Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Túlélni :((((
Létrehozva: 2002. november 27. 08:22
Hétfőn lesz egy hónapja :( vitáztunk telefonon. Bántott :( Barátságról zagyvált. Az a férfi akit Őrülten Szeretek!!!!!Egy pár soros email amit már egy hete megírtam elindult útjára . . . . Hozzá :( pedig sose akartam elküldeni. A lelkem kiöntésére szántam akkor.
A soraimból kiderült, hogy nagyon hiányzik és érzem, hogy már nincs szüksége rám. Szépen kértem, hogy ne reagáljon a levélre s ne keresse velem a kapcsolatot. Amikor meghallom a hangját elgyengülök s látom ez így a helyes :(((((((
Azóta csend van. Ezek szerint túllépett rajtam :( !!???
Nincs valami tanácsotok????Mit tegyek??????
Lelkileg teljesen kész vagyok :(((((
A soraimból kiderült, hogy nagyon hiányzik és érzem, hogy már nincs szüksége rám. Szépen kértem, hogy ne reagáljon a levélre s ne keresse velem a kapcsolatot. Amikor meghallom a hangját elgyengülök s látom ez így a helyes :(((((((
Azóta csend van. Ezek szerint túllépett rajtam :( !!???
Nincs valami tanácsotok????Mit tegyek??????
Lelkileg teljesen kész vagyok :(((((
Dehogyis az életedet küldted el
Az csak most fog kezdődni!
Nekem is vacak napjaim vannak mostanában, most viszik a munkáikat egy fontos kiállításra, és tudom, mennyit készültek rá az apukájával, úgy megkérdezném tőle, hogy sikerült, de nem lehet.... És nem is tudom, tényleg érdekel-e, vagy csak a megszokás vinne rá. De tilos. Úgyhogy téma lezárva. Most el is kezdek dolgozni, szép napot mindenkinek.
Dehogy haragszunk! Írjál nyugodtan, ami eszedbe jut. Szerintem mi is így kezdtük ezen a topicon. És ha tudunk bármit segíteni, így ismeretlenül is, írjál!
Féltem, hogy így fog alakulni nálatok is...
Hát ennek nagyon örülök! És a munka miatt a hangulatod is egyre jobb lesz
A közeljövőben valszínű én is váltok munkahelyet, két lehetőség között filózok, mindkét helyre barátok hívnak, úgyhogy a mostani munkámnál csak jobb lehet majd! Bár ez sem rossz, szeretem, csak a munkatársam többsége nem az én korosztályom.
A fiúkkal én is így állok. Szoktam találkozgatni netes srácokkal, de csak beszélgetés... semmi fizikai kontaktus, nem vagyok képes rá, még arra se nagyon, hogy megfogják a kezemet. Van egy barátom, aki elég régóta udvarol, pénteken hívott moziba, de nem tudom... Régen próbálkoztunk már, de egyszerűen nem bírom elviselni, ha hozzám ér. Pedig okos, rendes, még helyes is. Csak nem tudom szeretni, és így inkább nem akarok semmit tőle sem.
Sziasztok!
Nagyon hosszú lenne leírni...és igazából nem tudom elmondani még ezeket a dolgokat.
Nagyon nehéz....szeretem és tudom,hogy szeret(bár Ti lehet,hogy másképp gondoljátok).
Talán tényleg a legjobb lenne lezárni.Egyébként próbáltam már kedvesen elküldeni,aztán most legutóbb már haragis voltam és elmondtam,hogy nem élhet vissza a szeretetemmel......és semmi nem használ.Most olyan köztes állapotban vagyok.
Mindenről tudok,hogy mi miért történt....az igazság az,hogy egyetlen egy dolgot nem értek..miért nem megy el,ha elengedem és menni akar??????????????,,
Nincs igazán veszítenie valója...csak én...a szeretetem.....
Most sírok,mert piszkosul nehéz ennyi mindent elvinni a lelkemben.....talán pszihológushoz kéne már mennem......
Már nem félek elveszíteni,csak nem tudom.
Tudom nem vagyok érthető,de kérlek ne hargudjatok rám....még nem tudok ezekről tárgyilagosan írni.Bocsánatot kérek érte..és köszönöm,hogy segítettek nekem.
ncili
jajjtee
az a legjobb ilyenkor, ha kisírod magad, szenvedsz, befordulsz... egyszer 'ő' is megunja, hogy uralkodjon rajtad, és akkor keres mást, te pedig jobban leszel
mi történt?
igen, én írtam..
már lassan egy hónapja van, és tökjó a társaság (kivéve mikor idegbeteg mindenki, és az újakon töltik le) tegnap is röhögtem végig.... túlóráztam is, de nem látszott meg, mert tökjól elvoltunk.. remélem így is marad..
a pasizásról pedig lemondtam egy időre, mert múlt héten lehetett volna vmi egy pasival, de képtelen voltam megcsókolni.... na most ha az nem működik, akkor SEMMI.. legalábbis nálam így van... bár mexoktam ezt az állapotot már, de azt hittem mostanában jobban vagyok ezen a téren... hát mégsem... nem vagyok rosszul tőle épp, csak nem akarok erre gondolni...
báár azért hiányzik... na mindegy nem akarom, hogy érdekeljen
Pedig..elkiabáltam......sebaj.....a lelkibékém most a legfontosabb....tenni már semmit sem tudok és azt hiszem nem is akarok....
Sziasztok!
ncili
elkiabálni nem is szabad
én sem szoktam, babonás vagyok
(vagy ha mégis... akkor... )
sok sikert!
ez rám is igaz... én is sokat dolgozok, ha pedig épp nem, akkor más dolgom van, szal agyalni már nem tudok semmin..
még magamra is alig jut időm, nemhogy máásra??!!?!
Sziasztok!
Úgy tűnik minden oké....de még nem akarom elkiabálni,majd két hónap múlva.De azt tudom,hogy sikerülnie kell....
ncili
Mi újság Veletek? Régen írtatok! Velem semmi új, nagyon sokat dolgozom, és tök jól megvagyok egyedül
Sőt...
Szia
elöször a mentalitásról..a magatehetelenség arra vonatkozik,hogy vki nem képes segitség nélkül alapvetö dolgokat elvégezni,tehát ez egy erös tulzás részedröl.A külsö eröknek való kiszolgáltatottság valoban olyan mélyen rányomta bélyegét emberek,családok,generáciok életére hogy szinte hordja magában az ember az elnyomottság,megalázottság,kilátástalanság "kódjait"..ez nem csak az ö problémája,az egész magyar társadalom ezt hordozza magában...
20 éves,ezért nyilván amikor ezeket hangoztatja,elsösorban a családi közegböl hozza ezeket a mondatokat,érzéseket..Ezért elsösorban onnan kéne megközelitened,hogy meggyözd,legyen ö hosszu idö után a családjában aki megmutatja..aki képes tullépni ezeken a ösi "átkokon"..ehhez 20 évesen kevesen érettek de ugy veszem ki a szavaidbol Te pl komolyabban gondolkodsz a korosztályodnál,ezért alkalmasnak tünsz arra hogy ha szereted ezt a fiut és ilyen jövöképed van vele,ezt megprobáld.ezzel kitudod emelni a berögzült "kicsi vagyok,megaláztak,ugysem jutok elörébb" szitubol.ez egy szimpla önértékelés,önbecsülés tréning a párod számára.Ebben a nök mindig jók..
Viszont 20 évesen neked sem kell ugy felfogni a világot,hogy halálkomolyan családalapitásra,önállo lakásra,stb-re hegyezd ki a kapcsolatod.Tudod ebben a nyomorult világban ez még azoknak sem megy akik többet dolgoztak életükben mint amennyit te éltél..
szóval kicsit vegyed könnyedébben,ha pl 4 év mulva sem tudod belöle ezt kinézni még mindig szinte semmit nem veszitettél az életedböl,semmiröl nem vagy lemaradva,adtál idöt magadnak,neki a bizonyitásra.De 20 évesen ne ezt keresd,ne ezt várd a párodtol,magadtól,magatoktol.
Egyetemista..ez duplán rádob még a nihil érzésre a világrol,mert ugye egyértelmü az egyetemeken a lazaság,a nemtörödöm fiatal vagyok,stb..persze hogy igy gondolkodik.Bár kipontoztad,gondolom a pénzt piára és drogra/kurvára költi..a könnyü drognak szintén van ilyen hatása,ugyhivják antiszociálodás..nincs jövökép,letargia,lemonddás,értelmetlen minden.Nem kell tiltani töle mert attol még csinálja inkább ezt kell tudatositani benne.A léhasága most nem jelenti azt hogy ilyen ember lesz életében..Ha te életedbe belefér és nem hoz téged visszás helyzetbe ezt a kapcsolatot érdemes mégegyszer belenditeni...
Gondold át,a 20 év igen-igen kevés hogy véleményt tudj formálnia a jövöröl,egy másik emberröl,egy világnézetröl..
Aztán ha ezek után ugy érzed helyesn látod mégis akkor ne szorakozz tovább lépj ki és ne nézz hátra mert amit amugy gondolsz az tejesen normális és szép jövökép..de más ezt most kinyilatkoztatni és e szerint élni és gondolkodni meg más 6-8-10 év mulva.
szia
Szia!
Nálunk változott a helyzet.....megéltük a csodát és nagyon sok mindenre rá kellett jönnöm,nekem.4 óra zokogás mindkettőnk részéről és ugyanaz a szerelem,ahogyan a legelején éreztünk....hagytuk kijönni magunkból a fájdalmakat,érzéseket,rosszakat,jókat.
Időt kért,de nem magának,hanem nekünk,hogy rájöjjünk,hogy együtt vagyunk csak olyan erőssek,hogy elvigyük a hátunkon a világot......és igazából boldog vagyok,mert bármi történik,bármit hoz az élet nekünk,mi tudjuk már mit jelent a másik.
Nem, mondom,hogy nem volt rettenetes,vagy rémisztő....összepakolt...de mindenet itt hagyott....nem tud elmenni...nem akar.....velem tudna csak....hát ennyi történt....
És ebből én nem tudok kilépni és Ő sem..együtt kell megoldanunk.Úgy érzem sikerülni fog,de változni kell..érte,magamért...azért az életért,amit kaptam a sorstól,Istentől.
ncili
20 éves vagyok és másfél évig voltunk együtt. Ő volt az első szerelmem (előtte már volt egy két és fél éves kapcsolatom, de abból vhogy könnyebb volt kiszállni, mert nem tartoztunk olyan szorosan össze sohasem).
Vele viszont úgy indult és folytatódott minden, hogy 20 évesen már biztos voltam benne, nem lesz más az életemben és megtaláltam az ideális férjanyagot... Szeretetre méltó, kedves, hatalmas szíve van, olyan, mint egy tündér, csak pasiban
Határtalanul szeret engem és kényeztet és ... velem ilyen még sosem fordult elő, hogy valaki így tudott volna szeretni és valakit én is ennyire szerettem volna, hogy előhozza belőlem ezeket a dolgokat (én távolságtartóbb vagyok a kapcsolataimban).
Csak aztán kezdtek jönni a problémák. A családjában 4 generáció óta öröklődik a magatehetetlenség és a külső hatalmaknak való kiszolgáltatottság (államosítás, vagyon elvesztés). Még mindig ezt hibáztatja, amiért soha sem sikerült önálló ingatlanhoz jutni és elképzelhetetlennek tartja, hogy valaha is sikerülni fog neki. Nem is tesz érte semmit. Neki az élet csak egy játék, nem csinál semmit, csak elszórakozza - 3. éves egyetemista, de 1. és 2. éves tárgyakat csinál még mindig, folyton fizet, hogy ki ne rúgják, ezért dolgozik, a maradék pénzt pedig piára és ...-ra költi.
Lehet, hogy 20 évesen nem kellene azon gondolkodnom, hogy mi lesz majd 10 év múlva, csak élveznem, hogy szeretjük egymást, de annyira szeretem, hogy csak vele tudom elképzelni az életem, ami viszont ezzel a mentalitással egy katasztrófa lenne.
Bárcsak ez a szakítás neki is annyira fájna, mint nekem és elhatározná magát végre, hogy megváltozik. (Bár ha a szerelmem nem volt elég hajtóerő ehhez... Nincs sok esély rá, de pillanatnyilag ez tart életben.)
igaz, van sok minden amit nem tudunk erről a kapcsiról, pedig fontos lehet, de... xerintem ha már most tudtad, hogy nem fog menni, jól tetted, hisz minél később lesz vége, annál rosszabb...
addig beleéled magad, még jobban ragaszkodsz..
de a szavaidból úgy hiszem, így sem tartott rövid ideig.. mennyi ideig voltatok együtt?
Szia
Bármilyen mondatok elött...
Mennyi idös vagy és mi az a mentalitás ami nem tetszett neked?
Sziasztok!
Annyira örülnék, ha nekem is írnátok pár jó szót
Tegnap szakítottam az első igazi szerelmemmel. Iszonyatosan érzem magam, nem vagyok képes semmire... Pedig nekem kellett kimondani, hogy vége 
A szenvedélyes szerelmen kívül semmi sem kötött össze minket, mindenben különböztünk, és az volt a baj, hogy nem tudtam az ő mentalitásával elképzelni az életemet... Hosszú távon legalábbis. De nyugtassatok meg, hogy ti is úgy gondoljátok, ha egy hosszú, komoly kapcsolatban vagytok, és úgy érzitek, hogy nincs jövő, de még szerelmesek vagytok, ti is lépnétek...
Én most nagyon úgy érzem, hogy nem kellett volna, de eddig még siekresen visszatartottam magam a visszatáncolástól.
Nem tudom, mit írjak Nektek (RomyG és ncili). Amúgy is olyan szinten össze vagyok zavarodva a saját életemmel kapcsolatban, mint még soha.
De egyet biztos tanácsolhatok: ha kiléptetek belőle, ne menjetek vissza, csak újabb sebeket szereznétek (vagy a másik félnek). Valószínű megvan az oka annak, hogy így döntöttetek, nem véletlen.
Azóta egyébként változott valami?
az első xerelmemnél így volt... azt a kis "kapcsolót" kellett átkapcsolni, és onnantól kezdve rohamosan fejlődtem a jó irányba... egy hónap múlva már új pasim volt... emléxem...
most viszont mintha nem is kapcsolóról lenne szó, hanem ez inkább a kínai nagy fal, amit valamiért nem tudok lerombolni, csak mindig egy kicsit, de visszaépül magától
ez az idióta hétvége felépítette teljesen... mintha Ő is azt élvezné..