Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anorexia - Bulimia
Létrehozva: 2003. március 1. 17:25
A legtöbb táplálkozási zavarban szenvedő lány már végigcsinált néhány terápiát - tartós eredmény nélkül. Én is közéjük tartozom. Rájöttem azonban arra, hogy nem feltétlenül a terápia az egyetlen megoldás a gyógyulás tekintetében. Sokszor elég, ha egy-egy sorstársunkkal elbeszélgetünk. Én még soha nem találkoztam olyan lánnyal, aki ugyanazt a poklot járná, amit én immáron 7 éve. Szeretném, ha olyanok szólnának hozzá ehhez a fórumhoz, akiknek bármilyen tapasztalatuk van ezzel a problémával kacsolatban.
Nem tudom kitől kéne tanácsot kérni. Valószínűleg orvostól. Olyantól, aki mindjárt le is tud fogyasztani és a lelkünket is ápolja egyszerre. De olyet egyet se ismerek. Sőt, olyat se, aki hatásos fogyókúrát tud nekem adni. Egyszer sem hánynék, ha elindulnának lefelé a kilóim, elhiheted.
Nem várom, hogy tanácsokat osztogassanak nekem, csak beszélgetni szeretnék róla.
Magamat látom benned néhány éve. Én már betegségnek gondolom, de szerintem szakember jobban megmondaná. Ha nem betegség, akkor ma azt tudnád magadnak mondani, hogy "többet nem csinálom", és tényleg abba is hagynád. Képes vagy rá? Nem holnap, nem hétfőtől, hanem mostantól. Nincs "na most utoljára megtömöm magam". Tanácsot talán nem nekem kéne osztogatnom, magam sem tudom mit tegyek. Nem tudom, mi lenne a megoldás. . .
Úgy látom mostanában nem járt erre senki, de azért hozzászólnék a témához.
Én kezdő stádiumban vagyok, és még nem tudom melyik felé tartok, az anorexia, vagy a bulimia felé. Elég keveset eszem, de van amikor azt is soknak érzem és kihányom. Nálam még nem állandósult a hánytatás, de egyre gyakrabban fordul elő. Főleg hétvégén, a szombati, vasárnapi ebédek után, amikor a családom többi része sziesztázni vonul. És hétköznap este is, ha úgy érzem sokat ettem.
Nem tudom mit tegyek, végső elkeseredésemben fordultam ehhez a megoldáshoz, mert semmilyen fogyókúra nem segített rajtam, még a heti 4 edzés+koplalás sem. Csak kimerültem és rosszul lettem. Viszont elég husika vagyok, időnként kimondottan utálom magam.
Egyszer hallottam egy beszélgetést egy sráccal, akinek szintén ez volt a baja, és ő pl. nem is titkolja senki előtt, sőt leszokni sem akar, mert így tudja megtartani a formáját. Hát nem tudom, mindenkinek joga van azt tenni magával amit akar, de hogy a bulimiát élvezze is valaki, az már betegség.
Nem akarok igazán rászokni, de egyre nagyobb késztetést érzek a dolog iránt. Szerintetek ez már betegség, vagy csak most kezdődik?
orsicicus és helpme ne másnak akarjatok megfelelni. Túl rövid az élet, és nagy butaság azzal eltölteni szép éveket, hogy csak a külsőm a fontos, mert igy látnak meg a csinos pasik/fiúk, vagy a barátok igy fogadnak el. A barátok nem ezért szeretnek vagy nem.
Aki szívesen sétálna egy jót, hétvégenként és esténként rendszeresen megtalál a Duna parti gáton egy szép és kedves belga juhász társaságában. Ha bárki jönne, adok mailt és/vagy telefont hogy megbeszéljük.
Mindenkinek fel a fejjel, és tessék az első lépést megtenni! Ha nem vagyok otthon, nem falok! ugye ez nyilvánvaló? Ha sétálok és beszélgetek, az nekem jó.
Te sehonnan sem tudod megállapítani. Ezért kéne felkeresned egy olyan szakembert akiben megbízol, és tudsz beszélni a problémáidról!Méghozzá gyorsan!Szerintem rád azért jönnek evési rohamok, mert előtte koplalsz. A szervezeted nagyon ki van éhezve, mindent megeszel amit csak találsz, és sajnos ezzel a módszerrel csak azt sikerül elérned, hogy többet fogsz hízni!Neked nagyon óvatosan kell fogyóznod, mert még fejlődében vagy, és tönkre is teheted magad. Ne koplalj, hanem próbálj meg ésszerűen!!!táplálkozni és többet mozogni. Ne éheztesd a szervezeted, mert utána minden falatot maximálisan fog hasznosítani és hízni fogsz. Próbáld meg szakemberrel megbeszélni, mert ő tud a legjobban segíteni rajtad!
Leirnám Nektek problémámat, remélem olvassa majd valaki, és reagál rá. .
én egy 14 éves lány vagyok.
már 12 éves koromban elkezdtem fogyókúrázni, alig ettem kb. 1 hétig. . aztán ujra teljesen normálisan, majd fél év mulva megint rájöttem, hogy le kéne fogynom, és megint elkezdtem.
tavaly augusztusban (akkor 13 voltam) valami miatt több napig nagyon éhesnek éreztem magam, igy hát nagyon sokat ettem, és fel is szedtem ugy 3-4 kilót. ( 167 cm vagyok és most 53 kg, egy másik mérlegen 57. . )
utána fogyókúráztam, de 1 hét után jól teleettem magam, nem bírtam tovább. . és onnantól ugyanaz a sztrori, mint mindenkinél. azóta szedek hashajtókat, koplalok, és telezabálom magam. . sajnos hánynom sosem sikerült. .
viszont ehhez még társul nálam sokféle pszihiátriai alapbetegség. már lassan fél éve ki sem megyek az utcára, annyira gyűlölöm a külsőmet.
egész napomat csak a kajára koncentrálás teszi ki. az nagyon nagy dolog, ha 1 napot kibírok zabálás nélkül, olyankor nagyon boldognak érzem magam. viszont amikor eszem, huhh, az valami iszonyatos. . vagy eszem, de akkor nem tudom abbahagyni, vagy alig-alig. . súlyom volt már 51, de 61 is. . nagyon nehezen fogyom. volt egyszer olyan, amikor 2, 5 (!) hétig kibirtam a nemevést, csak aztán elvette a kedvemet az a tény, hogy a 2. hétben már nem fogytam semmi. . anyunak próbáltam elmondani a dolgot, de azt mondta, hogy középiskolás korában Ő , és a testvére is szedtek hashajtókat stb. . és ezzel el van intézve?? Ő nem tekint ezzel kapcsoltaban betegnek. pedig én ugy érzem az vagyok. a tünetek, az érzéseim megegyeznek a bulimiásokéval. viszont már tényleg nem tudom, hogy tényleg az vagyok-e. jó pár pszihiáternél megfordultam már, de erről a problémáról még nem tudtam egyikel sem beszélni. pedig csak ők tudnák megmondani, hogy bulimiás vagyok-e. . vagy szerintetek honnan tudhatom meg biztosan??