Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Akkor menj el egyszer-kétszer kozmetikushoz, vagy bárhová, ahol úgy érzed, hogy kicsit kényeztetheted magad. Hátha kicsit ellazulsz, élvezed a saját életedet.
Azt mondtad, hogy a te fizetésed egy az egyben félre van téve a gyerekre.
Tehát a párod fizujából élitek az életeteket. Az albérlet, a rezsi, a mindennapok. + egy megbeszélt összeg még az ő fizetéséből is félre van téve.
Bocsássaon meg a világ, ezek után ha ő 13 ezerből akar sörözni a haverokkal, akkor tegye!!! Ehhez, miután gyakorlatilag teljesen eltart, semmi közöd.
visszanéztem a korábbi hozzászólásaidat, azért volt idő, mikor neked is ment a vezérhangya, te is voltál fiatal, tele vágyakkal és tenni akarással..
szép életünk van, és én is élvezezem a párommal az életet,de egyre inkább érzem, hogy valami hiányzik. egy gyerek!
és te mit csinálnál, ha az történne veled, amit ide leírtál?
inkább fizetek biztos 55öt a lakásra, mint belemenjek egy erőn felüli hitelbe duplájával
ha gond van, az alibiból még mindig tudok kisebbe költözni- lakáshitellel terhelt ingatlanból nem könnyű mozdulni..
fodrászhoz1évben egyszer megyek.kozmetikusnál szoliban még sose voltam. körmöshöz se járok
jógázom
Nem olvastam még végig, mit írtak a többiek, szóval lehet, hogy már írták előttem.
Nekem az a véleményem, hogy nem lehet mindent ilyen aprólékosan előre megtervezni, az utolsó fillérig kiszámolni , hogy mennyi pénzre lesz majd szükség stb. Közbejöhet még ezerféle dolog, akár nagyobb összeghez is juthattok vagy ennek az ellenkezője, egy horribilis kiadás ami akár az egész "tervet" dugába dönti.
A másik az, hogy az is lehet, hogy nem jön össze olyan hamar az a baba. Lehet, hogy ha most elkezdtek próbálkozni akkor azonnal terhes leszel, de az is elképzelhető hogy csak évek múlva. Jobb lenne a saját érdekedben, ha nem ragaszkodnál/ragaszkodnátok ennyire az elképzelésetekhez.
Úgy érzem, hogy nálatok az alapvető dolgok adottak, nem írtál lakhatási gondokról, hóvégi fillérezésről...Ha ilyen erős benned a vágy, akkor lehet adni egy esélyt a sorsnak is szerintem.
Szia!
Mi is tervbe vettük. A barátnömmel megegyeztünk lehetne akár már most elkezdeni próbálkozni (benne lennénk mindketten), hisz majd hat éve ismerjük egymást, s bizony tökéletes volt mindig is köztünk az összhang. De elöbb még várnánk egy évet, hogy éljünk is egy kicsit együtt, mert kisgyerekkel már nem tudnánk sehova se menni. Neki már van egy hétéves fia az elsö házasságából, akit majd szeretnék késöbb a nevemre venni (a biológiai apja gyakurlatilag úgyis elhagyta, mert már három és fél éve nem látogatja a gyerekét).
Elég komplikált történet a kettönké.
Jársz fodrászhoz, kozmetikushoz, netán szoliba?
Mit sportolsz?
"mikor egy gyerekvan, jó egy 2szobás lakás
2gyerekkel majd 3szobásba költözünk a kertvárosban
ha olyna kedvem van, kertvárosban nevelem őket, míg kicsik, ha nagoybbak , akkor meg közelebb költözünk a sulihoz a belvárosba
ha olyna kedvem van, öreg koromra leköltözök vidékre."
Mit fogsz csinálni, ha egyedül maradsz 2 gyerekkel? Ha nem lesz társad, aki annyi pénzt rak félre havonta, amennyit előírsz neki? Ha nem lesz pénzed egy nagyobb kertvárosi lakásra? Ha nem lesz kiadó kertvárosi ház, csak olyan összegért, amit nem fogsz tudni kifizetni?
A 3 milla nem lesz elegendő egy életre.
Olyan iszonyatosan idealista vagy, hogy az iszonyat. Ha valami nem úgy jön össze, ahogy megálmodtad, mi lesz? Összeomlasz? Mi lesz akkor a gyerekeiddel?
Már mosz összeomlottál azon, hogy "csak" másfél év múlva vállalhatsz gyereket, azon, hogy a párod 5-8 ezerért sörözik és nem háromért, hogy "csak" annyit rak bele a közösbe, amennyit megbeszéltetek...
Miért milyen vagyok?
Olyan, aki nem őrül bele a gyerekkérdésbe? Én jól érzem magam a bőrömben, van egy szuper párom, otthonunk, szép életünk, amit lehetőségeinkhez mértem élvezünk.
Elllentétben veled. Akinek az a legnagyobb problémája, hogy nincs hárommiliió a számláján, hogy már most szülhessen, csak mert elindult a vezérhangya.
Tényleg nem bántani akarlak, de kicsit nézz magadba! Ha így folytatod, el fogod veszíteni a párodat.
Lehet ám ezt okosan is csinálni: a 15 millió értékűre csak 40-et fizetek havonta és nem frankhitel:)
Nem sírtam soha a frankhitel miatt, pedig mindkét kocsinkon az van, mindig az adott helyzetből hozom ki a legjobbat. Annyira meg nem vagyok hülye, hogy a lakásomat kockáztassam, ezért forinthitelem van.
Egyébként pedig arról beszélek ÉN, hogy tök jó a sajátomat szépítgetni, építgetni, a városközponttól, munkahelyemtől 10 percnyi autókázásra lakni, és mégis falun, csendben.
Tedd, ahogy jónak látod :) aztán ne lepődj meg, ha a számításaidat az élet nem igazolja és pl nem vesznek vissza a munkahelyre, mert úgy bizony, már nem kötelesek :)
És még valami, írtad, hogy 1% alatti az esély, hogy ne lehessen gyereketek. Jó ha tudod, az bizony 50-50 %....
igazán köszönöm mindenkinek ezt a sok remek építő jellegű hozzászólást
a továbbiakban olyan hozzászólásokat várnék, amiket az indítóban is kértem
olyan emberekkel beszélgetnék, akik szintén valamire várnak, hogy babájuk lehessen.
köszönöm
jaj ez a sajátlakáshitel szöveg
most egy 14m ft értékű házban lakunk havi 55ezerért
anyukámék 15m ft hitelt vettek fel, most 130at fizetnek rá
miről is beszélünk?
és lehet menni sírni árfolyamrögzítésért, meg a többiért.
meg aggódni a svájci frank miatt.
mikor egy gyerekvan, jó egy 2szobás lakás
2gyerekkel majd 3szobásba költözünk a kertvárosban
ha olyna kedvem van, kertvárosban nevelem őket, míg kicsik, ha nagoybbak , akkor meg közelebb költözünk a sulihoz a belvárosba
ha olyna kedvem van, öreg koromra leköltözök vidékre.
egyáltaán nem vágyunk a saját lakás kötöttségeire, és 7éve albérletben élek, jópár ismerősöm is, soha még nem hallottam VALÓS történetet, hogy valakit kidobtak volna albiból.
viszont volt már, hogy kiderült 2hónap után,az alsószomszéd alkoholista zenebömböltető- albérlet-költöztünk
saját lakással azért ez nagy szívás...
nem fogunk saját lakást venni, sokkal jobb és kényelmesebb így.
tudom, ezért kezdek saját magamtól is félni...
fordítom, szervezem hogy megyünk sátrazni, egész hétvégén sütöttem főztem, kipucoltam a lakást.
nem sajnálok tőle minden szórakozást, hetenete 4x jár edzésre, én sis sportolok, eljárunk táncolni is együtt néha, mehet szórakozni.
csak lehet szórakozni a haverokkal 3ezer forintból is meg lehet 13ezerből is..
Nem, nekünk nem lett, nem lehet saját gyerekünk.
Bár gyereket (szinte) neveltem már fel, de saját nincs és nem is lesz.
Nekünk ez nem különösebb trauma, mi mindig megpróbálunk annak örülni ami van, abból kihozni a legtöbbet, legjobbat.
Akik igazán akarnak gyereket, azok vadul szexelnek és tesztelnek-ilyen anyagi háttér mellett, amit vázoltál. Ha a párod igazán szeretné, azt mondaná, ne aggódj, hiszen jó a keresetünk, telik mindenre most is, majd picit összébb húzzuk magunkat, ha meglesz a pici! Nem excell táblákat gyártani, meg mittomén miket, hogy én 2 ft-ot raktam bele a párom meg csak egyet, mert a másikat elsörözte a haverokkal. Igen, huszonévesen igenis menjen a haverokbulifanta! Bár ha ilyen kva jól kerestek, akkor nem értem miért nincs saját lakás, hiszen az albérleti díjból a hitelt is lehetne fizetni...Nekem ez lenne az alap, hogy ne egy albira szüljek, ahonnan bármikor költözni kell, másikat keresni stb.
Ja és mellesleg a baba komoly lemondásokkal jár, és nem elsősorban az anyagiakra értem ezt...
nyilván tök jó a szabadság, kinek ne lenne jó?
egy éve én égis ezt mondtam volna.
egy nő mindig jobban akarja a gyereket, mint a férfi
szereti a gyerekeket, elvan a keresztfiával is, órákon át labdáznak, stb
barátnőmék kisbabája 1hónapos, nemrég látogattk meg őket, nagoyn érdeklődő volt.
Június elsejétől nem kötelesek visszavenni. Új törvény. És azelőtt is hiába vettek vissza, egy hónap múlva kirúghattak ha akartak.
Egyébként nincs ideális összeg. Pár százezer bőven elég a kezdéshez, a többi meg alakul.
voltál már te ilyen helyzetben?
amikor akartál gyereket, csettintettél, és lett?
Ez a külvilágnak szól, szerintem. Kíváncsi lennék, ha tudnál velük mélyebben beszélgetni, mit mondanának. Na mindegy.
A pasik másképp működnek, mint mi. Lehet, hogy azt mondja, hogy szeretne, de egyelőre tök jó neki ez a szabadság, ami a gyerekmentes élettel jár, bármikor lehet menni sörözni, nyugodt éjszakai alvások...stb.
Ha gyerekes ismerősökkel találkoztok, ő hogyan viselkedik a gyerekekkel?
megértem, de az is jelent valamit, hogy még nem kérte mega akezed, lehet neki még túl gyors ez az egész.
nehéz esetek a férfiak...
igazából aki nincs ebben a helyzetben, vagy nem volt, az nem tudja, milyen ez...
kicsit mintha ki lennél szolgáltatva a másiknak, aki szeret, és te is szereted.
Mi 2,5 éve vagyunk együtt, de még nem élünk együtt, mert ő az esküvő előtt nem akar összeköltözni.
Esküvőről még csak általánosságban beszéltünk, semmi konkrétum.
Tavaly a baba témára azt mondta, hogy idén visszatérünk rá. Mostmeg már fél év elmúlt, és ha szóba hozom, csak hárít. Már többször mondtam neki, hogy az első babát 35 éves korom előtt szeretném megszülni, és az pedig jövő júniusban lesz.
Viszont én tavasszal adtam neki egy határidőt, szeptemberig döntse el mit akar velem. Lehet szemétség a részemről, de a magam érdekében ezt meg kellett lépnem.
Az zavar a leginkább, hogy nem mondja meg mire várunk. Hiába kérdezem, semmi válasza nincs.
Mert ha azt mondaná, hogy erre vagy arra várunk, akkor legalább tudnám, hogy jogos-e a várakozás vagy sem.
De így, várni a semmire...
én is így gondolom, hgy a mi kapcsolatunk is ettől koronázódna meg
nagyon jól elvagyunk, szeretjük egymást 8éve
nekem se életcélom a gyerekszülés, nem akarkok főállású anya lenni a kövektező 60évben..
sose szakítanék vele ez miatt. nagyon szeretem
eléggé boldogknak tűnnek, rakják fel facebookra 70esével a képeket, hogy merre járnak, az5hónapos gyerekkel már 3x voltak a Balaatonon idén, stb stb.
igen azt mondja igen
Persze, de akkor is.
Mi most házasodtunk össze. Szerencsére a baba kérdésben egyetértünk. Nagyobb lakás, és jöhet is.
Viszont nekem nem életcélom gyereket szülni. Nagyon jó lenne, így képzeltük mindketten kiskorunk óta, min. 3 gyereket szeretnénk...
de tudom azt is, hogy az én célom/álmom már megvalósult. Megtaláltam a párom. Ha lesznek gyerekeink, nagyon boldog leszek, az már egy megkoronázása lesz a kapcsolatunknak. De nélkülük is teljesek vagyunk...Nem szakítanék vele amiatt, mert nem szeretne egyáltalán babát. (mondjuk akkor biztos nem alakul ki komoly kapcsolat, de szerencsére egyeznek a terveink).
Nem tudom, érted-e, mit szeretnék ezzel mondani.
mármint h az, hogy őt mi érdekli, persze, de 27éves, már volt rá pár éve, hogy 'kiélje' magát.
azt mondja ő is akar babát.
27
mégis miből tanuljam, ha még nincs gyerekem?
van 3hugom, tudom, hgoy kell pelenkázni, és milyen egy kisbaba..
Nyilván, mert neki fontos a haverokkal a sörözés is, és még ezer más dolog is a gyerekvállaláson kívül. Érdekel ez téged egyáltalán?
Talán ha rangsorolni tud, felállítani egy fontossági sorrendet, ahol az anyagiak nem az első három helyezett között vannak...
Én azelőtt soha nem vigyáztam kisgyerekre, sőt még csak bele sem bámultam a babakocsikba...
igazán vágyom rá.
beszéltem vele erről, tudja, de mindketten tudjuk józan ésszel, hgy kell a pénz
Nem csak ettől lesz felnőtt valaki, sokat számít a gondolkodás, a dolgokhoz való hozzáállás is.
Én is azt érzem, hogy ilyen szempontból még nem vagy érett.
Persze, hogy a környezetedben most azokat látod meg, akik babáznak. Lehet, hogy kívülről azt látod egyeseknél, apucitól megkaptak mindent, de vajon boldogok-e?
A másik meg, hogy a párod is vágyik babára?
az, hogy tudja, hogy én nagyon akarom a dolgot, és többet is be szotktam tenni a számlára, mint amibne megállapodtunk
ha ő is többet tenne be, hamarabb meglenne a pénz.
de nem tesz be
"minden hónapban maximum annnyit rak félre, amennyit megbeszéltünk, még ha marad pénze, akkor se teszi pluszba félre."
Megállapodtatok egy összegben, azt félreteszi. Mi a gond?
Nehogy félreérts, ezt nem bántásból írtam.
Oké, hogy megérlelődött, mostanra beért, és jelen pillanatban már nem tudsz, nem akarsz várni, erre értettem.
A Párod is "kiélte" úgymond magát? Mert ha igen, akkor lehet csak fél a felelősségtől és a pénz jó kifogás. Nem tudom, a gyerekvállalás mindig nehéz téma de ha a feltételek még ha nem is tökéletesek de jók, és mindketten akarják, akkor nem lehet kérdés tovább.
erre inkább nem gondolok, nem hiszem ,h ez reális kérdés.
mennyi ennek a valószínűsége, 1%alatt van
nos igen:S
megértem és sajnálom.
nem is mondd semmilyen feltételt, határidőt, beláthatő bármit?
van egy ismerős pár, nagyon rég óta vannak se veled se nélküled kapcsolatban, 5-6éve is tán
a srác 42 a csaj 36...
annyira mérges vagyok a srácra, hogy ilyen helyzetben tartja a lányt, nem tud boldog lenni nélküle, de ő meg nem akar babát..
Előttem is írták már, hogy mindenre felkészülni nem lehet. Nyilván az ember nem a semmire vállal gyerket, de sajnos sok évre előre nem lehet tervezni. Ennyi erővel annyi tartalékot is félrerakhatnátok, ami a gyerekek felnövéséig kitart. Mert nem biztos, hogy visszavesznek a munkahelyedre, és mikor a gyerekek nagyobbak sem biztos, hogy minden rózsaszín lesz.
És ok, hogy tervben két gyerek van, kis korkülönbséggel. De nem fog megállni Föld, ha az első gyerek után valami miatt az mondjátok, hogy most még nem. (Mi is így voltunk. Kis korkülönbséget akartunk, de változott a terv. Én megyek vissza dolgozni, a férjem 1 évig itthon lez a kicsivel és ő is megy vissza utána. Kistesó meg majd pár év múlva...)
A görcsös akarás pedig nem jó. Felőröl, és ez átragad a kapcsolatotokra is. Én beszélnék a férjemmel, hogy mit érzek, ez nem jó, és keressünk megoldást.
És még valami, ha csak azért akarsz gyereket, mert másnak is van, akkor azért ne erőltesd. Ha úgy érzed, hogy Te igazán vágysz egy gyerek után, akkor hajrá.
Nem volt 10 millám összegyűjtve: volt egy lakásunk és 28 éves voltam az elsőnél. Kicsi tartalékunk volt, amit aztán másfél év múlva egy nagyobb lakásba fektettünk+ hitel. Majd elváltunk pár év múlva és lett két kicsi lakás a nagyból. Majd 38 évesen a második férjemmel vállaltunk babát úgy, hogy közben vettünk egy házat és van 2 kocsihitelünk is. És élünk, nem nagy lábon de boldogan :)
És bár nagyon akartam az első gyerekem, mégis azt mondom most voltam érett az anyaságra, most teljesedtem ki benne!
na most szeretnéd kiforgatni a dolgokat, ha azt írom, hogy magára költi, akkor majd azt írod, hogy még nem akar gyereket, ha meg azt írom, h szükséges dolgokra költi,akkor meg én vagyok a szarrágó.
minden hónapban maximum annnyit rak félre, amennyit megbeszéltünk, még ha marad pénze, akkor se teszi pluszba félre.
nem akkor vett új számítógépet amikor a régi elromlott, semmi baja se volt a réginek, csak hogy régi volt.pl..
egy este a haverokkal, 5-8 ezer forint nem gond..
Elég gyakran felhozom neki a témát, de én is attól tartok, hogy minél inkább beszélek róla, ő annál inkább elzárkózik.
Mindig van számára valami fontosabb, és sajnos egyre kevésbé tudok bízni benne. Ez viszont így már régen rossz...
Azon gondolkodtál már, hogy mi lesz akkor, ha pl nem lehet közös babátok?
Nálad központi kérdés a pénz. A sok pénz.
Ne haragudj, de ha a te JÓ fizetésedet egy az egyben fére tudjátok tenni, nem értem mire ez a pánik.
egyáltalán nem vagyok adj uram de rögtön típus, párom inkább.
nem vagyok hirtelen fellángolós fajta, ez a gondolat is február-március óta érlelődik bennem.
de 1,5év az rengeteg.
8éve szeretjük egymást, már bejártuk a fél világot, kipróbáltam mindent, amit akartam...
mégis mitől lesz valaki felnőtt?
van egy diplomám, évek óta dolgozok, ellátok egy háztartást, minden nap főzök, és tudok kisgyerekre vigyázni(3hugom van, tudom miről beszélek)
tudni semmit se tudok
csak remélek és vágyok
tapasztalat hiánya- még nem volt gyerekem
vannak ismerőseim, akiknek van gyerekük, de a többségnek vagy iszonyú jól keres a pasija, vagy a szülei pénzelik őket..
jó neked, nálunk én vagyok a legidősebb, illetve rokonságban nagy a korkülönbség, nem öröklünk senkitől semmit.
nagyon megértem a dolgot, amit írsz, átélni nem tudom, mert én nem érzek így, párom benne van a dologban, csak az idő nagy úr..
pároddal te mennyire beszéled meg ezeket a dolgokat, tud ezekről?
attól félnélk a helyedben, h minél inkább 'zúdítom rá', annál inkább menekül..
(valami igazság csak van benne, hiszen többen írjuk)"őszintén mondva engem is nagyon bosszant, h látom, párom nem különösebben próbálja meg törni magát, hogy hamarabbra kerüljön az összeg összegyűlése."
Miért, mert kereket merészelt venni a bringájához, amikor az tönkrement?
Vagy meg merészelte javíttatni az autót?
Mire gondolsz, amikor azt írod, hogy nem töri magát?
hallgatlak, akkor hogy kell csinálni?
legyek 35 éves?
vagy gyűjtsek össze 10millát?
legyek otthon 8évet?
mások is megoldják...
A pénzt én már 2 éve gyűjtöm, és az első időkre szinte alig kellene vennünk valamit, mert az én testvérem és az ő testvére is félretette a ruhákat, bababútorokat nekünk.
Én is szeretem a párom, de babát is szeretnék, viszont ha ő nem tudja ill. nem akarja nekem megadni az egyetlen dolgot amire jelenleg vágyom, elveszi tőlem a lehetőségét, hogy átéljem azt a csodát, amikor egy kicsi ember fejlődik bennem és életet adok neki, akkor bármilyen nehéz is lesz, de nem fogok tudni mellette maradni.
szülők messze, nagy hitelekkel..rájuk semmilyen szinten nem lehet számítani.
igen tudom, 26éves vagyok, még fiatal.
de úgyérzem, mostmár minden "feltétel adott', itt az ideje, hogy anya legyek..
nap mint nap alkudozom magammal..
Szerintem is rossz a hozzáállásod. Ez a tapasztalat hiány miatt lehet.
Én is pont így gondolkodtam néhány éve, mint te.
De rájöttem, hogy egy baba soha nem jöhet a tökéletes időpontban, mert olyan nem létezik. Ha most is úgy állnék a babakérdéshez, mint 4 éve, akkor soha nem lenne gyerekem, soha...
igen, nem keresünk rosszul, főleg a párom.
folyton ezek miatt alkudozom én is magammal, meg a párommal, amiket te is írsz...de az eszem azt mondja, maradjak csendben..
Ezt örömmel hallom.
Akkor azt tanácsolom, hogy ne tervezgessetek, vágjatok bele. Egy gyereknek meg kell tanulnia azt is, hogy mi az, hogy nincs.
Pl. egy gyerek 10 évesen méregdrága cipőt. Normális szülő elmagyarázza neki, hogy tök felesleges erre elszórni a pénzt, mert fél év múlva úgyis kinővi.
Ja, és telefonra sincs szüksége egy gyereknek. Bőven ráér akkor telefonhoz jutni, amikor már ő is meg tudja rá keresni a pénzt.
Egy gyereknek családra, otthonra, ételre, ruhára van szüksége. Ezekre tök fölösleges ész nélkül gyűjtögetni, egy gyerek teljes felneveléséhez úgyis kevés és sosem tudhatod, hogy mikor mi lesz.
Honnan tudod, hogy 4 év múlva 2 gyerek után te fogsz tudni dolgozni pl?
tudom, pont ez az.szüleink távol élnek tőlünk, semmilyen szinten nem számíthatok rájuk, de ilyen alapon mindegy, hogy 1-vagy 11 évet várok még...
én egyáltalán nem vagoyk benne biztos, h a kormány ilyne költekezés mellett sokáig fenn tudja tartani a nyugdíjak meg a gyedek fizetését-de ez most egy messzire vezető vonal lenne..
Honnan tudod, hogy 4 év után tudsz dolgozni? A 2 kicsi folyton beteg lesz, mert bölcsiben-oviban összeszednek ezt-azt, Te folyton táppénzen...a munkáltatók sem tolerálják ezt a végtelenségig.
Nagyon fiatal vagy még, a gondolkodásod is azt mutatja nem vagy érett a babára. Nem lehet körzővel-vonalzóval tervezni egy gyereket és annak körülményeit!
kötelesek a törvény értelmében visszavenni, meg itt rengetegen vannak, akik szülés után még most is itt dolgoznak.
tudom, hogy ezer dolog jöhet. de nem akarok fejvesztve se rohanni a dolog elé...
szerinted mennyi a reális tartalék, mennyi pénz kell ahhoz, hogy 4éig 2gyerekkel rendesen otthon lehessen lenni?
irigykedésre mindig van ok, hol ezért, hol azért...
nem kell vele foglalkozni, másoknak mi van, még csak 26éves vagy! és máris férjnél és máris gyerektervezés van...
semmi baja nem lesz a gyereknek albérletben sem és akkor sem, ha turis ruhákat hord.
de HA tervezett, legyen az, ki kell birni.
3milla egyébként nem elég, igaza volt annak, azt irta, milliárd lenne elég...
nagyszülök mit szólnak ezekhez, a lakáson kivül? támogatják a dolgot? mert család is van, akik tudnak segiteni (jó esetben persze).
ismerek párt, 25évre vettek föl hitelt hogy saját házuk legyen és mégis bevállalták a babát, lesz ami lesz alapon. most nagyon boldogok!
őszintén mondva engem is nagyon bosszant, h látom, párom nem különösebben próbálja meg törni magát, hogy hamarabbra kerüljön az összeg összegyűlése. ő azt mondja, készen áll a dologra, de az összeghez ragaszkodik. ebben megállapodtunk tény. én is úgy látom, kell az anyagi biztonság, rengetegen vannak, akik jönnek jó elején nyitogatni a 'mikorutaljákmáragyest' topicokat..
énnagyon szeretem a párom, pont ezért is őrlődöm, 8éve együtt vagyunk, nincs ismerős pár körülöttünk aki ennyi idő után még nem babáz..
én semmiképn nem cserélném le.
azon gondolkodom sokszor, valahogy át kellene plántálni beléjük ezt az érzst, hgy ők is érezzék, milyen ez a belső nyomás, szorítás, vágy..
Szia!
Mindenre nem tudsz felkészülni az életben. Ha amiatt nem vágtok bele, mert nagyon biztosra akartok menni, akkor kár várni vele ha egyébként mindketten nagyon akarjátok.
2013 decemberére meglenne a 3 millió....ezek szerint nem kerestek rosszul.....ami tök jó mert gondolom most is van félretéve, a terhesség is 9 hónap még amíg dolgozhatsz akár, gyes, gyed, tgyás, csp is van, el nem veszik ezeket, max nem emelik, tehát kalkulálni tudtok.
Én azt tudom, hogy amikor belémrobbant a vágy, hogy baba, nem volt semmi ami megállíthatott volna. A mindennapos kiadásokat meg fogjátok tudni oldani, feltéve ha nem 10 ezerért akarjátok darabját venni a pihe puha kisbaba kabátoknak (szóval érted....), nekem pl annyi van félretéve, hogy ha bejönne egy komolyabb betegség, legyen mihezt nyúlnom, de a napi kiadás a havi bevételből kell, hogy menjen.
2 gyerek mellett arra is elég komoly esély van, hogy sokat lesznek betegek. Nem tudom, hogy tud- e ebben segíteni valaki, de ha nem, akkor máris bevétel kiesés a táppénz. A gyógyszerárakról már nem is beszélek.
igen elmentem dolgozni, az egyetem mellett szinte végig dolgztam, első években szórólapoztam..hogy legyen ruhám, és telefonom, és legyen miből ennem...
nem a legmenőbb cuccokra vágytam, nem érted a lényeget...
Szia!
Én is nagyon szeretnék már babát, de nálunk a párom húzza-halasztja. Pedig már 34 évesek vagyunk, és hiába mondom neki, hogy kifutok az időből, nem és nem.
Az a baj, hogy kezdem emiatt "megutálni" őt, és egyre gyakrabban megfordul a fejemben a szakítás is, mert a végtelenségig nem akarok rá várni.
Nem vagy elég érett a gyerekvállalásra újra ezt érzem.
Egy gyerek boldogságát nem telefonokban, számítógépben mérik.
Hogy Te keserűségként élted meg azt, hogy nem kaphattad meg a legmenőbb cuccokat, az nem azért volt, mert nem kaphattad meg.
Nagyobb korodban eszedbe jutott, hogy elmenj dolgozni, és megszerezd az áhított telefont?
Vagy csak megkapni akartad?
Szia!
Ne haragudj, hogy ezt írom, de ez egy teljesen rossz megközelítése a dolgoknak.
Mert az egy dolog, hogy az ember mondjuk nem szül gyereket úgy, hogy nincs stabil kapcsolata, lakás, munka.
De folyton arra készülni, hogy mi lesz ha? Vagy mi lesz ha nem?
Mi van, ha kitör a háború? Akkor még a gyerek előtt építeni kéne gyorsan egy atombiztos bunkert?
Tényleg, mi van, ha nem jön össze elsőre, sem másodikra??? Mi van, ha várnod kell 1-1.5 évet? Mi van, ha a kistesóra kell majd várnotok, és máris nem 4, hanem mondjuk 5-6 évet leszel otthon vele? (Csak zárójelben jegyzem meg, én 1 éve várok arra, hogy összejöjjön a harmadik gyerek...)
Gyerekként én sem kaptam meg mindent, sőt. És én is szerettem volna sok dolgot, de ettől még nem veszek meg én sem a gyerekeimnek mindent. Nagyon-nagyon sok dologra mondok nekik nemet. Ami biztos bántja őket, de meg kell tanulniuk, hogy nem a tárgyi dolgok jelentik a boldogságot az életben. Mint ahogy én is megtanultam.
próbálom lefoglalni, csak nehéz..
nehéz nem irigykedni, vannak ismerőseim akik soha egy napot nem dolgoztak, apuci vett neki házat, kocsit, most meg tologatja a babakocsit..
köszi, látom átérzed a dolgot.
lakás..nincs lakásunk, albérletben lakunk. igazából spórolhatnánk lakásra, és akkor cirka 15év múlva meg is lenne...de inkább nem , inkább albiban maradunk, és a lakáshitel meg az albidíj közötti összegből szépen élünk, -ill félrerakjuk.
szüleim e miatt piszkálnak, hogy ne is gondoljunk albiban gyerekre...
nade én meg nem akarok 3év összespórolt önereje után még 20évig lakáshitelt fizetni meg fillérezni hó végén...
Ha a párod fizetéséből megéltek, akkor maximum annyir lesz, hogy kevesebbet raktok félre.
Nem tudom mennyi most a max gyed: 85.000+családi pótlék+adókedvezmény.
ha ennyit félre tudtok rakni, akkor jobbak lesztek mint a mai magyar átlag:)
szia!
teljesen megértelek titeket. ezek a babák tervezettek lesznek, és tervezni ilyen. Várni kell a megfelelö alkalomig.
Csak kibirod valahogy, ha egyszer annyi kétségetek van az anyagiakkal kapcsolatban.
Sokan sokkal szerényebb körülmények közé vállalják a babát, ilyen olyan ok miatt, akik nem feltétlenül felelötlenek, csak másképp alakult az életük.
Ha tervezett babák, akkor bizony várnod kell. Még ha nehéz is. Fiatal vagy még, hova ez a nagy sietség?
nagyon kevesen lesznek 16éves anyák, ez nem jó hozzáállás a részedröl, öket segitik általában a szülök... vagy örökbeadják vagy megbánják, hogy még egy érettségijük sincs, de gyerekük már van. és onnan nehezebb újrakezdeni, de nem lehetetlen. nem jó hasonlat ez szerintem.
próbáld magad tényleg lefoglalni és az a másfél év hamar elszáll, ne aggódj.
és ha ennyire elviselhetetlen számodra a várakozás, akkor vágjatok bele hamarabb, mindent nem lehet kivédeni, ahogy elöttem is irták.
Hát nem tudom...az nem baj, ha van egy tartalék!!De hogy konkrét pénzösszeget kitűzni, az nekem eég meredek.
Biztos a munkahelyetek (amennyire mostananában valami biztos lehet), van lakásotok, stabil kapcsolat, házasság. Én nem várnék, de az én vagyok! Pénzre biztos nem várnék.
Igen, pénzbe kerül a gyerek,akárhogy nézzük, de azért nem töméntelen mennyiségű pénzbe. Annyi de annyi véglet van! Van aki csak vadi új és minimum 3000 Ft -os rugdalózót ad rá, van aki gyönyörűeket turkál 400 Ft-ért. A tápszer mondjuk úgy tudom elég sokba kerül, de én pl. szoptattam midnkettőt, egy dl tápszert nem ittak SOHA.
Azonkívül lehet a Te kereseted egy rész kiesik, de a családi pótlék, családi adókedvezmény azért ad valami pluszt. Azontúl majd meglátod, hogy sokkal kevesebbet költesz egyebekre, ha otthon vagy. mert pl. főzöl, ez nagyon nagy plusz!
Én azt mondom, hogy ha ennyire erős a vágy és tulajdonképpen MINDEN adott, én nem várnék.
De ez csak egy vélemény, nem akarom megmondani a tutit.
tudom, ezért félek én is, mert időről időre észreveszem, hogy belül haragszom a páromra, ha vesz valami "pénzpazarló" dolgot.
jó tudom, a saját pénze, ő dolgozott meg érte, és mégis...félretehetné a babára...
tudom, h a nő mindig jobban akarja a gyereket..
pont ezért nem akarom őt nyomás alá helyezni, pont ez a bajom
de ő a legjobb, legbelsőbb barátom, nagyon szeretem, nagyon nagyon, és nem akarom traktálni, nem akarom, hogy nyomás alatt érezze magát..
tudom, barátaim is ezt mondják, h nem lehet mindenre felkészülni,meg a gyerekre az Isten pénze se elég..
de tény, minél több a tartalékunk, annál jobb esélyekkel indulunk.
párom jóval többet keres, mint én, most lényegében amit ő keres, abból meg tudunk élni, az enyémet pedig félrerakjuk.
tudom, hogy sokan vannak 100x rosszabb helyzetben , mint én, hogy sokaknak még ruhára se telik, nincs meleg ágyuk, nincs párjuk, nincs karjuk, éhesen alszanak el, és sokszáz az enyémnél nagyobb bajuk van a világban... annyi a dolgom, hogy várjak 1,5évet,ami nem a világ, nem 20 év börtön. de mégis, mindenkinek a saját baja a legnagyobb baja, és én gyarló vagyok...
szűz a horoszkópom, nagyon ésszel élő ember vagyok, és most szinte megijedek ettől a nagy akarástól, ettől a nagy görcsösségtől, ami árad belőlem, ez a sok hormon, ami elönti az agyam egy kisbaba láttán...
Csak nehogy a kapcsolatotok menjen rá erre az őrült minden fillért kell rakni, hogy minél hamarabb jöhessen a baba cirkuszra.
Vigyázz erre, nehogy a végén már ne legyen kinek szülnöd!
És akaratlanul is olvasok 100 kisbabás topicot, együtt örülök velük a + teszteknek, és nagyon nagyon jó lenne, ha én is már ott tarthatnék..
Egyfolytában harcot vív a szívem és az eszem.
ÉS tudom, hogy ez a görcsös akarás nem jó, és borítékolható, hogy ha a 3.hónapban nem jön még össze, már tiszta idegbaj leszek, de egyszerűen nem tudok lekattanni a témáról.
26éves vagyok. nézem a tinimamikat, akik 16évesen vállaltak gyereket, és fel tudnák nevelni, és röhejesnek érzem, hogy én 10évvel öregebb vagyok, és mégis itt vacillálok rajta.
ugyanakkor iszonyat önzőnek is érzem magam, hogy nem bírok a józan észérvek mellett lehorgonyozni, és csendben várni még 1,5évet, ami nem a világ..de ha belegondolok, mi történt az elmúlt 1,5évben, az iszonyú sok.
Beszéltem erről a párommal, elsírtam neki minden bajom;tudja és átérzi a dolgokat, de józanul figyelmeztet, később megbánhatjuk, ha hamarabb belevágunk,mert mindketten tudjuk, mindent meg akarunk adni a leendő gyerekeinknek.
Én nagyon bánom, hogy nem raktunk félre 10-20e ftokat már évekkel ezelőtt, vagy ha félre is raktuk, új számítógép, bicó, nyaralás lett belőle.
Most meg minden fillért sajnálok...
iszonyú nehéz, nagyon örlődöm...
És igazából már szégyellem magam e miatt a görcsös akarás miatt.Néha sírhatnékom van, néha tükörbe se tudok nézni, hogy ilyen akaratos, és elviselhetetlen vagyok...Egy hisztérika tudok lenni, és minden fillért beosztok táblázatokkal hónapok óta, mindent félreteszek, amit csak lehet.Párom is próbálja félretenni azt, amit megbeszéltünk, de ha éppen nem sikerül neki, mert közbenjön valami (pl kereket kell cserélni a bicóban, lerobban a kocsi, stb) akkor nagyon mérges tudok lenni.És persze szomorú is.Ilyenkor úgy érzem picit, hogy ő nem akarja ezt az egészet annyira, de ahogy végiggondolom, rájövök, hogy igazából én akarom túl görcsösen..
Próbálom lekötni magam, járok tornázni minden reggel, munka után mosok főzök takarítok, könyvtárba megyek, olvasgatok, de egyfolytában a baba körül forognak a gondolataim.Hogy melyik gatyámba fogok beleférni majd, hogy milyen színű lesz vajon a haja, hogy ő is édesszájú lesz-e, mint én...
Nem akarom sürgetni a párom, nem akarom, hogy nyomás alatt érezze magát, hogy úgy érezze, rátelepedek, és szorítom, de ..nagyon nehéz..