Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szeretem a reggeleket ...
Létrehozva: 2004. február 26. 10:03
Sokfélék a reggelek, de mindet szeretem.
A reggel mindig lehetőséget jelent. Alkalmat arra, hogy megéljük az életünk egy újabb darabját. Reggel még nem tudjuk, milyen lesz az előttünk álló nap. Nem tudjuk, vidámak leszünk-e, vagy szomorúak, unalmas óráknak nézünk elébe, vagy mozgalmas perceket élünk majd meg.
Szeretem a hétköznapok kávéillatú reggeleit. A lassan éledező, majd egyre gyorsuló iramban pörgő család neszeit, zajait. A morcos kamasz arcra mosolyt csaló kicsi elevenségét. A zuhany lágy melegét, ami még az ágyat idézi, a jéghidegét, ami a feladataimra készít. A búcsúpuszikat, ahogy mindenki elindul a maga kis függetlenségébe ...
Szépek a hétvégi reggelek. Lassúak, álmosak, bújósak, lusták.
A feltöltődést indítják be, a kötelességnélküliség érzésével indulnak. Még a kávé is ráér ....
De a nyaralás reggelei az igaziak !
Érdekes, akkor mindig én vagyok az első, aki felkel. Olyankor megengedem magamnak, hogy egyedül legyek.
Ezeken a reggeleken kifelé figyelek. Nézem ahogy felébred a világ. Ahogy csikorogva beindul az élet.
Kimegyek a piacra, vagy elmegyek sétálni. Beengedem magamba a környezetből jövő jelzéseket.
Néha órákig tart, míg megszólalok ....
TE mire gondolsz reggel ?
A reggel mindig lehetőséget jelent. Alkalmat arra, hogy megéljük az életünk egy újabb darabját. Reggel még nem tudjuk, milyen lesz az előttünk álló nap. Nem tudjuk, vidámak leszünk-e, vagy szomorúak, unalmas óráknak nézünk elébe, vagy mozgalmas perceket élünk majd meg.
Szeretem a hétköznapok kávéillatú reggeleit. A lassan éledező, majd egyre gyorsuló iramban pörgő család neszeit, zajait. A morcos kamasz arcra mosolyt csaló kicsi elevenségét. A zuhany lágy melegét, ami még az ágyat idézi, a jéghidegét, ami a feladataimra készít. A búcsúpuszikat, ahogy mindenki elindul a maga kis függetlenségébe ...
Szépek a hétvégi reggelek. Lassúak, álmosak, bújósak, lusták.
A feltöltődést indítják be, a kötelességnélküliség érzésével indulnak. Még a kávé is ráér ....
De a nyaralás reggelei az igaziak !
Érdekes, akkor mindig én vagyok az első, aki felkel. Olyankor megengedem magamnak, hogy egyedül legyek.
Ezeken a reggeleken kifelé figyelek. Nézem ahogy felébred a világ. Ahogy csikorogva beindul az élet.
Kimegyek a piacra, vagy elmegyek sétálni. Beengedem magamba a környezetből jövő jelzéseket.
Néha órákig tart, míg megszólalok ....
TE mire gondolsz reggel ?
Mert minden csönd más, minden könny, -vigasz,
Elfut a perc, az örök idő várja,
Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána.
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj,
Hidegen hagy az elhagyott táj,
Hogy eltemettük: róla nem tudunk,
Én mégis mondom néktek:
Valamitől mi mindig búcsúzunk. "
/Reményik Sándor/
Ahogy az álom határán a tudatomba csúsztak reggel a szavak, amiket hallottam . . . . az érzés ami elárasztott . . . . az mind erről szólt ! :)))))))))
(mármint az életet illetően;-)))