Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szeret és elment
Létrehozva: 2003. január 11. 19:03
Csütörtökön elköltözött a másik felem. Másfél éve éltünk együtt. Egy csúnya házasság végén ismertem meg, elváltak, de az asszony ki akarja semmizni. Hozzám költözött, és ezernyi lelki sérülést kellett megoldanunk. Kiálltam mellette, imádtam, segítettem neki. Nagyon érzelmes típus, mindent a lelkére vesz. Most azt mondta, pánikérzése van, fél, de nem tudja mitől. Problémái vannak, magányra vágyik, de nem akar elveszíteni, szeret. Mégis elment. Állítólag gondolkozni akar, nem tudja mit akar. Most is pánikban van. Fél, hogy valami helyrehozhatatlant követett el. Állítja, hogy nagyon szeret. De levegő kell neki. Hiányzom neki. Telefonálgat. Időt kér. Én meg azt gondolom, hogy vége. Hiszen elment. Vele akartam leélni az életemet. Ő volt a másik felem. Nem vagyunk már irtó fiatalok, ő 37 lesz, én 27. Boldog voltam vele. Istentelenül hiányzik. Talán rá fog jönni, hogy mit tett és vissza akarja majd csinálni. Még utolsó este is úgy ölelet, úgy simogatott, mint minden este. Más nője nincs, ebbeől a szempontból nagyon konzervatív és nagyon megbízható. De elment. Mert őrlődik a volt felesége hadjárata miatt, amiatt, hogy a saját húga ki akarja túrni az örökségéből, amiatt, hogy jelenleg nincs saját tulajdona, amiatt, hogy még soha életében nem volt igazán független és önálló, hiszen iszonyú korán házasodott és onnan azonnal hozzám jött. Úgy érzem, hogy ezt nehéz lesz túlélni. Van arra esély, hogy valóban rájön, hogy a legjobb dolgot dobta el az életéből és megpróbálja helyrehozni a dolgokat? Hallott már valaki ilyen "sikersztoriról"? Ja, itthagyott egy pár dolgot, szerinte csak átpakolt máshova, és ez nem jelenti azt, hogy végünk. Csak egy kis időt akar. De hát együtt éltünk!!! És már nem. Vissza szeretném kapni őt, de nem akarom, hogy sajnálatból vagy hirtelen döntésből jöjjön vissza. Azt mondtam, legyen vége rendesen és van egy kis idő a meggondolásra, amíg még vissza lehet csinálni. Azt mondtam, ne hívjon, ne keressen. De hív. Én meg belehalok. Legszívesebben lerombolnám a lakást a földig, mert itt minden kettőnkről szól. Nem tudok így élni. Ebben a bizonytalanságban. De én sem akarom elveszíteni őt. Tehetetlen vagyok. Csak sírni tudok. Soha nem voltam még olyan boldog, mint az elmúlt másfél évben. Miért ment el? Visszajön? Túlélem?
Nem kell lezárnom semmit az exszel, mert már le van zárva. Semmiféle remény nincs bennem, nincsenek elvarratlan szálak, nincs bennem kérdés, és nem akarom megérteni. Nincs már közünk egymáshoz. Még csak jóban sem kell lennünk.
Attól, hogy vele éltem 1, 5 évig, még nem kell azt képzelnem, hogy közünk van egymáshoz. Ez nem egy szülő-gyerek kapcsolat. Amikor vége, akkor onnantól két idegen. Ahogy előtte volt.
Nem, nem most zártam le. A sírást ezek szerint nem értetted. Olvasd vissza, egy elnyomott cigarettához hasonlítottam az érzést. Nem az ex miatt sírtam, hanem a múlandósággal való szembesülés miatt. Érted? Ennek semmi köze a férfihez.
És igenis jól van minden így, nem kell éppen most változtatnunk. Nem kell, hogy megértsen és nekem sem kell megértenem őt. Mégis minek?
Attól, hogy mi nem tudtunk együtt élni, mással még tudunk. Én is, ő is.
Meséltem már, hogy 11 év után beteljesült egy álmom? Egy nagyon szép dolog indult el, de nem tudom mi lesz belőle. Gondolom semmi, de most gyönyörű.
A másik hozzászólásodat szintén nem értem. Nem alázott meg senki. Arról meg szó nincs, hogy nem bírnám elviselni, hogy elhagytak. Egyébként pedig több mint egy éve történt és nem is váratlanul. Már réges régen vége van, szóval konkrétan miről beszélsz????
Azt nem mondom, hogy helytelenul cselekszel.
Egy-ket tulzasaidtol eltekintve nekem ez tetszik. Tulzasok alatt a gyerkekrol tett nyilatkozataidat ertem. de nem te vagy az egyeduli. Van aki megszulte a gyereket es a nagymama nevelte, mert a no nem birta egy gyerek kozelseget. Ez egyfajta betegseg.
Jó kis koktél? Tölts nekem is. . . :o)
Egészségünkre! :o))
A jós. . . meg sem lepett. Amilyen szélsőséges vagy, belefért! :o))) Majd meséld el, mit mondott!
Szép álmokat. . . Viszlát. . . Jó éjt. . .
Ha sírtál, akkor most zártad le.
Csak most, amikor másik lánnyal kezd járni.
Illetve nem is Te zártad le, hanem ő.
Bár a te közbenjárásoddal, igaz, ahogy írtad.
Ha sírtál, akkor most tudatosult benned, hogy vége végérvényesen.
És ez talán azt is jelenti egyben, hogy valahol élt még Benned egy szikrányi remény, nem?
Talán még szeretted is?. . . .
A kegyetlenséget nem a topicban általában írtakra értettem most, hanem arra a viselkedésre, ahogyan a fájdalmához, sértettségéhez viszonyultál most.
Azzal, amit írtál teljesen egyetértek, az élet nem egy tál tejszínhabos eper, s nem is lehet ennek a látszatnak a fenntartása, ápolgatása-pátyolgatása a cél. . . Értem, mi több, én is így gondolom. . . A jó időben, jól méretezett, határozott, kemény viselkedés gyakran sokkal hatásosabb, mint a simogatás. . .
"Nincs ezen mit megvitatni már. . . "
Ha nem tettetek pontot a végére, ha maradtak bennetek kérdések, ha van elvarratlan szál, akkor van mit megvitatni. . .
Ha nem zárjátok le egy kimerítő, megnyugtató megbeszéléssel, akkor viszitek magatokban tovább az új kapcsolatotokba is a problémát. . .
Szerintem. . .
"Nem azonos a gondolkodásunk, soha nem akart igazán megérteni, bár én sem nagyon őt. És ez így van jól. Minek változtassunk ezen éppen most? "
Már hogy lenne így jól???
Nem akart megérteni? Honnan tudod? Talán akart ő. . .
S Te miért nem akartad őt megérteni?
Talán ez volt épp a baj. . . A másik megértése nélkül hogyan élhet az ember valakivel? Hogyan lehet megtalálni e nélkül a közös célt?
Változtatni ezen a gyakorlaton szerintem soha nem késő. . . már a magad fejlődése miatt sem. . . Ha ez hibád volt abban akapcsolatban, akkor hibád lehet egy másikban is. . . most gyakorolhatnád a másik megértését. . . pl. :o))))
Egyébként meg, hogy végleg le tudd zárni a kapcsolatotokat, szerintem ahhoz meg is kellene értened, mi, miért következett be. . . én legalábbis így lennék vele. :o)) De megértem, ha Te máshogyan érzed.
"Álmaimban vad éjszakákon,
még újra látom, szólítom őt. . . " :o)
Sok minden megváltozik 2004-ben. Ki akarom dobni az életemből a felesleges dolgokat. Nem Stc-re gondolok. Van jó néhány olyan kis puttonyom, amit folyton magammal hordtam. Régi, ezeréves fájdalmak, furcsa viszonyok, érthetetlen vonzódások. Egy rakás dolog, ami fáraszt. Mennek most szépen mind a szemétbe.
Amit itt írtam a fórumon a múltkor, szóval nem indul új szerelem. Emberileg nem stimmelt a fiú. Sokáig nem mondtam meg neki. De most, pénteken végülis elmondtam neki. Aztán felálltam az asztaltól és kisétáltam. Mert rájöttem, hogy nem kell mindenkit beengedni a fészekbe. A kakukkok ártalmas kis lények.
Zagyválok, mi? Naná. Túl sűrű a hét. Túl sűrű a hónap és az év. Sok mindent elértem már, élvezni akarom. Néha megállni egy pillanatra és elgondolkodni. Aztán megfogalmazni. Mostanában rengeteget írok. És tőlem ismeretlen módon nem a pénzért. Gyakran az asztalfióknak.
Na mindegy, ezt most hagyjuk.
Képzeld a barátnőm rábeszélt, hogy menjünk el jósnőhöz. Na már most én a jósnőhöz! Ugye-ugye? Kissé furcsa ez tőlem. Hát, meglátjuk mi lesz. Holnap délután megyünk. Nem is tudom igazán, hogy izguljak vagy nevessek.
Szerdán újra este nyolcig dolgozom, csütörtökön koncert. Pénteken egy hulla fog neked írni :))
Olyan nyugodt a lakás. Rendet raktam, kitakarítottam. Tegnap Stc pont a kupit látta nálam. Fent volt mesélni és megnézni a sorozatot, amit felvettem. Mindig a rendezetlenséget látta nálam. Pedig már hónapok óta olyan rendes kislány vagyok :))
Na megyek aludni, holnap jövök. Addig jó legyél :))
Hogy miért sírtam, mikor boldogan mesélte az új lányt? Talán mert az ember minden elmúlást nehezen kezel. Rossz letenni az utolsó szál cigarettát, rossz kilépni az egyetem kapuján az államvizsga után, rossz elhagyni egy munkahelyet, még ha te mondtál is fel, rossz kikapcsolni a tévét egy jó film után. Még ha a pillanat önmagában boldogságot is hoz, ami valaminek a vége, az egyben rossz is. Még akkor is, ha erre vártál. Egy kapcsolatnak akkor van igazán vége, amikor az egyik fél új kapcsolatba kerül. Akkor van ott a pont a végén. És bármennyire is múlt el a szerelem, bármennyire is visz az út két irányba, azt a pontot hirtelen elfogadni nem jó. Mert ott szembesül az ember azzal a gondolattal, hogy egyszer, valamikor, minden elmúlik végérvényesen. És ez még akkor is nehéz pillanat, ha egyébként minden jót kívánsz a másiknak, és te magad is örülsz annak, hogy ő újra boldog lehet. Érted?
Nem, nem vagyok kegyetlen. Józan vagyok. Tudod más az, ahogy az ember kimondja, és más az, ahogy gondolja a dolgokat. Összevág bár, de a hangzás keményebb. És az élet azt bizonyítja, hogy jobb is, ha keményebb a hangzás. Nem a saját magunk védelme, inkább a másik miatt. Még ha nem is esik jól neki az adott pillanatban. Nem szeretem abban a hitben ringatni az embereket, hogy az élet egy tál tejszínhabos eper. Persze nem is valami fekete mocsok, de hidd el, sokszor egy pillanatnyi fájdalom, egy percnyi bántás jobban előre visz, mint a rózsaszín lufik pukkogtatása. Érted ezt is?
A topic felvállalható, miért ne lenne az. Csak abba nem akartam belemenni, hogy itt versenyezgessek az exemmel, hogy vajon kinek van jobban igaza. Senkinek sincs igaza és mindenkinek igaza van. Nincs ezen mit megvitatni már, főleg nem neki és nekem, mert neki most sokkal fontosabb és értelmesebb dolga van. Itt az ideje, hogy megtalálja azt a nőt, akit szeretni tud. Ha ez a lány most az lesz, akkor ne a velem való sértettségével foglalkozzon.
Megkértem, hogy olvassa végig az elejétől. Nem fogja. Nem olyan. Csak azért is visszafelé :)) Nem azonos a gondolkodásunk, soha nem akart igazán megérteni, bár én sem nagyon őt. És ez így van jól. Minek változtassunk ezen éppen most?
Nem mondom, hogy nem érdekel, mit gondol és érez most. De semmi közöm hozzá. Nem kell, hogy érdekeljen. Igen, valamikor vele éltem. ÉlTem. Múlt idő. Akkor, nagyon is érdekelt, amit érzett. Most sem közömbös teljesen. De nem az én dolgom már, hogy bármit megoldjak vagy elérjek.
Az ő helyzetébe belegondolni? Belegondoltam. Nem véletlenül buzdítottam az új kapcsolatra. És talán az sem véletlen, hogy most "összevesztünk". Soha semmi nem véletlen. Mindennek oka és céja van. Minden úgy van jól, ahogy van.
Én elengedtem őt. Minden jót kívánok neki. Nem kell tovább foglalkoznom vele. Egy férfi a múltból, akit szerettem. És akit gyűlöltem. És akinek az illata még sokszor eszembe jut. Halványul a rossz, felerősödik a szép, és végül emlék lesz belőle.
Jól van ez
Egyszerre írtunk!
Köszönöm! :o)**
Nem válaszoltál nekem, miért sírtál, amikor megtudtad, összejön a lánnyal és szerelmes lesz?
Watta, kegyetlen vagy.
Nem ilyen válaszra számítottam az exed megjelenése után.
Nekem esett rosszul. . . :-(
A topicot miért szüntetnéd meg?
Talán nem felvállalható?
Látom, közben meggondoltad magadat. . .
Ennek örülök. :o)
Elvesztetted volna a hiteledet, ha törölteted. . .
Talán, ha megkérnéd, olvassa végig úgy, hogy kezdje az elején. . .
Valamikor vele éltél. . . nem hiszem, hogy nem érdekel Téged, mit érez s mit gondol most. . .
Szerintem, Neked sem ártana belegondolni az ő helyzetébe. . .
Ahogyan írod is: nem ártana beleérezni abba, hogy a másik emberben is folyamatok zajlódnak le, a másik ember is sokszor sokfélét gondol, és hogy az adott pillanat esetleg egészen más számára is, mint az előző vagy a következő, vagy ha hasonló, hát annak is más okai vannaknála is. . . . .
:o)
Misibea, az exemnek is te vagy a szimpatikus. Na mer' ugye nekem is. He-he, az ízlésünk legalább egyezik.
Nem jön ide többé, mondta, én meg tudom. Megint jól összevesztünk. Illetve ő velem.
Na de mindegy is, mert ha neki összejön ez lány, akkor úgyis új élet indul, abban meg semmi keresnivalóm nem lenne. És ha végre boldog lesz és tényleg boldog, akkor úgyis mindennek csak örülni fog, a sértettsége meg elszáll.
Hűűűű, de mocskosul fáradt vagyok. Különben is haza kellene érni a BK-ra.
Pusziiiii :))))))
Fenefranc tudja?
Na, akkor megvárom, amíg ő is rátalál erre a fórimra, talán majd ő válaszol, mik is a mozgatórugók. . . :o))))))))))
Hogy milyen vagyok, azt leginkább azok tudják, akik hajlandók hozzám közel kerülni. Mert ugye egyrészről talán túl racionális is vagyok, más részről viszont elég nagy jelentőséget tulajdonítok a lelki folyamatoknak, azoknak az apró kis részleteknek, amikből valami összeáll.
Stc is félreértette a fórumot, ő is csak a rosszat látja benne, mert nem akar vagy nem képes vagy nem tud beleérezni abba, hogy az emberben folyamatok zajlódnak le, az ember sokszor sokfélét gondol, és hogy az adott pillanat esetleg egészen más, mint az előző vagy a következő, vagy ha hasonló, hát annak is más okai vannak.
Persze, hogy most megsértődött, nem is gondolom, hogy kellemes lehetett áprilisig visszaolvasni (kiderült, hogy a végéről haladt az eleje felé, azaz nem a folyamatot olvasta, hanem "csak" a szöveget, illetve nem olvasta az elejét, azaz az alapot) ezt a sok mindent, de bár értem is, hogy miért van megsértődve, azért mégis csak azt mondom, hogy nem értem. Vannak alapvető emberi folyamatok, amik mindenkire érvényesek, csak van, aki beszél róla, van aki meg nem, van aki felvállalja, van aki nem.
Szép kis vita kerekedhetne abból, hogy szerintem neki nincs igaza, szerinte meg én ferdítek, de ebbe nem kívánok belemenni. A maga oldaláról ugyanis mindenkinek igaza lehet.
Valószínűleg nem leszünk már jóban, a sértettségén nem tudok változtatni. Ahhoz, hogy valaki ezt az egészet megértse, ismernie kell önmagát, be kell vállalnia az álszenteskedés nélkül kimondott gondolatokat, cenzúra nélkül kell nyilatkoznia. Stc egyébként teljesen ugyanezt tette a volt feleségével kapcsolatban, csak erre már ugye nem emlékszik. De nem is baj. Tök természetes emberi gondolatok, folyamatok, érzésvilágok és agymenések játszódtak itt le, és ezeknek éppen az a lényegük, hogy egy idő után elfelejtjük, mint ha nem is mi tettük volna. Ettől tud tiszta lappal indulni minden más.
Úgy döntöttem, maradok. A fórummal együtt. Legfeljebb szórakoztok egy kicsit. :)))
Stc az igazi, idetalált. Tegnap beszéltünk, hogy van egy fórum, bár nem mondtam meg neki, hogy melyik. Okoska ő is ezerrel, úgyhogy rátalált.
Előre szóltam neki, hogy nem érdemes keresnie, mert fájni fog, amit olvashat.
Jellemző egyébként, hogy csak áprilisig olvasta, mindig ezt csinálta. Addig kíváncsi, amíg jól meg nem bántódik, de hogy utána mi van, az már nem érdekli. Aztán rágódik januárban egy áprilison.
Na mindegy, engem nem vág földhöz, hogy a Strucc is megjelent. De a fórumot meg fogom szüntetni, mert nem hiszem, hogy ebből most egy olyan na melyiknek volt jobban igaza típusú izét kellene gyártani.
És attól még, hogy itt sok olyat olvashatott, ami szarul esett neki, még szerintem haverok maradunk.
No, de legalább zajlik az élet. Nemde? :))
Hm. Látod-látod, rájöttem. És végig is olvastam, majdnem. Áprilisig. 's igazad volt, fájt. Fájt, mert néhol igaz, néhol meg nem. Néhol rájöttem én is dolgokra, és néhol, - látom - még Te sem értesz mindent. Ráadásul, Te is tudod, én is tudom: nem minden úgy történt, ahogy leírtad. Hm. . . Azért fura volt. Ja, és mellesleg köszönöm mindenki véleményét, tényleg izgalmas volt. Nem fogok magyarázkodni, bár néhány dolog igazán sértő volt, még akkor is, ha féligazságokon alapult:
"Túl gyenge. Hogy nem egyezett ki egy elviselhetetlen helyzettel?? Röhögnöm kell. Inkább csak kellett neki az a 12 milliós lakás. Ezért ment oda. Ma már bevallja. A legkevésbé sem bátor, tudatosnak meg egyáltalán nem nevezhető. Még a saját barátai szerint is "olyan kis szerencsétlen". Neki soha semmi nem sikerül. "
Mindenestere, kösz. . . :( És mégegyszer, ;((( Nem vagyok szerencsétlen. Ez talán az a dolog, ami tényleg a legjobban fájt. Mert ezt vonatkoztattad szinte az egész kapcsolatunkra, Kedvesem. És a barátaim szerint sem vagyok az. Remélem. . . :) De nekem legalább vannak barátaim. Ja, és hogy nincs most éppen senkim sem?? Az miért baj?? Mert nem gyorsítom a dolgokat?? Mert nem viszek ágyba mindenfajta tucatlányt?? Ez TÉNYLEG BAJ??? És ezt pont Ti mondjátok, lányok?? Nem vagyok szexőrült, az lehet. . . És valószínű, hogy a szenvedély is parázs alatt van néha. . . De nem gondolod 'FújabelemjönkiNú', hogy azért ebben Te is hibás vagy?? Lányok!! Ti tényleg csak ennyire a saját szemszögetekből tudjátok a dolgokat vizsgálni?? Légyszi, csak néha. . . Kicsit több beleérzést!!! Nem minden férfi kőkemény, és nem mindenki érzéketlen!! És figyu, Misibea. T'án Te voltál az egyetlen, (ameddig olvastam), akit csak legalább csöppnyire foglalkoztatott, hogy milyen dolgok lehetnek az én mozgató rugóim. Vagy mozgatórugóim?? A fenefranc sem tudja. . . Mindegy. Végül is fura volt tényleg végig böngészni ezeket az oldalakat, mert tanulságos volt. Kicsit más szemmel látlag Téged is Wattatúk, és persze más szemmel látom magamat is. Ja, és nem fog mégegyszer megtiporni és eldobni, szóóóóval nyugodtan a sutba vághatod a harmadik gyertyádat, nök_apja!! Hm.
((Gondolom, most darázsfészekbe nyúltam. És igen ezerrel kíváncsi vagyok a véleményetekre. Én is. Ha már szerepeltem a történetetekben. Hm?))
((Ja, még valami. . . Lehet, hogy így jobban illeszkedek a rólam kialakított képbe: tuggyatok, én ís csaka a népek egyserü fía lenék, amej még a hejesirásal is küz. . küc. . balylodikk!! He-he!!))
Azért pusz mindenkinek:: Stc
. . .
. . .
. . .
. . .
nem halt meg senki
Sírsz. . . . Miért?
Most meséli.
Szerelmes lesz!
Nem hallja a hangomon, sírok. De örülök a boldogságának. Remélem összejönnek.
Hát ennyi volt a történetünk.