Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Tejóég! Most többen azt hiszik, hogy én egész nap azt a szerencsétlen páromat nyúzom filozófiai kérdésekben!!! Én nem erről beszéltem. A "beszéljük meg" nem egész estés könnyes lelkibeszédet jelent, elég akár egy mondat is.
(Lehet, hogy csak azért fontos nekem ez, mert a faterom azt csinálta, hogy soha nem volt egy rossz szava se otthon, majd egyszer csak azt mondta, hogy neki már évek óta nem jó és lelépett. Még a legkisebb jelét se adta, hogy valami baja lenne. Tudom, azt fogjátok mondani, hogy anyunak észre kellett volna vennie, de apu semmiben se mutatta, hogy valami nem gömbölyű neki, uganannyira tűnt boldognak, mint előtte)
Bocs, hogy ilyen hosszú voltam.
Nem a diplomáról van szó, hanem a hasonló intellektualitásról, világnézetről, gondolkodásról, "értelmi szintről". Azért vagy te is együtt a pároddal és azért tanulsz most tovább. Diploma nélkül vagytok egy szinten.
Nekem eddig ket igazi volt. Az elsot elszurtam, mert nagyon fiatal voltam. 10 evig nem tudtam elfelejteni. Most a masodik igazival elek, aki furcsa modon teljesen ellentete az elsonek. De ugyanugy szeretem.
bmano
Az egyik barátnőmnek az a véleménye, hogy csak egy igazi létezik, és őt kell megtalálni. Szerinte az a kapcsolat, ahol nem működik minden simnán, nem az igazi. Én ezzel nem értek egyet, mert akkor nagyon kevés esélyem lenne a boldogságra, ha ez így lenne, és szerintem minden kapcsolatban vannak megalkuvások, kompomisszumok. Ti mit gondoltok erről?
Lady
Dolgoznom kellett egy kicsit, de nem tűntem el. Azért annyira nem nagy sztorik, inkább apróságok.
Aki még a kapcsolat elején tart azoknak lehet érdekes, hogy mire figyeltem az elején. Az előtte lévő pasijaim soha nem akartak olyan intenzitással velem lenni, ahogy én szerettem volna, akárhogy is bizonygatták, hogy kellek nekik. Hivogattam őket, meg nyúztam, hogy mikor találkozunk stb. (megjegyzem, ezt rengeteg ismerősöm csinálja. Tudom, baromi nehéz ennek ellenálni. )Szóval ha a pasi lemondja a randikat különféle okok miatt, olyan sms-t küld, hogy "kár, hogy nem vagy velem" stb. stb. azt békén kell hagyni.
Na, nála különösen figyeltem erre. Egyszer sem mondta le a randit, valóban érdekeltem, én viszont soha nem hivogattam őt. Persze, mikor már megszilárdult a kapcsolatunk, akkor igen.
Egy alkalommal, amikor jött értem, a kocsi hátsó ülésén volt egy virágcsokor. Azt gondoltam, hogy tutira van egy nője és annak viszi engesztelésképpen (korábbi rossz tapasztalataimból kiindulva). Vége volt a randinknak már szálltam ki a kocsiból, amikor is elővette a virágcsokrot és azt mondta, hogy "drága Veronika ezt neked hoztam". Ő mondta ki azt először, hogy szeretlek.
Vele minden olyan maceramentesen zajlott, olyan olajozottan történtek a dolgok, soha nem kellett fölösleges köröket futni, női praktikákat bevetni, durcáskodni, esetleg hisztizni, nyomozgatni, olyan beszélgetéseket kezdeni, hogy mi lesz velünk, hogyan tovább, akar-e ő engem, mert minden olyan egyértelműen zajlott.
Ez szerintem már nagyon jó kiindulási alap volt. Hangsúlyozni szeretném, hogy ezek az én tapasztalataim és nem biztos, hogy a sztenderd eljárás ez. Nekem bejött. folyt. köv.
Nem azért születtünk a földre, hogy eleget tegyünk egymás elvárásainak, . . . de ha ennek ellenére hiányozna ha nem lenne vekem - és én neki - , akkor az tök szupi, nem?
Ezt persze egyszerűbben fogalmazva szimplán azt jelentené, hogy ne azért éljen egy kapcsolat, hogy legyen hol "megbeszélni" a gondjainkat
de ez csak úgy eszembe jutott, nem kötözködésből bizisten