Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elvesztettem a kisbabámat
Torolt_felhasznalo_736777
Létrehozva: 2003. január 4. 20:54
Augusztusban 24 hét 3 napra megszületett a kisfiam, 17 napot élt. Nem kaptam magyarázatot arra, hogy miért történt mindez és nem is tudom túltenni magam a történteken. Szeretnék, ha hasonló cipőben járók-de bárki más is- hozzászólna a témához. Talán könnyebb lenne együtt.
Lányok,
van még itt valaki?? Látom, hogy március elejei az utolsó hosszászólás.
Sose gondoltam volna h egyszer én is ide fogok írni, eddig boldogan irogattam időnként a 2008. áprilisi babás fórumba.
Ezen a héten hétfőn mentem a rutin CTG-re ahol nagyon nehézkesen találtak szívhangot, aztán vmit találtak de az utólag valószínű, az enyém lehetett. A rossz eredmény után jött az UH ahol nem láttak szívhangot. A 36. héten voltunk, előző héten még minden rendben volt, a doki hallotta a kis szivét.
Anno az első két hónap nem indult simán mert volt egy kis vérezgetés de utána minden, minden eredményem ideális volt, az AFP, a vércukor szint, a bakterológiai tenyésztés. És ezek után a 9. hónapban rátekeredik a köldökzsinór a babára, végzetesen.
Jött a szörnyűség, hogy meg kellett szülnöm hüvelyi úton, a tudattal, hogy egy halott babát szülök.
Most pedig itt ülök és csak nézek ki a fejemből hogy már megint mire akart tanítani a sors. Pont egy évvel ezelőtt volt az előző vetélésem utáni műtét, akkor 8 hetesen halt meg a babám.
Az elképzelt jövőkép szertefoszlott, a berendezett babaszoba, a rózsaszín kis ruhácskák kimosva, kivasalva itt állnak glédában, csak épp ő nincs sehol és a párommal csak bolyongunk a lakásban ketten, nagyon magányosan.
Úgy érzem, ezt senki más nem érti igazán, mint aki már sajnos szintén átélt hasonlót, ezért írok, hátha van aki már valamelyeset túljutott a nehezén, ha ilyen lehetséges és tud valami segítséget, támpontot, hogy hogyan lehet túlélni. A nyugtatótabletta hatása se tart örökre, sajnos...
Közben meg látom, hogy megy tovább a korábbi fórumom élete, boldogan tervezgetik a baba érkezését és ha most egy héttel visszapörgetnénk az időt, még én is odaírnék és nem ide.
Nem tudom elképzelni, hogy lehet innen felállni és viszakapcsolódni az életbe. Azt se tudom, mit csináljunk a babával, hagyjuk a kórházban vagy kérjük el a hamvakat és szórjuk szét mi, de lehet, ezzel még nagyobb fájdalmat okozunk magunkat.
Segítsetek légyszi.
2.20 dkg-al született Andriska...amikor elment a magzatvízem RÁ!!!egy hét múlva!!engedélyezte csak A FOGADOTT!!!ORVOSOMNAK az oszt.vezető "főorvos"a császárt!!EGY HÉTIG VÍZ NÉLKÜL VOLT A BABA!!!VÉRMÉRGEZÉSÜNK LETT!!!3 napig "élhetett"szegényke!!12 év múlva beleroppantam!!Egy féle antidepresszáns kellett szednem,mire gyógyultnak nyílvánítottak két év múlva meseszép Orsikánk:15 évesen.....:"....."a topikjaimból mindent megtudhattok...
Ma csináltam két topikot,az egyikben az ilyen,mint a te topikod ami abba maradt azok gazdáit várom.....
MÉg egyszer köszönök mindent.
judit
Hát ez nagyon nagyon osszetett dolog.
Nagyon sok empátia, turelem és alázat kell hozzá.
Én a nagyon beteg hét hónapos Mátémat veszítettem el, és nem nagyon szeretek találkozni a sógornoimmel, akikbol az egyiknek kisbabája van, a másik meg babát vár. Oszinten - látni se szeretem oket, mert sokszor duhitenek a problémáik. De vannak, akiknek ez nem okoz ilyen gondot.
Amit én elvártam - és nem nagyon kaptam meg barátnoktol, eléggé magamra is maradtam ilyen téren - az az volt, hogy tudjam, bármikor nyithatok én feléjuk. Hogy ott vannak. Hogy nem kerulnek ki, finoman erdeklodnek, de nem eroltetik, ha nem akarom. De ne bizd teljesen rá, hogy o jelentkezzen nálad. Valahogy nagyon finoman add tudtára, hogy ha o hallani se akar rólad, Te ott vagy és mindig ott vagy, hogy segíts.
Soha ne becsuld le a gondjait, még ha neked ostobaságnak tunne is.
Ne mondd meg neki, mit érezzen, mit ne érezzen, mit szabad és mit nem.
Ha bármit kérdez, OSZINTEN válaszolj! A hamisság, tapintatos oszintétlenség nagyon árt.
Hallgasd meg és hagyd annyit beszélni, amennyit akar. Nekem ott romlott meg a kapcsolatom a sogornoimmel, hogy amig a Máté élt is, én mindig nagyon nyiltan beszéltem bajokrol és sokszor mondtam, hogy meg fog halni. Nem tudták elviselni: ne mondj ilyent, minden jó lesz és sokszor elterelték a szót.
MA már nem beszélek veluk a Mátérol szinte egyáltalán és nem nagyon érdekel, ok mit csinálnak vagy nem csinálnak a gyerekukkel. Magával a babával nincs gondom, de nagyon kerestem benne a Mátét és csalódott voltam, amikor nem találtam. Eldajkálom, ha kell, tudok vele kedves lenni, de általában nem eroltetem.
És ami nagyon fontos - ha beszél veled, próbálj teljesen felé fordulni - maximálisan csak o legyen és semmi más.
Én nagyon igénylem a kényeztetést, hogy figyeljenek rám és ne féljenek tolem - de nagyon-nagyon magamra vagyik hagyva. Félnek kérdezni, normálisan beszélni.
Ne eroltesd magad rá, de ne hagyd egyedul.
És gyere az angyalokszulei.hu ra, ott találsz cikkeket és tanácsokat is.
Sok-sok turelmet és erot Neked s foleg a barátnodnek
Szeretettel
Marcia
Nem tartozom közétek, de megis kerem a segitsegeteket. Egeszseges terhessegem 25. heteben vagyok, raadasul egy 19 honapos, egeszseges kislany anyukaja. Soha, egyetlen percre sem jutott eszembe, hogy vagy a kislanyommal, vagy a pocakomban elo babaval barmi baj tortenhet. Hala Istennek, eddig nem is tortent. Van azonban egy nagyon kozeli baratnom, az egyik a legkedvesebbek kozul, akivel majdnem egy napra vartuk a babankat. En a masodikat, amely teljesen spontan kopogtatott, ok az elsot hosszu evek sikertelen probalkozasai utan. Mult heten meghalt a kisbabajuk, pontosan nem is tudom hogyan, miert (nem volt problemamentes a terhessege, az elejetol bizonytalan volt, hogy megmarad-e, de mostanra pont kezdtek megnyugtatni, hogy ugy nez ki nme lesz semmi baj). Csak egy szukszavu e-mailt kaptam, azota nem tudtam veluk beszelni, tehat nem ismerem a reszleteket, de talan nem is az a fontos.
Az a kerdesem, hogyan tudnek nekik segiteni. Varva vart baba volt, en magam, innen a szerencsesek oldalarol barmennyire probalom nem is tudom elkepzelni, milyen elveszteni egy gyermeket, hogy hogyan lehet tulelni, hogyan lehet meggyogyitani a lelket. De van egy gyerekem, es tudom mit veszitettek el. Sokan ovnak, hogy az en egeszegesen fejlodo kisbabamat veszelybe sodrom, ha tul sokat foglalkozom ezzel, de en nem ettol felek, eleg eros vagyok es el tudom valasztania kettot. Azt viszont nem tudom, milyen hatassal van rajuk, ha joszandekuan is, de segiteni probalok nekik. Egeszseges gyerekem van, valoszinuleg a masodik babammal sem lesz semmi gond, de pont ugyanolyan idos lesz, mint az o elvesztett kislanyuk, az en hasam tovabb gombolyodik, naluk meg, mivel csaszarral vettek el a babat, meg ha lelkileg menne is, egy ideig biztos nem eshet ujbol teherbe, nem is beszelve arrol, ez a terhesseg is milyen nehezen jott nekik ossze.
Nagyon faj ertuk a szivem, de nem akarom oket meg nagyobb fajdalomba taszitani, hogy lassak az en boldog anyasagom. Ti ateltetek. Mi ilyenkor a legnagyobb segitseg?
judit
Nagyon sajnálom Szabit itt is. Az angyalokszülei-n már olvastam a történetét.
A sírja csodaszép, de bárcsak ne lenne.
Gondolom milyen fájdalmas lehetett a szülinapja, hogy Ő már nincs ott Veletek, sajnálom.
sok puszi és egy óriási ölelés, Nesó
Sziasztok!
Kicsi Szabikámnak hétfőn,21.-én lett volna a 4.-születésnapja...
Nem bírtam ki,hogy ne legyen tortája,ha csak egy szelet is,de volt.És nem éghetett rajta 4-szál gyertya,de egy égett.És minden évben ugyanúgy fog égni Neki gyertya a tortáján...
Nagyon rossz volt,hogy játékok,kisautók,legók helyett csak virágot és valami kicsi tárgya vehettünk neki a sírjára.
Találtunk egy gyönyörű angyalkát aki ezentúl a mi Kicsi Angyalkánk álmára vigyáz minden éjjel...
Bár csak még mindig én vigyazhatnék rá...
Millió puszi és sok-sok kitartás mindenkinek...
Kedves Marcia, én is csak azt tudom írni, hogy nagyszerű, csodálatosan erős anya vagy, bár sokkal többen tudnánk olyan bölcsen dönteni, mint Te.
Azt hiszem hálás lehetsz annak a doktornak is, aki segített ilyen emberségesen elrendezni Máté dolgát.
Szívből kívánom Neked, hogy legyen sok örömöd a kistestvérekben, akiket Máté küld majd Nektek! Jó helyük lesz!
Drága Marcia,
Én is csak azt tudnám írni, amit a többiek... vigasz nincsen, de jól döntöttél, hiszen a mosolyán is ez látszik, hogy mennyire örült a veletek töltött időnek! Nagyon édes kicsi fiú, büszkék lehettek rá!!!!
Én azt vettem észre, hogy az idő nem segít, de az igen, hogy megtanultam pozitívan gondolni a kisfiamra, és nem a rossz "miértek" irányába elmenni, mert az felőröl, és nem ezt akarná Ádámkám sem. Így hát nem engetem el, hiszem, hogy mindig itt van velünk, hiszen minden gondolatomban, szívverésemben jelen van, és így most már akkor sincs bűntudatom, amikor a 1,5 éves bátyával játszom és nevetésen kapom magam. Ilyenkor inkább felnézek, és összenevetünk vele is.
Drága Marcia!
Szomorúan és sírva olvasom soraidat, de teljesen megértem, hogy miért akartad megtartani a babádat és hazavinni, vele lenni, ölelni és szeretni Őt. A fotókon tündéri, gyönyörű kicsi fiú és borzasztóan fáj, hogy Neked is el kellett veszítened a kicsi fiad. Ahogy írod vigasz erre nincs, az idő majd picit segít, de örökké fájni fog. Az én kis Marcim is 7 hósan hagyott itt minket, nagyon beteg volt élete első hónapjában, nem lehettünk benne biztosak, hogy egészséges lesz-e, de mi is csak abban voltunk biztosak a férjemmel, hogy mi Marcit hazavisszük és szeretjük Őt, amíg csak lehet. Olyan nagyon szépen fogalmaztad meg, hogy boldog vagy, hogy Téged választott édesanyjának, tényleg örülnünk kell, hogy ezeknek a csöppöknek mi lehettünk az anyukájuk, nekünk adták azt a sok örömöt rövidke életük alatt.
Szeretettel ölellek, vigasztallak, puszillak, nagyon sok erőt Neked/Nektek!
Nesó
Nagyon edes baba Mate, en megertem miert dontottel ugy ahogy.
Nagyon jo Anyukaja voltal(vagy) ebben biztos vagyok! Sajnalom, hogy mindig azokkal tortennek ilyesmik akik tenyleg megerdemelnek es teljes szivukbol szeretnek a Kicsikejuket...
Becsullek a kitartasodert, hogy mindezt kepzest voltal vegigcsinalni!
Remelem az Uj Ev Nektek is hoz majd boldogsagot, Mateval orokke a szivetekben!
Szeretettel Olellek, Adri
Marcia vagyok, 26 éves, Szlovákiából.
Mi a hét hónapos Máté babánkat vesztettuk el.
Torténetunk a terhességem 16. hetében kezdodott, amikor vérvizsgálatból 1:13-as "esélye" lett a kisbabámnak Down kórra. Amniocentézis, eredmény karácsony után - down kóros kisfiú. Szívultrahangon nagyon súlyos szívhibát diagnosztizáltak neki: jobb kamra nincs kifejlodve, AVSDC, kozos billentyu... A babára súlyos paliatív mutétek - nem meggyógyító, csak állapotjavító - várnak. Nagyon-nagyon nehéz dontési folyamat után megtartottuk ot. Nem bántam meg.
Máté a 36. hétben, 1980g-mal szuletett április 24-én. Szuletés után derult ki, hogy nincs végbelecskéje sem, másnap mutotték és kivezették a belecskéjét a hasfalára. 1 hónapot voltunk kórházban, 3 hétig szondával etették, aztán megtanult uvegbol szopizni.
Még amikor vártam ot, felvettem a kapcsolatot egy gyerek hoszpiccal, akik rengeteget segítettek. Ez egy mozgó hoszpic, akikhez nem bevinni kell a gyerekeket, hanem ok jonnek ki hetente-kéthetente, ill. szukség szerint.
Amikor Máté megszuletett és a mi tényleg világszinvonalú kardiológusaink megvizsgálták, a foorvos - nagyon sokat tett konkrétan értem, nagyon hálás vagyok neki - elmondta nekem, két utunk van - hazavinni a babát és élvezni, amíg van, vagy a szenvedés útja: mutétek korbe-korbe - azzal, hogy a végeredmény ugyanaz: Máté el fog menni elobb vagy utobb, sot az sem biztos, hogy mutétekkel hosszabb lesz az élete, de biztosan tobbet fog szenvedni.
Dontottem: hazamentunk. A hoszpicunk gondoskodott rólunk, kaptunk muszeret, gyógyszereket minden lehetséges helyzetre.
3x kerultunk kórházba: szeptemberben echora hoszpitalizációval, októberben dehidratációval infúziókra és
november elején, szintén dehidratáció, kezdodo fertozés
Ezt már nem bírta a kicsi szervezete
November 10-én hajnalban elment angyalkának.
Amit még el kell mondanom róla:
Nem bánom, még ha felelotlennek tunik is, hogy megtartottam.
Boldog volt velem. A legszebb, legkedvesebb baba volt, annyi rettenetes betegsége ellenére egészséges, gyonyoru fiúcska volt, még a down se volt rajta látható és most nem túlzok.
Sokat nevetett, szeretett velem énekelni, szeretett szeretve lenni, babusgatva lenni, lovacskázni.
Boldog volt, pedig nem volt szenvedés nélkul az élete.
Boldog vagyok és nagyon hálás, hogy engem választott anyjának.
Koszonom neki a hét hónapot, a sok szeretetet és derut.
Nagyon-nagyon hiányzik.
Próbálom elfogadni, hogy jobb neki is meg nekem is így.
Koszonom, hogy meghallgattatok.
Isten áldjon és vigasztaljon meg fájdalmatokban, amire nincs igazi vigasz.
Szeretettel
Marcia
Edina, sajnos én is tudom hogy érzed magad... nekem december 15-én született meg gyönyörű, erős, de nagyon pici fiam, Ádám. 21 hét és 4 nap után, 28 centi és 448 gram. Egy órát élt. A terhességem végig panaszmentes volt, még csak nem is émelyegtem. Szülés előtt 5 nappal híg lett a folyásom, amiről nem tudták megállapítani, hogy van-e benne magzatvíz. Az viszont kiderült, hogy kinyílt a méhszáj és már a burok is lóg belőle. Innentől kezdve már nem bíztattak semmivel. Befektettek, másnapra a fertőzés is elkezdődött és két nappal később spontán megindult a szülés. Sajnos csak úgy mint neked, nekem sem voltak fájásaim előtte, ami jelezte volna a méhszáj kinyílását.
Okot egyelőre én sem tudok, és nem is bíztatnak, hogy meg fogjuk tudni.
Nekünk a második kisfiúnk volt Ádám, és én sem érzem olyan könnyűnek, bár az igaz, hogy sokat bohóckodik nekünk Bence, segít elterelni a figyelmünket, nem hagy sokat szomorkodni. Az éjszakák viszont nagyon nehezek.
Fogadd őszinte részvétemet!
A hideg még mindig futkos a hátamon, mióta olvastam a történetedet!!! Erre nincsenek szavak...
Nagyon sajnálom!!!
Sok-sok erőt kívánok neked és a családodnak a történtek feldolgozásához!
Üdv,
Judit
Megmondom őszíntén nem is tudom mit írjak...egyáltalán mit lehet erre írni.Csak azt,hogy együtt érzek veled,és remélem sikerül átvészelned ezt a nagy fájdalmat (bár tudom,hogy foggalmam sincs mit érezhetsz) .
Próbálj a másik 2 gyerkőcben vigaszt találni,és majd az ídő talán segít és majd egyszer túlleszel ezen a hatalmas fájdalmon.
Üdv,és millió puszi:Edina
Sziasztok!
Sajnos ugy hozta az elet, hogy en is csatlakozok hozzatok.
Akoskank a 25.heten szuletett, es csak 5napig elt. Sajnos a terhessegem vegig nem volt sima, zokkenomentes, tele volt buktatokkal, de az utolso3het panaszmentes volt, mar ugy orultem, erre november 24-en megindult a szules. Sajnos fajasaim csak akkor lettek, amikor mar keso volt, megrepedt a burok, folyt a viz. Mire a korhazba ertunk mar a szulocsatornaban volt, nem volt visszaut. Sajnos ket csaszar utan huvelyi szules lett a vege. Komplikacio adodott, nem is kicsi, marmint velem. Akoska felsirt, es ot el is vittek, en elajultam. Sajnos szerintunk nem volt megfelelo felkeszules a szuloszoban, es en kiverzett, sokkos allapotba kerultem. Eletveszelyben voltam, de szerencsere a mutetnek koszonhetoen megoldodott a helyzet. Hegszetvalasom volt, es emiatt kb2liter vert vesztettem. Szegeny ferjem, majd megbolondult a varakozasban. Meg anyavert sem tudtak vinni Akoskanak a mentovel, csak jo par oraval kesobb. Valoszinu fertozes inditotta meg a szulest, de lehet, hogy lepenylevallas, de szerintem ezt nem fogjuk megtudni.
Akoska egeszseges volt, halal okanak az agyverzest jeloltek meg, annak pedig okakent a koraszulest. Meg ketszer meglatogathattam, majd a harmadik nap jott a telefon
November 29-en halt meg. Azota meg nem telt el sok ido, de en borzasztoan erzem magam. Akoska a harmadik kisfiunk volt, mindenki azt mondja, hogy igy konnnyebb, de en ezt nem erzem annak. Tartom magam a fiuk miatt, de nem egyszeru....
Jo, hogy leirhattam..
Edina
Nem tudom szoktátok-e olvasni a Nők lapja c. újságot, de ha igen, gondolom az Ikres történeteket is nyomonkövettétek. A ma megjelent újságban benne van a mi történetünk is, mert 3héttel ezelőtt úgy döntöttem, hogy én is hozzászólok a témához, ha már sajnos érintett vagyok a dologban.
Ha gondoljátok olvassátok el!
Üdv Mindenkinek!
Judit
Hú de ritkán van itt valaki...
Ami persze jó...
http://www.gr atefulness.org/candles/candles.cfm?l=eng
Itt barki gyujthat gyertat a Szeretteiert...
Csajok, merre vagytok mostanaban?
Az angyalokszulein olvastam ezt a felhivast: www.october15th.com/waveoflight.htm
Ma van a Kicsikeiket elvesztettek Vilag Napja. Este 7-kor minimum 1 orara gyujtsatok egy gyertyat az osszes kis Angyalkanak!
Szerintem nagyon szep kezdemenyezes!Es nagyon szomoru is...