnál azon agyalnék, hogy az én gyerekem (is).
Asszem ott lenne vége a barátságnak, amikor éjjel stikában lenyúlnám magamnak. :))
Na igen, ezután biztos furcsa lenne minden találkozás a barátnőddel és az ő/te gyerekeddel, pláne hogy simán hasonlíthatna is rád.
De engem az egészségügyi része aggasztana inkább.
A pasiknak enyhén szólva kellemesebb dolog spermadonornak lenni
Én azt hiszem nem tudnék azzal a tudattal élni, hogy valakinek valahol az én petesejtemből született gyermeke..... - még ha ezzel segíteni tudnék.
Egy esetben csak: testvérnél - de ez már lefutott kör: neki van saját gyereke! :-)