Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nagykorú, DE....!!!!
Létrehozva: 2012. június 28. 19:11
Van egy nagy bánatom. Van 3 gyerekem, és a legnagyobbal súlyos problémáim.
Most érettségizett, egy hármas magyarból, a többi mind kettes. Egész eddig nem voltak rossz jegyei, de ezeket mindig puskázással szerezte. Amikor nem sikerült a puska, akkor kapott rosszabb jegyeket, de azért legtöbbször sikerült neki. Utál tanulni, hiába ültem le vele, fogadtam amgán tanárt, semmi.
Egy szakközépbe jár, de abban a szakmában is csupa hármasai vannak, nem is szereti, ezeket a hármasokat is puskázással szerezte, szóval igaziból ennyit se tud. Nem akar ebben a szakmában megmaradni, hanem óvónőképző főiskolára akar menni. Mondtam neki, legyen dajka, mert a kicsikhez tényleg elég jól ért, de közölte, hogy dajka pedig nem lesz, csak óvónéni.
Ez rendben is volna, de sajnos 212 pontot ért el ehhez, és ez nagyon kevés. Most azt mondja, akkor fizessem be egy nyelvtanfolyamra, a magyart meg megtanulja, és leérettségizik majd emelt szinten újra, és igéri, hogy sokat fog tanulni, mert hibázott abban, hogy eddig nem tanult, de ezután majd fog.
Csakhogy én nem bízok ebben, és anyagilag se mindegy, hogy fizetek-e neki egy nyelvtanfolyamot. Azt se tudja, melyik másik szakmát tanulja, mert egyik se tetszik neki, csak az óvónői főiskola.
Még nem dolgozott sose, csak 1-2 alkalommal alkalmi munkát, és eddig nem is keresett magának semmit.
Itthon ül, barátnőkkel találkozik, és filmeket néz a neten.
Akarok neki adni még egy esélyt, de valahogy úgy, hogy megérezze annaka súlyát, hogy eddig ellógta az életét.
Szeretném, ha elvégezné a főiskolát, de csak akkor, ha valóban keményen tesz is érte.
Ti milyen feltétellel fizetnétek a nyelvtanfolyamot, vagy ha nem fizetnétek, mit mondanátok neki?
Nem akarok egy ilyen gyereket, a másik kettő tanul keményen, és nem szoktak becsapni se.
A nagyobbik meg sokszor hazudik, hogy ide megy, de közbe kiderül, nem ott volt. Hiába magyarázom neki, hogy én is megmondom az apjának, hova megyek, mert igenis egy család vagyunk, tudnunk kell egymásról, főleg, ha valami baj van. De csak azt hajtogatja, hogy ő már 18 elmúlt, semmi köözöm hozzá, hol van. Elengedem én bárhová, de tudni akarom, hol van, mikor jön. Vagy ez se természetes szerintetek? Gáz, hogy én mindig tudom, hol a férjem és mikor jön, és én is mindig mondom hová megyek, mikor érek haza? Ez 10 éve gond nála, iskola után is mindig elcsavargott. Votl, hogy rendőrökkel hozattam haza, mert egész délután nem találtam. Barátnőjénél volt persze. Elég hosszú lett, majd kérdezzetek, ha nem világos valami.
Szeretettel: Ica
Nem egyformák az emberek.Én 16 évesen már ementem dolgozni,mert felmértem hogy olyan dolgokat szeretnék megvenni magamnak,amit a szüleim biztosan kifizetnének,de az nem olyan jó érzés mint önerőből előtermteni.Mellette tudtam tanulni is.Erre viszont a lányomat nem kényszerítettem,ő később érett meg arra,hogy azt mondta,dolgozni akarok.Nem azt mondta hogy szeretne vagy muszály,hanem akar.Átérezte az azzal járó felelősséget,és előnyöket.Addig békén hagytam,és az otthoni munkából javasoltam neki néhányat.Kezdett neki az is megtetszeni,amikor látta hogy tud főzni,a lakás tiszta,és megszerette az otthoni munkát.Most kérés nélkül meglát mindent.
És érett.Bárhová megy,elmeséli,és bármit tesz,én vagyok az első aki tud róla.
Ha a te lányod lenne hasomló habitusó,akkor elküldenéd dolgozni?
Hiszen gyerek még!!!
Elég nagy nyomás van rajta,érzi hogy valamit nagyon elrontott,de még képtelen arra,hogy felfogja mi az.Ha még egy kudarc nyomná a vállát,összeroppanna.Egy okos anya azt tudja.Először a családban hasznosítsa magát,és a fizikai hasznosítás mellett én az érzelmire tenném a hangsúlyt.
Talán nem tudjátok,túl sok a narkós kölök,alkoholista,depressziós,akikkel szemben olyan követelményeket támasztanak,amikre még nem készek.
Nem arról van szó hogy nem tetszene neki a munka,de egy munkahelyen általában kolléganők,kollégák is vannak,akik viszont nem tolarálják a szeleburdiságot.
A tanulást biztos hogy komolyan fogja venni,vannak akik később érnek.
Egy 18 évestől ne várjunk komoly döntéseket,sőt,a döntéseik komolytalanok,tisztelet a kivételnek.A 18-as szám csak jogilag jelenti a nagykorúságot.Csak egy szám.Értem miről írsz,de te is próbálj engem megérteni.Egy 18 éves nem ismerri az életet,nem kivágni kell a fészkeből,hanem terelgetni,ez a szülők feladata,nem csak a testi szükségletek kielégítése.A terelgetésben pedig már bele lehet lassan építeni az elvárásokat,attól függően hogy mennyi tehet képes elviselni.
A semmittevébe nem lehet beleszokni,leépül az ember agya,és egy idő után megszólal a riasztó hogy lépni kell.Az emberi agy csodákra képes,a rossz magatartást is a visszájára tudja fordítani.
Nem kizárólag az anyagi részt kellene jelen esetben nézni,hanem azt is hogy egy fiatal lány ne kallódjon el a semmibe.És ebben csakis a családjára számíthat,a megértésükre.
Én ha látnám hogy változtatni szeretne,akkor leülnék vele és a testvéreivel,és megmondanám nekik hogy most a nagyobbnak van szüksége a pénzre.Lássa hogy a testvérei ehhez mit szólnak,ennyi felelősség kezdetnek elég lenne.Pár hónap után már lehetne jobban terhelni.