Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szeret és elment
Létrehozva: 2003. január 11. 19:03
Csütörtökön elköltözött a másik felem. Másfél éve éltünk együtt. Egy csúnya házasság végén ismertem meg, elváltak, de az asszony ki akarja semmizni. Hozzám költözött, és ezernyi lelki sérülést kellett megoldanunk. Kiálltam mellette, imádtam, segítettem neki. Nagyon érzelmes típus, mindent a lelkére vesz. Most azt mondta, pánikérzése van, fél, de nem tudja mitől. Problémái vannak, magányra vágyik, de nem akar elveszíteni, szeret. Mégis elment. Állítólag gondolkozni akar, nem tudja mit akar. Most is pánikban van. Fél, hogy valami helyrehozhatatlant követett el. Állítja, hogy nagyon szeret. De levegő kell neki. Hiányzom neki. Telefonálgat. Időt kér. Én meg azt gondolom, hogy vége. Hiszen elment. Vele akartam leélni az életemet. Ő volt a másik felem. Nem vagyunk már irtó fiatalok, ő 37 lesz, én 27. Boldog voltam vele. Istentelenül hiányzik. Talán rá fog jönni, hogy mit tett és vissza akarja majd csinálni. Még utolsó este is úgy ölelet, úgy simogatott, mint minden este. Más nője nincs, ebbeől a szempontból nagyon konzervatív és nagyon megbízható. De elment. Mert őrlődik a volt felesége hadjárata miatt, amiatt, hogy a saját húga ki akarja túrni az örökségéből, amiatt, hogy jelenleg nincs saját tulajdona, amiatt, hogy még soha életében nem volt igazán független és önálló, hiszen iszonyú korán házasodott és onnan azonnal hozzám jött. Úgy érzem, hogy ezt nehéz lesz túlélni. Van arra esély, hogy valóban rájön, hogy a legjobb dolgot dobta el az életéből és megpróbálja helyrehozni a dolgokat? Hallott már valaki ilyen "sikersztoriról"? Ja, itthagyott egy pár dolgot, szerinte csak átpakolt máshova, és ez nem jelenti azt, hogy végünk. Csak egy kis időt akar. De hát együtt éltünk!!! És már nem. Vissza szeretném kapni őt, de nem akarom, hogy sajnálatból vagy hirtelen döntésből jöjjön vissza. Azt mondtam, legyen vége rendesen és van egy kis idő a meggondolásra, amíg még vissza lehet csinálni. Azt mondtam, ne hívjon, ne keressen. De hív. Én meg belehalok. Legszívesebben lerombolnám a lakást a földig, mert itt minden kettőnkről szól. Nem tudok így élni. Ebben a bizonytalanságban. De én sem akarom elveszíteni őt. Tehetetlen vagyok. Csak sírni tudok. Soha nem voltam még olyan boldog, mint az elmúlt másfél évben. Miért ment el? Visszajön? Túlélem?
Nem ertekellek tobbre mint hutlen.
Es most mehetsz kutatni, mikor, hol szoltam hozza.
Ugylatszik megis csak erdekelt a velemenye!:)))
Ezt így ebben a formában soha nem mondtam. Soha nem szoktam jól odamondogatni, és nem is hiszem, hogy ennek értelme lenne. Másról beszéltem. Érzelmekről. Közeledésről és távolodásról. Kíméletes tényközlésekről és ámító széptevésekről.
Mindegy.
Az viszont a legkevésbé sem számít, hogy te mit variálsz itt, megnéztem, egy rakás topicban mocskolódsz, mindenhonnan kiutálnak, gyűlöl mindenki. Mi a francot keresel itt? Neked az a boldogság, hogy másokra hánysz?
Nyissál már légyszi magadnak egy gyűlölködő topicot vagy tőlem akár gyerektopicot is nyithatsz. Ott kedvedre fröcsöghetsz.
Ha azt hiszed, hogy elérsz valamit azzal, hogy rámszállsz, tévedsz. Sőt!
Lehet gyerekem.
Én az egész fórumot tudnám ajánlani egy psychológusnak, nem csak ezt. A vatta mennyivel rosszabb a többi topicbeli sok sérült embernél?
Ő gyerek nélkül akarja leélni az életét. Én írtam már priviben delux-nak, hogy lehet, hgoy nem lehet neki és így védekezik. Amikor én a harmadik gyerekemet vártam először nem értettem, Hogy miért haragszik rám az egyik kolleganőm, akinek előtte nem volt semmi baja velem. Aztán a barátnöm mondta, hogy szerinte azért, mert neki nem lehet babája (hatszor volt áldott állapotban, csak nem tudta megszülni) és azért rám haragszik, hogy az egyiknek miért lehet több is, a másiknak meg egy sem. Tovább nem foglalkoztam akkor ezzel, de lehet hogy igaza volt akkor a barátnőmnek.
Lehet hogy a vatta is hasonló cipőben jár, és ezért szúr, mint a tövis.
A helyesirasi hibak, pedig csak a hanyagsagom miatt vannak. Sokszor melle utok.
Mindenesetre felhivtam egy psychologia tanar figyelmet, hogy olvassa vegig a topikot. Talan mar meg is tette. Az o velemenye fog nekem csak szamitani.
Watta, vagy így, vagy úgy legyél boldog!!:)))
Aztán jött a szerelem és az az időszak amikor már mindketten szerettük volna, ha a szerelem egy kisgyerekben teljesüljön be és akkor már eszembe sem jutott, hogy csúnyák a nagypocis nők, és nem is csúnyák, én sem voltam az, hogy tudom, mit kell csinálni automatikusan azzal a csöppséggel, ami pár perccel előbb még a pocimban volt, és nagyon tudom szeretni!
Az égiek meghallgattak és mire akartam már nem lehetett csak műtétek és lombik árán. . . .
Én csak azt próbáltam felvázolni, hogy nemleszünk mindig fiatalok. Sajnos az élet kiszámíthatatlan, az is előfordulhat, hogy a gyerekeink mennek el előbb, ne addj Isten!, de annak nagyobb a lehetősége, hogy a barátok mennek el hamarabb. Én még csak 57 vagyok, de sajnos már nagyon kevés barátom él még, persze lehet, hogy mi rossz korban éltünk.
Vérlázító? De akkor ugye én is nevezhetek annak másokat?
Nulla tolerancia van az emberekben. A saját értékeiket tartják egyedüli elfogadhtónak. Mindegy, nem érdekel. Aki mást nem tud elfogadni, az magát sem, így miért is foglalkoznék a megkeseredett szerepjátékaikkal.
Na mindegy, a topic lassan törölve. Aki anya akar lenni, az legyen, aki nem, az meg ne legyen. Az anyáknak viszont nincs joguk bírálni a nem-anyákat, ha fordítva tilos.
Vagy Jupiter és kisökör tipikus esete???
Amikor már nem leht. Mert nagyon rossz lehet megöregedni úgy, hogy egyedül van az ember. Hogy idegenekre van szorulva. Hogy nincs egy öregedő kéz aki megfogja a Te még öregebb kezedet és te mégis azt látod, hogy az a kéz ami fogja a tedet, az egy csöpp csecsemőnek a keze!!
Nem minden a tanulás, a karrier, csak más tükrében láthatod igazán önmagad. hiába közel a segítség, felvértezve ezer tudománnyal, magadon nem fogsz tudni segíteni.
Bízom benne, hogy lesz aki elővarázsolja belőled a lágyságot, a megtartót, a NŐT!