Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ami a szívedet nyomja
Torolt_felhasznalo_335577
Létrehozva: 2003. február 19. 16:46
"Daiel,
aki az osztályunkba jár,
a vacsorát Sóderpartinai hívja.
"Sódert esztek vagyorára?"
kérdeztem egyszer
(mert szerintem ez a
Sóderparti
olyan lükén hangzik).
"Frászt" mondta Daniel,
"húst eszünk,
és mindenki nyomhatja a sódert,
és senki se mondja,
hogy fogd be a szád,
és mindig kipakolhatod,
ami a szívedet nyomja"
mondta Daniel, és nevetett.
Mégiscsak lükén hangzik, hogy
Sódedrparti,
De Ami a Szívedet Nyomjí, az már
Igen!
Nálunk csak olyan közönséges
Vacsora van.
(Siv Widerberg)
1975-ben vettem a lányomnak au "Ami a szívedet nyomja" c. svéd gyermekvers-kötetet - ebből idéztem. Arra gondoltam, annyi jópofa, de semmiről sem szóló fórum van - talán akad, aki valamit, akármit szeretne megbeszélni, valamit, ami nem olyan fontos, de jó lenne beszélni róla - valakinek. És ez a valaki lehet egy Mamóka, lehet egy Apóka, de lehet egy ismeretlen barát-barátnő. Hiszen a fórum a beszélgetés helye. Egyet kérek csak, ez a fórum ne legyen veszekedés helye - mindenről beszélhetünk, akár politikáról, akár a nőkről, akár a férfiakról, férjekről és feleségekről, gyerekekről. . . de minek is soroljam, hiszen mindenről beszélhetünk, ha EMBEREK maradunk.
Hát ha van kedved, gyere, mesélj, hallgatlak, ha kéred, válaszolok ahogy tudok, ha kéred - vagy válaszol valaki más. Várlak!
aki az osztályunkba jár,
a vacsorát Sóderpartinai hívja.
"Sódert esztek vagyorára?"
kérdeztem egyszer
(mert szerintem ez a
Sóderparti
olyan lükén hangzik).
"Frászt" mondta Daniel,
"húst eszünk,
és mindenki nyomhatja a sódert,
és senki se mondja,
hogy fogd be a szád,
és mindig kipakolhatod,
ami a szívedet nyomja"
mondta Daniel, és nevetett.
Mégiscsak lükén hangzik, hogy
Sódedrparti,
De Ami a Szívedet Nyomjí, az már
Igen!
Nálunk csak olyan közönséges
Vacsora van.
(Siv Widerberg)
1975-ben vettem a lányomnak au "Ami a szívedet nyomja" c. svéd gyermekvers-kötetet - ebből idéztem. Arra gondoltam, annyi jópofa, de semmiről sem szóló fórum van - talán akad, aki valamit, akármit szeretne megbeszélni, valamit, ami nem olyan fontos, de jó lenne beszélni róla - valakinek. És ez a valaki lehet egy Mamóka, lehet egy Apóka, de lehet egy ismeretlen barát-barátnő. Hiszen a fórum a beszélgetés helye. Egyet kérek csak, ez a fórum ne legyen veszekedés helye - mindenről beszélhetünk, akár politikáról, akár a nőkről, akár a férfiakról, férjekről és feleségekről, gyerekekről. . . de minek is soroljam, hiszen mindenről beszélhetünk, ha EMBEREK maradunk.
Hát ha van kedved, gyere, mesélj, hallgatlak, ha kéred, válaszolok ahogy tudok, ha kéred - vagy válaszol valaki más. Várlak!
nincsgáz. . . (mert olaj van)
A barátom mindig azzal szokott tréfálkozni, hogy a banán a bizonyíték Isten létezésésre, mert ilyen kényelmesen ehető, jó "csomagolású" gyümölcs nem lehet véletlenül. Hát, ha még cipzár is lenne rajt. . . . ! :)))
Milyen kár,
hogy nincs cipzár a banánon!
Ha csak a felét akarom megenni,
bezárhatnám a maradékot.
Azt hiszem, cipzárat fogok szerelni
egy banánra,
mondjuk füzetkapoccsal,
és enne kezdem a buszon.
Lehúzom a zárat,
majszolok belőle,
és újra behúzom.
Klassz, mi?
Hogy bámulnak majd az ürgék!
Persze ők úgy tudják,
hogy nincs cipzár a banánon!
Altalanos iskola 4. osztalyaban a napkozis tanarunk konyveket arult. Ebedbefizetes napjan en a visszajaro penzbol galad modon onalloan dontottem es megvettem ezt a konyvet kemeny 10Ft-ert. Par perccel kesobb megbantam, mert nem kerdeztem meg a szuleimet, hogy megvehetem-e es nagy felelmekkel ballagtam haza. Mikor otthon kertek a visszajarot, addigra mar ugy feltem, hogy elbogtem magam, es szabadkoztam, hogy soha tobbet. . . de anyuek meg mindig nem ertettek, hogy mi van. Mikor elokaptam, nem tudtak anyuek, hogy sirjanak, vagy nevessenek. Problema persze nem volt belole, de ezutan mindig megkerdeztem elore, ha venni akartam valamit. A konyv sohasem volt baj. -)))
Mi mindig így elemezzük ki egymást/magunkat a barátnőimmel. Ugyanez.
A múltkor ültünk a szobámban, ketten. Harmadikunk éppen nem volt bent. Megbeszéltük, hogy mit értek én azon, hogy valaki "tetszik". Utána bejött a barátnőm, feltettük neki ugyanezt a kérdést és szóra pontosan előadta azt, amit én két perccel korábban. Szerintem pont az ilyen dolgok miatt alakulnak ki a barátságok. Mikor a lelketek ennyire megegyezik. Ennél jobban már csak a nagy Ő-vel. ha egyáltalán létezik ilyen.