Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Abortusz-ellenes vagyok, de megértelek!
Mindezzel együtt: Lehet, hogy az lett volna a jobb. De ezt már sosem tudjuk meg. . .
(Szerintem ebben vitán felül egyetértünk, egy nő sincs, aki örül az abortusznak. . . )
Sajnos a férfiak nagy része, ha abortuszra kerül a sor, magára hagyja a nőt! Pedig jó lenne, ha férfiak is végig csinálnák az abortusz előtti procedúrát!
Ha összefekszem valakivel, akkor előtte tisztázzuk, akarunk-e gyereket. Esetleges alkalmi kapcsolatnál ez ugye alapból kizárt. És tartósnál? Ott úgyis tudom, akar-e a párom gyermeket. És ha mindketten akarunk, akkor hagyjuk csak abba a védekezést.
Konkrétan a védekezés módja, az egy másik téma, de azt is közösen kell megbeszélni!
Az én véleményem az, hogy minden bizonnyal akadnak esetek, amikor elfogadható lehet, bár az én gondolkodásomban ezek száma eléggé minimális.
De rengeteg olyan eset van, amikor semmi nem szorítja rá az "anyá"-t, hogy elvetesse a gyereket, csak a kényelem szeretete. És ezt nagyon elítélem.
És még valami fontos: Azzal kéne leginkább foglalkozni, hogy ne is merüljön fel a kérdés: azaz a fogamzásgátlással. Mert azért az évi több tízezer Mo. -i abortusz elhanyagolható töredéke olyan csak, hogy védekeztek, de nem jött be (mert pl. elszakadt a gumi, vagy ilyesmi).
"Az abortusz magyarországi vizsgálatának kiindulópontja, hogy 1945 és 1990 között összesen 5, 2 millió terhesség-megszakítás volt, ebből hétszázezer illegális. Az előadó szerint ez vezetett az 1981 óta folyamatos népességcsökke-néshez. A párhuzam szerint "ez a folyamat egy tudatos politika eredményeként alakult így. Ennek bizonyítéka például a hitleri abortuszprogram (…) Míg a néme-tekre abszolút abortusztilalmat vezettek be, addig a megszállt népekre teljesen liberális szabályokat alkalmaztak". Ezután további következtetések jönnek: "míg a németek erőszakkal akarták a Szovjetunióra ezt kény-szeríteni, addig nálunk ezt a saját állami vezetésünk valósította meg, feltételezhetően külföldi hatásra. " A jegyzetben a professzor megállapítja, hogy a "szociálpolitikának a centrális elemét alkotta a gyermekszületések visszaszorítása. " A logika a következő: a kiépített támogatási rendszer fenntartása jelentős megterheléssel járt az ország számára, tehát az abortusz liberalizálása, a gyermekek meg nem születése kiadáscsökkentést jelentett az államnak és a családoknak. A mellékelt számtanpélda szerint "ha egy gyermek nevelése havonta 20 ezer forintba kerül mind a családnak, mind az államnak, akkor az 18 éves koráig 9 millió forint kiadást jelent. Ha a 2 milliós népesség-csökkenést megszorozzuk ezzel a 9 millióval, akkor 18 ezer milliárd forint megtakarítást nyernek. " Ezek után világosnak tűnik, hogy "ha ezt a gondolatmenetet követjük, érthetővé válik ennek a kornak az életszínvonal-növekedése. "
folyt. köv.
Csak beleolvastam néhány leveletekbe és van, akinek igazat adok, van, akinek mondhatnám, hogy másként is gondolkozhatna.
Véleményem szerint nem vagyok ellene sem de mellette sem az abortusznak. Több szól ellene az én részemről, bár nem vetem el teljesen, mert tényleg előfordulhatnak olyan dolgok, hogy esetleg kiskorú esik teherbe, akkor azt mondom, hogy jól van, a nem várt gyerekkel ne rontsa el a gyerek és a saját életét. Mióta megy a "vita", hogy meglehessen választani a gyerek nemét, akkor gondolkoztam el azon, hogy ezzel lehet, hogy elkerülhető lehet egy-egy abortusz. (Pl. a fiúk betegsége elkerülése végett). Nem vagyok biológus, nem értek hozzá, de betegség miatt, ami a gyerek egész életére kihat és ezáltal csak szenvedne egész életében, akkor azt mondom, hogy biztos, hogy nem hagynám a gyerekemet szenvedni, és nem szülöm meg. De én nagyon gyerekpárti vagyok. Még idő előtt nem jött össze, hogy teherbe essek és ezen gondolkozzam, hogy korai-e megszülnöm vagy sem azt az ártatlan gyermeket, aki senkinek sem ártott, de biztosan megviselne engem is lelkileg egy abortusz.
Sajnálom, ha valaki úgy gondolkozik, hogy csak az egyik oldalon, vagy ellenkező oldalon áll a véleményével, mert szerintem mindent számba kell venni ahhoz, hogy ne csak egyoldalúan gondolkodjunk.
Nem akartam a beszélgetésetekbe "belerontani", csak ezt most el kellett mondanom, hátha kicsit hozzásegítek ahhoz, hogy még egyszer átgondoljátok a véleményeteket és utána vitatkozzatok rajta.
Köszönöm, hogy meghallgattatok!
Valakinek, aki kitárulkozik elötted (ami biztos nem volt könnyü), kiemelni egyetlen mondatát, belekötni, megalázni nem negativ vélemény hanem a bizonyitványod. Amire aztán ráteszed a pecsétet az "ugy látom a távolság bátorságot ad" megjegyzéssel. Ez is csak egy nagativ vélemény ugye azokról akik nem otthonról irnak.
Jó, ha valakinek kialakult véleménye van, de a saját nagyságodhoz nem mások letiprásán keresztül vezet az ut. Ha meg néha olyan csuszik ki meggondolatlanul szádon ami nem kellene, nem fog téged kisebbiteni, vagy a jellemeden csorbát ejeteni ha azt mondod: elnézést.
Az jó, hogy a terhességmegszakitásról negativ véleményed van, és kivánom sose kerülj olyan helyzetbe, hogy át kelljen élned. De tudod vannak olyanok is, akik akaratuk ellenére lettek gazdagabbak ezzel a tapasztalattal, mert mondjuk védekezés mellett estek teherbe, vagy egy betegség miatt kellett megszakitani a terhességüket. Ne itélj, és ne sértegess.
De miért? Ha nekem ez a véleményem, nem fogok mást írni.
Ő leirta a történetét a gondolataival, érzéseivel együtt - valamennyire kitárulkozott előttünk. Te pedig azonnal szúrtál.
Ja, mielőtt rajtam is számonkérnéd a véleményemet - javaslom olvass vissza. . . . . és nem azért bátor a Kysslina mert "messze van" hidd el Ő közelről mégbátrabb, sőt.
és miböl érzed ha bekövetkezik?mert azt tudom hogy hányinger és nem jön meg, ezenkivül miböl még?
Én eddig úgy voltam vele, hogy meg tudom érteni, még akkor is, ha "csak " nem kívánt a gyerek. De amióta babát várok, és pontosan tudom, hogy mikor mekkora, láttam fényképeket, és tudom, hogy a 10. héttől teljesen felismerhető egy kis ember, és láttam a sajátomat mozogni, rúgkapálni forogni az ultrahangon (szintén a 10. héten) azóta azt mondom, hogy soha nem lennék képes elvetetni. (Illetve egy esetben, ha beteg lenne, akkor talán)