Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szeret és elment
Létrehozva: 2003. január 11. 19:03
Csütörtökön elköltözött a másik felem. Másfél éve éltünk együtt. Egy csúnya házasság végén ismertem meg, elváltak, de az asszony ki akarja semmizni. Hozzám költözött, és ezernyi lelki sérülést kellett megoldanunk. Kiálltam mellette, imádtam, segítettem neki. Nagyon érzelmes típus, mindent a lelkére vesz. Most azt mondta, pánikérzése van, fél, de nem tudja mitől. Problémái vannak, magányra vágyik, de nem akar elveszíteni, szeret. Mégis elment. Állítólag gondolkozni akar, nem tudja mit akar. Most is pánikban van. Fél, hogy valami helyrehozhatatlant követett el. Állítja, hogy nagyon szeret. De levegő kell neki. Hiányzom neki. Telefonálgat. Időt kér. Én meg azt gondolom, hogy vége. Hiszen elment. Vele akartam leélni az életemet. Ő volt a másik felem. Nem vagyunk már irtó fiatalok, ő 37 lesz, én 27. Boldog voltam vele. Istentelenül hiányzik. Talán rá fog jönni, hogy mit tett és vissza akarja majd csinálni. Még utolsó este is úgy ölelet, úgy simogatott, mint minden este. Más nője nincs, ebbeől a szempontból nagyon konzervatív és nagyon megbízható. De elment. Mert őrlődik a volt felesége hadjárata miatt, amiatt, hogy a saját húga ki akarja túrni az örökségéből, amiatt, hogy jelenleg nincs saját tulajdona, amiatt, hogy még soha életében nem volt igazán független és önálló, hiszen iszonyú korán házasodott és onnan azonnal hozzám jött. Úgy érzem, hogy ezt nehéz lesz túlélni. Van arra esély, hogy valóban rájön, hogy a legjobb dolgot dobta el az életéből és megpróbálja helyrehozni a dolgokat? Hallott már valaki ilyen "sikersztoriról"? Ja, itthagyott egy pár dolgot, szerinte csak átpakolt máshova, és ez nem jelenti azt, hogy végünk. Csak egy kis időt akar. De hát együtt éltünk!!! És már nem. Vissza szeretném kapni őt, de nem akarom, hogy sajnálatból vagy hirtelen döntésből jöjjön vissza. Azt mondtam, legyen vége rendesen és van egy kis idő a meggondolásra, amíg még vissza lehet csinálni. Azt mondtam, ne hívjon, ne keressen. De hív. Én meg belehalok. Legszívesebben lerombolnám a lakást a földig, mert itt minden kettőnkről szól. Nem tudok így élni. Ebben a bizonytalanságban. De én sem akarom elveszíteni őt. Tehetetlen vagyok. Csak sírni tudok. Soha nem voltam még olyan boldog, mint az elmúlt másfél évben. Miért ment el? Visszajön? Túlélem?
. . . szellemeset olvastam. . . . . . :o)
mit nevetsz?
Majd a jósnőt is elmesélem neked. De azt szerintem csak neked, mert ha nyilvánosban leírom, hogy mit mondott, itt kitör a forradalom:))
Puszi
Kíváncsi vagyok, milyen a férfi, aki Téged el tud varázsolni. . . :o)
De nem értem. :o)
A vég mint fogalom. . . tartalom nélkül?
A végnek a tartalom adja meg az értékét, mélységét, nem?
Vannak kis VÉGek és nagy VÉGek. . . tartalom szerint. . .
Szép gondolat. . . a könyv az elmúlásról. . . :o)
Egyszer meghívlak titeket egy kávéra.
A sírás pillanatában egyrészt nektek írtam, másrészt éppen egy tündéi pasival sms-eztem. Aki iránt most sokkal többet érzek, mint bárki más iránt. Igen, a sírás pillanatában szerelmes voltam, de nem az exembe.
A végről vannak gondolataim, csak nem tudom most hirtelen összeszedni. Egyszer akarok erről írni egy könyvet.
Én sem. . . . :o)
Sírtál. . . azt mondod. . . mint egy cigaretta elnyomásakor. . .
Én soha nem szoktam sírni egy elnyomott, utolsó cigaretta okán.
S a többi, felsorolásodban szereplő ok sem hasonlítható össze egy szakítással. . . bár igyekeztél párhuzamot vonni, ésszel. Igyekezted megmagyarázni a könnyeidet.
Elfogadom, hogy azt mondod, fájdalmas szembesülni azzal, valaminek VÉGE.
De miért fájdalmas ez a VÉG?
A rossz, terhes dolgoktól, ha megszabadul az ember, kifejezetten megkönnyebbül és örül. . .
A sírás meg éppen azt jelezheti, hogy elveszítesz valamit/valakit, ami/aki kedves a szívednek, nem?
Arra akarok kilyukadni, hogy szerintem szerethetted Te Őt még a sírás pillanatában. . .
Nincsen hír róla egyébként azóta?
Watta. . . az, akiben megvan az igény a teljes megértésre, az elejétől fogva elolvas minden sort, s az, akit mélységében, nem pedig csak felszínesen érdekel a téma és a személyed, s az, aki veszi is a fáradságot a végigolvasásra, szóval, az végül rájön arra, ki vagy, így aztán utánaolvashat a hozzászólásaidnak más topicokban is, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy hitelesen összerakhassa a képet rólad. . . nos, csak annak a véleménye számít. . .
Viszont annak a véleményén érdemes elgondolkodnod s azzal érdemes vitába szállnod. :o)
A szempontjaidat meg kell tudnod védeni, ha bezáratod a topicot, olyan, mintha gyáván elmenekülnél.
Egyetértek azzal, hogy kiragadni ebben a témában nem volt szerencsés a gyermekkérdést, hiszen itt nem ennek a fejtegetése volt a cél, másutt már bőven kifejetted a véleményedet erről a problémakörről. . .
Inkább beszélgessünk a fenefrancokról! :o)))
Felesleges kihívni a Sorsot magunk ellen, jön az magától is:(((
Légy boldog, ha tudsz.