Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szeret és elment
Létrehozva: 2003. január 11. 19:03
Csütörtökön elköltözött a másik felem. Másfél éve éltünk együtt. Egy csúnya házasság végén ismertem meg, elváltak, de az asszony ki akarja semmizni. Hozzám költözött, és ezernyi lelki sérülést kellett megoldanunk. Kiálltam mellette, imádtam, segítettem neki. Nagyon érzelmes típus, mindent a lelkére vesz. Most azt mondta, pánikérzése van, fél, de nem tudja mitől. Problémái vannak, magányra vágyik, de nem akar elveszíteni, szeret. Mégis elment. Állítólag gondolkozni akar, nem tudja mit akar. Most is pánikban van. Fél, hogy valami helyrehozhatatlant követett el. Állítja, hogy nagyon szeret. De levegő kell neki. Hiányzom neki. Telefonálgat. Időt kér. Én meg azt gondolom, hogy vége. Hiszen elment. Vele akartam leélni az életemet. Ő volt a másik felem. Nem vagyunk már irtó fiatalok, ő 37 lesz, én 27. Boldog voltam vele. Istentelenül hiányzik. Talán rá fog jönni, hogy mit tett és vissza akarja majd csinálni. Még utolsó este is úgy ölelet, úgy simogatott, mint minden este. Más nője nincs, ebbeől a szempontból nagyon konzervatív és nagyon megbízható. De elment. Mert őrlődik a volt felesége hadjárata miatt, amiatt, hogy a saját húga ki akarja túrni az örökségéből, amiatt, hogy jelenleg nincs saját tulajdona, amiatt, hogy még soha életében nem volt igazán független és önálló, hiszen iszonyú korán házasodott és onnan azonnal hozzám jött. Úgy érzem, hogy ezt nehéz lesz túlélni. Van arra esély, hogy valóban rájön, hogy a legjobb dolgot dobta el az életéből és megpróbálja helyrehozni a dolgokat? Hallott már valaki ilyen "sikersztoriról"? Ja, itthagyott egy pár dolgot, szerinte csak átpakolt máshova, és ez nem jelenti azt, hogy végünk. Csak egy kis időt akar. De hát együtt éltünk!!! És már nem. Vissza szeretném kapni őt, de nem akarom, hogy sajnálatból vagy hirtelen döntésből jöjjön vissza. Azt mondtam, legyen vége rendesen és van egy kis idő a meggondolásra, amíg még vissza lehet csinálni. Azt mondtam, ne hívjon, ne keressen. De hív. Én meg belehalok. Legszívesebben lerombolnám a lakást a földig, mert itt minden kettőnkről szól. Nem tudok így élni. Ebben a bizonytalanságban. De én sem akarom elveszíteni őt. Tehetetlen vagyok. Csak sírni tudok. Soha nem voltam még olyan boldog, mint az elmúlt másfél évben. Miért ment el? Visszajön? Túlélem?
Bármit!! :o)
De őszintén! :o))
(azert jo, hogy nem vagyok egyedul a gondolataimmal. . . :))
Végig olvastam a topicot, de csak a Te hozzászólásaidat, hogy átlássam az eseményeket. 2 hét alatt nagyon megváltoztak a dolgok. Szerintem jó irányba.
Már az elején azok a tulajdonságok jutottak eszembe Róla, amiket Te is összegeztél.
Ő egy gyáva, egoista pasas.
Egyébként a férfiak előszeretettel szeretnek olyanokat mondani (az ex-jeimtől hallottam), hogy így-szeretlek, úgy szeretlek, de most egy kis időre van szükségem. . . stb.
Egy igazán belevaló pasi nem megy el attól, aki végig mellette áll, hanem megbeszéli vele a dolgokat és együtt állnak ki a problémák ellen.
Te egy nagyon belevaló csaj vagy, ezért biztos vagyok abban, hogy Te is egyszer megtalálod az igazit!
Sok sikert hozzá!
Látod én is ezt érezem nála . . .
Szeretnék segíteni neki de magának kell letisztáznia dolgokat.
Nem akarom már visszafordítani. Az lenne jó, ha soha nem jönne rá, hogy én voltam az egyetlen, aki elviselte őt, és nem akarna visszajönni. Jó lenne többé nem látni, nem hallani róla. Ha lép, nem tudnék még ellenállni. Hát ne lépjen.
Biztosan nem véletlenül utálja a volt felesége. Meg más is. Mindenkinek ugyanazok a gondjai voltak vele. Én meg nem akartam elhinni.
Jó színész volt egy ideig. De már tudom, hogy nem más ő, csak egy hazug és gonosz, egoista, nyavalygós, kialakulatlan személyiség, aki baromi büszke a beosztására, de közben semmihez sem ért, és akinek csak a tárgyi és anyagi dolog jelentenek bármit is.
Szerettem. Nagyon. Csak sajnos nem, mint férfiban csalódtam benne, ő emberileg dőlt meg előttem.
utálkozz, ordíts ha fáj, kergesd el , átkozd ahogy tudod, gyűlöld, míg majd nem jelent az emlékképe sem semmit.
vissza se jöjjön.
Én nem olvastalak végig s lehet, hogy csak belekotyogásnak tünik. Mindegy, akkor felejtsd el a soraimat.
Szóval tudom, hogy fáj s pokoli érzés mert én is így éreztem nem is olyan régen de . . .
Ne fortyogj s ne bántsd őt :((( !!!Minek??? Te elvégre szeretted. Ilyennek amilyen volt. Nem????
Tudod a méreg az rossz tanácsadó s gyilkolja a tested. Kár a csodálatos emlékeket is a sárba tiporni.
Röviden csak ennyi.
Köszönöm, hogy elolvastál s nem baj ha nem reagálsz rá.
Vigyázz magadra s kitartás!
Szia
Mosoly
Tudom, hogy én is hibás voltam. Annyi a mentségem, hogy a párom sajnos olyan amilyen, így bármit tettem volna, mindenképpen ide jutunk. Ebben az egyben biztos vagyok.
Nem tudok róla semmit.
Lassan megszokom, hogy egyedül alszom, hogy reggel egyedül ébredek, hogy nem vár senki haza, hogy nincs miért sietni, hogy nincs kivel tervezni, hogy mindig minden úgy van, ahogy hagytam, hogy az örök körforgásban már nem forog velem ő, akiről azt hittem, hogy társ a nagy kietlenségben, társ a sötétségben, a fényben, társ, aki ha kell fogja a kezem, társ, akivel majd nem dől össze a kártyavár.
Majd megtanulom egyszer, a kártyavárak mindig összedőlnek.
Megmondom én, hogy mit fog csinálni. Kurvákhoz fog járni. A felesége után is ezt csinálta, ugyanis képtelen kiépíteni egy normális kapcsolatot. Velem úgy sikerült, hogy én irányítottam az elején. Én növeltem meg az önbizalmát. Ezért mert most elhagyni.
Hogy fordulna föl!
Kommunikáció, szavakkal is. Nekem erre szükségem van. :)
Nem akarlak megántani, de szerintem jól látod a helyzetet, még ha nem is mered magadnak igazán bevallani. Szerintem ő ezzel csak egy jó kifogást talált, hogy megszüntesse veled a kapcsolatát. Egy "tökéletesnek vélt" kapcsolatnál, nem az a leg kézenfekvőbb, ha az egyik félnek gondja van akkor ott áll mellette a másik, segíti mindenben. Örülnie kellett volna, hogy benned egy ilyen társat talált. Nem pedig elmenekülni. . .
Igen, igazad van, nem tudjuk, mi történt, csak az egyik fél nyilatkozott. Ez ugye a legtöbb fórumtémában már csak így van. . . Ezért jó szerintem, hogy sokféle vélemény jelenik meg itt. Nyilván mindenki egy kicsit másképp látja, és ez így van jól!
Akkor most közöld velem, hogy mi újság. :)))
A leírtakból egyébként úgy érzem igazad van. DE: nem tudtuk meghallgatni a másik felet!