Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szeret és elment
Létrehozva: 2003. január 11. 19:03
Csütörtökön elköltözött a másik felem. Másfél éve éltünk együtt. Egy csúnya házasság végén ismertem meg, elváltak, de az asszony ki akarja semmizni. Hozzám költözött, és ezernyi lelki sérülést kellett megoldanunk. Kiálltam mellette, imádtam, segítettem neki. Nagyon érzelmes típus, mindent a lelkére vesz. Most azt mondta, pánikérzése van, fél, de nem tudja mitől. Problémái vannak, magányra vágyik, de nem akar elveszíteni, szeret. Mégis elment. Állítólag gondolkozni akar, nem tudja mit akar. Most is pánikban van. Fél, hogy valami helyrehozhatatlant követett el. Állítja, hogy nagyon szeret. De levegő kell neki. Hiányzom neki. Telefonálgat. Időt kér. Én meg azt gondolom, hogy vége. Hiszen elment. Vele akartam leélni az életemet. Ő volt a másik felem. Nem vagyunk már irtó fiatalok, ő 37 lesz, én 27. Boldog voltam vele. Istentelenül hiányzik. Talán rá fog jönni, hogy mit tett és vissza akarja majd csinálni. Még utolsó este is úgy ölelet, úgy simogatott, mint minden este. Más nője nincs, ebbeől a szempontból nagyon konzervatív és nagyon megbízható. De elment. Mert őrlődik a volt felesége hadjárata miatt, amiatt, hogy a saját húga ki akarja túrni az örökségéből, amiatt, hogy jelenleg nincs saját tulajdona, amiatt, hogy még soha életében nem volt igazán független és önálló, hiszen iszonyú korán házasodott és onnan azonnal hozzám jött. Úgy érzem, hogy ezt nehéz lesz túlélni. Van arra esély, hogy valóban rájön, hogy a legjobb dolgot dobta el az életéből és megpróbálja helyrehozni a dolgokat? Hallott már valaki ilyen "sikersztoriról"? Ja, itthagyott egy pár dolgot, szerinte csak átpakolt máshova, és ez nem jelenti azt, hogy végünk. Csak egy kis időt akar. De hát együtt éltünk!!! És már nem. Vissza szeretném kapni őt, de nem akarom, hogy sajnálatból vagy hirtelen döntésből jöjjön vissza. Azt mondtam, legyen vége rendesen és van egy kis idő a meggondolásra, amíg még vissza lehet csinálni. Azt mondtam, ne hívjon, ne keressen. De hív. Én meg belehalok. Legszívesebben lerombolnám a lakást a földig, mert itt minden kettőnkről szól. Nem tudok így élni. Ebben a bizonytalanságban. De én sem akarom elveszíteni őt. Tehetetlen vagyok. Csak sírni tudok. Soha nem voltam még olyan boldog, mint az elmúlt másfél évben. Miért ment el? Visszajön? Túlélem?
Ez így van. Ugyanezt mondtam én is. Inkább felvállalom, mint hogy csak az elvárások miatt megszüljem és tönkrevágjam. Nem? Ha durva is amit modok, de legalább korrekt vagyok. Szerintem.
Hát az ilyen nőnek csak nem lesz gyereke! Vannak nők akik nem akarnak szülni, valahol talán ez is érthető! Lehet, hgoy rossz gyerekkoruk volt és félnek attól, hogy Ők sem tudnának pontosan ezért jó anyák lenni. Szerintem meg inkább vállalja fel, hogy nem akar, mint megszülje, eldobja, vagy tönkretegye. Hisz akinek van gyereke az tudja, hgoy az életünkben a legnehezebb egy gyerek felnevelése. Hiába akarja az ember nagyon jól, sok szeretettel felnevelni, mégis mindig benne marad a kétely, hogy vajon ezt jól csináltam-e?
Nincs még az életben olyan dolog, emin ennyit tépeklődne az ember, hogy biztos, hgoy megfelelek ennek a feladtanak. Pedig én hiszem, hgoy gereket csak szeretettel és nem könyvekből kell nevelni, mégis, hogy már felnőttek a gerekeim és látok egy-egy olyan nekem nem tetsző dolgot amit tesznek, mindig az jut eszembe, hogy ez az én hibám? Én rontottam el valamit? Pedig nem is nagy dolgok ezek, csak nekem akkor épen nem tetszik.
De nem búcsúzom. :o))
A döntésed össszefüggésben van azzal, hogy megtudtad ki hutlen?
Deluxy, Misibea, a fórumot töröltettem, nemsokára eltűnik. Titeket meg foglak keresni, mert nem szeretnék nélkületek létezni :)))
Na mindegy, egy IQ-light embernek nincs mit mondanom.
Mindenkit emlékeztetnék újra: a topic nem a gyerekekről szól.
Soha nem fejtettem még ki a véleményemet Watta gyermekundoráról.
Nem érzem magam feljogosultnak arra, hogy ezt megítéljem, mert nem vagyok autentikus.
Én nem merek egy ilyen kifejezés miatt elítélni senkit.
Nem tudhatom, mi van mögötte. . .
Én imádom a gyermekeket, soha nem éreztem még hasonlóképp, de a megbotránkozás szavai helyett inkább kérdések sora zúdul a fejembe ennek kapcsán. . .
Igaz o is csak a bolcsesz karon szerzett diolomat- ha szerzett- ugyhogy ne tevesszetek azert ossze az orvos psichologusokkal.