Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kopasz nők
Létrehozva: 2005. november 19. 17:20
Sziasztok!
Azért indítom ezt a topicot, mert valami olyasmivel szembesültem, ami igazán elképeszt. Lehet, hogy perverz vagyok?
Van egy barátnőm, aki elég érdekes kapcsolatban él a férjével. Olyan furcsa az a pasi, ha találkozunk, engem kitör tőle a frász, pedig kedves és figyelmes, de olyan erőt sugároz, amit nem tudok hová tenni. Hozzáteszem, engem nem vonz, csak valami különös, hipnotikus EREJE van.
Megfigyeltem, hogy néha - hülyéskedésnek tűnik, de sztm nem az - azt mondja a barátnőmnek, hogy elveri a fenekét, vagy megpofozza, de sztem ez komoly. Úgy érzem. A csaj nagyon megváltozott mióta vele van, olyan kis engedelmes lett, szinte alázatos, lesi a pasi minden gondolatát és a pasi parancsol neki! Olyan furcsa a légkör körülöttük! És legutóbb... hát nem is tudom... Kicsit becsíptünk a barátnőmmel és a férje, amikor érte jött, azt mondta, hogy ezért nagyon meg fogja büntetni, úgy, hogy ne felejtse el, hogy mennyit ihat, de az is lehet, hogy nem iszik többé alkoholos italt. Alkoholos italt - ezt szó szerint így mondta. Beleborsózott a hátam. És...legközelebb, mikor találkoztunk, a barátnőm feje át volt kötve egy kendővel, amit nem vett le, de egyszer félrecsúszott a fülénél és láttam, hogy kopasz. Teljesen halálra rémültem, mert arra gondoltam, hogy beteg, csak nem mondja. Na, nem akaorm húzni, de megkérdeztem, hogy mi van és azt mondta, hogy a férje a múltkori spiccességünk után, otthon levágta a haját és leborotválta a fejét. Büntetésből. Ő meg hagyta.
Hát, először teljesen kiakadtam, szóval se köpni, se nyelni nem tudtam. Aztán láttam, hogy a csaj mosolyog. Kínomban témát váltottam, de amikor elment órákig ezen gondolkodtam és a fenébe is engem ez a dolog nagyon felizgatott. Szexuálisan. Milyen lehet, ha így levágják valaki haját?
És az is kifúrja az oldalamat, hogy élhetnek ezek? Hallottam már amolyan alá- és fölérendelt kapcsolatról, és egyre rrősebb a gyanúm, hogy a barátnőmék így élnek. Meg merjem kérdezni? És miért izgat engem ennyire ez a kopaszranyírás dolog? Legszívesebben kiffagatnám, de nem merem.
Azóta elkezdtem turkálni a Netem és meglepve látom, hogy mennyi nő nyíratja kopaszra a fejét. És szépek. És tele van történetekkel is. Ez valami fétis? Vagy megbolondultam? Tudom, hogy sosem merném kipróbálni, de...
Szóval volt már valaki közületek kopasz?
Kissé könnyelmű ígéretet tettem, de majd írok valamikor.
Valaki a mh-en (főnök) egész évben tolja a feladatokat, aztán ilyenkor üríti ki a fiókját, hogy decemberben bolonduljon meg az ember olyasmivel, amit már rég meg lehetett volna csinálni. Mindig ez van... és főleg mindig az alkalmatlan faszkalapokból lesz főnök.
Pár napig nem voltam és senki?
Hol vannak Banderas, Hegylakó mega többiek? Akinek a nevét nem írtam, nem jelenti, hogy nem hiányolom.
Ha lesz időm írok nektek valami jó kis disznó történetet.
Már nincs 1 hónapja a növekedésre
Mindegy akkor is EGÉSZSÉGÜNKRE! Törley édes
Köszi!
Sajna pezsgőspohár még mindig nincs de azért egészségünkre!
Hol vannak a többiek?
Hosszu haj rövid ész de most már jó időben!
Vasárnapig kerül pezsgő is
Ne igyál előre a medve bőrére! Majd vasárnap!
Néztem, hogy van-e pezsgőspohár a felhozatalban, de nincs.
Egy kép a kettősségről ill. dilemmáról
A "nehezen tudok belenyugodni" sajnos olyasmire vonatkozik, amit nem áll hatalmamban megváltoztatni.
De nem rágcsálódok már én ezen, nézegetem a képeket a Neten és most ez is elég. Kezd kirajzolódni előttem ennek a vágynak a lelki oldala is és azt gondolom, hogy meg kell ezt tudni oldani anélkül is, hogy kopaszra nyírnám a fejem.
Az egy másik dolog, hogy valami eszméletlenül kényelmes lehet, ha nem kéne állandóan csavargatni, szárítgatni, lakkozni, tupírozni, tűzögetni, csipeszelni a hajamat. Egy kopasz fej abszolút praktikus!
A gusztustalan csak azért szökkent ki belőlem, mert hirtelen megjelent előttem a látvány, ez a hajtömeg zsírosan, gubancosan, és puff, leírtam néma undoromat kifejező legerősebb szót.
Nekem is volt "nőies" hosszú hajam, de 5 éve élek tüsi hajjal és nem bántam meg! Nem kérem vissza a hosszú tincseket!
Kiráz a hideg a sok piszmogástól vele.
Na, a fogat ne is mondd... a fogdokimmal már szinte baráti a kapcsolatunk - évente kb. 6-szor látogatom meg... Sajnos genetikailag gyengék a fogaim, mindenkinek az a családban.
De hogy érdemben is hozzászóljak:
Én mindig úgy voltam az életemben, hogy nehezen és félve változtattam sok mindenen - ehhez gyerekkori dolgok, iskolai események és egyéb is hozzájárult, most nem részletezem. Tudom, hogy bizonyos dolgokban szükség van az életemben a változatlanságra, mert biztonságérzetet ad.
De amire valaha is az mondtam, hogy a Te szavaidat idézzem, "nehezen tudok belenyugodni", abba nem is nyugodtam bele soha, és valahogy úgy intéztem az életemet, hogy megszerezzem, vagy megvalósítsam, amit akarok.
Nem volt sok ilyen, szerintem a 2 kezemen meg tudnám számolni - de ezek voltak az igazi győzelmek. Persze mind jár valamilyen áldozattal.
Csak egy nagyon egyszerű példa: eBay-ezni szoktam, és volt pár hónapja egy árverés, amit muszáj volt megszereznem. Ennek érdekében eladtam olyan dolgokat, amiktől egyébként nem váltam volna meg, de mérlegelnem kellett, mi a fontosabb. És átkoznám magam, ha nem tettem volna meg ezt a lépést, mert végül megnyertem az aukciót, ráadásul sokkal olcsóbban, mint arra számítottam.
Szóval én hiszek abban, hogy ha meg tudod tenni, hogy áldozatot hozol valamiért, amit nagyon akarsz, azt a sors meg fogja hálálni, és sokkal jobban alakulnak majd a dolgok, mint arra előtte számítottál.
Nem szeretem, amikor emberek mindenre azt mondják, hogy "de hiszen csak egyszer élünk", mert ez valahol felelőtlenség is - nem szabad az életben mindennel kapcsolatban így gondolkodni. De ami nem okoz senkinek bajt, sem neked, sem másoknak, és nagyon vágysz rá, azt szerintem nem szabad elmulasztani. Mert tényleg csak egyszer élünk.
Amikor pszichológiát tanultam, akkor jöttem rá sok mindenre magammal és a környezetemmel kapcsolatban is; ki miért viselkedik úgy, ahogy, én miért csinálok bizonyos dolgokat így vagy úgy, stb. Az egyik legjobb dolog volt az életemben, hogy ezekről tanulhattam.
Szerintem mindig mérlegelni kell. Nincs olyan dolog az életben, ami ne járna áldozatokkal - még levegőt sem vehetek e nékül, hiszen ott a lehetősége, hogy berepül egy bogár a torkomba, és megfulladok. Persze ez most elég sarkított példa, de alapjában véve minden erről szól. Csak azt kell eldönteni, hogy melyik oldal az erősebb. Vagy vállalom a kockázatát, hogy jön az a bogár, vagy elég hamar magamtól is megfulladok.
Na, pont így vagyok én a kopasz fejjel. Ha kipróbálhatnám, csak egy napig... Nagyon nehezen tudok belenyugodni, hogy a természet ezt így alkotta meg.
Na persze, még mindig jobb, mintha a hajunk is olyan lenne mint a fogunk, hogy kiesik az első (mint tejfog) aztán életünk végéig aggódhatnánk, hogy ki ne essen a másik is.
Áh, secperc alatt megnő addig
Nem, egyébként ekkorát én sem szeretnék - a heti 3 hajmosás elég sok időt venne így igénybe.
De ha kipróbálhatnám, csak egy napig, abba belemennék - érdekes lehet!
Így rendben van. Lehet, hogy én is kissé hamarabb harapok már mint kéne, de sajnos volt már itt olyan is, akit ki kellett moderáltatni.
És egy csípőig érő haj azért nem akkora, mint a bokáig érő...csak cirka egy fél embernyivel rövidebb.
Szia!
Először is nem személyeskedtem, csak annyira, amennyire ő is. Senkit nem volt szándékomban megbántani.
Már csak azért sem tehetném, mert egy nagyon kedves, nagyon régi barátom (aki konkrétan lány, csak nem szeretem a barátnő szót használni, mert nincs olyan mélysége), szintén pár mm-s hajjal éli a mindennapjait, mert neki ez tetszik - sőt, rajta nekem is tetszik, annak ellenére, hogy fiúban-lányban hosszúhaj párti vagyok.
Volt már rá példa, hogy nagyon odamondtam valakinek, csak mert gúnyosan szólt hozzá emiatt.
Egyébként erre a topic-ra is ő hívta fel a figyelmemet nemrég.
Nekem a "gusztustalan" szó esett rosszul, mert nekem is nagyon hosszú hajam van, csípőig érő, és így ismeretlenül is, még ha nem is rólam írta, amit írt, magamra vettem. Ez bizonyára az én érzékenységem, ami ellen sajnos nem tehetek.
Mivel nem ismersz, nem tudhatod, hogy én egy extra liberális ember vagyok, és világ életemben felszólaltam mindenféle megkülönböztetés ellen, mert szerintem úgy szép a világ, ha minél többféle ember él benne. Szóval egyáltalán nem arról volt szó, hogy "nem tudom elviselni".
Megkérhetlek, hogy mellőzd a személyeskedést?
Azzal gondolom, nem mondok újat, hogy nem vagyunk egyformák, az ízlések és pofonok különbözőek, de ha te ezt nem tudod elviselni, az a te bajod.