Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kész Átverés?
Torolt_felhasznalo_569107
Létrehozva: 2003. március 11. 20:53
Volt egy barátom-nős-, 4 évig hitegetett, hogy nem bánná, ha kiderülne a kapcsolatunk. Kiderült, mert elmondta az anyósának. . mégis úgy döntött, hogy a feleségét választja. Én lettem a ribanc kurva(ezt mondta a felesége rölam), és maradt otthon, a leködolt telefon, frigid feleség mellett. . .
És én mégis reménykedem, és szeretem. . . Nagy marha vagyok, mi?????
És én mégis reménykedem, és szeretem. . . Nagy marha vagyok, mi?????
Bocsássatok meg, h így eltüntem, de a Kedvesemnek köszönhetően padlóra kerültem, idegileg, lelkileg, egészségileg. De most már el merem mondani, h sikerült KISZÁLNOM ebből a kapcsolatból!!!! A kedves a tegnap jött haza az elvonókuráról, de már a tegnap megivott 2 sört. Nem beszélünk egymással, én legalábbis úgy teszek, mintha nem is létezne. Sajnos a 3-ik hónapot nem tudtuk betölteni, pedig már volt szívhangja is. :(((((( Mélységesen szomorú vagyok, és ezt soha nem bocsájtom meg neki.
Majd még jelentkezem. Viki.
Én is nagyon megörültem, gondoltam hátha Gestenye jelentkezett. Vajon mi lehet vele?
Gestenye mi van Veled???????
Igen, régen írt. . . remélem, jelentkezik. . .
Gesztenye, mindannyian izgulunk érted, jelentkezz!
Régen jártál erre. . .
Gestenye mi van veled? Már nagyon aggódok.
Üdv mindenkinek :)
Hát azt nem állítom, hogy egyenesbe jöttem, de már csak az önmarcangoló stádiumban vagyok. Sokszor felteszem magamnak a "hogy lehettem ilyen hülye?" kérdést. Még nincs válasz, de igyekszem.
Erős vagyok.
Kedves Gesztenye!
Örülök, hogy jelentkeztél. Annak már kevésbé, hogy az életed még nem rendeződött. Most az a legfontosabb, hogy nagyon vigyázz magatokra, és próbáld mindíg szem előtt tartani azt, hogy van egy pocaklakó, akire nagyon kell vigyáznod. Remélem, amikor legközelebb jelentkezel, jó hirekről tudsz majd beszámolni!
Nálam annyi újság van, hogy a volt kedvesemet a napokban szállították be az intenzívre, mert a szivével rosszul lett. Nem volt magánál, és az én nevemet motyogta. Persze a felesége ezt zokon vette, holott már több mint fél éve nem is beszéltem a pasival. Mindezt a pasi kolléganője újságolta el. Ennyi. Most megint én vagyok a rossz, és biztosan elindul az agyalás, hogy hátha mégis beszélünk, találkozunk stb, hogy még mindíg engem emleget. Pedig erről aztán végképp nem tehetek. . . De azt hiszem bármit csinálok(vagy nem csinálok)mindíg fel lesz hánytorgatva az eset.
Na, ez van. . .
Lányok!Mindenkit szeretettel üdvözlök, mindnyájótoknak a legjobbakat kívánom!
Üdv:T. F. H.
Hát, igencsak rossz idegállapotban vagy, úgy látom.
Ha jól emlékszem, azt hitted, nem is lehet babád. . . és most, amikor végre teljesült a vágyad, nem tudsz felhőtlenül, felszabadultan örülni neki. . . :o((
Gestenye, ezen azonnal változtatnod kell, ha nem adatott meg Neked a gondtalan, örömteli anyaság, akkor sajnos, TUDATOSAN!
A gondolataidat, a figyelmedet a baba felé fordítsd, most neki van rád szüksége.
Ha így folytatod, a kihordással is problémáid adódhatnak.
Már nem az a kérdés, mi lesz a kedveseddel és Veled!
Most már a kisbabádra kell elsősorban gondolnod.
Magadat, magatokat a második helyre kellene csúsztatni.
Képesnek érzed magad arra, hogy kikapcsold a kedveseddel való cívódást és annak hatásait az életedből?
Meg kellene tenned a baba miatt!
Ha eddig nem is tudtál következetes és határozott lenni, most kutya kötelességed megpróbálni!
Anya leszel. . . anya vagy, annak minden felelősségével.
Nem veszhetsz bele épp most ebbe az idegőrlő harcba.
Adja az Ég, hogy most a kedvesed végre a sarkára álljon.
Egyszerűen képtelen felvállalni a döntést, összeroppant ennek súlya alatt, ezért is iszik annyit.
A baba születése talán ad neki elég erőt. . . talán össze tudja szedni végre magát. . .
De Neked nélküle is élned kell tovább, nem várhatsz rá ebben a helyzetben.
Várom, hogy újra írj. . . Szeretettel: misibea
Csak annyit mondanék: Nagyon vigyázz magadra és vigyázz a picurkára is. Senki és semmi nem ér annyit, hogy elrontsa a Te mostani boldogságodat. Élvezd ki ennek a 9 hónapnak minden percét. És csak magatokkal törődj. Ugye azért van valaki, aki ha kell segítsen Neked: pl. szülő, testvér, barátnő?
Kérlek írj ha tudsz, mert mi itten aggódunk és várjuk a fejleményeket!
Nagyon sok puszi mindkettőtöknek: Maszi
Jaj, lányok . . . . Egyebet sem csinálok, csak gondolkozom, de az megse fordul a fejembe, hogy elvetessem!! Nehéz lesz az biztos, de, ha az Isten gyereket ad, akkor erőt is ad melléje, hogy elviseljük a vele járó nehézségeket.
Csak is, a gyerekemre gondolok, pont ezért akarnám vele lezárni, hogy, azért, mert ő ilyen bizonytalan, én ne emésszem, idegesítsem vele magam. Mert nem szeretnék idegbeteg gyereket szülni.
De képzeljétek, a tegnap megjelent személyesen. Beszélgetni akart. Mondtam, hogy hallgatom. Elmondta, hogy szeret és ő már nem bírja tovább és, ha én szeretem és eltudom fogadni őt és megtudok bocsájtani neki, akkor költözzünk össze. Hát mit mondjak döbbenetem magas fokán nem tudtam mit mondani neki. Azt elmondtam, hogy gondolja jól át, mert nálam nem lehet a napot 7-kor sörrel kezdeni, nálam nem lehet minden nap részegnek lenni, . . . , . És csak akkor jöjjön, ha engem akar és, ha tényleg ki akar lépni a házasságából, átmeneti megállónak ne használjon.
Az este is hívott és úgy nyilatkozott, hogy a döntés csak rajtam áll.
Tudjátok, nagyon szeretem, de már nem bízok benne elégé. Nem akarok újabb csalódáson keresztül menni. Bár láttam a szemén, hogy öszintén beszél. Csak még azt nem kérdeztem meg, hogy miért akart elfelejteni? Ha már nem jött össze, hogy elfelejtsen, akkor még is velem akar élni? Nem értem! Ha meg arra gondolok, hogy a gyermekünknek jobb lesz - ha kitudom rángatni a sz. . -ból, akkor . . . . . .
Szójatok hozza!! Tanácstalan és éhes vagyok - bocs ez nem talál ide.
Komolyan lányok, én akarom ezt a gyereket és úgy érzem, hogy lelkileg felkészültem rá. Aztán meg ott az idő a fejem felett, nekem nincs időm / lelkierőm sakkozni gyermekéletekkel. Nekem 9 éve ez az életcsélom, hogy gyerekem legyen. Én ezért küzdöttem az egészségemmel, kihoztam magamból a maximumot. Amúgyis az orvos már rég felírta :o))))
Vigyázzatok magatokra.
Barátsággal: Viki.
Bocsi, hogy ezt írom, de azt hiszem, hogy nem olvastál eléggé vissza. Ha érdekel egy téma kérlek kezd előről.
Félreértettél: bocs, nem én iszok, hanem a kedvesem. És öszintén akarom ezt a gyereket!!!! És nem vagyok aljas, mint a felesége: én nem zsarolom ezzel a gyerekkel - soha nem is fogom - én nem akarom ezzel magamhoz láncolni, . . . , semmi hátső szándék nincs bennem!!!
Nézd, én szeretem ezt a gyereket és minden szeretettemmel szeretni fogom és nem ESZKÖZNEK kell. Nézd, én nem vagyok egy vérig vallásos ember, de, azt vallom, hogy az Isten nem áld meg ekkora csodával cél nélkül, csak úgy egy gyerekkel.
Tudom, hogy nem lesz könnyű, de vele vagy nélküle végig csinálom.
Minden jót, bocs ha durva voltam, de minden erőmmel azon vagyok, hogy nyugodt lékört teremtsek magam köré és nem azon vagyok, hogy összeomoljak. De addig azért nem sülyedek, hogy igyak, vagy rágyújtsak - ezek nem oldanak meg semmit.
Üdv.
Gyermeket vársz?
És most ezt a csodát beárnyékolja a kapcsolatotok. . . ?
Nagyon szomorú vagyok. . . van kilátás arra, hogy rendezni tudd az érzéseidet és a kapcsolatodat végérvényesen vele?
A gyermeked életéről, egészségéről, jövőjéről gondoskodnod kell, már most. . . ugye, tudod, hogy nincsen sok időd halogatni?
Annyira meglepett az egész amit leírtál, hogy tátott szájjal olvastam végig. De egyben biztos a véleményem, teljesen egyetértek Macskafüllel. Minden szó amit leírt, az én véleményem is. Nem tudok neked mást mondani: AZ EGYEDÜLI ÉS LEGFONTOSABB DÖNTÉSEDDEL CSAK ÉS KIZÁRÓLAG A GYEREK ÉRDEKEIT NÉZD!!!!!!!!!!!!!!
Nagyon vigyázz magadra.
És írj nekünk, mert mindig várjuk a híreidet.
Üdvözlettel az egyik netbarátnőd: Hajni
Egyet dönts el nagyon hamar (szerintem): MIÉRT szeretnéd ezt a gyereket. . ???
Mert őszintén vágysz egy gyermekre? Hogy magadhoz láncold a barátodat? Hogy bosszút állj? Vagy mert valóban egy család szeretnél lenni az apjával.
A GYEREK ÉRDEKÉBEN ez a legeslegelső, amit tisztáznod kellene!! A gyerek nem egy eszköz bármire - hanem egy önálló lény, akinek Te leszel az édesanyja!!
Amennyiben úgy érzed, hogy EGYEDÜL is felkészülten, szerettel várod ezt a gyermeket, SAJÁT MAGA MIATT - akkor tartsd meg, érett és méltó vagy rá. Ha nem - nem szabadna, abban ő is és Te is tönkremehettek. . .
Egy ilyen férfival nagy az esélye, hogy - még ha most eljátssza Neked az ideális családapát pár napra, hétre, hónapra - újra gondok lesznek, nem hűséges típus, nem valószínű, hogy kitart. . . Akkor pedig megint egyedül fogsz maradni - csak akkor egy gyerek is lesz már Veled, akiért felelősséget vállaltál. Ha már most így megvisel a kapcsolat ezzel az emberrel, hogy rendszeresen leiszod Magad és zavart vagy, saját magaddal sem tudsz egyenesbe jönni - mit kezdenél akkor a gyermekeddel. . . ????
Nagyon gondold át a dolgot és CSAK úgy menj neki az anyaságnak, ha EGYEDÜL képes vagy felelősséget vállalni a Magad és a gyermek életéért - ugyanis egyelőre elég kevés az esély egy kiegyensúlyozott, teljes családra, kedves apukával. . .
Hétfőre azt igérte, hogy elvisz magával oda, ahol voltam kórházba. Persze nem jött össze, mert anya is menni akart, erre én kivertem a hisztit, hogy gyáva fasz és, hogy ideje, hogy döntsön!
Egész héten ivott erre most vasárnap kipakolt mindent otthon, azt, hogy vagyok, hogy mennyi ideje, hogy szeret, …. , Erre anyu meg se lepödött, sőt hétfőig gondolkozási időt kért. Hétfőn meg elmondta, hogy megbocsájt, erre a kedves feldíszítette a tortát és elmondta, hogy valószínűleg terhes vagyok. Ez már anyunak is sok volt, megmondta, hogy költözzön el. Hozzám nem mer jönni, mert úgy-e tőlem azért valahol bocsánatot kell kérnie és azt is tudja, hogy nálam 7-kor nem lehet sörrel kezdeni a napot. Szóval nem értem, ha otthon akar – na maradni, miért mondta el? Sejthette, hogy attól nem lesz jobb a helyzet. Amúgy úgy-e a 2 gyerek kifogásán kívül most már az is belejött a képbe, hogy anyuci 32 évesen megváltozott – házitündér lett. Csak sajnos vasárnapig bírta, akkor már nem volt kedve főzni és ebből indult a balhé.
Egy biztos, ha megtalál keresni én helyben megfojtom, már csak azért is, hogy hagyta, hogy a férje ennyire tönkre menjen. És persze én is.
Szóval lilám sincs, hogy most mi van? Minden nap felhív, nagyon kedves, de látni nem láttam, hú lassan 2hete? Talán.
Én nagyon leszeretném már zárni ezt az egészet, úgy döntöttem, csak a szemébe szeretném mondani. Szeretném visszakapni a dolgaimat, mert már fel kezdtem adni, hogy valaha is az az ember lesz, mint aki volt. Sajnálom, hogy idáig sülyedt, de be kell ismernem, hogy olyan emberen, akinek nem kell a segítség, nem lehet segíteni. Sajnálom, hogy az emlékekbe kapaszkodik - én is -, de nincs gatyája változtani.
Ja, és azt még nem közöltem vele, hogy nekem vagy egészen kell, vagy sehogy. Nekem vagy teljesen a gyerekem apja lesz vagy meg se ismeri. Mert azért képzeljétek el, hogy közös munkahelyünk van, ő úgy-e otthon "szép család" - nekem meg elviszi a gyerekem sétálni. Na nem ekkor megalázásnak nem teszem ki sem magam, sem a gyerekem. Inkább gondoljon mindenki azt amit akar, hogy kié.
Remélem sikerült kárpotólnom benneteket egy kicsit, és bocsi, hogy csak most írok, de nincs erőm lassan semmire.
Vigyázzatok magatokra. Remélem, lesz időm jelentkezni.
Szidjatok, jó!!! Mert megtartom a gyereket és megse fordul a fejembe, hogy . . .
Barátsággal: VIKI.
Bocsássatok meg, hogy így eltűntem, de ….
Szóval, ha még nem felejtettek el és valaki lenne olyan kedves és jó alaposan felpofozna, azt nagyon megköszönném.
Hogy mi van velem? Az idegösszeomlás szélén állok, vagy más lassan fel is mondják az idegeim a szolgálatot.
Kapaszkodjatok meg, mert olyat mesélek: szóval íme a történet folytatása a szerelmes, hülye p…-ról.
Úgy-e a kedves elment akkor nyaralni, de azért minden nap felhívott 1x, 2x. Aztán jött a hétvége és ő elmondta, hogy anyuci is megy ki oda hozzájuk /persze ezt magamtól is tudtam/. Vasárnap hívott, hogy hétfőre is marad, mert búcsú van. Erre hétfőn délkor jön az egyik barátunk, hogy du. megy anyuci után, erre hirtelen ötletből mondtam, hogy én is megyek. Erre vita-vitát követett, én győztem, pedig nem gondoltam először komolyan és én is elmentem. Mondjátok, hogy nagyon hülye vagyok. Persze még jött egy barátnőm, az ellenség megtévesztéséért. Hogy miért mentem el? Mert látni akartam, hogy mi is van köztük? Látni akartam azt a puszit a végén, na meg persze, azt a pofát amikor meglát és nem tudja, hogy mi lesz? Izgultam, de megérte és mindvégig, azt mondogattam „HOGY CSAK NYERHETEK”-így is úgy is. Az élet úgy hozta, hogy hazafelé, 10 percig édes kettesben maradtunk a kocsiba és beszélgettünk. És nem tartja titokban, hogy baj van a házasságukba.
Persze kedden a kedves próbált cirkuszolni, de én lenyomtam. Visszahívott erre én elmondtam, hogy késik és inkább azon gondolkozzon, hogy mi van, ha terhes vagyok? Erre benne akadta a szusz és estére hazajött. Persze a szokásos, minden nap részegre iszom magam nem maradt ki egy nap se. Aztán azt hittük, hogy lebuktunk, mert én, azt mondtam, hogy már nem dolgozom itt, ő pedig még ott kint, azt, hogy igen. De vagy nagyon hülye, vagy nem akarja észre venni.
Igyekeztünk megbeszélni, de nem sokra jutottunk.
Aztán minden kezdődött előröl, ő bizonytalan, nem tudja mit akar és meg egyre biztosabb voltam abba, hogy terhes vagyok. Megvettem a tesztet, de 5 napig készültem az eredményre, ami POZITIV lett. Ekkor 2 napra én is kikapcsoltam és eltűntem a térképről. Erre ő is kiakadt, mert nem tudta mi van velem. Eldöntöttem lezárom az életembe és befejezem vele, hogy legalább én ne okozzak nehézséget. Kértem, hozza vissza a dolgaim és fejezzük be. Erre ő a hős apa, persze felelősséget akar vállalni a gyerekért, nevére akarja irati, elvinni sétálni, …. . , szóval teljesen hülyének néz. Szóval kidobtam, azzal a jelszóval, hogy amikor tényleg tudja, hogy mit akar hívjon fel. Erre eltűnt 2 napra. Barátoktól meghallva, hogy csütörtökön megyek dokihoz előkerült. Persze este nem hívott fel, erre én elhatároztam, ha őt ez a gyerek csak ennyire érdekli, akkor én azt fogom neki mondani, amit hallani akar – csak már egyszer legyen nyugi.
Szóval a doki elmondta, hogy babám lesz és megkérdezte, „hogy kell magának ez a pici? Mert, ha igen, akkor mag holnaptól nem idegeskedik, sokat eszik és alszik. ” Na, ná, ha az olyan könnyű lenne.