Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Én az utóbbi egy évben érzem azt, hogy nagyon szeretnék már gyereket. Sok dolgot hasonlóan élek meg, mint te. Múlt ősszel úgy voltam vele, hogy nem tudom, hogy bírom azt az időszakot, ami addig előttem áll.
De sosem görcsöltem rá, van egy olyan érzés is bennem, hogy amikor itt lesz a megfelelő idő, akkor meg fog születni (ha meg nem, akkor B terv).
Nálunk én vagyok a realistább, mert a bizonytalanba nem akartam szülni.
Ami nekem segített-segít: végiggondoltam, mi kell ahhoz, hogy lélekben is feltöltődjek, miket akarok megcsinálni, amíg nincs gyerkőc, és ezekre tudatosan figyeltem-figyelek. Plusz erővel próbáltam-próbálom magam kiragadni az önsajnálatból, ha pl. átmentem-átmegyek a játszótéren, kisgyerekes anyukákat látok, hallgatom a családi célzásokat.
Viszont még egy dologra rájöttem az elmúlt hónapokban: nem lehet mindent megvonni magunktól, mert bizony sokat ronthat a kapcsolatunkon, ha csak a spórolás van előttünk. Tavaly nyáron nem mentünk nyaralni anyagi megfontolásból (ami nálunk azért fontos, mert a páromat, ha nincs jó távol a munkahelyétől, minden csipcsup dologért ugrasztják még a szabi alatt is), és nagyon nehéz volt ez az év feltöltődés nélkül, bizony megsínylettük. Ezért "engedünk" magunknak apró kényeztetéseket 1-2 havonta (egy vacsora, mozi stb., négy nap nyaralás nyáron). Figyelj nagyon, nehogy rámenjen a kapcsolatotok a spórolásra. A férjed érezheti azt is, hogy ő már nem számít, az ő vágyai elvesznek, és lehet, hogy ezért is tart még a gyerekvállalástól.
Szerintem nem baj, ha költ magára, miután a megbeszélt összeget félreteszi. És nem baj, hogy akartok valamennyi tartalékot.
Tudatosan meg kéne próbálnod másfelé irányítani a gondolataidat, mert így nem teszel jót magadnak sem. Csak most tűnik hosszúnak az előtted álló idő, visszanézve gyorsan elszáll, és ha a terhesség idejének egy részét is beleszámolod (hiszen valószínűleg tudsz majd dolgozni), akkor még rövidebb.
Teljesen egyetértek mipmop-pal.
Pont az ellenkezőjét gondolom, amit a hozzászólok írnak:
igenis gyerekvállaláshoz kell pénz. Aki csak úgy beleszül a világba egy szál gatyával, az a felelőtlen.
Aki előre gondolkodik és retteg a jövőtől az mitől éretlen?? Önigazolásként magyarázhatja bárki a rendszert...sose tudni, mit hoz a jövő...valóban, de felkészülni a lehető legjobb tudásunk szerint kell.
A gyerekemet biztonságban akarom felnevelni, nem azon az alapon, hogy majd valami úgyis lesz....mert olyan nincs, hogy ne legyen sehogy. De igen, van. A nyomorba egy felelős és lelkiismeretes anya nem szül. Aki igen, az önző, ostoba és éretlen.
Túrkálóból is lehet öltöztetni, barátnő babakocsiját is meg lehet örökölni, segytséget is el lehet fogadni, mosolyogni is lehet a parizeres kenyér fölött, körmöt rágni is lehet, mert leépítés várható és jó, ha egy havi költséget fedez a párna alatti pénzes szütyő...és leépítés esetén jöhet a személyi hitel...miért ne? Juliska, Mariska, meg mindenki más is így él! Ha meg nem tudjuk fizetni, majd felveszünk még egyet és tömögetjük a lukakat.
A gyereknek lesznek igényei...minden jelentősebb dologról le kell, h mondjon az a gyerek, akiknek a szülei baromira elégedettek az "éppen kijövünk anyagilag" helyzettel. Úgy is fel lehet nőni, kétségtelen. Szeretjük egymást, az a fő. Magyarázd egy tíz évesnek, tizenötéves kamasznak és egy tizennyolc éves fiatalnak...
Valóban sok fiatal családot pénzelnek a szülők..van ház, van lakás, nyugi van, minden van...de akinek ez nem adatik meg, annak ki kell találnia, hogyan teremtsen anyagi rendet a családalapításhoz...és nem azon agyalni már teherbeesés előtt, mi mindent lehet megvenni a túrkálóból.... ez szánalmas, nevetséges és dühítő is egyben.
Azért, mert sokatok hóról hóra él, ne akarjatok önigazolni, hogy "az élet márcsak ilyen."
Szia!
Írod a nyitóban,hogy csak az anyagi feltételek nincsenek meg,szerintem meg az van a legnagyobb rendben,simán adottak ahhoz,hogy belevágjatok.
Viszont nem írtad,hogy a párod mit szól ehhez,látva mennyire szeretnéd....Nincs bebetonozva ez a terv nyugodtan lehet módosítani.
Ő mennyire vágyik már gyerekre?Pl.,ha sétáltok babákat látva megjegyzi,hogy "de jó nemsokára mi is 3-an leszünk!", üljetek le ,beszéljétek át.
Ez azért jutott eszembe,mert mi még a férjemmel alig pár éve voltunk együtt már sokszor szóba hozta a leendő gyermekeinket.
Nem lehet mindent ilyen passzentosan megtervezni.Nem is szabad,sőt a Te hozzáállásod már kicsit patológiás.
Ilyen hozzáállással félő,hogy sok csalódás ér majd.
Én az első gyermekem ésszel terveztem-szerettük volna,ha az első gyermekünk még a párom 30. születésnapja előtt megszületik-,nem vágytam még rá ilyen testet-lelket próbáló vággyal,szinte azonnal teherbe estem,a másodikra viszont 2,5 évet vártunk./7,5 év van a 2 gyerkőc között/
Nem így terveztük,de így lett és így tökéletes.Nem vagyok babonás,de abban hiszek,hogy nem véletlen,hogy ők és akkor érkeztek hozzánk amikor.
Légy sokkal türelmesebb,nyugodtabb és nyitottabb a párod felé.
Üdv.+szép estét,
M.
Én sem értem, mi kimoderálnivaló volt benne.
Az új modik eléggé túlbuzgók lehetnek - de hogy a fától az erdőt sem látják, az tuti...
az elhatározás szép, hogy ne anullára szülj. de ennyire megtervezni mindent pontosan...ha nem olvastalak volna végig, akkor is tudnám, hogy töktipikus szűz vagy :) ami nem baj :)
párod nem nagyon van oda szerintem a babatémáért, valószínű még nem érett meg rá igazán. ne siettesd, éljetek egymásnak. én szültem a majdnem semmire is, meg a kevésre is, de mindent meg lehet oldani. azt is megoldottam, hogy egyedül maradtam. igaz, nem is voltak millióim, meg táblázataim. én úgy nem tudnám. de te látod a végét, a másfél év semmi. amikor én tini voltam, annyi volt a sorkatona idő. a barátnőm mindig énekelte, hogy másfél év nagy idő, de várnék többet is rá...megvárta a párját, azóta már a férje. kibírta. te is ki fogod, csak néha láss meg másokat is, ne csak a babákat. hajrá.
Tudod, amíg ennyire görcsölsz és "AKAROD" a babát, addig sanja (babagyártós topikokat olvasgatva) nem fog összejönni (hiába lesznek adottak a feltételek).
1,5 év nem sok, hamar elmegy. Másnak a te korodban komoly kapcsolata sincs.
Én egy évvel vagyok fiatalabb, világ életemben (kislány korom óta) anyukaként tudtam csak elképzelni magam, de még nem jött el az ideje, ezért nem is foglalkozok babás témákkal.
Körülöttem is vannak babák és terhesek, de ettől nem érzem rosszul magam, sőt örülök nekik.
Tanácsom pedig annyi, hogy keress egy hobbit, sportolj, élj egészséges életet, készítsd fel a testedet.
Mert nem érted, azért nem tudsz mit mondani.
Igen, jól látod, jól érzed, nagyon és rendkívül görcsösen állsz a dologhoz.
Az élet nem kiszámítható és bármikor jöhet valami olyan, amire nem számítasz. Aki erre azt írta, hogy na és akkor öngyilkos leszel, vagy mit teszel, csak érzékeltetni akarta a görcsösségedet és a kétségbeesésedet.
Nem, nem vagy érett a babára, mert görcsösen akarod.
26 évesen még igen sok időd van tervezgetni, mindezt 4 év múlva is átélhetnéd - az erős babára való vágyat, és akkor sem lennél lemaradva semmiről. Esetleg akkor már az élet megtanítana arra is, hogy ne akarj valamit ennyire görcsösen.
Bőven lehet, hogy elűzöd a párod ezzel a hozzáállással. A férfiak ezt nagyon nem szeretik.
Nekem sincs még gyermekem, és idősebb vagyok nálad, futok ki az időből rendesen. Nincs bébim, pedig nagyon szerettem volna, de felelőtlenül én sem akartam, és görcsösen meg pláne nem.
Még mindig reménykedem azért, titkon, mintha valami romantikus álom lenne, hogy egyszer mégis megáld az élet gyermekkel.
Nálad sokkal rosszabb helyzetben vagyok - érzelmileg, párkapcsolati szinten, stb. Jelenleg reményem sincs arra, hogy gyermekem lehessen - nem részlezném, miért.
Az én agyamat is elöntik a hormonok, ha bébit látok, sokszor viccelek, hogy hadd vigyük haza, olyan édes és már kész van...
De tudom, hogy a görcsös számolgatással és akarnokoskodással a világon semmire nem megyek. Talán mindennek megvan a maga oka.
Ha azt kell elfogadjam, hogy gyermektelenül élem az életem, akkor majd igyekszem azt elfogadni.
"6 hónapja ismerjük egymást és jöhet a baba"
Ez így nem igaz.
Van akinél még ennyi idő sem telt el a mefismerkedésük óta és jött a gyerek is, és száz éve már hogy együtt vannak.
Több ilyen családot ismerek.
Szia kedves mipmopmip!
Én ennyi idős voltam, mint most te, mikor szakítottam a vőlegényemmel...
Én is nagyon vágytam már egy kisbabára, és nagyon nagy fájdalom volt, mert tudtam, ezzel a döntésemmel az egész életem megváltozott...
Az új szerelem nagyon sokáig váratott magára, mikor a férjemet megismertem, már harminc éves voltam... és harmincöt, mikor a kisfiam végre megszületett, a kislányomat, harmincnyolc évesen hoztam a világra...
Szerintem minden nő életében máskor jön el az az időszak, mikor vágyat érez arra, hogy anya legyen...
Hogy a jelenlegi helyzetetek alkalmas-e arra, hogy gyereket vállaljatok, ezt nektek kell eldöntenetek.
Tudom, milyen érzés... mikor terhes nőket nézel az utcán, mikor arra vágysz, hogy a saját kisbabádat tarthasd végre a karodban... nehéz, és fájdalmas ...
Kívánom, hogy jó döntést hozzatok, és sok boldogságot kívánok hozzá!
üdv:Zsófi
MI nem görcsölünk abszolút ezen. Annakidején a barátnömnek az orvosa megmondta lehet nehezen lesz gyereke. Ehhez képest másfél hónapnyi próbálkozás elég volt neki.
Ebböl kifolyólag, ha sokat próbálkozunk és nem sikerül, nos akkor csak bennem lehet a hiba.....
Ůgy két hét múlva költöznek ki hozzám kb, a negyedikei-ötödikei hétvégén. Terveink szerint szerint jövö nyáron össze is házasodunk. A babaprojekt meg vagy idén indul, vagy jövöre.
Átfutottam az eddigi hsz-eket.
Szerintem próbálj meg legalább egy pillanatra lehasadni a babatémáról, és gondold át (magadban), hogy ezen kívül milyen dolgok vannak az életedben, amik igazán fontosak neked, amikben igazán örömödet leled, és amikről nem akarsz lemondani. ha nincsenek ilyenek, vagy azt gondolod, hogy valójában lemondanál róluk, és nem lennének már érdekesek, ha babád lenne, az szerintem baj!!!
Más szavakkal: nem lehet, hogy azért akarod ENNYIRE a babát, mert egyébként üres az életed?
Ha így is van, nincs ezzel baj, amennyiben olyan partnert találsz, akinek szintán a gyerekvállalás a legeslegfontosabb dolog az életben.
A párod nem ilyen. Ő - tök normális, 20-onéves módon - biciklizik, eljár a haverokkal, számítógépet vesz. Teszi mindezt a saját fizetéséből, teljes joggal. Akar gyereket majd - de mást is akar az életben. Ha te rá akarod kényszeríteni az akaratodat, abból baj lesz...
A másik, ami eszembe jutott (lehet, hogy közben már írták: leülni a pároddal és öszintén beszélni az érzéseidröl, hogy szerinted nem fontos olyan sokáig várni. Nem tudom, hogy szólt eredetileg a megállapodás, de már azzal is "nyersz pár hónapot", ha úgy számoltok, hogy szülésig legyen meg az a pénz. Már nem is kéne olyan sokat várnod, néhány hónap meg elmegy a felkészüléssel is.
Miért csak a buksisimogatás a segítség?
Néha jobban jön, ha az embert jól ledorongolják, felrázzák.
Az segít, ha jön egy-két emberke, elsírják ők is a bajukat, hogy ugyanabban a cipőben járnak és majd egymást sajnáljátok?
sajnálom, mi már elég rég óta együtt vagyunk, nem hiszem, hogy ez bármitől megváltozna, lényegében együtt nőttünk fel.
Ó dehogynem, Te csak azt hiszed. Vannak kivételek, persze, de hány olyan van h megváltozik... Kolléganőmtől 12 év után lépett úgy le a férje, hogy ásó kapa nagyharang minden volt. Most árulják a hiteles lakást, mert hát a csávót ki kell fizetni. Semmiben ne legyél olyan biztos. Max. saját magadban.
Én nem merem leírni, hány évet vártunk a párommal, mire úgy éreztük, hogy a feltételek adottak, hogy merjünk babát vállalni. Tuti, kiröhögnének.
Az biztos, nem mindenki egyformán gondolkozik azokról a bizonyos feltételekről, mert vannak olyanok is, akiknek az "albérletbe babát szűlni" vagy a "6 hónapja ismerjük egymást és jöhet a baba", a "a kismama nem dolgozik, de a kispapa keresete semmire sem lesz elég"normális, pont úgy, mint a "tönkrement a házzasságunk, talán a baba megmenti" típusú elképzelés.
Hát én nem így képzeltem / képzelem. Ez az oka, hogy én speciel nem 20 évesen fogok szülni. És persze ez sem a tuti recept.
Szerintem mindenmi maga tudja, és a maga boldogságát alakítja.
Sok sikert és sok boldogságot kívánok!
A kitartást sem szerettem volna kihagyni.
Egy idézet neked:
"Rajtam áll, mivel töltöm az időmet, kivel lépek kapcsolatba, kivel osztom meg a testem, az életem, a pénzem, az energiám. Kiválaszthatom, mit eszem, olvasok, tanulok. Eldönthetem, hogyan reagálok a kedvezőtlen életkörülményeimre - rajtam áll, hogy átoknak vagy lehetőségnek tekintem-e őket (és azon alkalmakkor, amikor túlságosan tele vagyok önsajnálattal, és nem tudom lelkesen nézni a dolgokat, még mindig megpróbálhatom megváltoztatni a szemléletmódomat). Megválogathatom a szavaimat és azt, hogy milyen hangnemben beszélek másokkal. És legfőképpen megválogathatom a gondolataimat." (Elizabeth M. Gilbert)
A hozzászólok kívülről látják a dolgot, teljesen másképp, mint te. Ne sértődj meg ezen, hanem próbáld a magad javára fordítani ezeket. Légy nyitottabb mások felé, ez is sokat számít a görcsös akarás megszüntetésében!
Hidd el, egy ideig megy az, hogy dédelgetem a magam által kreált görcsöket, de ez nem visz előrébb!
próbálom lefoglalni magam, jógára járok és temploba
mit tegyek még?