Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Montessori vs. Waldorf
Létrehozva: 2010. szeptember 12. 21:35
Sziasztok!
A gyerekeim még kicsik, de itt, Németországban már óvodás korban be kell íratni őket iskolába, főleg a felkapottabbakba. A lakóhelyünkhöz közel van normál, Montessori és Waldorf iskola is (a Waldorf van a legközelebb). Utánaolvastam, mindkét módszer szimpatikus, de nincsenek itt tapasztalt ismerőseim, akik a gyakorlatról tudnának mesélni. Akinek van tapasztalata, leírhatná, hogy melyik miért jó, miért nem a gyakorlatban.
Köszönöm
Külföldön nagyon jók a montessorik.
A budapesti montessori iskolát nem ajánlom (Kőbányán). Elég sok mindent tudok, ami miatt ma már senkinek nem ajánlom.
De a német működés sokkal jobb....
Montessori - egy voks.:)
Montessori mindenképpen jobb a Waldorfnál. Gyakorlati dolgokat, tapasztalati úton is tanít, illetve amiben tehetséges a gyerek azt továbbfejleszti, amiben kevéésbé, azt zárkóztatja, így próbálják a leszakadást kiküszöbölni.
Waldorf túlzottan ráhagyó, laissez faire.
Szia!
Nekem Waldorfba jár a nagyobbik fiam. Szégyen, nem szégyen, nem tudok igazán okos dolgokat írni, hogy miért imádom és imádja. De ő ott nagyon jó helyen van.
Azért egy pár dolog:
Nagyon lassan és nagyon fokozatosan haladnak a tanulásban.
Nagyon kevesen vannak az ő iskolájában.
Mindenki ismer mindenkit.
Sokat zenélnek, mozognak.
Rengeteget rajzolnak, festenek.
Egy nagyon átgondolt, nagyon megalapozott, a gyerekek életkori sajátosságait maximálisan figyelembe vévő iskolát hozott létre Rudolf Steiner.
Van a youtube-on egy film, Summerhill Dráma. Magyar felirattal.
http://www.youtube.com/watch?v=0Kptz6qkPys
Már nem tudom hányszor elbőgtem magam rajta. Gyönyörű. Na, ez nem a Waldorfról szól, de nekem a Waldorf szellemisége jut eszembe róla.
m.Szerintem ez nagyon attól függ, hogy a gyerek milyen beállítottságú. Én éltem kint Németországban egy családnál, ahol a kisfiút Montesoriba iratták a szülők. Négy év után rájöttek, hogy nem a gyereknek való. Olvasni, írni nem tanult meg, mert az nem érdekelte csak a sport. A tanárok azt mondták minden év végén, hogy majd jön az magától. Hát nem jött. Nagy küzdelmek árán otthon megtanították olvasni és írni alap szinten, de ez a módszer ellentétes volt az iskola módszerével. Most 5. osztályba jár egy teljesen normál iskolába, amúgy 6. osztályos lenne, de így átvették. Utolsó helyeken kullog a tanulásban, de legalább tanul valamit. És mennyire meghatározó volt neki az ott töltött idő, lehet, hogy teljesen más irányú lett volna az élete, mert nem egy hülye gyerek.
Viszont voltak ott olyan gyerekek, akik megszállottak voltak a tanulásba és őket úgy kellett a könyv mellől kivenni, hogy ne tanuljon többet, na ilyeneknek való ez az iskola szerintem.
Igazából egyiket sem.Mert Waldorf ovi van,meg Waldorf általános,meg gimi is,csak Waldorf-Egyetem nincsen.
Maximum tényleg a kis zsenipalántáknak jó,akiket nem kell rávenni a tanulásra,csinálják maguktól,de mégis szabad teret kapnak,mert sajnos a magyar átalnos oktatási rendszer nem tud mit kezdeni a zsenikkel.
Nekik jó,ők kibontakozhatnak.
De : sajnos sokan abba a hibába esnek,hogy lustácska a gyerek,meg alulmotivált és akkor irány a Waldorf,pedig nekik ez a ráhagyós rendszer kifejezetten rossz,nekik pont hogy kell a poroszos szigor,hogy egy kicsit "rugdossák őket",hogy tanuljanak.
Egyik sem. Kb. 300x leirtam, miert, keress ra a hozzaszolasaim közt. Keress egy JO normalt, NEM nyelvtagozatost (10 ev alatt turot sem er, ha a gyerek csak ott tanul egy idegen nyelvet), de lehet zenei, mozgas, matekos, amit akarsz... legyen JO az iskola (nevelesi ertelemben, szellemisegeben is!) es legyen JO a tanito/nö.
Sok sikert.
így van, ügyesen szóljatok hozzá úgy, hogy fogalmatok sincsen, hiszen nem oda jár a gyereketek
a waldorfban végzett diákok jobb érettségi átlagot érnek el, mint a normál iskolában végzettek
és aztán mehetnek az egyetemre vagy akár szobafestőnekSzia!
Ítélj magad, végtére is a Te gyereked :)
28 évig tanítottam, ebből elég sokat Montessoriban + sok olyan gyereket, aki az első 8 évet Waldorfban járta. Ezen tapasztalatok után a legnagyobb unokám sima állami iskolába jár, Németországban :)
Ha valamiben kiemelkedően tehetségesnek mutatkozik a gyerek, akkor voltaképpen mindegy, h Montessori vagy Waldorf, vagy állami. Ha "csak" normális, akiről 3-5 évesen még nem lehet megállapítani, h miben tehetséges, akkor a sima suli jó tancival a legbiztosabb az alapozáshoz, a későbbi kibontakozáshoz. Amúgy pedig a gyereknek a legtöbbet a szülői ház adhatja: ha azt látja, h felmenői rendszeresen olvasnak, továbbképezik magukat, akkor ő is tanul, mint a güzü, és majd kitalálja, h mi lesz, ha nagy lesz.
Egyébiránt mind a Montessori, mind a Waldorf eléggé háttérbe szorítja a természettudományos alapképzést, holott még manapság is (előreláthatóan később meg egyre inkább) a természettudományos-műszaki pályákon a legbiztosabb a kenyér (még csak nem is feltétlenül felsőfokú végzettségekkel).
Nagyon dicséretes, h jó iskolát keresel neki, az is érthető, ha az ember lánya szeretné, h a hatévese jól érezze magát a suliban, de ha azt akarod megalapozni, hogy a gyerek felnőtt korában hogyan viszonyuljon a munkához, akkor sem Montessorit, sem Waldorfot nem tudok jó szívvel ajánlani.
Sok sikert és szerencsét egy kiváló tancihoz - eleinte úgyis az a legfontosabb :)
"ha azt akarod megalapozni, hogy a gyerek felnőtt korában hogyan viszonyuljon a munkához, akkor sem Montessorit, sem Waldorfot nem tudok jó szívvel ajánlani"
Szomorúan olvasom ezeket a soraidat.
Ha a társadalom célja, hogy sikeres, ügyes, talpraesett, gépként dolgozó embereket "termeljen ki", akkor persze igazad van.
Ha az a lényeg, hogy a gyerek kíváncsi, nyitott, érdeklődő legyen és maradjon, sokat játsszon, korának megfelelően fejlődjön, ne csak az agyával, hanem a szívével is lásson, akkor pl. a Waldorf nagyon jó iskola.
Én arra vagyok büszke, hogy a kisfiam megtanult furulyázni (pusztán hallás és utánzás alapján), gyönyörűen fest, tud kötni, horgolni és hímezni (és ez nem ciki), szereti az adventi időszakban a minden reggel elhangzó énekeket és boldogan jön haza. Nem fáradt, nem túlterhelt.
És ha szobafestő lesz, de örömmel végzi a munkáját, az nekem tökéletesen megfelel. NEM KELL, hogy műszaki-tudományos pályára menjen.
Kb. 40 éve foglalkozom alternatív pedagógiai irányzatokkal, nem vagyok teljesen amatőr, bár nyilván nem tudhatok eleget. A követéses vizsgálatok (az első magyarországi waldorfosok túl vannak a 30-on) eredményei azt mutatják, h az átlagosnál jobb családi körülmények közül induló waldorfosok 20-on túl már korántsem olyan talpraesettek és felszabadultak, ui. nem tanulják meg a kudarcok és sikertelenségek kezelését, és beosztottként kevésbé együttműködők, nehezen illeszkednek be olyan munkahelyeken, ahol több ember fegyelmezett összmunkájára van szükség. Nyilván ezek átlagok, h melyik gyereknek mi jön be, az egyénileg változó.
Nem mellesleg: az emlegetett szobafestés bizony természettudományos-műszaki, azon belül vegyészeti pálya.
Ne haragudj, de ezt nem tudom megallni, mivel en magam is alternativ pedagogia irant erdeklodo es ebben mozgo ember vagyok hosszu evek ota.
Az elso Waldorf ovi/iskola Mo-n 21 eve nyitotta kapuit. Es mivel a W. iskolak felmeno rendszerben mukodnek ugye, (ahogyan nonek a gyerekek ugy bovul az iskola), igy nem tul sok 30 ev folottit tudsz ma Mo-n felmutatni, aki akar csak 6-8 evet is W. kozegben csinalt vegig. Ezert nehezen tudok elkepzelni hiteles koveteses vizsgalatokat 30 ev folotti emberkeken, akik valoban vegigmentek a W. oktatason Magyarorszagon.
Nagyon megkoszonnem, ha mellekelnel forrasokat, netan linkeket, mert tenyleg erdekel, honnan szarmaznak ezek az adatok. Elore is koszonom!
Nem mellesleg: az emlegetett szobafestés bizony természettudományos-műszaki, azon belül vegyészeti pálya.
Ezt inkabb nem kommentalom, ugye te sem komolyan irtad?:-)
Amit elozo hsz-odban irtal engem is elszomoritott. Tanarkent ez a "vegtermek" szemlelet nagyon furcsa nekem. Soha nem ugy nezek egy 6-7 evest, hogy na van a vegcel, amibol jol meg lehet majd elni (pl. tudomanyos-muszaki palya), es ehhez faragom a gyereket:-((. Vagy a Montessori-ban, ahol te dolgoztal, ilyen volt a szemlelet? Erdekes, amikor nekem volt alkalmam belekostolni, akkor nem ez volt a tapasztalatom.
Előbb a festésre:
nézd meg ezt:
doks.tmvp.hu/festo_szp.pdf
Ha találsz az előírt tanulmányokban olyasmit, ami nem műszaki, vegyipari, fizikai, stb, akkor mutasd meg :)
Érdemes nem elfelejteni, h még a teafőzés is fizika-kémia :)
Waldorf: aki 21 évvel ezelőtt 10 évesen az első Waldorf-5. osztályba ment, az ma 31 éves, Magyarországon is. De nem róluk beszéltem, ui. a topiknyitó Németországról kérdezett. Az ottani véleményeket erről az oldalról indulva láthatod:
http://www.netzwerk-innovativer-schulen.de/schu lkonzepte/waldorf-schulen/waldorfschule.html
Pedig itt főleg a pozitívumokat gyűjtik :)
Egyébiránt az általam némileg ismert Észak-Rajna-Vesztfáliai Montessori Gimnázium jövőre lesz 50 éves, a Waldorfschule-t pedig 1921-ben alapította egy Goyert nevű műkereskedő.
A magyar véleményeket megtalálod a oki.hu-n.
Végül: igen, elvileg minden szülő kiegyensúlyozott, munkáját szerető és jól végző, elégedett felnőttet szeretne a gyerekéből. Ezért nem lenne szabad a lehetőségek egy jelentős részét elzárni a gyerekek elől. Továbbá felesleges úgy beállítani az állami-önkormányzati iskolákat, mintha ott
kínoznák a gyerekeket.
Ne haragudj, nalam ez az enyhe csusztatas kategoria (eufemizmussal elve;-).
Az altalam lereagalt hsz-odban MAGYAR W-osokrol beszeltel:
A követéses vizsgálatok (az első magyarországi waldorfosok túl vannak a 30-on) eredményei azt mutatják,
vagy en ertettelek nagyon felre.
Egyebkent tudomasom szerint csak also osztalyokkal indult az elso magyar W, tehat NINCSEN meg 30 feletti reteg. De ez tenyleg lenyegtelen.
A szobafestesre (teafozesre;-) visszaterve: te probaltad ugy beallitani, hogy a Waldorf iskolabol kikerulve meg erre sem kepes valaki, amikor mandulaszemu arra utalt, neki nem problema, ha epp szobafesto lesz a gyerekebol. Ezt te nem erzed tulzasnak?
Mint ahogyan azt is, hogy W. iskolaba jarva a gyerekek "el vannak zarva a lehetosegek jelentos reszetol".
Itt Angliaban nagyon regota vannak W. iskolak, mint Nemetorszagban is. A mi iskolankban nemcsak a szuloi, de a nagyszuloi korosztalybol is vannak W-ban vegzettek (koztuk egyetemet vegzett, vagy muvesz, vagy epp szakmat tanult emberek is). Egyaltalan nem tamasztjak ala az altalad leirtakat, sot. Nagyon is jo latni bennuk a pozitiv megerositeseket. Hogy a gyerekeiket ok maguk is W-ba hozzak.
Sajnos, en nem olvasok nemetul, angolul viszont igen. Mind a magyar, mind a vonatkozo angol irodalom a fenti szemelyes tapasztalataimat tamasztja ala.
Ja, igen: hol allitottam be, bocs, ugy, hogy az allami iskolakban kinozzak a gyerekeket? Te viszont eleg durvan szoltad le a masik oldalt ugy, hogy (van egy halvany erzesem) igazabol nem ismered belulrol a rendszert. Ez igy nem igazan hiteles, attol tartok.
Én is folyamatos dilemmában töltöm el ezt az évemet az iskolaválasztás előtt... Mikor pl. olyan napom van, mint a mai, amikor az egyik "elsősapuka" kollégám "sztendápkomedisó"-ba illően mesélt az iskolakezdés "örömeiről", melyből a szülőket sem hagyják ki, sőőőőt... , na akkor bizony arra gondolok, hogy a Waldorf ovi után (ami ovinak tényleg tökéletes) lehet, hogy mégis a W suli felé vesszük az irányt... Szóval említett kollégám abba az állami iskolába íratta a lányát, amelyet én is kinéztem alternatívaként a W suli mellett, mivel olyan emberek szerint, akiknek én adok a szakmai és emberi véleményére, még ez a város legjobb ált. sulija állami ill. egyházi viszonylatban is. De a valóban komédiába illő elbeszélés részletei után, amin ugyebár sírva vigad a szerencsétlen szülő(társ) is, arra jutottam, hogy alig változott valami a 25 évvel ezelőtti dolgokhoz képest: ugyanúgy vágcsizzál-lamináljál-jelet rajzoljál mindenbe, ami létezhet, ugyanúgy vidd a dióhéjat, falevelet, (igen, te, szülő küldjed a gyerekkel, nehogymár ők menjenek ki szedni, még véletlen kimozdulnának a négy fal közül az értékes "tanulási időben".... ) ugyanúgy "dicsőségtábla" van, csak csillagok helyett mondjuk sétáló katicákkal, magyarul ugyanaz a versenyistálló, ill. a verbálisan gyengébb tanulók állandó frusztrálása (már csak azzal is, hogy az ő neve mellett sose fognak megszaporodni a katicák...). Igaza van Vekerdynek abban, hogy az átlagos iskola szinte csak a verbális tudást nevezi annak, a magolást, a tanítónő szavainak visszaadását pedig szorgalomnak, munkának. És az a gyerek, aki esetleg a mozgásos, kézműves, kreatív vagy sport "munkában" tehetséges, az maximum a készségtárgyakból szerezhet jó jegyet, és még meg is róják a szorgalmáért, vagyis annak "hiányáért"... ebből már egyenes az út, hogy kialakuljon benne a ha már úgyis "rossz" vagyok, hát legyek én a legrosszabb... filozófiája, és íme elő is állt a frusztrált, agresszív, tanárok réme gyerek... Az én lányom, tudom, hogy nem lenne ilyen, mert nagyon jó a memóriája és a verbális képességei IS, mégse szeretném versenyistállóba járatni hatévesen. És nem nézném szívesen, hogy (bár jó eséllyel) ő lenne az eminens tanuló az osztályban, emellett mondjuk tesiből és rajzból is kitűnő lenne, vagyis hozná év végén a gyönyörű bizonyítványokat, de egy személyiségét, természetes érdeklődését és önállóságát elvesztett tökéletes alkalmazkodógép válna belőle. Nekem is kényelmesebb lenne pedig úgy, de mégse szeretném. Amit pedig a legkevésbé szeretnék: hogy ne a személyes érdeklődés, kíváncsiság, belső tudni vágyás (ezek most még mind élnek benne) motiválná a tanulásban, hanem a mászó katicák a dicsőségtáblán, később pedig az ötösök... Középiskolai tanárként szinte csupa olyan gyerekkel találkozom, akik arra a kérdésemre, hogy mikor tettek egyenlőségjelet a tanulás és a kötelező kínszenvedés fogalmai közé, az alsó tagozatot jelölték meg dátumnak... Akkor ölik ki ugyanis módszeresen, és lehetőleg minden eszközzel a gyerekekből a belső motivációt a tanulásra, akkor állítják le "idő hiányában" a gyerekek kérdéseit (akik aztán le is szoknak róla végleg, hogy tényleg érdekelje őket valami, ami "tanulás"), tisztelet a (tapasztalatom szerint sajnos) nagyon kevés kivételes tanítónőnek! Az alternatív iskolák viszont programszerűen figyelnek oda arra, hogy ezek ne történhessenek meg. És általában a pedagógusaik is elkötelezettek ezen elvek mellett. Emellett persze ösztönösen is jó tanítóegyéniséggel kell rendelkezniük, ami vagy megvan valakiben, vagy nincs, de általában azok választják ezeket az alternatív utakat, akikben megvan az a bizonyos plussz.
Persze azért várom az ellenvéleményeket is, ha szintén példákkal és tapasztalatokkal alátámasztottak...
Egyébként véglegesen még nem tudtam dönteni a "hova tovább"-ot illetően, szóval a topik ott van most a kedvenceim között. :) Több szem többet lát alapon. :)
Saját tapasztalatom ugyan még nincs, de egy biztos, ha lesz gyerekem, Waldorf-ba fog járni. Miért? Mert engem tönkretett az elsős tanítónénim a hülyeségével, hozzá nem értésével, poroszos módszerével. Ha lett volna akkor Waldorf, vagy bármilyen alternatív oktatási lehetőség! "Problémás" gyerek voltam, iskolába kerüléskor írtam olvastam, tizes számkörben számoltam. Magamtól tanultam meg, mert érdekelt. Ezzel nem tudtak mit kezdeni. Megtanultam, hogy az iskolában nem kell tanulni, úgyis tudok mindent. Ezzel húztam ki a 16 évet... mert még fősulin se tanultam. Nem érdekelt.
Pedagógia óra keretében viszont eltölthettünk pár órát egy Waldorf-os osztályban. Hihetetlen volt, fantasztikus!
Sokan mondják, hogy hátrányokkal jár az alternatív pedagógia, mert "nem készíti fel a gyereket az életre". Nos, volt a fősulin egy csoporttársam. Waldorf ovi, Waldorf iskola, Waldorf gimi. Ő volt az egyetlen az évfolyamban, aki summa cum laude végzett. A négy év alatt soha egyetlen négyese sem volt. Színkitünő volt végig...
Sok sikert a keresgeleshez, azert majd meselj, merre haladnak a dolgok!
Orulok, hogy ezt igy leirtad:-) Nagyon erdekes aspektus, kevesen latjak, es tudjak ezt igy felvallalni! Azt persze sajnalom, hogy nem voltak jo elmenyeid a sajat iskolai eveid alatt.
Hatha majd a gyermekeid elmenyei karpotolnak, akarmilyen oktatasi intezmenyt is valasztasz majd nekik!
(Ferjem hasonloan velekedik, mint te. O is mindig ezt mondja, hogy ha o jarhatott volna W-ba annak idejen! Pedig o is szinkituno volt egyetemen is, summa cum laude, koztarsasagi osztondij, kulfoldi osztondij, miegyeb. Megis latja azt a plusszot, amit a mi fiunk a W-ban megkap hozzank kepest.)
Nagyon egyetertek veled. Nekunk is megvannak a mindennapi gondjaink, megis mivel van lehetoseg egy folyamatos parbeszedre, tevoleges alakitasra, reszvetelre a dontesekben, nem erzem kiszolgaltatottnak magunkat.
Tegnap is egy nagyon jo elmenyem volt az ezevi elso szuloi estunkon. Nagyon nehez ev elott allunk ( a 9-10 eves kuszob, ugye), es olyan jo volt erezni, hogy mennyire egy nagy kozos erokent probaljuk segiteni a gyerekeinket ebben a folyamatban. Es ami nagyon fontos: karoltve a tanitonenivel. Aki folyamatosan keri a mi visszajelzeseinket, folyamatosan rendelkezesunkre all, barmilyen nehezsegunk van. Nagyon fontos megtarto ero ez, amelybol elsosorban a gyerekeink profitalnak.
Gyereke, tanítója és iskolája válogatja...
Az unokaöcsém hozzád hasonlóan már úgy ment iskolába, hogy mindent tudott, mert az agya olyan mint a szivacs. Soha nem kellett tanulnia, nem volt rá szüksége, mert mindent megtanult az órák alatt. Soha nem vette elő otthon a könyveit. Épp most vették fel a műszaki egyetemre maximális pontszámmal. És egy teljesen átlagos iskolába járt. Csak annyi volt a különbség, hogy amikor iskolát kerestek neki, olyat kerestek, ahol figyelembe veszik az ő haladási tempóját, ahol nem kellett azzal foglalkoznia, ami már a könyökén jött ki, hanem a képességei, tudása szintjéhez mért feladatokkal látták el. Nem minden "állami" iskola, és nem minden tanító rossz. Örök igazság: nem iskolát, hanem tanítót kell választani!
Én a kisebbik lányomnál látom, hogy ő szintén ilyen lesz. Már most látszik, hogy mire iskolába megy, írni, olvasni és számolni fog tudni, mert ragad rá a tudás, mint a kosz. De nem adnám Waldorfba, semmiképpen sem. Ugyanis ha néha nem "rugdalják" a hátsóját, akkor a hatalmas önfejűségének köszönhetően, menne a saját feje után, és ez nem mindig jó.
A Montessori módszert jobbnak tartom, de nyilván ezt is gyereke válogatja. Gyógypedagógusként is úgy gondolom, inkább Montessori, nekem szimpatikusabb.
"De nem adnám Waldorfba, semmiképpen sem. Ugyanis ha néha nem "rugdalják" a hátsóját, akkor a hatalmas önfejűségének köszönhetően, menne a saját feje után, és ez nem mindig jó."
Egyszerűen nem értem, hogy miért van az a köztudatban, hogy a Waldorf annyira "laza", megengedő, stb. Egyáltalán nem. Be kell járni az órákra (hm... nem úgy, mint az általam ajánlott filmben bemutatott Summerhill iskolában), van tanmenet, tanterv, hangsúlyozom, hogy nagyon alaposan kimunkált és jó. A gyerekek nem lógnak.
Hihetetlen, hogy a kisfiam úgy ment iskolába, hogy utálta a rajzot, festést, most pedig gyönyörű színvilágú, harmonikus képek kerülnek ki a kezei közül. (Nem mondom, hogy műalkotások.)
"A Montessori módszert jobbnak tartom, de nyilván ezt is gyereke válogatja. Gyógypedagógusként is úgy gondolom, inkább Montessori, nekem szimpatikusabb."
Erről írnál kicsit bővebben? Őszintén szólva kéne tudnom a Montessoriról, de nem emlékszem a tanultakra.
Úgy gondolom, mint minden más esetben, iskola- és tanárfüggő is az, kinek melyik módszer jön be. Részemről egyik módszer mellett sem kötelezném el magam, inkább a hagyományos módszert részesítem előnyben, egy megfelelő, differenciálni képes tanárral, aki nyitott az alternatív lehetőségekre, azaz akár több módszerből kimazsolázza azt, ami jó és használható. Miután gyógypedagógus és egy fogyatékos gyermek anyja is vagyok, nyilván más szemüveggel nézem ezeket a dolgokat, mint mások.
Elismerem a Waldorf pedagógia elméletének jóságát, de ha választanom kéne a Waldorf és a Montessori módszer között, nekem ez utóbbi szimpatikusabb. (Ez úgy gondolom egyéni ízlés kérdése is.) Ráadásul ismerem Magyarország legjobb és legelhivatottabb Montessori képviselőjét, és az ő eredményeit, így talán elfogult is vagyok.
Igazság szerint egy harmadik módszer az, ami nagyon közel áll a szívemhez, azonban az még nem elterjedt Magyarországon, de talán a Montessorira hasonlít jobban.
A Montessori lényegét talán úgy lehetne leírni, hogy az eszközök kiemelt szerepet kapnak. Nagy, nyitott és a gyerekek méretéhez igazodó polcokon van elhelyezve minden, ami az aktív tevékenykedésükhöz szükséges lehet. A gyerekeket körülvevő környezet, a sok eszköz arra inspirálja őket, hogy önállóan, maguk fedezzék fel a dolgokat, ezáltal fejlesztik képességeiket, és észrevétlenül tanulnak.
Ha érdekel, kicsit részletesebben itt:
http://www.okosbaba.hu/montessori/36-montessori-modszer /121-a-montessori-pedagogia-elmelete
A Waldorf nem megengedobb, mint a tobbi alternativ megkozelites! Ez az egyik "kozhiedelem" azok reszerol, akik nem ismerik belulrol. Ha ugy erzed, a lanyodnak valoban szukseges neha a "hatsojat rugdosni", meg onfeju, akkor nem feltetlenul jobb a Montessori (mas szempontbol lehet, te ismered a csemetedet;-). Ajanlanam figyelmedbe lodarazs hozzaszolasait korabbi W-os topikbol. Tobbek kozott o emlitette Dr Piko Bettina egyetemi docens eziranyu felmereset, melynek ez az egyik konkluzioja.
Mint az imént is utaltam rá, félreértés, hogy a waldorf kimondottan megengedő lenne.
A waldorf a jelenleg hazánkban működő alternatív oktatási módszerek közül a legkevésbé megengedő!
(Szakirodalom: Pikó Bettina felmérése)
Ez igy remelem nem plagium:-) Lodarazstol ideztem:-)
Nekem szemelyes tapasztalat alapjan nem volt ovis szinten szimpatikus a Montessori (angolszasz teruleten dolgoztam benne alkalmi alapon), de iskolas szinten nem ismerem. El tudom kepzelni, hogy iskolasoknal tenyleg jol es hatekonyan mukodik. Amiben nekem a Steiner/Waldorf iskolak egyertelmu plusszot nyujtanak, a spiritualis neveles.
Melyik az az iranyzat egyebkent, ami a legvonzobb szamodra?
Spirituális nevelés? Mire gondolsz?
Ahogy írtam is, én egyik módszert sem szeretném a gyermekemnek, hanem a hagyományos iskolát úgy, ahogy korábban leírtam. Ilyen nyitott gondolkodású tanítónénit fogok keresni a kisebbik lányom számára.
Feuerstein professzor módszere nagyon jó, és fantasztikus lehetőségeket látok benne. Ezt Nild-terápia néven tanítják jelenleg.
http://www.hetek.hu/hatter/200710/csodalatos_elme
De sok oldalt találsz még erről a neten, ha érdekel.
Az antropozofiai hatterre gondolok termeszetesen, amely az egesz Waldorf pedagogia szellemi allapja, hattere.
A W. iskolakban nem kizarolag "fejneveles" tortenik, legalabb akkora hangsulyt kap az erzelmi intelligencia fejlesztese, amely mint tudjuk sokkal biztosabb utravalo a kesobbi sikerekhez, mint az informacio oktatas.
Nekem nagyon szimpatikusan valosul itt meg a fej-kez-sziv parhuzamos pallerozasa peldaul. Kimondottan effektiv a gyerekek szempontjabol a termeszet korforgasahoz, kereszteny unnepi kor eves ritmusahoz igazodo kurrikulum, tanev. Rengeteget profitalnak a kulonbozo muveszeti agak hangsulyos jelenletebol, hogy elso pillanattol jelen van a kepzomuveszet, zene, drama az eletukben. Nem passzivan, hanem tevolegesen. Gondolom, ezek pozitivumai nem kerdojelesek senki szamara az EQ fejlesztese szempontjabol.
Nos, ezek azok (es persze sok mas plussz), amiket en nem nagyon talaltam meg a tobbi alternativ megkozelitesben.
Értem. Ezen értelemszerűen nem akarok és nem is fogok vitázni, elfogadom, hogy te így gondolod.
Mindenesetre továbbra is azt gondolom, nem minden gyereknek ez az optimális módszer. Személyesen is hallottam, és a neten is olvastam már, olyan véleményt, hogy a gyerek nem érezte jól magát ebben az iskolában, majd a hagyományos iskolában szárnyakat kapott. Ezért mindenkinek meg kell találni a számára leginkább megfelelőt.
Na, en legkevesbe sem vitaztam, ahogy latod: a te kerdesedre valaszoltam, mi is az a plussz, miben is nyilvanul meg a spiritualis neveles, amely szamunkra elso helyre helyezi ezt a pedagogiat. (Ugy ereztem kerdesedbol, ez az oldal nem annyira ismert szamodra.)
Annak pedig (mivel benne elek) hosszu evek ota napi szinten vagyok tanuja, (pedagoguskent, anyukakent is), hogy mennyire jo es hasznos ez gyereknek, csaladnak egyarant:-)
Tudom, hogy nem vitáztál.
Pont azért mondtam, hogy ezen nincs is mit vitázni, hiszen azt, hogy nektek miért fontos ez, csak ti tudjátok.
A válaszaidat köszönöm, hiszen belülről valóban nem találkoztam még ezzel.
A világ pont attól szép és jó, hogy mindenkinek lehetősége van megtalálni azt, ami számára a legjobb és leginkább tetsző. Nagyon unalmas lenne, ha mindenki ugyanúgy gondolkodna.