Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szexmentes házasság?!
A párom és én 4 éve vagyunk együtt, 3 évvel ezelőt házasodtunk össze és van egy másfél éves babánk. Szeretjük egymást és biztosan tudom, hogy hűséges hozzám. A gond aszex terén van..sanos nem nagyon kívánja a szexet, illetve szinte eszébe sem jut, pedig fiatalok vagyunk mind2en, ő 33, én 26. Már sokszor vutatkoztunk korábban emiatt, de aztán ahoy telek a hónapok, jobbank láttam belenyugodni, m nem jó állandóan marakodni és nem is értem el vele semmit..iletve csak én "mentem tönkre" kissé lelkileg...próbálkoztam mindennel, aztn az lett a taktika, aző kérésére, hogy ne próbálkozzam semmivel, mert pont ez riasztja el, hadd maradjon neki a kezdeményezés...lassan belenyugodtam és vártam hogy ő kezdeményezzen...jó sokat kellett várnom, persze kb. 3 hétnél tovább nem bírtam és finoman kiprovokáltam a dolgot. Mikor elkezdtük (elkezdjük) akkor már maximálisan van kedve hozzá, ezzel nincs baj, csak az elkezdéssel...dolgozik, azért nem mondanám, hogy oylan sokat, elfárad, energiahiányra hivatkozik, tv-t néz...eszébe sem jut a szex!nekem viszont ez nagyon lelombozó...már 1,5 hónapja nem történt semmi köztünk, azelőtti hónapokban is havi 1x! nekem ez nagyon kevés....és szerintem nem vagyok ezzel egyedül. Kezdeményezni nem fogok, m már bele is fásultam...és nem is vezet jóra. Arra lennék kíváncsi, mi erről a véleményetek és más házastársak között ez hogy működik, milyen rendszerességgel. Ha másnak is vannak hasonló problémái szívesen olvasnék róluk. Hátha együtt jutunk valamire...vagy el kéne fogadnom hogy ő egyszerűen ilyen típus???akinek csak nagy ritkán van kedve szexelni??
De legalább bátran a szemébe nézhetsz.
Drága Hölgyeim! Azért nem mindig a nők az áldozatok.Azt aláirom,hogy a nőkben nagyobb a hajlam arra,hogy a családot összetartsák de nálunk pont forditva van.
visszaolvasok holnap reggelig.
Kircsilány: "csak" 29 éves vagyok, valóban nem túl öreg. de nem hiszem, hogy annyira naiv lennék.. ismerem a családomat és nyugodt lélekkel merem kimondani (ugyanígy a férjem szüleire) hogy nem voltak titkos kis kilengéseik!
Tanonc: nem állítom, hogy nincs benne a megszokás egy évtizedekig tartó házasságban. de kitartani jóban-rosszban nem feltétlenül megszokásból szoktak az emberek. (sőt nem is az anyagi helyzet, meg a gyerekek miatt)
Ehhez kettő kell. Én a lelkemet kitettem, plusz nyáron és decemberben dolgoztam, tehát a gyerek mellett volt időm, energiám. Azonban benne az igény sem volt meg, hogy tartsuk frissen, letette a seggét, és hagyta, hogy tegyek értünk vmit ha akarok. Meguntam, de tudtam, ha én is feladom, ennek vége. Kb. így is lett, de egyedül nem megy. Ez sem, kettőnek kell adni, mert ha egyoldalu és viszonzatlan akkor besokall az ember. Most is jobban élünk mint sok pár 30 év után, de én tudom, hogy sokkal jobban is lehetne. Tenni kellene érte, programok, élmények és a szexért is. Ja, írtam pár napja egy gyógynövényes szert, ami energianövelő és szexre is jó ezáltal. MACAVIVE A NEVE.
Akit érdekel, a Gyógynövény boltokban, Fitotékákban kérdezze meg a véleményüket.
szerintem ha egy ember olyan helyzetbe kerül, hogy sokáig csak őrlődik, és nem tud dönteni, elmozdulni, akkor fölös abban az állapotban maradnia, hogy "mittegyek"? akkor kicsit önmagára kell koncentrálnia, ha házassággal vannak problémák, akkor azt hagyni, többi dolgaiban lépegetni előrefele. mert némi sikerélmény, öröm másban, könnyíti egyrészt életét, másrészt döntését, helyzetre való rálátását. akkor az idő megoldja ha nagyon elmerül a megoldhatatlannak látszó problémában, csak merül lefele, és egyre rosszabbul érzi magát, semmihez sem lesz ereje, mert eluralja életét ez a megoldhatatlanság. ha sokideig nem tud ellépni valamerre, akkor másra kell koncentrálnia, közben ő is, vágyai, tervei is elviszik valamerre, és "könnyebb" lesz a döntés, cselekvés
hát én még nemtalálkoztam, "mintamesében" sorsokkal
de asziszem, házasságot, családalapítást, gyerekvállalást meg kell gondolni. mert azért nyugicsek esetében is ugyi ha már nászúton problémák voltak, valszeg előtte sem rózsaszín lebegés és minden tökéletes állapot uralkodott
én azért őszintén úgy gondolom, nagyon kevés dolog létezik, mi valóban megköti ember kezét, hogy sorsán változtatni tudjon. inkább magyarázatok-mentségek ezek ahhoz, hogy az ember szembenézzen nehézségekkel, főleg nagyon nehéz ez, ha előtte sokáig egy adott életet élt, és a még megnemélt, elképzelt jövője teljesen más, és csupán önmagára számíthat, nem gondolkodhat"párosban"
anyagiakkal kapcsolatban is úgy gondolom, nagyon-nagyon keveseknek adatik meg, hogy egy keresetből tartsanak el egy családot. és azt is gondolom, sokkal nehezebb helyzetben lehet egy nő, ha már induláskor is egymaga kell előteremtse életfeltételeket: lakást, munkát ésatöbbit. ha házasságból kell kilépnie, akkor már vannak közösen elért javak, és nem nulláról indul. de nulláról is kezdik jósokan. elhiszem, hogy vannak helyzetek, amik nehezek, és nem lehet azonnal lépni, de ha valaki akar, akkor munkálkodjon azon, hogy megteremtse ezeket minél előbb a maga számára. már az is nagyot segít lelkén, gondjain, ha látja magaelőtt a célokat, amiket el akar érni, és azokon dolgozik. nehéz elszakadni érzelmileg és anyagilag is egy megszokott élettől, megszokott társtól, szerintem ezt senkisem vitatja. de ha az ember már nagyon boldogtalan, és közös jövőben nem lát semmi javulást, perspektívát, akkor még mindig jobb egy újéletben gondolkodni, cselekedni, mi meglehet, nehezebb lesz vagy nehezebben indul, mint beletörődni abba, hogy ez már ígymarad az ember élete végéig
ha meg valaki maradni akar, vagy úgyérzi, nincs más választása, mint a "maradás", akkor munkálkodjon azon, hogy ebből a lehető legjobbat hozza ki. akkor fektessen energiát abba, hogy a meglévő helyzetbe csempésszen örömöket, célokat, mert hát nagyon gyorsan telik az idő
Sajnos így van, mert terápia, ügyvéd bármi, eldöntheti, hogy belehúz, de pár hét és visszasüpped, gondolj bármire amit az ember magára eröltet az nem megy hosszutávon. A legkisebb dolog pl. nem tudok rendet tartani a szekrényemben, megcsinálom és állatira koncentráltam egy ideig, aztán egy kapkodós nap és borul minden. Pedig ez "semmiség".
Erre mondják, hogy kutyából nem lesz szalonna, és ez így van. El lehet fogadni így, ez döntés kérdése, de arra várni, hogy egy rámenős pasi legyen, kár.