Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Meghalt az anyukám!!!
Létrehozva: 2006. május 25. 22:37
Az anyukám, ma este 19 órakor meghalt!! Ugyérzem én is meghaltam vele együtt!! Hogy lehet egy szülö vesteségét elviselni, kérlek segitsetek. Hogy értesem meg a kislányaimal, hogy nincs mama!! Könyörög a picilányom , hogy beszélni akar vele, és nem tudom,hogy kezdjek hozzá, hogy megértse, hogy már nem tud vele beszélni!!
Nagyon fáj!! Ti hogy éltétek meg egyik szülötök elvesztését!!
Előszőr is fogadd együtt érzésemet . Az én ANYUKÁM már 4 éve nincs velem és még mindig rettenetesen hiányzik.
Azóta is ilyentájt gyakran hallgatom meg a Desperado Szomorú alkalmom című számát. Ha tudod hallgasd meg te is. ( én számtalanszor végig bőgtem)
http://www.youtube.com/watch?v=DhmttIJQs3URészvétem.
Én még "kicsi" vagyok, de szegény mindig tervezgette, hogy majd vigyáz a gyerekeimre... meg főz ránk és kisfazékban hordja majd az ebédet hozzánk...
Én meg még főzni sem tudok - meg egy csomó mindent nem... még a napokban is Ő mondta el, hogy hogyan készítsem az ételeket, és megkóstolgatta
Égjen a gyertya a szeretteinkért
Én akármennyire hiszek a túlvilágban akkor sem tudom elfogadni a halált,mindig is eszembe lesz mikor anyukám utoljára azt mondta fél
Az én anyukám is rákos volt... ronda betegség, ami nem válogat..-.. Nálunk 6 éve kezdődött..megműtötték...eltelt a hőn áhított 5 éve tünetmentesen.. aztán megint jelentkezett a daganat máshol.... Megint műtötték.. utána kemoterápia.... Én várandós voltam, okt 18 án megszületett a kislányom.. annyira túl akart lenni a kemós kezeléseken, hogy tudjon jönni nekem segíteni a kisbaba mellé... Már nagyon gyenge volt nem tudott jönni.. de sebaj... mondtam neki, hogy szépen felépül és majd jön.. hisz mindig így volt: voltak rosszabb, s jobb időszakok... Halála előtti 4. napon nagyon legyengült.. kezdett fátyolos lenni a tekintete... de még beszélt... Egy nappal később már nem is beszélt... Hamar itt hagyott minket..., csak remélem hogy nem szenvedett sokat... és remélem, hogy jó helyen van...
AZóta is azt kersesem az interneten..-.-- lehetett volna-e másképp... Nincs megnyugvás... A HANGJÁT SOSEM FELEDED... HISZ Ő AZ ANYUKÁD... Ő SZÜLT TÉGED... MIÓTA ÉLSZ, Ő ISMER TÉGED... ő az aki legjobban tudja mikor hogy érzel... velünk van még 41napig a lelke! gyújts gyertyát érte.. beszélj hozzá.... Én ezt csinálom.... és folyton bőgök...
Köszönöm...
Anya szívbeteg volt... évente min. 2szer vitte el a mentő és ált. a reanimálora került, aztán helyrejött és az elmúlt 2-3 rohamjakor már meg sem ijjedtem "rutin" volt... viszont kiskoromban mindig számolgattam, hogy kb. mennyit kellene éljen ahhoz, hogy el tudjam viselni a halálát... de nem gondoltam, hogy még a rák is közbejön
és ilyen gyorsan elviszi 
16 évvel vagyok kevesebb mint amennyit elfogadhatónak tartottam volna 
Fogadd öszinte részvétem
Őszinte részvétem mindenkinek, aki érintett. Nagy-nagy lelkierőt kivánok! A meghalt anyukák mindig ott fognak állni mellettünk, védőangyalként követnek Bennünket. És emlékeinkben, szivünkben mindig ott lesznek.
Nekem már 7 éve de még a mai napig könnyek szöknek a szemembe ha rágondolok, és remélem ez mindig igy lesz, mert amig ezt érzem, tudom, hogy ott van velem és az emléke nem hal meg.
Oszinte reszvetem.
Akikért a gyertyák égnek
Jaj Te szegeny... reszvetem...
Az en anyukam rakos volt es 2007 oktobere ota kinoztak... sugarterapia, mutet, aztan a tavasszal kicsit jol volt, akkor remenykedtem, hogy meggyogyul, vagy legalabb jo sokaig el meg majd szenvedesek nelkul... kemoterapiabol mar csak 3at birt... 6 hete majdnem elverzett, de sikerult megallitani a verzest es egesz jol volt, a fajdalmait leszamitva, aztan tegnap este kozoltek velem, hogy orai vannak hatra... nem hittem, hisz mindig meguszta... meg nagyon szamitottam legalabb 1-2 napra...
Ma kerleltem, hogy meg ne hagyjon itt... de elment...
Felek, hogy elfelejtem a hangjat... egyetlen hangfelvetelem sincs vele... ilyen mulasztast
Soha tobbet nem szolit senki olyan szeretettel mint O
meg ha veszekedtunk is, par perc mulva becezve szolitott 
részvétem
az apósom akkor halt meg mikor 8 hónapos terhes voltam a kisunokájával, szegény pedig nagyon várta a babát
Én ma temettem anyukámat.... Hosszú betegség után hagyott itt bennünket.. Nagyon együtt érzek veled..... Iszonyúan sajnálom!!!!
Sajnos el kell engednünk őket... ez nagyon nehéz....
Kitartás...emlékezz rá sokat, mennyi csodás pillanatot adott nekünk a mi tüneményes anyukánk!!!!
Kedves eddalany!
Olvaslak egy ideje,amióta az édesanyádról írsz. Tudod,ilyenkor csak buta közhelyeket lehet írni,hogy az élet része,meg ilyenek...Persze,hogy az,de attól még rettenetesen fáj.Az élet már sosem lesz olyan,mint amikor édesanyád még még veled volt. Azt hiszem,ilyenkor egy gondolat enyhíthet valamennyit a saját fájdalmunkon: hogy nem akartunk neki méltatlan életet, nem kívántuk már neki,hogy tovább szenvedjen. Neki most így könnyebb, te meg majd megtanulsz nélküle élni fizikailag.....mert a lelkedben úgyis ott lesz mindig.
Mielőbbi megnyugvást kívánok neked
paradicsom
Remelem en is fogok anyaval almodni... nem akarom, hogy teljesen itthagyjon...
A tavaly meg O diszitette fel a fat - pedig szegeny epp nemreg esett at a nagy mutetjen... de en elmentem szentmisere... es mint regen a kicsi lanyanak mire hazaertem pompazott a fa...
Érdekes, én nem érzem magam apátlannak. Nekem van apám, csak már nincs az élők sorában.
Az, hogy nem tudom fizikailag megérinteni, semmit sem számít.
Bár a hangja nagyon hiányzik...de még azt is hallom belül, ha rákoncentrálok.
Annyira élénken élnek az emlékek és az értékrend, amit kaptam tőle, hogy csak köszönni tudom és örülni neki.
részvétem
nekm az anyukám márciusban halt meg.ez lesz az első karácsonyom nélküle.nagyon hiányzik, a hangja, az érintése, az ölelése.olyan magányos vagyok, mintha senkim nem lenne, pedig itt acsaládom.sokszor álmodom vele, eszmbe jutnak az utolsó percek...nagyon nehéz, sok-sok erőt kívánok