Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szeretem a reggeleket ...
Létrehozva: 2004. február 26. 10:03
Sokfélék a reggelek, de mindet szeretem.
A reggel mindig lehetőséget jelent. Alkalmat arra, hogy megéljük az életünk egy újabb darabját. Reggel még nem tudjuk, milyen lesz az előttünk álló nap. Nem tudjuk, vidámak leszünk-e, vagy szomorúak, unalmas óráknak nézünk elébe, vagy mozgalmas perceket élünk majd meg.
Szeretem a hétköznapok kávéillatú reggeleit. A lassan éledező, majd egyre gyorsuló iramban pörgő család neszeit, zajait. A morcos kamasz arcra mosolyt csaló kicsi elevenségét. A zuhany lágy melegét, ami még az ágyat idézi, a jéghidegét, ami a feladataimra készít. A búcsúpuszikat, ahogy mindenki elindul a maga kis függetlenségébe ...
Szépek a hétvégi reggelek. Lassúak, álmosak, bújósak, lusták.
A feltöltődést indítják be, a kötelességnélküliség érzésével indulnak. Még a kávé is ráér ....
De a nyaralás reggelei az igaziak !
Érdekes, akkor mindig én vagyok az első, aki felkel. Olyankor megengedem magamnak, hogy egyedül legyek.
Ezeken a reggeleken kifelé figyelek. Nézem ahogy felébred a világ. Ahogy csikorogva beindul az élet.
Kimegyek a piacra, vagy elmegyek sétálni. Beengedem magamba a környezetből jövő jelzéseket.
Néha órákig tart, míg megszólalok ....
TE mire gondolsz reggel ?
A reggel mindig lehetőséget jelent. Alkalmat arra, hogy megéljük az életünk egy újabb darabját. Reggel még nem tudjuk, milyen lesz az előttünk álló nap. Nem tudjuk, vidámak leszünk-e, vagy szomorúak, unalmas óráknak nézünk elébe, vagy mozgalmas perceket élünk majd meg.
Szeretem a hétköznapok kávéillatú reggeleit. A lassan éledező, majd egyre gyorsuló iramban pörgő család neszeit, zajait. A morcos kamasz arcra mosolyt csaló kicsi elevenségét. A zuhany lágy melegét, ami még az ágyat idézi, a jéghidegét, ami a feladataimra készít. A búcsúpuszikat, ahogy mindenki elindul a maga kis függetlenségébe ...
Szépek a hétvégi reggelek. Lassúak, álmosak, bújósak, lusták.
A feltöltődést indítják be, a kötelességnélküliség érzésével indulnak. Még a kávé is ráér ....
De a nyaralás reggelei az igaziak !
Érdekes, akkor mindig én vagyok az első, aki felkel. Olyankor megengedem magamnak, hogy egyedül legyek.
Ezeken a reggeleken kifelé figyelek. Nézem ahogy felébred a világ. Ahogy csikorogva beindul az élet.
Kimegyek a piacra, vagy elmegyek sétálni. Beengedem magamba a környezetből jövő jelzéseket.
Néha órákig tart, míg megszólalok ....
TE mire gondolsz reggel ?
Amikor megéljük az egész éjszakát, és fáradtan, csodálkozva vesszük észre, hogy dereng az ég alja . . .
Egészen különös érzéseket tud felébreszteni, amelyek nagyon különböznek annak függvényében mi az előzmény, miért vagy ébren . . . de néhány ponton minidg azonosak . . .
Semmire se hagytam időt magamnak, álmos voltam és morcos. Úgy rohantam el kaja nélkül, smink nélkül, koszos cipőben. . .
Most hogy a kis biztonságom veszélybe kerül, már értékelem.
A kutyám a selymes szőrével várja a reggeli életre keltő masszírozást, kavét főzök, ágyba viszem, mosolygok.
Nekem is kéne család.
Ha még így sem jön elő, hát kénytelen vagyok visszabújni mellé :-)
Hát, ha minden reggel ráérős lenne, azt nagyon jól bírnám. . .
Szetretem a hétvégéket, mert akkor odabújhatok a páromhoz, lehet egy kicsit lustizni és nincs már sötét.
Csak az átkozott galambok . . . :(
Áldott pillanatok . . . átélni, hogy "gyerek vagyok . . . " :))
Biztos ezért a tavasz a kedvenc évszakom, mert az egyfajta elnyújtott reggele a nyárnak. Bár meglátásom szerint az utóbbi években egyre rövidebb a tavasz, jóformán bakancsból ugrunk szandálba. . . .
Ja és hétvégén a reggelt úgy ahogy van átalszom! A nyaralások reggelei pedig tényleg különlegesek, én is nagyon szeretem.
Én azokat a reggeleket szeretem, amikor otthon ébredek a szüleimnél, és a kertben megül a pára, a kutyák is csak téblábolnak, nem kell rohannom sehová.
A pesti reggeleket utálom . . . hajnalban kelni, nyomorogni a hetesen, a metrón, kikerülni a hajléktalanokat, a szórólaposztogatókat, minél távolabb kerülni a bácsitól, aki hagymát reggelizett . . .
. . . mégis sokszor megélem az egyedült . . . :))
A hétvégi reggelek viszont még csodásabbak, mert ugye tuti kipihenten ébredek, világos van, és ha még netán a nap is süt, akkor madarat lehet fogatni velem! És hétvégéken reggelizni is szoktam. . . :-)
Mert az nem szokott meglepetés lenni. Befolyásolja az általános hangulatod, a szavakat és a mozdulatokat.
De az öröm nem csak attól függ.
Különös hangulatuk van . . . minden távolinak tűnik, minden lassított filmként jelenik meg a szemem előtt . . .
Hogy megint nem tudtam kialudni magam. Ha jól aludt a gyerkőc, akkor arra, hogy de jó, hogy ilyen jól aludt. Ha többször is felsírt, akkor arra, miért nem aludt jól. :-)) És a reggeli finom kapucsínómra.
Ma reggel pedig arra, hogy ma rövid munkanapom lesz, és már 1 óra körül együtt lehetek a kislányommal. :-))
Utána arra gondolok, hogy soha többé nem veszek teszkós nescafét. (ne vegyetek ti sem: borzalmas :-)
Aztán, amikor ilyen idő van, mint ma, még a munkahelyemen is egész nap ásítozom.
De ha már reggel süt a nap, akkor természetesen minden egész más :-)
Kicsit könnyebb előbújni, és jobb kimenni az utcára.
Csatlakozom hozzád! Én imádom a reggeleket, a hajnalokat, és nincs az a korán kelés, hogy az első friss levegőbe való szippantást el tudná rontani! /másról most diszkréten hallgatok;)/
Minden reggel újjászületek, mosolygok és boldog vagyok!:)
Nem bánnám, ha az egész napom egy hatalmas hajnalból állna;)