Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kész Átverés?
Torolt_felhasznalo_569107
Létrehozva: 2003. március 11. 20:53
Volt egy barátom-nős-, 4 évig hitegetett, hogy nem bánná, ha kiderülne a kapcsolatunk. Kiderült, mert elmondta az anyósának. . mégis úgy döntött, hogy a feleségét választja. Én lettem a ribanc kurva(ezt mondta a felesége rölam), és maradt otthon, a leködolt telefon, frigid feleség mellett. . .
És én mégis reménykedem, és szeretem. . . Nagy marha vagyok, mi?????
És én mégis reménykedem, és szeretem. . . Nagy marha vagyok, mi?????
Maszi megfogalmazta, amit gondolok. . .
Igazából csak ismételni tudjuk már magunkat, sajnos. . .
Amíg nem tudsz neki nemet mondani, amíg meghallgatod, amíg van köztetek párbeszéd és bármilyen jellegű érzésnyilvánítás, addig ebben a kapcsolatban élsz, akár veled van, akár nem, uralja a lelkedet, szívedet, az egész életedet, bárhol légy. . .
Ne vedd fel a telefont, ne beszélj vele, ne találkozzatok, ne reagálj, ne válaszolj, ha kérdez. . . egy-egy nem-mel tudsz csak lépésről-lépésre kimászni ebből a mocsárból. . .
Szorítok Neked. . .
Semmi értelme beolvasni neki, hiszen úgy sem érti meg az okaidat, indokaidat. Ha megértené, akkor a kapcsolatotokkal nem lenne gond.
TÖRÖLD KI VÉGRE AZ ÉLETEDBŐL EZT AZ EMBERT!!!
EZ A KAPCSOLAT REMÉNYTELEN, ÉS NINCS SEMMI ÉRTELME!!! És újból csak azt mondhatom, amit eddig már sokszor. Egy életünk van, amit nem érdemes egy felelőtlen, önző másik ember miatt tönkretenni.
Azt kívánom neked, hogy minél előbb próbálj meg ebből a "betegségből" kilábalni. Csak és kizárólag Te tudod a problémádat megoldani. Még ha úgy érzed, hogy nagyon nehéz is FELEJTSD EL ŐT!!!
Üdv: maszi
Vigyázz Magadra és jelentkezz!!!!
Először is mindenkinek gazdag Mikulás-járást kívánok.
A válaszaim: Nem! Igen! - sőt már megint ott tart, hogy be se jön dolgozni. Ő azt mondja igen, de én nem hiszem.
Hogy miben reménykedem? Öszintén, már semmiben. De komolyan. Hogy beolvasok neki - persze, hisz még mindig nagyon fáj az egész és akárhogy is akarom, nem tudom megállni, hogy, ha egy lehetőségem van ne bántsam, ne piszkáljam valamivel, amivel fájdalmat okozott. Hogy lehete, hogyezért is iszik? Lehet, de kit érdekel? Nyomassa!! Nagy fiú, van saját személyie, nappal van, hanem gyújtson lámpát, hogy lássa, hogy mit csinál.
Én nem az utazástól várom a megoldást, csak azt látom, hogy ez lesz számomra a könnyebb, kényelmesebb megoldás az ünnepek átvészelésére. Mert, akárhogy is szeretem a nővéreim gyerekeit, naygon fáj látni /pláne a kicsit/- mert mindig az jut az eszembe, hogy, ha a tavaly megmarad, akkor az enyém is szinte akkora lenne - vagy legalább ez a baba meglenne . . . . .
Persze, hogy fáj, de már nem reménykedem semmiben. Mondjuk az nem lenne rossz, ha legalább belátná a hibáit. De soha nem fog ilyet tenni. Amit észre vettem, hogy minden egyes alkalomkor megjegyzi, hogy, hogy le vagyok fogyva. És néha megkérdi, hogy miatta-e?
Sok puszi nekteK.
Barátsággal: Viki.
Ez a Te Mikulásod nagyon klassz Mikulás! Megadnád a telefonszámát? ;-))
Remélem, a Mikulás zsákjában Neked is van szép ajándék. . .
Olvasgatlak itt már napok óta. . .
Ne a távolságtól várd a megoldást. . .
Ezt magadban kell lerendezni, mert mindenhová elviszed, amíg benned van. . .
A távolság még olaj is lehet a tűzre. . .
Jó ötlet az utazás a pihenés szempontjából. . . de önmagában ez nem oldja meg a problémátokat. . .
Az ugyanis a fejedben és a szívedben dől el. . .
Ha beolvasol neki, akkor még nem zártad le az ügyet, a beolvasástól azt reméled, hatással lesz rá. . .
Még mindig reménykedsz a szíved mélyén abban, belátja hibáit és csoda történik. . .
Kiabál Veled? Iszik? Nem válik. . .
Gestenye. . . mi táplálja még mindig akkor a reményedet?
Én minden évben írok a Mikulásnak, de sajna azt válaszolja, hogy saját magát a Mikulás nem ajándékozza. Mert mindig csak a családom cipőibe jut valami. De az idén megleptem magam. Vettem magamnak egy csodaszép csizmát.
Pusszancs!!! És azért írj ám, hogy mi a helyzet veled!!:))
Mindenki eltünt. Remélem veletek minden rendben van.
Kellemes ünnepeket és gazdag Mikulást kívánok nektek.
Barátsággal: Viki.
Mit is írjak . . . . . . ? Mit is rajzoljak . . . . . ? Új fejet . . . ? Szívet. . . ? Világot. . . . ?? Egy mégértő, öszintén szerető pasit . . . . ?-á ezt nem, köszönöm, még egy ideig nem kell . . . . .
Ti mit írtok?
Üdv. Viki.
Örülök, hogy te jól vagy és sikerült kiszállnod. Én is azon vagyok. És képzeld én is beszreztem egy diktafont :O))) Tetszett az ötlet és, már látom, hogy nálam is ez lesz a végső lökés. Csak még egy kis erőt kell gyűjtenem.
Vigyázz magadra továbbra is. És ne feledd, hogy én nagyon büszke vagyok rád!!
Üdv. : Viki.
Elsősorban azt, hogy, ha elengednek akkor 8-tól vagy lekésőbb 15-től megyek szabira és igérem, hogy nagyívben elkerülöm őt is, a munkahelyemet is, a barátokkal akkor találkozom, amikor ő nem lesz ott. Aztán elutazom, talán az ex-férjemhez Dániába, vagy Bp-re, vagy a Bécsi nénikémhez - itthontól nagyon messze töltöm a Karácsonyt, amit nagyon sajnálok - mert mélyen legbelül nem ilyennek képzeltem. Tudom, hogy buszjegy és az útlevél mellé új szívet, fejet nem adnak, de egy új világot igen, ami talán letudja majd kötni a gondolataimat - és talán az ővét is, és végre átlátja, hogy hol hibázott / bár ezt nem hiszem.
Szeretnék magammal foglalkozni, bár egy kicsit furcsa ez az állapot. Rendes kislány voltam a tegnap is elmentem kozmetikushoz, szolizni - ma talán egy kicsit tornászni, aztán a jövő héten fodrászhoz . . . .
Aztán meg lassan kezdődnek a vizsgáim, és azzal is le fogom - kell - kötni magam.
És még mindig keresem az új munkahelyet, csak egy kicsit kerüljek még helyre.
Már így is fejlődtem, mert már nem leszek ideges, ha meglátom, nem zavar, ha felkapja a vizet és elrohan, sőt jól odamondok neki, hogy legyen amiért becsapnia az ajtót maga után /barátaink lakásának az ajtaját - a félreértés elkerülése végett/ :o)).
Amúgy mindig visszajön és bocsánatot kér, mert megígérte, hogy velem nem kiabál - igaz nem is teszi, már kb. 1 hete. hogy próbálja uralni magát, mert hanem én veszem a kabátom és leléptem. Ennyi - nem vitatkozom.
Van valami tanácsod, hogy még mit kellene tegyek? Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem faj, amikor meglátom és nem puszil meg, de lassan - idővel ezen is túl leszek. Róma sem épólt fel egy nap alatt, és azok után, amit végig csináltam . . . . .
Ti azért vigyázzatok magatokra, és remélem, hogy a ti életetekbe több napfény süt be.
Lányok látom a halvány fényt az alagút végén. És igyekszem vissza se nézni, nemhogy megfordulni.
Remélem megírod, hogy hol vannak kérdőjelek az éeletembe. Szeretem, mert olyan jól átlátod, sőt te azt is látod, amit én észre sem veszek.
Nagyon kellemes hétvégét mindenkinek és vigyázzatok magatokra, meg a titeket körül vevő emberkékre.
Öszinte barátsággal: Viki.
Mint mindig most is igazad van. Hogy a mostani elhatározásom mitől határozottabb? Mert a sok szenvedéstől és fájdalomtól amit a kedves okozott kezdett kitisztúlni a rózsaszín felhő. Nézd rengeteg szenvedést okozott nekem ez az ember, és sajnálom, hogy ezt megengedtem neki. Tudod, az egykor kedves, csinos /nem vagyok eltelve magamtól, de 52-53 kg-os :)/, mindig mosolygós, határozott lányból, mára egy megkeseredett, lassan kórósan sovány 44-kg-os, depis, mindig szomorú, határozatlan p. . . . lett. És átgondoltam vagy milliószor és feltudnám magam pofozni, azért, amit ezért az emberért tettem. Igazad volt akkor is, amikor azt írtd, "hogy az életed az érte - róla való aggódásról szól"-t!!! Ez a mondat nagyon megmaradt. "és az ővé?"-jó kérdés.
Nézd, én sose bocsájtom meg neki, hogy elvesztettem a babát - amit elsősorban neki köszönhetek, aztán meg magamnak, . . . , - de azt tudom, hogy többet közel nem fogom engedni magamhoz. És annak örülök, hogy a testem is így gondolja, mert kiráz a hideg, ha véletlenül hozzám ér.
Felfogtam, hogy ez az ember miatt, nem csak a gyerekem élete, hanem szinte az enyém is ráment. Mert amíg ő az elvonókurán volt, addig itthon az én életemért 3 orvos küzdött: - 1 nőgyógyász, aki megpróbált meggyőzni, hogy nem lesz jó ez így, és engedjem, hogy segítsenek a babának elmenni. De én önző dögnek éreztem magam a gondolattól is. De a jó Isten döntött helyettem - és igyekszem elfogadni . . .
- 1 kardiológus, aki a szívizomgyulladásomat próbálta megakadályozni, anélkül, hogy a babának baja esne. Utánna pedig, hogy ne romoljon jobban le a szervezetem. Mert úgy-e a lelki terhek, jobban megviselik aszívet.
- 1 ideggyógyász, aki megpróbált kihúzni a depiből és az alvókámat helyrehozni, mert napi 4 órákat aludtam.
És persze még 6 emberke, akik mindvégig melletem álltak és leakartak beszélni mindkettönket erről a kapcsolatról. Nekik sem lehetett könnyű.
Szóval nem ért - ér ennyit ez az ember!!! És nagyon sajnálom, hogy előbb nem vettem észre. Azt igen, hogy miután terhes lettem akaratomon kívül egyre jobban ragaszkodtam hozza.
Bár azt sem felejtettem el, hogy a tavaly, amikor én voltam nagyon beteg, ő mindent feladva melletem állt, mindenkivel szembe. Azt hiszem rendesem visszahonoráltam :))
folytatom. . . .
Tudom, kevés az időd. . . de talán nagyon hasznos lenne, segítene a gondokodásban. . . ha meg tudnád tenni, olvasd el kérlek újra ezt a topicot. . .
Különös figyelmet szentelve a saját hozzászólásaidra.
Most ezt írod:
"De legalább, most már bennem is megszületett az elhatározás, hogy elég volt. . . "
Úgy emlékszem, ezt érezted már párszor. . . nem ez az első eset, hogy elhatároztad magad, most mégis belétod, a korábbi elhatározások nem voltak komolyak.
Gondolod, ez a mostani az lesz?
Miből gondolod?
Miben változtatsz a korábbiakhoz képest, mennyiben lett más a mostani viselkedésed?
Van változás benned?
Mi?
Az eddigi hozzáállásod nem volt eredményes, ha azt akarod, ez a mostani az legyen, válzoztatnod kell.
Hogyan tervezed, mit teszel a továbbiakban?
Tudom, hogy ti már nagyon rég próbáltok kiábrándítani belőle és most már én is sajnálom, hogy eddig nem sikerült.
De legalább, most már bennem is megszületett az elhatározás, hogy elég volt, ki akarok szállni belőle és VÉGLEG!!!
De igazatok, volt abba is, hogy nem hiszi, és nem veszi komolyan, hogy a részemről vége. Pedig most komolyan gondoltam - gondolom.
Sőt megkértem, hogy idejében szóljon, hogy hol fognak szilveszterezni, mert akkor én is úgy alakítom az enyémet, hogy egymást ne zavarjuk. Persze csak bámult . . . És megint volt egy süket Miért? kérdése.
Amúgy elég sokat iszik újra, de érdekes módon most nem részegedik meg. Talán azért mert átmosták a szervezetét, nem tudom és nem is érdekel. Őt már az is zavarja, hogy nem mondom, hogy ne igyál. Tőlem, azt csinál amit akar.
Most mennem kell.
Üdv mindenkine. Viki.
Nagyon szomorúan olvastam soraidat.
Azon gondolkodtam közben. . . . vajon hányszor kell még, hogy megbántson ahhoz, hogy végre kiábrándulj?
Hányszor leszel még képes, újra és újra kezdeni vele a kudarcok ellenére?
Mikorra látod be, hogy ez a kapcsolat nem az a kapcsolat, ami biztosítja a boldog jövődet?
Mennyi pofont kell még kapnod tőle ahhoz, hogy már ne tartsd oda újra az arcodat?
Mennyi veszteséget kell még elszenvednek ahhoz, hogy végre elszakadj tőle és ezzel jót tegyél magaddal?
Gestenye. . . nem tudok mit írni. . . mert látom, lebeszélni, meggyőzni sajnos, nem tudunk. . .
Egy kicsit sem haladtál, amióta olvasom a történetedet. . .
Nem lesz jobb az életed pedig, ha Te nem változtatsz rajta.
Szerintem, nem lennél boldog vele akkor sem, ha már együtt élnétek. . .
Ő nagyon sokat iszik és ez aggodalommal tölt el engem. . .
Téged nem?
Szia Viki!
Annyira szomorú vagyok, hogy Viki nem jó hírekkel jött vissza. Hogyan lehetne felrázni és ráébreszteni arra, hogy itt valami gyökeres változás szükséges? Elköltözés, új pasi vagy mittudomén. . . . Egy ilyen alak nem érdemli meg ezt a kedves lányt!
pasasok. . . :-((((((
A barátodnak azt valóban éreznie is kell, nem csak hallani, hogy vége. Minden jel a végét mutassa! Ne csak a szavak!!!! Várom a további beszámolódat! Sok szeretettel: Hajni
Köszönettel tartozom, neked és a többieknek és egyáltalán nem haragszom. Tudom, hogy igazad van - igazatok van. Nem tudtam kiszállni a kedvesem bűvköréből és még most sem tudom megmagyarázni magamnak, hogy miért?? Azt tudom, hogyrosszkor lettem terhes, mert azután jobban ragaszkodtam hozzá, bár az eszem, akkor is azt mondta, hogy NEM SZABAD + de a szívem. . . . !
Szóval, váltok, és igyekszem magamtól a legtávolabb tudni, kerülni. De ő mindig oda jön, ahol én vagyok. Vasárnap reggel ismét bedobta a sármját, de melléfogott a fiúcska, mert nem jött be. Nehéz volt, de úgy érzem első rúgásnak jó volt tőlem.
Most ismét mennem kell, mert kell a gép a dirinek. Vigyázzatok magatokra, holnap reggel újra itt vagyok, ha az Isten is úgy akarja.
Sok, sok puszi. Barátsággal: Viki.
Hiába próbálunk régóta hatni rád, nem segít.
Mit akarsz még veszíteni ez miatt az ember miatt. Elvesztetted a babádat, elveszted önmagad! Megéri? Senki és semmi sem ér ennyit. Meddig akarsz még ennek az embernek a bűvkörében élni. Ha nem tudod elhagyni, akkor ne hagyd el, fogadd el ezt a helyzetet. De tudd, hogy ez soha nem fog változni. Az eszeddel érzed, hogy ez így rossz neked, de hagyod hogy a szíved vezessen. De ez amit a szíved mutat már bebizonyosodott, hogy csak és kizárólag rossz helyzeteket, rossz érzéseket, és mindenben csak rosszat ad neked. Felnőtt önálló ember vagy, jogod van az életedet tönkretenni. Csak nem érdemes.
Menj el messzire, külföldre, vagy valahová vidékre. Váltsál. És szerintem ne sajnáld a barátokat, nem biztos, hogy ők olyan rendesek mint aminek képzeled őket. Mert ha annyira szeretnének és a javadat akarnák, akkor ők is teljes gőzzel lebeszélnének téged erről a kapcsolatról. Sőt megpróbálnák valamilyen formában a barátodat is befolyásolni.
Kérlek azért meséld el, hogy mi történt. Nagyon várom a történetet. De most ez kikívánkozott belőlem.
Üdv: Maszi
Most mennem kell, de még ma remélem vissza tudok jönni és akkor mesélek a Kedves húzásairól.
Barátsággal: Viki.
Én sem tudom mit mondjak, nem találok szavakat. . .
Legalább azzal szeretnék segíteni, hogy kibeszéld magadból, ha van hozzá erőd!!!
Várunk!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Istenem. . . .
Nem találok szavakat. . .
Nagyon-nagyon sajnálom. . .
Kérlek, ha van kedved. . . maradj és mesélj. . . esetleg. . . . segítene. . . ne maradj magadra a gondjaiddal. . .
Kérlek, gyere vissza. . . nagyon aggódunk érted. . .
Várlak. . .
Kérlek, jelentkezz. . .
**********************************