Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Túlélni :((((
Létrehozva: 2002. november 27. 08:22
Hétfőn lesz egy hónapja :( vitáztunk telefonon. Bántott :( Barátságról zagyvált. Az a férfi akit Őrülten Szeretek!!!!!Egy pár soros email amit már egy hete megírtam elindult útjára . . . . Hozzá :( pedig sose akartam elküldeni. A lelkem kiöntésére szántam akkor.
A soraimból kiderült, hogy nagyon hiányzik és érzem, hogy már nincs szüksége rám. Szépen kértem, hogy ne reagáljon a levélre s ne keresse velem a kapcsolatot. Amikor meghallom a hangját elgyengülök s látom ez így a helyes :(((((((
Azóta csend van. Ezek szerint túllépett rajtam :( !!???
Nincs valami tanácsotok????Mit tegyek??????
Lelkileg teljesen kész vagyok :(((((
A soraimból kiderült, hogy nagyon hiányzik és érzem, hogy már nincs szüksége rám. Szépen kértem, hogy ne reagáljon a levélre s ne keresse velem a kapcsolatot. Amikor meghallom a hangját elgyengülök s látom ez így a helyes :(((((((
Azóta csend van. Ezek szerint túllépett rajtam :( !!???
Nincs valami tanácsotok????Mit tegyek??????
Lelkileg teljesen kész vagyok :(((((
Nemcsak akarat, nekem szerencsém volt, hogy gyorsan lett valaki más, aki udvarol - és így hamarabb, könnyebben felejtek.
Annak ellenére, hogy nem történt még semmi komoly, de van más, akire gondolhatok.
emléxel, hogy egy nap különbséggel lett vége mindkettőnk kapcsijának? tehát időben kb ugyanott tartunk.. ok, mostmár beszélek Vele, de.... amíg nem beszéltünk, semmi változás nem volt..
hidd el ez csakis az akaraterőn múlik, semmi máson! az első xerelmemet több mint fél évig nem hevertem ki, de mikor el AKARTAM felejteni, azután már csak pár hét volt és kitisztultam..
ez a lényeg... és nagyon örülök, hogy neked meg volt ez az akaratod!
nekem még nincs, de majd 1x biztosan meglesz..
ez a legrosszabb
nekem tavaly volt egy nagyon durva időszakom... megállás nélkül sírtam.. a munkahelyemen, alvás helyett, a buszon, mindenhol!!! pont Karácsony volt...
viszont én is éreztem már ezt az ürességet, mint amiről beszélsz és.... soha nem akarnám egyiket se választani, de ha muszáj, akkor nem ezt választanám! ugyanis a szenvedés, a fájdalom, az elmúlik... az üresség meg csak soká.. a legrosszabb, ha nem érzel semmit...
remélem neked hamarabb véget ér, mint nekem... én most vegyesen érzek mindenfélét..
Sziasztok!Nos,elteltek az ünnepek,igaz,néma szenvedéssel.Épp ma van 1 hónapja hogy azok a levelek,lovebox.hu....Furcsa. 2000 szeptember 27-én kaptam Őt a sorstól és 27-én is veszitettem el.
tudjátok nem is érzek már semmit.Mintha nem lennének érzéseim.Semmi.Se szomrúság,se öröm,se törekvés,se cél,semmi.Ez számora ijesztőleg hat,mert én nem ilyen vagyok.Nehéz.
De mint a legjobb barátom is mondta mindig és mondaná most is:
"NEM TEHETSZ MÁS: TÚLÉLED"
Valóban nincs más választása ilyenkor az embernek.Tovább kell lépni.
akiket pedig imádtunk és elmentek: LEGYENEK BOLDOGOK ÉS SOHA NE ÉREZZÉK AZT AMIT MI!
Mindenkinek, aki hasonló cipőben jár: a legjobb lesz lezárni mindenféle kapcsolattartást, én is csak azóta vagyok jól. Két és fél évig ámított, de amióta szigorúan nem tartjuk a kapcsolatot (kb. 2-3 hónapja), egyre inkább sikerül magamban lezárni, és jobban vagyok. Most sem beszéltünk Karácsonykor, és nem is vártam, hogy keressen.
Szia, mi történt? Akármi is legyen, sajnálom.
De azt tudod ugye, hogy a boldogságunk alapvetően nem egy embertől függ? Én egyre inkább hiszek abban, hogy ÉN MAGAM nem érdemlem meg azt, hogy más miatt bánkódjak, Te is szeresd magad annyira, hogy éppen magaddal ne bánj így! Bonyolult, de remélem, értetted, amit írtam...
nekem nem boldogabb!!
mesélj mi történt pontosan??
én is át akarom aludni... az egész életem, nemcsak a Karácsonyt..
újra összejöttek... végülis.... túl nyugodt lett volna, ha ezt ma nem tudom meg... így pedig ugyanolyan SZ*R lesz mint tavaly... remek..
nektek hátha boldogabb lesz...
üdv..
n.n.szomorú vagyok
4hónapja vége már -de csak hétfő ota nem beszélünk stb
de n.n.rossz !!! bár átaludhatnám a karácsonyt
Csajok, boldog karácsonyt kívánok Nektek!
Aztán senki ne szomorkodjon! Még mindig jobb egyedül, vagy a családdal tölteni a karácsonyt, mint az olyan pasikkal, akik miatt ilyen topic-okakat kell nyitni...
Szóval fel a fejjel!
A hétfői nekem is hasonlóan sikeredett, mert valami erős bort rendeltünk, és pár korty is már a fejembe szállt
A tegnapi is jól sikerült, úgyhogy ma boldogságos vagyok megint.
Bár a pasival nem sokat dumáltam, mert ő szervezte, csak akkor, amikor megérkeztem és amikor jöttem el, de az is elég volt. a beszélgetéseknek köszönhetően az önbizalmam kezd helyreállni... minden téren. Kíváncsi vagyok, mit hoz a jövő év, idén már nem találkozom vele.
Igen, az ex nekem is olyan, mintha meghalt volna. Szörnyű érzés, ahogy elmúlik a szerelem. De most lépett a helyére más, izgalom, vágy, és hasonlók... úgyhogy így már elviselhetőbb
az a baj, hogy amíg nem leszel túl rajta igazán, addig ez bosszantani is fog... én is mostanában tökjól vagyok... megvoltak a terveim Vele, de most vmiért nem érdekel.. tudom, hogy egyik nap bekattanok és felhívom vagy vmi, de most nem.. most jó így nyugisan nélküle is.. viszont mikor én is látok egy párt, vagy meglátom akárcsak képen is Őt, vagy eszembejutnak a régi dolgok vagy belegondolok, mással mennyire máshogy viselkedik, akkor kiakadok.... igaz, most el tudom terelni a gondolataimat, de tudom hogy ez nem lesz mindig így.. talán a Karácsony fogja kihozni belőlem, vagy más.. nem tudom.. szarügy..
mert közben azért rossz egyedül....
Tisin! jó hogy írsz... talán segít, ha beszélsz róla... tudom milyen iszonyat rossz a Karácsony is egyedül... én tavaly voltam így... nagyon nagyon brutális időszakot éltem meg pont ilyenkor.. az egész decemberem BORZALMAS volt.. mintha meghalt volna vki, annyira szenvedtem.. senkivel nem beszéltem, lefogytam a 47 kilómból még.... és még a fához is alig bírtam levonszolni magam... szörnyű volt, és még most is el tudom magam sírni, ha eszembejut... de nehéz lenne még egyszer olyan állapotba kerülni!!! biztos fogok még nem egyszer, nem kétszer... de... el tudom képzelni most mit érzel..
én nem tudok mit tanácsolni sajna mert én még mindig nem ÉLTEM TÚL! de sokan igen!!! és majd mi is egyszer talán 
Oké, örülök neki!
Tegnap nagyon szar dolog történt velem: este mentem hazafelé, eléggé le voltam fáradva (munka, aerobic, vásárlás, stb.), ültem a metrón, és felszállt egy párocska. Azt hittem, rögtön elbőgöm magam. Ott álltak előttem, aztán leültek mellém, mert felszabadult a hely. Majdnem megőrültem, a következő állomáson le is ugrottam azon nyomban, én ezt nem bírom nézni.
Egyszerűen nem bírom nézni ezeket.
Eszembe jut, hogy velem ilyen soha nem lesz, de nem is akarom, és hogy ez mennyire gáz. Mindig olyan pasi kellett nekem, aki nem szeret. És hogy lehetnék boldog olyannal, aki szeret, és lehetne vele így enyelegni a moziban, vagy bárhol, de én nem érzek iránta semmit? Az ilyenekből meg van egy tucat mindig. Miért????
Ha nem lenne most ez a kis "románcom", biztos ismét magamba zuhannék. De ma este lesz a vacsora, úgyhogy reggel óta arra készülök
azért nem kapok idegösszeroppanást mert egy vigasztal,egy dolog erőt ad: ő akarta ezt,így boldog,neki ez a jó.
és mivel én mindnenél jobban szeretem őt nekem az volt a dolgom hogy elengedjem.Mert nincs nemesebb cselekedet annál hogy elengedjük azt akit szeretünk csakhogy BOLDOG legyen.
Ez vigasztal még akkor is ha néha kaparni tudnám a falat a fájdalomtól és az emlékektől.
tudom.sajnos épp fiatalkorom ellenére éltem meg elég szörnyűséget,bajt...ez is a többszöri szakitás oka is volt....én ne élném ezt is túl?ez valóban semmi,amik eddig történtek velem.pedig fájdalmam most akár a mély óceán...
szóval tudom.csak nehéz.nagyon.de hiszme,érzem lesz jobb,könnyebb is.
Huh... te még nagyon fiatal vagy. Tudod, mennyi minden vár még rád az életben? Ennél sokkal jobb pasik, hidd el! Épp tegnap írtam le, hogy - legalábbis nálam - a mindenkori exnél a következő mindig mérföldekkel jobb volt, pedig a szakításkor sose gondoltam volna, hogy találok jobbat.
Kitartás!
Én is TÚLÉLTEM
, mindet, pedig...
sziasztok.tudjátok ez életem legnehezebb karácsonya tán.annyi mindent megéltem már de ez azért más mert érzem már sose jön vissza a múlt.túl durva volt ami történt.levelek,tények...azóta is azokkal álmodok.és a legeslegjobban az fáj hogy úgy mentem ki a a szobája ajtaján hogy még egy sziát se mondtunk egymásnak.én búcsúzóul úgy megöleltem volna.de annyira képteln voltam azok után hogy előtte 3 órával törte darabokra a lelkem.érettségire készülök,vizsgák,és csak telnek és telnek a napok nélküle.
el se hiszem.elment az életkedvem.svédországi képeinkre pedig ránézni se tudok.néha gyülölöm,náha imádom,néha kétségbeesek,néha a világ másik végére rohannék.de igazából sehol se jó most ebben a nagy világban.semelyik nap.mert még ha emberséágesebben váltunk volna el...azóta néhány érdektelen és furcsa email de semmi különös.s annyi fájdalamt kaptam már,végülis tudhattam volna hogy a nyári 3 hónapos szünet is ezt jelezte előre..megba tavaly előtti meg az azelőtti is...de hiába .ha az ember szeret, REMÉL,és ha REMÉL SOSE ADJA FEL....
s tudjátok mi az ijesztő???én szeretni még mindig szeretek de remélni?azt már.kihalt belőlem a remény.és valahogy feladtam.de vele együtt mindent.tudom ijesztően hangzik kicsit,de tényleg igy van.minden nap belenézek a tükörbe és megpróbálom megfogalmazni hogy ma mit tervezek,mit fogok véghez vinni.semmit.telnek a napok a semmibe.olyan mintha meghalt volna.hogy tudom hiába várom soha nem fog visszajönni.és soha semmi nem lesz már olyan mint rég.ennek a szörnyű érzésnek a sokkját próbálom feldolgozni november 27-e óta,mindhiába.
jó volt kicisit kiirni magamból.elnézést.
Tudod, én jórészt belső indíttatásból (belső hang... vagy mi) voltam ilyen, tehát nem sokat gondolkodtam azon, hogy milyennek kell lennem, jó voltam és kész. Szóval nem az erkölcseim miatt, hanem jött belülről. Na és most ez kiveszett... Fogalmam nincs, hová lett... És hogy miért... Megcsömörlöttem, de érdekes, hogy ez számomra semmilyen problémát nem okoz, inkább élvezem, olyan, mintha felszabadultam volna, elhagytam volna egy mázsás terhet.
Furi.
Szép napot nektek!