Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Azt a holnapot
Istentelen gonosz világban élünk,
Minden nap remegünk, és félünk,
Hogy, mit hoz majd a holnap?
Mikor felébredünk, törjük az agyunkat,
Mit is adjunk enni, éhes családunknak,
Hogy, mit hoz majd a holnap?
Ezt kérdem én, minden nap az égtől,
Ezt kérdem én, a hiú reménytől,
Hogy, mit hoz majd a holnap?
Hoz-e nékünk fényt, és meleget,
Hoz-e nékünk gazdagságot eleget,
Ilyen lesz majd a holnap?
Megszűnik a bánat és a fájdalom,
A szegénységet felváltja a vígalom,
Az örök gondtalanság!
Így élem meg lelkemben a holnapot,
Ettől vagyok olyan boldog,
Amilyen vagyok, mert én még hiszem,
Igen, én hiszem, elérjük még azt a holnapot!
MI MINDIG BUCSUZUNK
Remenyik Sandor
Mondom nektek: mi mindig bucsuzunk.
Az ejtol reggel, a nappaltol este,
A szinektol, ha szurke por belepte,
A csondtol, mikor hang zavarta fel,
A hangtol, mikor csendbe halkul el,
Minden szotol, amit kimond a szank,
Minden mosolytol, mely sugarzott rank,
Minden sebtol, mely fajt es egetett,
Minden keptol, mely belenk melyedett,
Az almainktol, mik nem teljesultek,
A langjainktol, mik lassan kihultek,
A tuno tajtol, mit vonatrol lattunk,
A kemeny rogtol, min megallt a labunk.
Mert nincs napkelte ketto, ugyanaz,
Mert minden csond mas, - minden konny, - vigasz,
Elfut a perc, az orok ido varja,
Lelkunk, mint feher kendo, leng utana,
Sokszor konnyunk se hull, szivunk se faj.
Hidegen hagy az elhagyott taj,-
Hogy eltemettuk: rola nem tudunk.
Es megis mondom nektek:
Valamitol mi mindig bucsuzunk.
Üszkösödik az ég, ősz hull a fákról,
elkékülnek az útszéli tüzek,
a szerelem is elfullad, csupa zápor,
de a fák még a szádtól füstösek.
A nyár a földről lehámlik, mint a lélek
a koponyáról, ha elalkonyul.
Ráncosodik a levegő, mint az érett
szilvák bőre, s a férges ősz lehull.
Most kellenél, az akácos harákol,
száz fa köhög, köpdösi a ködöt,
ragályos csönd száll, e tébécés tájból
nem futhatok el, csak ha megszűnök.
Most kellene a meztelen varázsló,
ki ellen bármily rettenet kevés,
ki, ha itt vagy, emberré varázsolsz,
s könnyebb az ősz, mint a megsemmisülés.
Pilinszky János
Francia fogoly
Csak azt feledném, azt a franciát, kit
hajnalfele a szállásunk előtt
a hátsó udvar sűrüjében láttam
lopódzani, hogy szinte földbe nőtt.
Körülkutatva éppen visszanézett,
s hogy végre biztos rejteket talált:
övé lehet a zsákmánya egészen!
Akármi lesz is, nem mozdul odább.
S már ette is, már falta is a répát,
mit úgy lophatott rongyai alatt.
Nyers marharépát evett, de a torkán
még alig ért le, jött is a falat;
és undorral és gyönyörrel a nyelvén
az édes étel úgy találkozott,
mint telhetetlen testi mámorukban
a boldogok és boldogtalanok!
Csak azt a testet, reszkető lapockát,
a csupa bőr és csupa csont kezet,
a tenyerét, mely úgy tapadt a szájra
és úgy adott, hogy maga is evett!
Az egymás ellen keserülő szervek
reménytelen és dühödt szégyenét,
amint a végső összetartozást is
önönmaguktól kell, hogy elvegyék!
Az állatian makogó örömről
a suta lábát ahogy lemaradt,
és semmisülten kuporgott a testnek
vad gyönyöre és gyötrelme alatt!
A pillantását, - azt feledném egyszer!
Ha fuldokolva is, de falt tovább,
és egyre még, és mindegy már akármit,
csak enni bármit, ezt-azt, önmagát!
Minek folytassam? - Őrök jöttek érte;
a szomszéd fogolytáborból szökött.
S én bolyongok, mint akkor is a kertben
az itthoni kert árnyai között.
A jegyzetembe nézek és idézem:
"Csak azt feledném, azt a franciát..."
S a fülemből, a szememből, a számból
a heves emlék forrón rámkiált:
"Éhes vagyok!" - És egyszeriben érzem
a halhatatlan éhséget, amit
a nyomorult már réges-rég nem érez,
se földi táplálék nem csillapít.
Belőlem él! És egyre éhesebben!
És egyre kevesebb vagyok neki!
Ki el lett volna bármi eleségen:
most már a szívemet követeli.
Bár le tudnám fordítani, inkább eredetiben írom be:
Henry Ford: Whether you think you can or think you cannot - you are right.
Ja és az aktuális kedvencem, bár nem tudom kitől származik. Szintén angol:
Wherever you go, go with all your heart.
Benned szikrázó halmazban hever
sosem sejtett világok ritka kincse,
kincs, mit szomjas kezem nem érhet el,
s azt sem hagyod, hogy szemem megtekintse.
Vagy csak káprázat ez? S tán nyoma sincs e
kincsnek, amivel fennen kérkedel...
Valaki rám fellegtrónusról int le,
kit én emeltem csak az égbe fel -
S hiába tettem, hisz nincs egy rövid
pillanat, mely közönyödben megingat.
Rejtélyes ujjak szorgosan szövik
életünk sötét s arany szálait.
Mosolygunk, míg az álom karja ringat
s felrettenünk, siratva álmainkat.
(Képes Géza)
Minden verskedvelő topiktársamnak Boldog Új Évet kívánok!
Mamóka
Mit kívánok
Kívánok én hitet, kedvet,
szép szerelmet, hű türelmet,
utakhoz fényt, csodát, álmot,
békességes boldogságot,
magyar szót és égre kéket,
emberarcú emberséget,
verseket, célt, igazságot,
daltól derűs jobb világot,
bokrok mellé társnak fákat,
napfényt, amely el nem fárad,
tekintetet szembe nézve,
éjt meg nappalt soha félve,
kézfogásos tiszta csöndet,
és mosolyból minél többet!
(Balogh József
George Bush meghal és a pokolba kerül. Az ördög már várja.
- Nem tudom, mit tegyek, rajta vagy a listámon, de egyetlen szabad szobám sincs. De mivel neked mindenképpen a pokolban kell maradnod, valamilyen megoldást kell találnom. Van itt néhány különc, akik messze nem annyira rosszak, mint te. Egyet közülük szabadon fogok bocsátani, te pedig elfoglalod a helyét. Eldöntheted, kinek a helyére akarsz kerülni.
- Ez jól hangzik - gondolja Bush, így el is indulnak.
Az ördög kinyitja az első szoba ajtaját. A szobában egy nagy uszodában Reagan fuldoklik. Elmerül, felmerül, elmerül, felmerül...
- Á, nem - mondja Bush - ez nem nekem való, én nagyon rossz úszó vagyok.
Az ördög kinyitja a második ajtót. A szoba tele van sziklákkal és Nixon próbálja a köveket egy fakalapáccsal összetörni.
- Nem, nekem problémám van a vállammal, nagy kín lenne nap mint nap követ törni.
Az ördög kinyitja a harmadik ajtót. A szobában Clinton fekszik a hátán, kezénél és lábánál fogva a padlóhoz kötözve. Clinton fölött Monica Lewinsky guggol és elégíti ki orálisan. Bush tágra nyílt szemmel bámulja őket, majd megszólal:
- Na, ezt el tudnám viselni.
- Rendben van - röhög fel az ördög. - Szabad vagy, Monica!
Ujra eltávozott a téli zuzmara, a hajnalt betölti a madarak dala.
A százszorszép magja, az almafa ága, csodálatosan rügyedzik mostanara,
és orgonaillatú szellők hozzák a tavasz meleg, édes zamatát.
Újra beköltözik szivünkbe az első Húsvét reggelének öröme.
Weöres Sándor
Ki minek gondol
Ki minek gondol, az vagyok annak...
Miért gondolsz különc, rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni homlokomra:
Te vagy magad ki e jelet vonja.
s vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
mert fénye-árnya terád sugárzik.
Itélsz rólam mint bölcsről, badarról,
rajtam látsz törvényt sajátmagadról.
Okosnak nézel? hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.
Szemem tavában magadat látod:
mint tükröd vagyok leghűbb barátod.
egy kis humor....
Morzejelek a konyhából……………:-))
Tízemeletes tömbházunk emeletén lakom, ideális hallási viszonyok közepette. Azt is hallom, mikor a tetőn pelenkákat aggatnak a tévéantennákra, és azt is, mikor a rossz kép miatt a tévéjavítókat szidják a földszinten. Ugyancsak a modern technika révén pontos információk érkeznek hozzám arról, mi történik lakótársaim konyhájában. Először egy sípoló tejforraló került tömbházunkba. Ötletes portéka, másodpercnyi pontossággal jelzi, mikor kezd odakozmálni a tej. Szomszédom, reggel hatra megy munkába, s az ötórai éles sípszó tíz emelet negyven családjával közli, hogy gőzölgő, csíramentes táplálék várja a konyhában. Persze, a tömbház többi lakója sem akart lemaradni, mindenki legalább egyféle automata szerkentyűt vásárolt magának. Azóta valóságos információ-özönben lubickolok. Fél hatkor szokott megszólalni egy másik szomszédom speciális tojássütő berendezése, mely csirkecsipogást utánzó hangon közli, hogy elkészült a tojásrántotta. Hét órakor működésbe lép egy másik lakó villanypörkölőgépe, és két éles sípszóval tudatja, hogy megpirult a kétszersült. Ha hármat sípol, azt jelenti, hogy háromszorsült sikeredett, ez viszont azt is jelenti, ki kell nyitni a konyhaablakot, mert a füstben másként képtelenség megtalálni a szénné égett szeleteket. Tíz óra tájt az alattam lévő lakó sajtos metéltet szokott készíteni unokájának. A metélt elkészültét hersegő fűrész-hanggal jelzi a különleges készülék. Tizenegykor ti-ti-tá-tá-s morzejelek a második emeletről: megpuhult a szemesborsója. Déltájt éktelen tehénbőgés a tizedik emeletről: elkészült a gulyásleves. Egy óra felé röfögő hang a nyolcadik emeletről: levet engedett a tökfőzelék; két órakor gágogás a harmadikról: megpirult a libasült. De ezek mind csak rövid, ideig-óráig tartó jelzések, a másik közvetlen szomszédom készüléke produkál igazit. Oyan ötletes import szerkezetet vásárolt, mely folyamatos, fülrepesztő sivítással tudatja, hogy kamrájában percnyi kihagyás nélkül (immár hetek óta) forr a ribizlibor. Még szerencse, hogy mindennap délután kettőkor?! érvénybe lép a csendrendelet, melynek szigorára a házmester-gondnokunk félóránként ismétlődő szirénázással hívja fel a figyelmet
Az embernek három korszaka van:
ifjúság, felnőttkor és a "remekül nézel ki".
Kedves fiam!
Lassan írom ezt a levelet, mert tudom, hogy lassan olvasol.
Amióta elmentél, történt itthon egy-két dolog. Mindenek előtt: elköltöztünk hazulról, mert apád olvasta egy újságban, hogy a közlekedési balesetek legnagyobb része a lakóhely 30 km-es körzetében történik. Az unokatestvéreid régi lakásába költöztünk, de sajnos a címünket nem tudom megadni, mert magukkal vitték a házszámot és az utcanév táblát, hogy az új helyükön is a régi címüket használhassák.
Az új lakásunkban mosógép is van! Első nap beletettem négy inget, megnyomtam egy kis kallantyút, és azóta nem láttam őket.
Az idő csodálatos, ezen a héten csak kétszer esett az eső. Először három napig, majd utána négyig.
Holnap küldöm postán a kabátot, amit kértél. Csak előbb levágom róla a gombokat, mert tartok tőle, hogy máskülönben túl nehéz lenne a csomag. Majd beteszem őket a kabát jobb zsebébe.
Hétfőn kaptunk egy fizetési felszólítást a temetkezési vállalattól. Azt írják, hogy ha nem fizetjük ki a nagymama temetésének utolsó részletét, akkor kihantolják és idehozzák.
Apropó, erről jut eszembe: apád fontos beosztásba került! 500 ember tartozik alá. Ő nyírja a füvet a temetőben.
A sógornődnek pedig éppen ma reggel született meg a gyereke. Még nem tudjuk, hogy kisfiú-e vagy kislány, úgyhogy majd legközelebb írom meg, hogy nagybácsija vagy nagynénje lettél-e.
Sajnos a Te nagybátyád belesett egy whiskyvel teli tartályba és megfulladt. Elhamvasztattuk, 3 napig égett.
Az elmúlt héten meg három falubeli egy kis teherautóval beborult a folyóba. A vezető letekerte az ablakot és szerencsésen kiúszott. A platón lévő két társa megfulladt, mert nem bírták kiakasztani a záróoldalt.
Más nemigen történt. Írjál gyakrabban.
Csók, anya
U.i. Szerettünk volna pénzt is küldeni, de a boríték közben le lett ragasztva.
Szoktál-e néha meg-megállni,
És néhány percre megcsodálni
A zöld mezőt, a sok virágot,
Az ezerszínű, szép világot,
A dús erdőt, a zúgó fákat,
A csillagfényes éjszakákat,
A völgy ölét, a hegytetőt?
Nem, neked erre nincs időd!
Szoktál-e néha simogatni,
Sajgó sebekre enyhet adni,
A hulló könnyeket letörülni,
Más boldogságán is örülni,
Meghallgatni, akinek ajka
Bánatra nyílik és panaszra,
Vígasztalni a szenvedőt?
Nem, neked erre nincs időd!
S ha est borul a késő mára,
Készülni kell a számadásra,
Mérlegre tenni egész élted,
Tettél-e jót, láttál-e szépet,
És nincs más vágyad csupán ennyi:
Nem rohanni, csak ember lenni...
/számomra ismeretlen szerző/
"A gyerekkorod felét azzal töltöd, hogy azt kívánod, bárcsak felnőtt lennél,
aztán amikor felnőtt leszel, a fél életedben azt kívánod majd, bárcsak gyerek lehetnél újra. Úgyhogy ne sokat rágódj azon, hogy mi a helyes a te korodban, és mi nem!
Csak tedd, amit jónak látsz!"
( Kevin Brooks )
Egy ember nagyon fél a szellemektől, egyszer mégis éjszaka egy temetőn
kell átmennie.
Óvatosan lépked, amikor egyszer kopácsolást hall.
Észreveszi, hogy az egyik sírnál egy munkásruhás fickó a sírkövet vési.
- Ó, csak maga túlórázik? A szívbajt hozta rám.
- Elírták a nevem, azt javítom.
A reklámok szerint hogyan is zajlana egy napunk.-:))
Csodálatos reggel első fénysugarai simítják végig háromdimenziósan borotvált arcunkat miközben feleségünk - természetesen meztelenül - tökéletes aromájú kávét főz a konyhában, és kedvesen mosolyogva zsírmentes margarinnal keni meg a friss pirítóst.
Arca gyönyörű, hiszen semleges PH értékű szappant használ, és a napfény vidáman táncol korpamentes kondicionált haján.
És csak most vesszük észre, hogy tartós frizuráját ma reggel vörösre festette. Milyen csodálatos ragyogó szín! Azt tervezi, hogy estére megint szőke lesz, mert megérdemli. Boldogan nevetünk, miközben a gyerekek lerohannak a lépcsőn egy rajzolt nyúllal, és énekelve kérnek magas tápértékű gabonapelyhet a friss kakaójukba.
Bár a szobájukban nagy a rendetlenség, ők ráfogják a nyuszira, és végül együtt tornáznak nagyi fittnes-kazettájára. Együtt indulunk dolgozni, és iskolába a család autójával, és büszkén nyugtázzuk, hogy megvan mind a négy légzsák, és a beépített extrák kifogástalanul működnek. A kutya ugyan megint levizelte az első kereket, de mi tudjuk, hogy csak azt szereti, és elvégre ez a mi autónk.
A szomszédok a kertből egy kanapén ülve integetnek, és narancsitalt kortyolnak elégedetten, arcukon a jövő generáció emelkedett életérzése, haverok, buli, és tengerpart, vagy valami ilyesmi. Mikor autónk dugóba kerül a belvárosban, az előttünk várakozó gépjármű hátsó ablakában egy kisgyermek grimaszol, de mi nyugodt mosollyal az arcunkon kotorjuk elő az ülés alól a tegnapról maradt gyorséttermi sült krumplit, és élvezettel majszoljuk, miközben a kis rosszcsont arcáról lehervad a mosoly.
A hivatalban mindenki friss, és jókedvű - hála az olcsó és kiváló kávénak-, a munka olajozottan halad, csupán a női alkalmazottak nyughatatlansága okoz némi problémát, mikor 11-kor feltűnik az ablaktisztító modellfiú diétás kólát kortyolva, és még a mocskos üvegen át is jól kivehető dülledő borotvált mellkasa, és kockásra kidolgozott hasizma, melyet biztosan az otthoni használatra gyártott kondi eszközöknek, és a zsírégető teának köszönhet.
Mi is elgondolkozunk ezen, hiszen csak napi tíz perc az egész. Délben kiugrunk ebédelni a sarki gyorsétterembe, hiszen ott jó lenni, és az étel is friss és tápláló. Fogyasztás közben néhány fontos telefont bonyolítunk, és ezt már nyugodt szívvel tehetjük, hiszen már csúcsidőben sem kell aggódnunk a percdíjak miatt, elvégre ez a mi hangunk. Ebéd után bekapunk néhány drazsérágót, hogy szájüregünkben normalizálódjon a PH érték, persze alkalmanként egy-két mentolos cukorka is megteszi, pláne ha csak két kalória.
Hazafelé megállunk vásárolni a benzinkútnál, mert most ott érdemes venni csokit, habkönnyű pudingot a gyerekeknek, ha megették rendesen a vacsorát; pelenkát, és intimbetétet, persze a legnagyobb nedvszívó-képességűt, tartós elemet, háztartási gépeket, 2 in 1 sampont, arclemosót, sminket, és fogkrémet, ami háromszoros védelmet biztosít, szóval a legszükségesebb dolgokat.
Az utcára lépve összefutunk K István mosógépszerelővel, aki már 26 éve van a szakmában, és neki elhisszük, hogy valamit tennünk kell a vízkő ellen. Az este békés, és nyugodt.
Környezetbarát légfrissítő illata árad, és mi intelligens mosóporral tisztított pizsamánkba bújva, hitvesi csókot lehelünk feleségünk arcregeneráló krémjére, majd mély álomba merülünk.
„A szív ragyogása fényesíti meg az életet.
Amikor a szíved valóban megnyílik, és életre kel,
akkor tudod igazán átérezni az élet szépségét, és örömét.
A teremtés a gondolattal indul, de a szív varázsolja valósággá.”„Szeretni kell, mert szeretet nélkül az élet mit sem ér.
A szeretet az embernek olyan, mint a kenyér.
Az embert szeretni magáért az emberért lehet,
És nem az érdemeiért.
Aki az érdemekért szeret az csak rossz ember lehet,
De aki magáért az emberért szeret az csak jó ember lehet,
Az csak jó ember lehet, mert nem
Az érdemekért szeret.”
Szakács Zsóka
A. A. Milne: A szél
Senki meg nem mondja, mit senkise tud
Hogy a szél honnan indul és hova fut
Szárnyal valahonnan, nagyon sebesen
Utol nem érem rohanva sem
De, ha sárkányomat elereszteném
Napokig repülne az ég peremén
Aztán megtalálnám ahol leesett
S tudnám hogy a szél is odaérkezett
Akkor megmondhatnám,hogy a szél hova fut
De hogy honnan indul, arról senkise tud
(Devecseri Gábor fordítása)
Tóth Attila: Álommanó
Lopva oson, fut az ágyon,
a szépen vetett noszolyákon.
Hogy ne vedd észre halkan lépdel,
azt fürkészi merre nézel.
Nagy zsák a vállán,
úgy áll a párnán.
Ott áll türelmesen várva,
így telik az éjszakája.
Amikor már ásításod látja,
kinyílik a mesék zsákja.
Van ott álom mesés, s fakó,
hogy mennyi szép nem is elmondható.
Szépen benyúl szűk zsebébe,
álomport vesz kis kezébe.
Esti álmod kiválasztja,
a szemedre ráragasztja,
meghinti szép álomporral,
aztán gyorsan tovanyargal.
Daniel O. Christian: Álmodj szépeket
A nap elbújt, messze jár már régen
Helyébe Hold kel fel megint
S millió csillag gyúlik az égen
Némelyik némán-nevetve megérint
Fejedre furcsa-csillagos álmot hint
Képzeld, hogy egy álmot álmodsz ébren
Minden és minden valóra válik
Amit csak szíved kér éppen
Amire régóta várva vágyik:
Egy álomban bármit lehet látni!
Mert egy mesés álomban minden lehet
Álmaid határa: a képzeleted!
Álmodban másnak láthatod magad
Álmodban máshogy szólnak a szavak
Ott olyan vagy mint egy kismadár: szabad!
Elrepülhetsz merre csak szeretnél
Messzebre akár a messzinél.
El ne feledd viszont: itt várnak este
S egyvalaki most is itt van veled.
Egy kicsit távol, de álomban közel...
A Mosoly
A mosoly nem kerül semmibe.
Gazdaggá teszi azokat, akik kapják, s nem lesznek szegények azok, akik adják.
Tartama mindössze néhány pillanat, de szinte egy örökkévalóságon át kell készülni rá.
Senki sem olyan gazdag, hogy megvehetné, senki sem olyan
szegény, hogy ne érdemelné meg.
A mosoly pihenteti a fáradtat, felbátorítja a félénket.
Nem lehet sem megvásárolni, sem kölcsönadni,
se ellopni, mert ez olyan valami, aminek csak akkor van értéke,
ha adják.
Ha találkozol valakivel, aki nem tud többé mosolyogni,
légy nagylelkű: ajándékozd meg
mosolyoddal, mert ez senkinek sem olyan fontos,
mint éppen annak, aki nem képes mosolyát másnak adni.
(René Remacle)
Túrmezei Erzsébet: Ősz
Uram, búcsúzik az élet,
mert a gyümölcsök megértek,
meleg nyárnak vége lett.
Elszáll a vándormadár is,
és megborzong a virág is.
Hullanak a levelek
aranyszínű szemfödélnek.
Egyre csendesebb az ének.
De borongós ég alatt
most az őszért áldalak.
Üzensz sárguló levélen,
és elém írod az égen
vándormadarak jelét,
hogy mélyen szívembe rejtsem,
vándorvoltom ne felejtsem,
vándoroljak Tefeléd.
Mind korábban itt az este.
Megért a szőlő gerezdje.
Hadd mondjak, Uram, neked,
mindezért dicséretet.
Köszönetet a ködért is,
a lehulló levélért is,
minden gyümölcsért a fán.
Röptéért vándormadárnak.
Hirdessétek, könnyű szárnyak,
hogy van melegebb hazám!
Át a ködön, át az éjen
édes zengéssel kísérjen
dérbelepte réteken
őszi hálaénekem!
Találkozó a jászol mellett
Messze vagyunk, s talán magunk vagyunk,
de most találkozót adunk,
és a jászolnál mind-mind ott leszünk.
A Királynak tisztességet teszünk,
a Királynak, aki lejött közénk,
s nem volt, hová fejét lehajtsa.
Mi, boldog népe,
odatérdepelünk elébe,
s meghallgatjuk, mi a parancsa:
Örömhírt vinni szerteszét!
Világosságot, mert nagy a sötét!
Elhirdetni, hogy Ő itt van jelen!
Futni a fénnyel át az éjjelen!
Őrizni reggelig!
Szívünk a szent örömmel megtelik.
Hiszen ha ez a Gyermek a miénk lett,
feledtet minden fájó veszteséget,
minden keserű könnyet letörül.
Karácsonyi béke ölel körül.
Győzve a távolságon, téren,
boldog betlehemi találkozóra
várlak, testvérem.
Szabó Lőrinc - Káprázat
Először a szem csókol, aztán a kezem,
mint tenger ömölsz el érzékeimen,
mint tenger ömöllek én is körűl,
aztán part s tenger összevegyűl,
s együtt, egymás partján heverünk; -
vagy nyári réten ringat gyönyörünk,
s mi vagyunk a virág, az illat, a nap
s a lepkék bennünk párzanak; -
vagy a felhők vagyunk ott az égen: igen,
azok is oly tengerszerüen
lüktetnek és hullámzanak,
egymáson átáramlanak; -
vagy mit tudom én! - - Részeg vagyok,
hunyt szemmel apadok, áradok,
és ahogy a csókodba veszek,
a mindenséggel keveredek,
s a mondhatatlant mondanám,
de összevissza dadog a szám,
hogy áramok, és hogy emelsz, ölelsz,
s szikrát vet a test és fellobban a perc -
óh, gyúló lánghalál! - Elégtek, szavak? -
Villámok vad deltája szakad
lelkünkbe, s mi eltűnünk, mint a fény,
érzékeink káprázó tengerén.
Egy ágyon, egy kenyéren,
szemünkbe hulló fényben,
tétovázó sötétben,
szerelem fenyvesében,
egy földön, egy hazában,
égve egyforma lázban,
hidegben, nyári lángban,
egyforma szó a szánkban,
torkot fájdító perben
tanúként egymás ellen,
homlokod melegében,
homlokom melegében,
zárva eleven kőbe,
lélekben összenőve,
gyönyörű csecsemőnkre,
ráhajlunk az időre.
> >> híressé . Ezt a verset 100 éve írta és azóta is élünk !
> >>
> >>
> >> Ábrányi Emil
> >> Él a magyar
> >>
> >> Fessétek bár sötétre a jövőt,
> >> Mondjátok, hogy már torkunkon a kés,
> >> Beszéljetek közelgő, hosszu gyászról,
> >> Mély sűlyedésről, biztos pusztulásról:
> >> Engem nem ejt meg gyáva csüggedés!
> >> Szentűl hiszem, akármit mondjatok,
> >> Hogy a magyar nem vész el s élni fog!
> >> Többet ki küzdött és ki szenvedett?
> >> Hiszen vértenger, temető a mult!
> >> Vetettek rá halálos szolgaságot,
> >> Irtották szörnyen... ámde a levágott
> >> Törzsek helyén még szebb erdő virult.
> >> Ezért hiszem, akármit mondjatok,
> >> Hogy a magyar nem vész el s élni fog!
> >> Ki a saját pártos dühét kiállta,
> >> Annak nem árthat többé idegen!
> >> Hányszor harsogták kárörömmel: Vége!
> >> S csak arra szolgált minden veresége,
> >> Hogy még kitartóbb, még nagyobb legyen.
> >> Ezért hiszem, akármit mondjatok,
> >> Hogy a magyar nem vész el s élni fog!
> >> Szükség van arra nemzetem, hogy élj!
> >> Mert bár hibád sok s bűnöd sorja nagy,
> >> Van egy erényed, mely fényt vet te rád,
> >> S melyért az Isten mindent megbocsát -
> >> Hogy a szabadság leghűbb véde vagy!
> >> Ezért hiszem, akármit mondjatok,
> >> Hogy a magyar nem vész el s élni fog!
> >> Ha minden nemzet fásultan lemond,
> >> S a szent rajongás mindenütt kiég,
> >> S a büszke jognak minden vára megdől:
> >> A te szabadság-szerető szivedtől
> >> Új lángra gyúlad Európa még!
> >> Ezért hiszem, akármit mondjatok,
> >> Hogy a magyar örökre élni fog!
> >> Bízom s hiszek, míg Isten lesz fölöttünk,
> >> Ki trónusán bírói széket űl!
> >> És hogyha minden búra, bajra válik,
> >> Romok között is hirdetem halálig,
> >> Erős, nagy hittel, rendületlenűl:
> >> Legyen bár sorsunk még oly mostoha,
> >> Él a magyar s nem veszhet el soha!
> >>
Sziasztok!
Én is segítséget kérnék.
A főnököm nyugdíjba megy és egy idézetet keresnék.
Hihetetlenül tiszelem és becsülöm, ő egy EMBER és megtiszteltetés hogy dolgozhattam neki.
Tudnátok javasolni valamit?
Köszönöm