Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ami a szívedet nyomja
Torolt_felhasznalo_335577
Létrehozva: 2003. február 19. 16:46
"Daiel,
aki az osztályunkba jár,
a vacsorát Sóderpartinai hívja.
"Sódert esztek vagyorára?"
kérdeztem egyszer
(mert szerintem ez a
Sóderparti
olyan lükén hangzik).
"Frászt" mondta Daniel,
"húst eszünk,
és mindenki nyomhatja a sódert,
és senki se mondja,
hogy fogd be a szád,
és mindig kipakolhatod,
ami a szívedet nyomja"
mondta Daniel, és nevetett.
Mégiscsak lükén hangzik, hogy
Sódedrparti,
De Ami a Szívedet Nyomjí, az már
Igen!
Nálunk csak olyan közönséges
Vacsora van.
(Siv Widerberg)
1975-ben vettem a lányomnak au "Ami a szívedet nyomja" c. svéd gyermekvers-kötetet - ebből idéztem. Arra gondoltam, annyi jópofa, de semmiről sem szóló fórum van - talán akad, aki valamit, akármit szeretne megbeszélni, valamit, ami nem olyan fontos, de jó lenne beszélni róla - valakinek. És ez a valaki lehet egy Mamóka, lehet egy Apóka, de lehet egy ismeretlen barát-barátnő. Hiszen a fórum a beszélgetés helye. Egyet kérek csak, ez a fórum ne legyen veszekedés helye - mindenről beszélhetünk, akár politikáról, akár a nőkről, akár a férfiakról, férjekről és feleségekről, gyerekekről. . . de minek is soroljam, hiszen mindenről beszélhetünk, ha EMBEREK maradunk.
Hát ha van kedved, gyere, mesélj, hallgatlak, ha kéred, válaszolok ahogy tudok, ha kéred - vagy válaszol valaki más. Várlak!
aki az osztályunkba jár,
a vacsorát Sóderpartinai hívja.
"Sódert esztek vagyorára?"
kérdeztem egyszer
(mert szerintem ez a
Sóderparti
olyan lükén hangzik).
"Frászt" mondta Daniel,
"húst eszünk,
és mindenki nyomhatja a sódert,
és senki se mondja,
hogy fogd be a szád,
és mindig kipakolhatod,
ami a szívedet nyomja"
mondta Daniel, és nevetett.
Mégiscsak lükén hangzik, hogy
Sódedrparti,
De Ami a Szívedet Nyomjí, az már
Igen!
Nálunk csak olyan közönséges
Vacsora van.
(Siv Widerberg)
1975-ben vettem a lányomnak au "Ami a szívedet nyomja" c. svéd gyermekvers-kötetet - ebből idéztem. Arra gondoltam, annyi jópofa, de semmiről sem szóló fórum van - talán akad, aki valamit, akármit szeretne megbeszélni, valamit, ami nem olyan fontos, de jó lenne beszélni róla - valakinek. És ez a valaki lehet egy Mamóka, lehet egy Apóka, de lehet egy ismeretlen barát-barátnő. Hiszen a fórum a beszélgetés helye. Egyet kérek csak, ez a fórum ne legyen veszekedés helye - mindenről beszélhetünk, akár politikáról, akár a nőkről, akár a férfiakról, férjekről és feleségekről, gyerekekről. . . de minek is soroljam, hiszen mindenről beszélhetünk, ha EMBEREK maradunk.
Hát ha van kedved, gyere, mesélj, hallgatlak, ha kéred, válaszolok ahogy tudok, ha kéred - vagy válaszol valaki más. Várlak!
nincsgáz. . . (mert olaj van)
A barátom mindig azzal szokott tréfálkozni, hogy a banán a bizonyíték Isten létezésésre, mert ilyen kényelmesen ehető, jó "csomagolású" gyümölcs nem lehet véletlenül. Hát, ha még cipzár is lenne rajt. . . . ! :)))
Milyen kár,
hogy nincs cipzár a banánon!
Ha csak a felét akarom megenni,
bezárhatnám a maradékot.
Azt hiszem, cipzárat fogok szerelni
egy banánra,
mondjuk füzetkapoccsal,
és enne kezdem a buszon.
Lehúzom a zárat,
majszolok belőle,
és újra behúzom.
Klassz, mi?
Hogy bámulnak majd az ürgék!
Persze ők úgy tudják,
hogy nincs cipzár a banánon!
Altalanos iskola 4. osztalyaban a napkozis tanarunk konyveket arult. Ebedbefizetes napjan en a visszajaro penzbol galad modon onalloan dontottem es megvettem ezt a konyvet kemeny 10Ft-ert. Par perccel kesobb megbantam, mert nem kerdeztem meg a szuleimet, hogy megvehetem-e es nagy felelmekkel ballagtam haza. Mikor otthon kertek a visszajarot, addigra mar ugy feltem, hogy elbogtem magam, es szabadkoztam, hogy soha tobbet. . . de anyuek meg mindig nem ertettek, hogy mi van. Mikor elokaptam, nem tudtak anyuek, hogy sirjanak, vagy nevessenek. Problema persze nem volt belole, de ezutan mindig megkerdeztem elore, ha venni akartam valamit. A konyv sohasem volt baj. -)))
Mi mindig így elemezzük ki egymást/magunkat a barátnőimmel. Ugyanez.
A múltkor ültünk a szobámban, ketten. Harmadikunk éppen nem volt bent. Megbeszéltük, hogy mit értek én azon, hogy valaki "tetszik". Utána bejött a barátnőm, feltettük neki ugyanezt a kérdést és szóra pontosan előadta azt, amit én két perccel korábban. Szerintem pont az ilyen dolgok miatt alakulnak ki a barátságok. Mikor a lelketek ennyire megegyezik. Ennél jobban már csak a nagy Ő-vel. ha egyáltalán létezik ilyen.
Persze, hogy írj! :)
Én sem vagyok egy szorgalmas válaszoló. :)
Cilla -
(akit igazában Cecíliának hívnak) -
néha olyan gügye. -
Néha helyes, -
néha egész jól ki lehet vele jönni. -
Néha, -
néha kis dedós hozzám képest. -
-
"Mit gondolsz rólam?" -
kérdeztem egyszer Cillát. -
Tudjátok, mit felelt? -
-
Ezt: -
"Néha olyan gügye vagy. -
Néha helyes. -
Néha egész jól ki lehet veled jönni. -
És néha. . . -
. . . néha kis dedós vagy hozzám -
képest!" -
-
Tudom, hogy lógok a válasszal, és én vagyok a lusti :))) azért még írjak? :))))
Már írni sem tudok. Mindjárt megyek és iszom egy Mandala teát, mert kell a harmónia és a méregtelenítés.
Szerezd vissza a kutyust, Csippi!
Nekem pár éve veszett el a kutyám, nagyinál volt, mert mi bérházban lakunk. De nagyon sajnáltam, mert az a kutya értett engem, olvasott a mozdulataimból, a szememből. :(
Jogra járok, így rögtön életem első egyetemi szóbeloi vuzsgáján, december 16-án megbuktattak római jogból. :) Aztán egy hónap múlva ugyanaz a tanár átengedett. Meghát a filozófia. . . :)
De ezekbe nem betegedek bele, szerintem teljesen természetesen hozzátartozik egy egyetemista életéhez. És persze élnie kell szegény egyetemnek valamiből. :)
:)))
Most már nevessük ki! :)
Mindenesetre a lyukas harisnyánál nincs rosszabb, mikor trudod, hogy lyukas, de nem tudod átvenni iylen vagy olyan okból.
de még mindsig jobb, hogy te hordhatsz harisnyát. :( Ugyanis nekem olyan bőrbetegségem van az egész lábamon, ami miatt nem, mert annyira csúnya a bőröm. :(
Én sem tanulok soha a hibáimból. :)) De néha már nevetségesen nem. :) A vuzsgaidőszakban kapkodva tanultam, így megfogadtam, hogy mostantól majd szépen rendesen, léóegalább hétvégén nekilátok. :) Hát persze! Nekilátok barátnőzni, színházolni (legnagyobb szenvedélyem), de tanulás nem lesz. Egyszer csak benő a fejünk lágya! :)
Tényleg csak el akartam mondani gyorsan, mert így, hogy elkezdődött a szorgalmi időszak megint, elég keveset találkozom a barátnőimmel.
Meg az baj, hogy engem állandóan egyszerre annyi dolog foglalkoztat, hogy nem bírnám írni sem. :) Vagy pörgök teljes erőmmel, vagy leállok és nyugizok, magamba süllyedve.
De te hogy találtad ki, hogy mindenki anyja, lelki szemetesládája (kizárólag jó értelemben!) akarsz lenni? Mert a baráti társaságomban általában én töltöm be ezt a posztot.
A nénike a földszintről
A nénike a földszintről
nehezen jut dűlőre.
Mindig megkérdi, ismétlik-e,
mielőtt leül megnézni
egy tévéfilmet.
A nénike a földszintről
háromszor megy minden üzletbe,
egyszer kinézni,
egyszer megvenni,
egyszer visszacserélni.
Akkor megkapja, amit akart?
Nem kérhette volna már legelőször?
A nénike a földszintről
nehezen jut dűlőre.
Mitha Anyukámat hallottam volna!:-)
Jó ez a fórum!
Rohanok. . .
Mielőtt elrohanok francia órára még van annyi időm, hogy elmondjam a magam sóderét:
Már megint nem tanultam nyelvórára. Emiatt már néha magamon is kiakadok. Ilyenkor persze arra fogom, hogy mégiscsak 8 órát dolgozom, tehát ebből kifolyólag nincs időm tanulni.
De az igazságot én is tudom: egyszerűen lusta vagyok.
Tegnap este is tanulhattam volna, de kellemesebb volt a kedvesemmel egy sör mellett filózgatni.
De legalább ma tanulhattam volna!
És a legrosszabb az az egészben, hogy sosem tanulok a hibáimból!
Ti, hogy vagytok ezzel?
Én csak azt akarom megosztani, amit leírtam magamnak délelőtt, miután beértem az egyetemre elég durcásan. Szóval idézem magam:
"Minden relatív. Attól függ, honnan nézzük. És hasonló bölcseségek. Szóval hogyan is kezdődött a mai reggel? Mondhatnám, hogy rémesen. Mert a busz később indult, így lekéstem a másikat, utána 10 percig kellett várnom a következő és természetesen full-tömött buszra, amivel bezötykölődtem 8-ra. Rossz is lett a kedvem egyből. Lehet mondani, hogy szivat a sors, legyen minél sz***abb napom. De mi lenne, ha másként néznénk? Tudtam ülni a buszon, utána a megállóban találkoztam Murival és Helgával (ismerőseim), nagyon jól néznek ki együtt. Rohadt hideg van, de süt a nap, szépek a felhők, az ég. És a lényeg, ami miatt elkezdtem ezt a fejztegetést: az egyik megállóban láttam Imit (ezt most megmagyarázom: kistanárunk volt még gimiben és tetszik eléggé, de nem vagyok belezúgva, és nem is fogok). Ő is elég morcos volt, a buszra meg sem próbált már felszállni, annyian voltunk. Perzse a bizsergés megint átfutott rajtam, már kezdem megszokni. És ezután filóztam el rajta, hogy az is lehet, hogy pont emiatt kellett a buszt lekésnem, majd tömötten furikáznom, hogy őt lássam. Ennyi. "
Tehát nekem ezzel kezdődött a nap. De azt mondom mindnekinek, hogy tényleg keressük az apró szépségeket.
De engem leginkább az érdekelne, amit tudom, nem lehet megmagyarázni, hogy tényleg van Sorsszerűség? Én hiszek benne, hogy ma sem véletlen volt ez. Ja, és még kiegészítem annyiavl, hogy délután is lekéstem a buszt és a következőre felszállt ő is. :) Utána pedig elcsúsztam, majdnem belezuhantam egy pocsolyába, végül kiléptem egy autó elé.
Ha még itt vagy, beszélgessünk már!
Bármiről, mindegy miről! Hm?