Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kislány tábor,este egyedül
Létrehozva: 2012. augusztus 7. 22:23
Nemrég beszéltem 13 éves kislányommal, Balaton partján van táborban ( nem gyermekmegőrző, hanem tematikus nyelvi tábor - nem olcsó, bejáratott, jó lehetőség).
3 napja van ott, második este fordul elő, hogy a kislányokat kiengedik a városba, tanári felügyelet nélkül.
Nappal nem is lenne ezzel gondom még.
Már második este fordult elő, három napja vannak ott, hogy sötétedés után értek haza, kíséret nélkül. 9 óra volt a határidejük, hogy vissza kell érni - nálunk itthon hn9 után már erősen sötétedik.
Alapvetően túlaggódó vagyok , tudom. Kedves, okos, nagyon szép, megbízható gyerekekről van szó. Szerintem a tanárok is rendesek - de most nagyon megingott a hitem és nagyon aggódom.
Nem is agyerekben nem bízom, hanem a körülötte levő világban.
Szerintetek????
Normális ez?
Nagyon is felfogtam. És azt is, hogy meddig terjed a tanári lelkiismeret.
Persze, értékelem, ha egy tanár a családjának is él. De kész röhej erre hivatkozni, ha arról beszélünk, hogy évente néhány alkalommal kéne eltöltenie fél-egy-két-három napot a saját osztályával! (akár úgy is vehetnénk, hogy a hosszú nyári szünetért cserébe igazán be lehet ezt vállalni) Arról nem is beszélve, hogy hétvégi/esti programra miért ne vihetné a saját családját is? Nem tiltotta senki. Nevetséges ez a pánikszerű tiltakozás. Nyilván mostantól külön kell választani pl. trivial suliját, ahol gyakorlatilag az a szerencse, hogy még nem lőnek a suliban... és külön kezelendőek azok az iskolák, ahol azért többnyire még épkézláb családok vannak jelen...
http://www.zoobudapest.com/zoopedagogia/kedvezmenyek
Ha hétvégén viszed az osztályt, viheted a saját gyerekedet is!
Nem igazán értem ezt a sok linket, amivel a tanári kedvezményeket demonstrálod. Egyébként azt hiszed, most újat mondtál nekik? Valószínűleg a legtöbb tanár tisztában van vele, milyen kedvezmények illetik meg.
Ugyanakkor nincs az a kedvezményhalom, ami kompenzálná azt, amilyen körülmények (beleértve mindent) között dolgozniuk kell.
Ja, nem vagyok tanár, csak imádom az ilyen más f*szával verni a csalánt típusú hozzáállást a tanárokhoz.
Volt ilyesmire vonatkozó képviselői indítvány, de a Családjogi törvényben nincs ilyen.
Én ugyan nem hiszek benne, de az állandó aggódás mivel jár a Vonzás hatalma szerint ?
Na, hát ez az, amihez én sem tudok hozzászólni, mert én sem engedhetem meg magamnak, és a gyerkemnek is csak ritkán veszek új könyvet. Legalább a családi könyvtárnak is hasznát vesszük, mert még azt is meggondolom, hogy mikor adom ki a 4000 Ft-ot egyéves könyvtárhasználatra - bár a gyereknek feleannyiba kerül, ez igaz. Moziba viszont én tényleg csak teljes áron vihetem magunkat, ezen a nyáron egy mozi fért bele, és még szerencsésnek érezhetem magunkat, mert másnak ennyire sincs pénze, ez tény.
Ezen a részén a kormánynak van tennivalója, ez olyan dolog, ami miatt az egész társadalom szív.
Jaj, uramatyám, egy vonzásmániákus!
Ennél nagyobb baromság a világon nincs, nekem ezzel ne gyere, jó?
Amúgy hogy mivel jár(na, ha lenne)? Pl. a 12 éves lányommal nem történhetne semmi baj, merthogy NEM engedem ki este, sötétben. Sem egyedül, sem barátnővel, sem senkivel. Ennyi.
Fiamnak volt osztálytársnője, akit nem féltett agyon az anyukája, 13-14 évesem diszkóba járt, kimaradt éjszakára.
Most 20 éves. Van is neki helyes 5 éves kisfia.
Én igazából itt lezárnám a vitát, azzal, hogy belinkelek egy hsz-t, amit egy origo cikkhez írt egy bizonyos Bridger:
"Én négy évig voltam középiskolai tanár, és azt láttam, hogy a tanárok nagyszerű emberek, csak egy dolgot nem tudnak: érdeket érvényesíteni. Persze, egy tanár tanítson, ne sztrájkoljon. A tanári hivatás szent, a gyerek mindenekelőtt. És persze a szokásos jaj de rossz nekünk duma, ahol csak lehet, persze, csak ha nincs semmi tétje. 1. A tanárokat tényleg semmibe veszik, anyagilag és egyre inkább erkölcsileg is. 2. A panaszkodás ezen nem segít, mert egy folyamatosan panaszkodó ember csak visszatetszést kelt másokban. Ahelyett, hogy erkölcsileg emelkedne, inkább süllyed. 3. Hát ahelyett, hogy sírunk fűnek-fának, tegyünk valamit magunkért. Volt egy német kollégám. Olyan érdekérvényesítési képességgel rendelkezett, hogy hihetetlen. Mindent el tudott érni, akár nagy cégekkel szemben is. Mert nem hitte el, hogy ő csak egy kisember, akit eltipornak a nagyok. Mi nagyon hozzászoktunk, hogy lehajtsuk a fejünket, és csendben sajnáljuk magunkat. 4. Tanulni kéne egy kis asszertivitást. Mindenki tudja, hogy mi vagyunk az igáslovak, akiknek az egész napos húzás után még az se marad, hogy valamiféle megbecsülést kapjanak. Nem gondoljátok, kedves kollégák, hogy jobb volna esetleg kissé keményebben fellépni? Mondjuk sztrájkolni egy hónapot? A magyar az egyik legbirkább nép a világon, a tanárok pedig még az átlagnál is birkábbak. Ez nem zavar senkit?"
Jól elkanyarodtunk az alapsztoritól.
Megértem alkalmanként azt a tanárt, aki egy félresikerült program után nem akarja többet vállalni az ilyesmit. Nehezen tudom elfogadni, de igyekszem megérteni.
A topikindító esetben viszont arról van szó, hogy adott tanár elvállalta a táboroztatást, ahol ő a felelős a gyerekek testi épségéért, mindenért.
Tehát MÁR elvállalta. Minden valószínűség szerint ezért fizetést kap.
Ebben az esetben pedig kutyakötelessége mindent megtenni annak érdekében, hogy ne tegye ki veszélynek a gyerekeket. És itt nem az a kérdés, hogy a szülő túlfélt vagy sem. A tanár akkor sem engedheti el a gyereket, ha a szülő pl. megtenné. Ha bármi történik, általában az a szülő sivalkodna legjobban, és követelné a felügyelő tanár fejét, vérét, aki amúgy nem tartja magát túlaggódósnak.
Akkor hogyan lehetséges, hogy van, ahol be tudják tartatni?
De most komolyan.
Már megint butaságot beszélsz.
Semmi nincs nekünk ingyen, ami másnak ne lenne az. A csoportos jegyet pedig bármilyen csoport igénybe veheti, azért csoportos.
A példamutatást pedig nem az jelenti, hogy feláldozod a szabadidődet, azt munkaidőben is lehet.
Nem, nem normális. Mert nem a te gyereked, hanem a másé, tehát duplán vigyázol rá.
Én a sajátomat 11-ig engedem el, de ha ezt a táborban csinálnák vele, hisztiznék. Remélem, érthető a különbség. Ez nem vattázás, hanem arról van szó, hogy idegen helyen a gyerek ne kerülhessen veszélybe, ha lehet.
nem kell túllihegni, és belebeszélni a szülőbe, amit nem is gondol
Ez miért is lenne a szülők dolga? Hogy te elvégezd a munkádat, ahhoz neked kell kiharcolni a munkavégzés feltételeinek a javítását, nem? Max. annyit lehet, hogy a tanári szakszervezet egyeztet a szülők országos szövetségével (nevek nem pontosak), és együttműködnek, esetleg együtt tüntetnek. De miért kéne nekem a te szakmád feltételeiért harcolnom? Itt magadnak is ellentmondasz, mert eszerint mégiscsak bele kéne szólnom a szakmádba?
Én szülőként csak azért harcolhatok, ami nekem gondot jelent. Ha neked valami gondot jelent, akkor abban a témakörben neked kell kinyitnod a szádat. Méghozzá a megfelelő fórumokon. Esetleg erre is adjak tippet, vagy mi legyen?
Látod, megint csak a lenézés. Egy szó butaságot nem írtam, attól, hogy te leszólod, még úgy van, ahogy írtam. igenis, járnak a kedvezmények, csak nem néztek utána, nem veszitek igénybe őket. Ezzel nem lehet mit kezdeni, mert ez olyan, mint amikor a szegényember nem adja be a kérelmet a segélyre, ami jár neki - mert ő erről nem tudott. Ja, hogy nem is kérdezte, csak csendben szenvedett? Ezzel szerinted mit lehet kezdeni?
És nem igaz, amit írsz, mert nekem nincs pedagógus igazolványom, szóval ha összeszedek egy csoportot, akkor sem kapok ingyenes bejutási lehetőséget mondjuk az Állatkertbe, csak hogy a példánál maradjunk.
Ahol a szülő együttműködő, és nem ilyen lelkiismerettel csalánozó mejdénmegmondomhogykénecsinálnod alkat, és megnevelte a gyerekét, ott működik.
Ahol a szülő nem nevelte meg a gyereket, ott nem működik.
Ilyen egyszerű. És ha lehetne gyereket iskolából kirúgni, nem kéne, csak párat, nyomban híre menne...
Példa: május elejétől heteken át üvöltöztek a tinik az ablakunk alatti kispiacon - éjjel 3-4-ig. (Most nem téma, hogy az anyja hol volt...) Eccercsak megelégeltem, és a mellettem forgolódó férfiembörnek a kezébe nyomtam a telefont, a már elindított 112-es hívással. A yard 10 percen belül kint volt, bezsuppolták a népet, elvitték őket aludni egy cseppet a városi kapitányság fogdájába. Azóta éjjel csend van. Gondolom, híre ment az akciónak.
Szóval ha van következmény, az elrettentő tud lenni. Ha nincs következmény, mert hiába van törvénybe foglalva mindenféle szankció, ha nem lehet végrehajtani, ugyanazon törvény miatt, akkor bachatjuk. (Na ez is szép persze.)
"Én a sajátomat 11-ig engedem el, de ha ezt a táborban csinálnák vele, hisztiznék. Remélem, érthető a különbség. "
Na kész vagyok. Ha megszakadok, akkor sem látom a különbséget.
Úgyhogy itt és most feladom. 
No erre (főleg az utóbbira) kérek szépen konkrét törvényi hivatkozást.
Elképzelhető, hogy még nem készült el a törvény, de volt ilyen törvényjavaslat, decemberben. Ez biztos.
És kifejezetten jó lenne, ha ez meg is születne. Vagy nem?
Szó se volt az általad vázolt patológiás mértékű aggódásról, azt gondolom, és szűröm le az összes többi válaszlevélből.
Inkbb a Te válaszod volt túlsó, már bocs.
Amiket most írsz, azokkal teljesen egyetértek.
Nemcsak elvben. HA látnád hány kék folt van a lányom lábán..:-)) el is hinnéd, hogy nyem fogom mindig a kezét. De a szemem rajta van...
És akire rábízom a gyerekem, attól is elvárom hogy rajta legyen a szeme a gyerekemen... és azt is, hogy a gyerekem ezt nem vegye túlzásnak, mi több ne is vegye észre.
HA láttál gyereket meghalni értelmetlen közlekedési balesetben, ha láttál bántalmazott gyereket, egyszer is néztél a szemébe... akkor semmilyen aggodalmat nem éreznél túlzónak.
HA láttál drogos gyerket..láttál..?
Egyébkémt az itt beszélgető tanároknak csak azt akarom írni, hog yminden elismerésem a tanérnéniké. Óvónéniben, tanító néniben is fogtunk ki olyant, aki - kev-s fizetés., hülye szülők..... - mellett és ellenére is még 50 év múlva is eszünkbe fog jutni, annyit kaptaka gyerkeek tőlük.
A testvérem is ilyen tanár, tudom miről beszélek.
Szóval..... szerintem nincs minden veszve.
Milyen építő kritikára? Arra, hogy te hogyan csinálnád az osztálykirándulást? Elismertem, hogy biztos tök jó lenne úgy, semmi bajom vele, hagynám, hogy csináld, ha rajtam múlna, csak ne nekem kelljen csinálni, hanem csinálja az, aki akarja. Attól, hogy én vagyok a tanár, még nem én vagyok a programszervező, az elsősegélynyújtó, az éjjeli őr, a testőr, meg még sokminden más nem én vagyok: nem én vagyuk anyjuk helyett az anyjuk. A tanáruk vagyok. Slussz. Legyen elég ennyi. És ez nem a nevelés feladatának a visszautasítása. Nem csak a többnapos osztálykirándulásokon zajlik a nevelés, hanem nap mint nap. Egyébként meg aki több napra szeretne menni, annak vannak iskolai szinten szervezett táborok, menjen abba. Ha az egész osztály megy, akkor máris felfogható osztálykirándulásnak, és akkor mégsem kell minden ofőnek külön-külön szívni amiatt, hogy egyesek az utolsó pillanatban lemondják, beteget jelentenek, stb.
Szerinted csak az reagál érdemben, aki a saját rossz tapasztalatait sorolja?
1. Lehet, hogy nekem is vannak nagyon is rossz tapasztalataim, csak nem akarom mindenkinek az orrára kötni, hogy mik.
2. Lehet, hogy nem (csak) a saját rossz tapasztalataim miatt mondom, hogy nem szerveznék többnapos osztálykirándulást, hanem a kollégák tapasztalatai miatt (is) - ilyenből nyilván még több lehet, hiszen minden tanár sok másik tanárt ismer. Ismerjük a mondást: más kárán tanul az okos. Hogy konkrét példát is mondjak: attól, hogy az én osztálykirándulásomon még senki nem veszítette el az eszméletét az ivástól és kapott alkoholmérgezést, és kellett hozzá mentőt hívni, aztán ott éjszakázni a kórházban, hogy vajon túléli-e, még tudhatom, hogy ki akarom-e tenni magam egy ilyen vagy hasonló élménynek, vagy nem. És ez nem valami extrém aljasulis példa, hanem egy teljesen átlagos iskolából való történet. Hát kösz, nem! És közben vagyok annyira jóban a gyerekekkel, hogy a legaranyosabb osztályok saját maguk mesélik el, hogy miket csináltak az ofő háta mögött a kirándulásokon. Úgyhogy még a legaranyosabbakkal sem. Aki annyira fontosnak tartja a többnapos kirándulásokat, vigye őket, nem fogom megakadályozni, csak engem hagyjanak ki belőle. Ennyi.
"1. A tanárokat tényleg semmibe veszik, anyagilag ... is."
Na, akkor hogy lásd, értem én az építő kritikát, megpróbálom átfogalmazni. Tehát, lássuk csak, mondjuk egy háromnapos kirándulás az reggel 8-tól két nappal később este 6-ig, az ugye 58 óra, amiből legalább 16 éjjeli műszak, meg van benne délutáni műszak is rendesen, viszont nincs benne egyetlen perc pihenő se, pedig már 6 óra folyamatos munkavégzés után is pihenőidőt kell biztosítani a dolgozónak ugye. Jó, rendben, nem mondom, hogy nem vállalom, csak azt, hogy majd ha valaki előáll egy olyan ajánlattal, amelyik arról szól, hogy mit kapok érte cserébe, ha ezt az 58 órát végigcsinálom, akkor majd visszatérek a kérdésre.
"A csoportos jegyet pedig bármilyen csoport igénybe veheti, azért csoportos."
Bizony. Tegye fel a kezét az a szülő, aki így már vállalná az osztálykirándultatást! :)
Vagyis dolgozzak hétvégén is. Köszi. És ki is fogja ezt megfizetni, ráadásul hétvégi díjazással?
Ráadásul úgy vigyem a saját gyereket állatkertbe, hogy még véletlenül se tudjak valóban vele lenni, rá figyelni, hanem 40 másikkal legyek elfoglalva egyfolytában. Az ilyen "ingyenesség" egyszerűen nem éri meg.
Mint ahogy nagyon sok más pedagóguskedvezménnyel is pont ez a baj: akkor járok jobban, ha nem használom ki. Pl. nem járok se MÁV-val, se Volánnal, csak ha az iskola rákényszerít, tehát nem ingyen kapok valamit, hanem - mivel nem 100%-os a kedvezmény - még én fizetek egy olyan szolgáltatásért, amit egyáltalán nem is akartam volna igénybe venni.
Az állatkerti csoporttal való ingyen belépés tehát nem valami plusz ajándék, hanem azon ritka esetek egyike, amikor biztosítva van a tanárnak a munkájához a munkaeszköz (a belépő).
Akkor mégiscsak kimásolom... Evidens gondolatok, mégis nagyon jól összefoglalja őket Popper. A tanárok megbecsültségének alapfeltétele lenne az anyagi egzisztencia, és akkor tényleg lenne mód a természetes szelekcióra, hogy ki méltó rá és ki nem. Íme az idézet, érdemes végigolvasni:
"Miért kell erőltetni a fejlődést? Idő kell ahhoz, no és hagyni kell azt is, hogy a pedagógus valóban pedagógus legyen, vagyis ne csak oktasson, hanem neveljen. De ehhez újra egzisztenciát kell formálni pedagógiából. Mert a dolog már ott bűzlik, hogy pedagógusnak lenni ma nem egzisztencia Magyarországon. Tessék megnézni a francia tudósokat: akiknek nem kell labor, mind gimnáziumi tanár! Kevés óraszám, sok szabadidő... És főként: jól megélnek. Nálunk régen egy középiskolai tanár feleségének nem kellett dolgoznia. Telt háromszobás lakásra, háztartási alkalmazottra, siófoki nyaralásra. Nem véletlenül nőiesedett el mára a tanári pálya.
Unokahúgom Angliába ment férjhez, hatéves gyerekét is vitte magával. A gyerek egy mukkot sem tudott angolul, ezért egy idő után depressziós lett, kedvetlen. Egyszer azonban vidáman ment haza, mutatta a dolgozatfüzetét: rá volt írva magyarul, hogy remek! A mama rohant az iskolába, mert azt hitte, magyar ember is van a tanárok között -- de nem. Az angol tanár látta, hogy a gyerek kiborult, ezért elment a városi könyvtárba, kinézte az excellent szó magyar jelentését egy szótárból, és ráírta a gyerek dolgozatára. Semmivel nem jobb ember ő, mint a magyar tanárok, de a magyar pedagógusnak erre nincs ideje és ereje, mert amikor végez a tanítással, rohan masszőrködni, könyvelni, egyéb mellékállásba, hogy megéljen." (Popper Péter)
Annyival egészíteném ki, hogy mostanában - bár valóban szükség lenne rá a megélhetés végett - nem tudok elmenni masszőrködni, könyvelni tanítás után, mert annyi az ingyen elvárt délutáni munka is. Érettségi időszakban már majdnem be kell mutatkozni a gyerekemnek, mert egész nap (gyakran még fél éjjel is) javítok - természetesen az óráim megtartása után (az érettségi dolgozatokat és a többi osztályom év végi dolgozatait). És a többségében értelmetlen, de kötelező adminisztratív teendőkről még nem is beszéltem.