Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Becsúszott babák?
Létrehozva: 2005. augusztus 28. 17:36
A napokban kezembe akadt egy újságcikk és azóta foglalkoztat a dolog.
Arról volt szó benne, hogy a terhességek fele "tervezetlen", és ez nemcsak a tizenévesekre jellemzõ, hanem úgymond érett, 30-as párokra is. A cikk az okokat taglalja, és errõl eszembejutott, hogy hányszor hallom én is, hogy "becsúszott a baba", "nem akartuk, csak véletlenül besikerült". Néha persze tényleg védekeztek, és annak ellenére, de nagyon sokszor (általában) nem.
Azt szeretném kérdezni a tapasztaltabbaktól, hogy Szerintetek mi van ilyenkor az illetõk fejében? (Nem rosszindulatból vagy elítélõen vagy ilyesmi, tényleg érdekel.) Arra gondol, hogy hátha megúszom most az egyszer, vagy arra, hogy végül is nem lenne nagy baj, bár kifejezetten nem akarom? Vagy akarunk majd késõbb, csak nem most, de nem baj, ha kicsit korábban jön, mint hogy akkor majd ne sikerüljön? Vagy zavarja a védekezés macerája? Szóval csak próbálom elképzelni.
Szerintetek?
Hát én (aki sose szedtem gyógyszert...
 
úgy tudom, ez a minitabletta, amit a szoptatás alatt lehet szedni, az is 98%, szóval azért azt nem lehet rá mondani, hogy nem hat!!
Az én családtagjaim úgy 2-3 hónappal a szülés után lettek terhesek és nem szedtek semmit, mert "úgy tudták", a szoptatás elég.
Amúgy az a gáz a tabletta elfelejtéssel állítólag, hogy a kiskatonák 7 napig is eléldegélnek odabent, (nem mindig, persze!!) És akkor nem elég csak utólag 7 napig mást használni, elvileg az azt megelõzõ 7 nap akciójából is becsúszhat a dolog. De ha valaki nem felejti el, mint Te Anita, akkor ez mindegy.
Arra kíváncsi lennék, hogy a szoptatás alatt terherbe esettek pontosan mikor estek teherbe, mert a 98% csak az elsõ 6 hónapra vonatkozik és csak akkor, ha még nem menstruál (értelem szerûen - mármint nekem, de nem biztos, hogy nekik is). Én soha nem hivatkoznék csak a szoptatásra, de silviHemel azon megjegyzése, miszerint "az is (naiv) aki csak gyogyszert szed szoptatas ideje alatt, mert koztudott hogy azoknak a fogigatloknak szinte alig van hatasuk" viszont hülyeség.
Az ismerõsöd sem védekezett akkor, mert köztudott, hogy ha hasmenésed van, akkor nem hatékony a gyógyszer és mással is kell 7 napig védekezni.
A kis hormontartalmú gyógyszer épp a szoptatás mellé ajánlott...csak azt felejtik el hozzátenni, hogy csak a négyóránkénti szoptatás mellett.
Aki csak egy nap kétszer szoptat, vagy háromszor, annak már nem hatásos!
Persze, semmi nem 100%, én is ismerek olyat, aki nem felejtette el. De gluténallergiás vagy mi, és gyakran van hasmenése, és azt mondja, tuti, hogy így ürült ki túl hamar a gyógyszer. De ugyanez a nõ az mondja, õ is ismer olyat, aki terhes lett gyógyszer mellett, és MIND elfelejtette, szóval csak ez a leggyakoribb ok.
Á, szerintem gyógyszerrel nagyon ritka, csak mert olyan sokan szedik, azért van több eset. Ez a cikk azt írja, 1% a tablettánál, de pl. ez Angliában rögtön 35 ezer nõ évente. De ahhoz képest, hogy mennyien szedik, ez nem sok!
Mikor szültem, a kórházban, mielõtt hazaengedik az anyákat, megkérdezték tõlük, hogy akar most védekezni. 3 ágyas kórterem, mindet hallottam (mi sárgaság miatt bent dekkoltunk egy hétig, úgyhogy jöttek-mentek). Mind azt mondta, hogy megint gyógyszert akar szedni, mert meg volt vele elégedve.
Amúgy amennyire én tudom, ha valaki nemcsak a napokat számolgatja, hanem folyást, hõmérsékletet is néz, az már nem csak naptármódszer és az tényleg hatékony. De ha valaki csak azt számolja, hogy félidõben védekezek, akkor nem.
Szoptatás...sóhaj...hát az én családomban csak olyanok vannak, akik szoptatás mellett estek teherbe... De ha Te gyógyszert is szedtél, azért az csak nem ugyanaz.
Érdekes, amiket írtok és sok érv teljesen érthetõ is. Ahogy írtad, sokan akarnak babát, de "egy kicsit késõbb, persze nem baj ha elõbb jön, de nem kimondottan a baba projekt miatt szeretkeznek. Tehát nem akarják (még) görcsösen."
Ez érthetõ, világos. Ami nekem ilyenkor nem, hogy akkor ezt a babát "becsúszottnak" nevezik. Dehát ezt már írtam is. (Bár az is érdekes kérdés, hogy vajon "tervezetlennek" lehetne-e nevezni?)
Pl. Anitácska (szia!), ahogy írod, ha nem védekeztek teljes gõzzel, csak kb., értem ezt is, hogy "nem aktív" a próbálkozás, mert nincs peteérés számolgatás, hõmérõzés, "gyakorítás" meg rágörcsölés. Hát hogyne lenne ilyen idõszak, csak ahogy Te is mondod, ezek után az ilyen módon fogant baba azért nem "véletlen baleset eredménye".
Azért is hajtogatom ezt, mert pl. van egy barátnõm, aki tablettát szed, évek óta rendszeresen, lelkismeretesen. 10 éve nem is lett terhes. És mégis retteg a nemkívánt terhességtõl, mert innen-onnan is azt hallja, hogy "becsúsznak" a babák. Szerintem a hozzá hasonlóknak megnyugtató tudni (meg nekem is....), hogy nagyon sok "becsúszott baba" nem védekezés mellett fogan.
Végül is ebben Szerintetek egyetérthetünk?
Hát ez érdekes, ami írsz. Merthogy akinek rendszeres a ciklusa, annál igenis mûködik a naptármódszer, fõleg mellette ha hõmérõzik és figyeli a folyását az ember lánya. És én speciel szoptatás alatt szedtem gyógyszert és igenis biztonságos, mert ugye én sem estem teherbe, pedig 18+12 hónapig így voltam. És egyébként az elsõ 6 hónap szoptatás alatt 98% az esélyed arra, hogy nem esel teherbe, tehát olyan jó, mint a tablettával vagy óvszerrel. Vagy csak én vagyok ilyen naiv...
Mi most pontosan a naptármódszert követjük, mert a gyógyszertõl nagyon meghíztam és van ez a fránya candidám is, amire a hormonális fogamzásgátló igencsak rásegít, de mi is úgy vagyunk vele, hogy mivel még szeretnénk egy harmadikat, így nem számít, hogy most jön össze vagy jövõre. Viszont én tutira soha nem fogom "becsúszott" gyereknek titulálni, mert igenis nagyon akarjuk, csak még nem aktívan próbálkozunk.
Mert attól, hogy nem védekezik az ember, még nem aktívan próbálkozik. Az aktív amikor minden második nap csinálják, hõmérõznek, figyelik a peteérést.
Az érett harmincasoknál talán csak arról van szó, hogy akarnak õk, de egy kicsit késõbb, persze nem baj ha elõbb jön, de nem kimondottan a baba projekt miatt szeretkeznek. Tehát nem akarják (még) görcsösen.
Vagy talán az lehet mögötte, hogy sokan vallják és terjesztik, "ha akarod úgyse jön össze", így hát élik a mindennapokat és meglepi õket a baba. Ezért mondhatták azt a 30-asok, hogy õk igazából nem is tervezték.
Persze a "nem akartuk, csak véletlenül sikerült" más kategória. Sokszor valóban az elfelejtett védekezés van mögötte, sokszor nõi praktika de az "ilyen" babáknak is sokszor örülnek, és szépen felnevelik. Sok intézetben nevelkedik, sajnos.
Nem tudom, hogy mikor fogunk odáig eljutni, hogy könnyebb legyen az örökbefogadás, hiszen sok pár van akik szeretetben élnek de nem lehet saját gyerekük és szívesen vennének magukhoz elhagyott vagy elárvult babákat. Miért van az olyan szülõnek bármilyen joga, aki önként elhagyta a gyerekét, sok szenvedésnek kitéve ezzel õt? Bár ez inkább egy másik topik lehetne
Sziasztok!
Végig olvastam a hozzászólásokat, érdekes dolgokat is találtam. Nálunk is meglepi volt a baba: páromnak orvosi papírja volt arról, hogy igen-igen kicsi az esélye arra, hogy természetes úton gyereket nemzen. Ezért az esküvõ után (mert vannak még esküvõk gyerek vállalás elõtt is
 
nem védekeztünk, mondván, hogy valszeg nehezen fog össze jönni. A harmadik hónapban közöltem a párommal, hogy nyugodtan tépje össze a papírját 
Az anyagiakra: anyóséknál a tetõteret építettük be, mikor kiderült , hogy jön az utód, még csak egy szoba volt félig sem kész, konyha, fürdõ, wc lent anyóséknál ahova egy igen meredek falépcsõn lehetett lejutni. Lent fõztem, de a cuccaimat fent kellett tárolnom, mert anyós nem türte a konyhájában, szóval nem volt egyszerû. ( azóta már kész vagyunk, igaz még nincs mindenhol tapéta, festve pedig sehol sincs és a picur azóta 3 éves lett)
Mi se így terveztük, de mindketten túl vagyunk a 30-on (igaz csak egy kicsivel) és egyáltalán nem bántuk, hogy tervezés elõtt jött a bébi. Sajna nem tudunk neki mindent megvenni, amit szeretnénk, vagy õ szeretne, de szerintem ez sokban nevelés kérdése is, mármint, hogy ezt a gyerek is megértse és ne csináljon jelenetet az áruházban, ha valamit nem kap meg.
Nekünk pedig tényleg nincs nagyobb boldogság annál, mint mikor a kicsi odabújik közénk, mindkettõnket átölel és azt mondja :"szeretlek titeket"
Sajnálom szegényeket!
Egy ismerõsöméknek késõn vették észre hogy nagyon beteg a baba 6hónaposan meg kelett szülnie a babát.Kikészültek,majd pár hónap regenerálódás után megfoggant és azóta megszületett a kisfiú.Az orvosok is azt mondják a legjobb gyógyír a próbálkozás a következõ babára.
A fiú úgy ahogy volt gáz volt.
Onnantól hogy a kislányunkkal terhes lettem faltam a könyveket és netes információkat,tehát már én is mindent máskép látok.
A petesejt meg akkor érik meg amikor gondol egyet vagy nagyon jól alakít a fiú.
A barátnõmék már régóta együtt vannak. Aztán egy hónapig nem szedte a gyógyszert, hogy tisztuljon a szervezete.
A pasija régebben hangoztatta, hogy õ soha életében nem használt óvszert! (mintha ez olyan irigylésre méltó lenne...)
Természetesen terhes lett a lány a nemvédekezéstõl. Iszonyatosan örültek a babának, elkezdték tervezgetni, kitûzték az esküvõ idõpontját, már engem is meghívtak.
Ma egy hete kérdezte a srác, hogy 4 hónapos terhesen az Uh megmutatja-e, hogy milyen nemû, nagyon kíváncsi volt.
Hétfõn egy másik barátom hívott fel telefonon, hogy voltak ultrahangon, és a baba meghalt... Véletlen baba volt, de nagyon akarták már!
Én is véletlenül lettem, és a tesóm is...
A naptarmodszer egy hatalmas baromsag mert a nok nem tudhatjak mikor erik egyszerre KETTO petesejt...vagyis pont az hogy nem pont egyszerre. Ezert mensi idejere is eshet egy masik erett petesejt....
Sziasztok!
Én megszakítás eredménye vagyok.
Amikor elmondtam otthon az anyukámnak,hogy valószínû megérettem arra,hogy az elsõ nagy szerelmemmel egymáséi legyünk,elrohant a gyógyszertárba és vett egy karton óvszert.Persze elõtte mégegyszer "felvilágosított".
Majd a 2.barátom ki nálam sokkal tapasztaltabb volt "bemutatta" a mikor van az a pár nap amikor nem lehetek terhes.Mûködik a megszakítás is.Aztán egyszercsak amikor 1hónapja kezeltek felfázással erõs gyógyszerekkel kiderült terhes vagyok.Persze a babát nem tarthattam meg,mert biztosra állították az orvosok hogy sajnos nem lenne egészséges.Kiborultam,fõleg amikor bevallotta a srác nem húzta ki egyszer idõben.
Majd a párommal akivel 9éve vagyunk együtt méregtelenítettünk, ez a gyógyszer abbahagyására is vonatkozott.Óvszer, majd a nem aktív idõszakban nélküle, naptármódszerrel.Másfél évig semmi,majd jött a kislányunk aki akkor foggant amikor "nem lehetett" volna.1évvel késõbb szerettük volna,de tudtuk akár jöhet is.A férjem sírt örömében amikor megmutattam a tesztet.Pedig tudatosan megbeszélve nem terveztük akkora.Imádjuk õt pedig félig becsúszott gyerek.
nem az minden számolgatás szerint lehetetlen nap volt az ovulációra
Pontosan... hiszen tudtuk hogy akarunk gyermeket majd....
Tudatosan azt vállaltuk hogy majd lesz
mostan el kell mennem majd visszanézek még
Figyelj, ez világos.
De ha valaki azt mondja, nem akar többet az anyagiak miatt, akkor nem feltétlenül arra gondol, hogy mert autóval-házzal akarja a gyereket elindítani.
(Amúgy meg abszolút magánügy, ki miért akar vagy nem akar gyereket. Ha neki 4 ház jelenti a minimumot és inkább lemond a gyerekrõl, miért baj az nekünk?)
Bár mindez kicsit eltérés volt az eredeti témától.
Mellesleg, belémbújt közben a kisördög, muszáj leírnom: a napok számolgatása és a megszakítás köztudottan nem tartozik a megbízható módszerek közé. Szóval ez a védekezek is meg nem is kategória, ami megint oké, csak ezeket a gyerekeket sem lehetne becsúszottnak nevezni - bár, alighanem határeset.