Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Erre én sem találtam megoldást, illetve folyamatosan takarítottam. Nekem egy időben elég sok madaram volt, rengeteg koszt csináltak. Mindemellett nagyon szeretem őket!
Én naponta kétszer porszívóztam.
Állatkereskedőnél mostanában láttam olyan óriáskalitkát, melynek bizonyos oldalai üvegből vannak, tehát arrafelé nem tud kiköpni stb. Nem tudom, mennyire macerás tisztán tartani az ilyet.
Az érdeklődőknek egy link:
http://www.parrotland.hu/internet/new/parrotland.ns f/f70a343ea282133fc125681200241f91/6a00b63be0ec481e412565c40 030bfc9!OpenDocument
"Nemek megkülönböztetése: A tojó homloka, feje teteje, pofa- és toroktájéka szürkéssárga, a fültájékon levő folt kevésbé élénk, bóbitájában több a szürke."
Megpróbálok bemásolni ide közvetlenül a netről, ha ez nem megy, berakom máshogy:
Az enyém elég szeszélyes, de már a közeledéséből észre lehet venni, hogy szelíd lesz v. éppen megbolondult abban a pillanatban.
Kézből lehet etetni, de finoman kell, mert ha nem tudja elvenni a magot (pl. kicsit erősebben fogom véletlenül), lyukat tud csípni az ember ujjába, és utána napokig fáj (nagyon vigyázni kell, mert az alsó csőre 2-ágú villa, amire ráhelyezkedik a felső horgas csőr). Nagyon kemény fa (pl. birsalma), amivel tud "dolgozni", fontos, hogy legyen, hogy természetes módon kopjon a csőre és a karmai.
Szeret nagyon sokáig énekelni (néha még a sötétben is), érdemes madaras/papagájos természetfilmet sokat nézni, mert képes "beszélgetni" velük. Ha tükröt lát (vagy épp csak a szemüvegemet), rögtön elkezd énekelni, néha nagyon szép dallamosan, néha meg csattogósan.
Ha éppen szelíd pillanata van, és nagyon óvatosan, halkan beszélve hajolok oda hozzá, képes percekig nyalogatni az orromat (édes kis picur nyelve van), de egy idő után már elkezdi kapirgálni a felső csőrével az orromat - na ilyenkor el szoktam húzni tőle a fejem, mert előfordulhat, hogy ilyenkor kissé bevadul a drága...nem szeretném megtudni, milyen lenne, ha egyszer jól orrba csípne
Szereti a gyümölcsöket (alma, banán, édes mandarin, első piros-szín félelme után már a cseresznyét is megette), de szinte mindent meg akar kóstolni, amit eszek. Ha látja, hogy eszek (tök mindegy, hogy mit), addig üvölt, amíg megkínálom, elveszi, megkóstolja, aztán van, hogy úgy megrázza a fejét, hogy az ételdarab méterekkel odébb landol. Ha palacsintasütés van, addig üvölt, amíg nem kap (biztos érzi az illatát, mert a madár nem a konyhában van tartva), de így van ez a főtt tésztával, friss kenyérrel (a 3-naposat már nem eszi meg a kis finnyás
 
.
Amit utál, az az, hogy ha odafigyelés és beszéd nélkül kerül lerántásra a kalitkájáról az éjszakai takarója. Akkor nagyon oda tud vágni a kalitkának a csőrével.
Mindent összevetve nagyon sok örömet tud okozni ez a kis szeretetreméltó lény.
De jó olvasni ezeket a mondatokat
A miénk is olyanokat csinál ha hívjuk, hogy menjen oda az etetőhöz szép lassan odaaraszol, olyan édes. Szerintem ő is szelíd lesz. Az itatót a miénk se találta még meg, majd venni akarunk olyat amit belülre kell akasztani és odatesszük a kaja mellé. De ez jó öltet egy kis alma vagy salátalevél.
A miénk Pityu még nem igazán találtunk neki normális nevet
de aranyos ez is szerintem.
És a tiétek könnyen bement először.? Mkor meghalt nem akartál venni másikat? Mi baja volt egyébként ha megkérdezhetem?
Nekem is van egy nimfám, egy kislány. Idén már kb. 2 éves. Tenyésztőtől vettük, persze fiút akartunk, de a tenyésztő már egy idős bácsi volt, aki szerintem már maga sem tudta, hogy fiú vagy lány. Végül nem bántam meg a cserét. Nimfi egy tündér! Eleinte mindenkinek felkínálta, hogy tollássza meg, de mivel senkinek sem volt rá ideje rajtam kívül, most már ez az én privilégiumom. Nimfi szabadon van, nem akartam kalitkába kényszeríteni. Van három hullámospapagájunk is, velük ragyogóan kijön, sőt az egyik hullámospapagájfiút ki is nézte magának, de valahogy nem akar összejönni a dolog
! Nimfi sajnos nem beszél, de erről is a kis hullámosok tehetnek! 
Szóval, én csak jót tudok írni a nimfámról. Egy aranyos, finom kis lélek..... Szerintem neked is sok örömöd lesz még benne. Persze van egy közmondás: Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten.
Szia!
Nekem is volt egy lány nimfa-papagájom, édes kis teremtés volt, több mint 10 évig volt alkalmam őt nagyon-nagyon szeretni. Onnan lehet tudni, ha lány, hogy a bóbitája nem élénk citromsárga, hanem inkább olyan, mintha bepiszkolódott volna.
Kokó 4 hónaposan került hozzám, néhány napig mi sem mertük kiengedni, és ő is fel-alá járkált a kalitkában, nem evett egész nap, szörnyen megviselte a költözés. Aztán egyszer csak leemeltük a kalitkát az alapjáról - és Kokó nem repült el, hanem nyugodtan ücsörgött ott és figyelt. Adtunk neki frissen mosott salátát, amit nagyon értékelt, mert sztem még nem tudta használni az itatót, és már nagyon szomjas lehetett.
Óvatosan felé nyúltam, és azonnal rálépett az ujjamra, ott is maradt, sőt meg is tudtam simogatni. Nála szelídebb madarat nehezen tudok elképzelni. Mindig oldalra hajtotta a buksiját, ilyenkor simogatni kellett a nyakincáját, ezt sosem tudta megunni.
Ha kiengedtük, repült 1-2 kört a szobában, aztán nem túl elegánsan landolt a földön, vagy egy polcon, azt hiszem, nem a repülés volt a kedvenc szabadidős elfoglaltsága.
De nagyon élvezte, ha kijöhetett, csak úgy ücsörögni a szobában, odajött hozzám, ha tanultam, ha lefeküdtem aludni, mellém repült a heverőre, elrendezgette a tollait, "kikövérítette" magát, és ő is alukált.
Elnézést a hosszú sztoriért, de nagyon kedves emlékeket hozott fel bennem a topikod, alig 2 éve halt meg az én Kokóm, a mai napig hiányzik. Remélem, neked is annyi szeretetet és örömet fog okozni a kis tollas, mint nekem.
Mi a neve egyébként?
Ez igazából még sötétben sem fogta be, lehet, nem volt elég sűrű az anyag (az ablaknál volt a kalitka). Ez azért is furcsa, mert az összes többi madaram csöndben volt, ha letakartam őket.
Hát a mi példányunknál szerintem kimaradt a szocializáció, és felnőttkorában már nem lehetett rajta változtatni. Az általam felnevelt madarak sose csíptek. Viszont a nimfa is, akit szeretett, azzal nagyon kedves tudott lenni. Csak igen szeszélyes volt.
Hát szerintem időnként minden madár mászkál a kalitka alján is, nem hinném, hogy ez gond, ha egyébként nem állandóan ezt csinálja. Szerintem egy kis időt kéne hagyni, hogy megszokja a helyét, mielőtt kiengeditek, mert ha nem megy be magától, igen nehéz "levadászni".
Ha kiengeditek, nagyon vigyázzatok az ajtónyitással stb., mert némelyik szökőbajnok. Az említett nimfás pártól két hím lépett meg egy pillanatnyi ajtónyitásnál, nem is lett meg sajnos egyik se. (Náluk állandóan kint voltak, és ment haza a férj, és bár nagyon gyorsan csukta, egy csöppnyi résen kisuhant a madár.)
A tükörről szerintem is azt hiszi, másik madár.
Ismerős! A mi fiúnk semmit nem utánzott ugyan, de élesen "sikított". Viszont hamar rájöttünk, hogy sötétben csöndben van. Ezért estétől reggelig, amíg föl nem keltünk, le volt takarva sötét anyaggal, így csöndben volt.
Láttam már "ApaKedvence" fiú nimfát is, az pl. nagyon szelíd volt, szóval nevelni kell, kézhez szoktatni.
Azt hiszem, igazából csak a fiúk "hangutánoznak", de párban ők sem, tehát csak a magányosan tartott madarak (gondolom, párban van jobb dolguk is
 
.
A már említett nimfarajongó párnak volt egy nagyon kedves nősténymadara, akibe én is bele tudtam volna szeretni. Lehet, hogy a lányok alapból szelídebbek? Az átmenetileg nálunk állomásozó példány igen agreszív, goromba madár volt. A rizspintyekre mondják, hogy agresszívek, durván védik a területüket, stb, Engem egyik rizspintyem sem csípett meg soha, viszont Pityu drága (ilyen ötletes neve volt a nimfának, már így érkezett hozzánk, közölte) darabokat csípett ki az ujjamból.
A csúcs az volt, mikor hajnali fél öt felé tökéletesen utánozta (hangerejét tekintve is) a villamoscsikorgást... Gondolom, olyan helyen lakhatott korábban. Mi legfölül laktunk, még az elsőről is szóltak, hogy tegyünk már lakatot a papagájunk csőrére...
Majd holnap teszek fel képet róla ma már nem akarom fényképezgetni alszik
Ha fel alá mászkál a kalitkában alul az mit jelent? Ki akar jönni? Még nem akarjuk kiengedni tegnap vettük csak. Meg tettünk be neki tükröt abba nézegeti magát, néhe neki is megy, azt hiszi szerintem másik papagáj.
Móni
Az enyéim nem beszéltek.
Azt tudom mondani, hogy nagyon különböző természetűek. Az első madaram, lány, egy tündér volt! Nagyon kedves, szelíd. A vállamra repült és "puszilgatta" a fülem. A hajamat birizgálta a csőrével és lágy, halk hangon csiripelt a fülembe. Azt hittem, azért csinálta, mert hiányzik neki a társ, és vettem mellé egy fiút. Már nagyon bánom. A fiú agressziv, melák, hangos, ügyetlen madár volt, kicsinek csak az volt idegesítő. hogy éles hangon rikácsolt. Nagy korában viszont jópárszor elpáholta az én kedves lánymadaram. Viszont ő is gondozta a kicsiket, etette őket, így jó pontot is szerzett. Amikor 3 költés után a mama már alig állt a lábán, úgy kikészült, elajándékoztam a fiút, és minden fiókát is, csak egy kicsikét hagytam. Sajnos az első madár hamarosan elpusztult, és két évre rá a fióka is. Az ok? Mcska került a házhoz, és nem mertem őket kiengedni a kalitkából, mert vadászott rájuk a szörnyike. Az én madárkám depressziós lett, aztán feldobta a lábát. A kicsije soha nem élt kalitkán kívül és nem is lehetett megszelídíteni.
A nemmeghatározásra már nem emlékszem sajnos, a miénkről lehetett tudni, hogy fiú. Őt rendszeresen kiengedtük, és vissza is ment a helyére, ha tapsoltam. Szerintem valaki erre szoktatta. Viszont ha kiengeded, vgyázz, mert előszeretettel befalja a szobanövényeket, melyek jó része mérgező.
A mi jószágunk, akit szeretett, annak ráült a fejére, és kapargatta a csőrével a fejbőrét finoman (talán puszilgatta? nem tudom...).
Sziasztok.
Én azt se tudom fiú vagy lány? Hogy lehet azt megnézni? Két kis folt van neki oldalt a csőrénél.
ÉS ti kiszoktátok engedni? Bemegy magától.? Móni
Szia!
De jóó
És mi lett vele? Beszélt is, meg rátok szállt? Móni
Szia!
Nálunk egyszer kb. fél évig volt egy nimfa, akit súlyosan sérülten találtunk télen az utcán. Kigyógyítottuk, hirdettük, de mivel nem jelentkezett érte a tulaj, hát elajándékoztuk.
Az a madár kristálytisztán "beszélt", azaz hangutánzott, ami igen kínos volt, mert az előző tulaj (?) megtanította folyékonyan káromkodni.
Igen vad jószág volt, nagyon megjegyezte, hogy én kezeltem a sebeit, és folyton nekem támadt, a férjemet viszont imádta. Állítólag "házőrzőnek" is lehet őket használni, mert alapból nem szelídek. Mindenesetre a nagy testű kutyáimnak rendszeresen nekitámadt, ha ki volt engedve.
Egyébként jó dolga lett, egy nimfarajongó házaspárhoz került, ahol lett neki felesége is.
Nem tudom, hogy a lányok is ilyen jó hangutánzók-e.