Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Becsúszott babák?
Létrehozva: 2005. augusztus 28. 17:36
A napokban kezembe akadt egy újságcikk és azóta foglalkoztat a dolog.
Arról volt szó benne, hogy a terhességek fele "tervezetlen", és ez nemcsak a tizenévesekre jellemzõ, hanem úgymond érett, 30-as párokra is. A cikk az okokat taglalja, és errõl eszembejutott, hogy hányszor hallom én is, hogy "becsúszott a baba", "nem akartuk, csak véletlenül besikerült". Néha persze tényleg védekeztek, és annak ellenére, de nagyon sokszor (általában) nem.
Azt szeretném kérdezni a tapasztaltabbaktól, hogy Szerintetek mi van ilyenkor az illetõk fejében? (Nem rosszindulatból vagy elítélõen vagy ilyesmi, tényleg érdekel.) Arra gondol, hogy hátha megúszom most az egyszer, vagy arra, hogy végül is nem lenne nagy baj, bár kifejezetten nem akarom? Vagy akarunk majd késõbb, csak nem most, de nem baj, ha kicsit korábban jön, mint hogy akkor majd ne sikerüljön? Vagy zavarja a védekezés macerája? Szóval csak próbálom elképzelni.
Szerintetek?
A kérdés csak az hogy hol van ez a szint....
számomra nem az autónál pl... hanem a fedél kenyér iskoláztatás, tisztesség+boldogságnál.. és nem is annál hogy nekem kellene lakással kocsival elindítani a gyermekemet az életbe...
Ha ezeket (lakás kocsi stb a gyermeknek) fel akartam volna vállalni azt hiszem nem menne 80 évesen a gyermekvállalás
Amit Koekje írt, miszerint a gyerek felerõsíti a már meglévõ minõséget, rossz házasságból rosszabbat, jóból jobbat csinál, ez szerintem nem mindig igaz.
Persze, hogy nem lehet egy eldurvult kapcsolatot egy gyerekkel megmenteni, de sok "gõzefogyott", témafogyott, vértelen kapcsolatba lehelhet életet átmenetileg egy-két gyerek: adja a megfelelõ örömöket s feladatokat egyaránt, magától értetõdõen, nem kell gondolkodni, csinálni kell - már ti. ha mindketten vágytak babára.
És a jó kapcsolatban meg ugye egyre kevesebb idõ jut egymásra, energia stb., azért rövidtávon megzakkanhat a boldogság. Bár hosszabb távon szerintem a jóból jó marad tényleg, és a rosszból rossz lesz megint, ha a gyerekek nagyobbak lesznek.
"Anyagiak számítanak-e" kezdetû vitához - már hogyne számítana, egy gyerek sok pénzbe kerül és az mindenki maga dönti el, milyen életszínvonalon akar élni, illetve milyen életszínvonalon akarja a gyereket felnevelni.
Amit Sunny -írt:
"Engem nem az boldogít, ha mások felnéznek rám adott esetben, hogy milyen szuper vagyok, a semmire gyereket vállalni, és aztán elõteremteni belõle kínkeservesen a valamit. Engem az boldogít, ha a minimumfeltételek közt kulturáltan élek, minél stresszmentesebben és kiegyensúlyozottabban, az egy szál gyerekemmel.
Nekem van egy szint, ami alatt nem élnék."
Én is így vagyok vele. Ez egy tabutéma a gyerekvállalással kapcsolatban, ha valaki azt mondja, nem akar több gyereket, mert nincs rá pénze, akkor nekiesnek, "hogyan hasonlíthatod össze a pénzt a gyerek által nyújtott örömökkel??!" Ha meg nyomorognak az x gyerekkel, akkor odavetik, minek szültél, ha nem tudod felnevelni?
neked is jó éjszakát
Sót még az én qrwa anyámat
Írtam egy szót is a hangulatomról? Ugye nem.
Nem kell, hogy kedves legyél velem.
Azt hiszem, mentem most már.
"Mint már mondtam, a hangulatom azokra tartozik, akikkel meg szeretném osztani a számomra fontos dolgokat - erre a fórumra nem. "
...pedig ide írtál, erre a fórumra....
...sajnálom, hogy nincs, vagy cserbenhagyott a humorérzéked, a kacsintás egyébként a metakommunikációban( virtuálisan is), nem a cikizést jelenti.
Becs' szó, nem próbálok többet kedves lenni Veled!
Jó napot!
Én meg arról próbállak meggyõzni, hogy ne próbálj semmirõl se meggyõzni - mivel én sem próbállak semmirõl meggyõzni.
Ellenkezõ esetben kudarcot fogsz vallani, szóval kár a gõzért.
Mint már mondtam, a hangulatom azokra tartozik, akikkel meg szeretném osztani a számomra fontos dolgokat - erre a fórumra nem.
igen.. azon az alkalmon kívül
amikor elméletben nem jöhetett volna össze a gyermek 
de Õ jött 
"próbálkoztunk mi védekezni..." :-))
most akkor igen vagy nem? :-))
Mindössze arról próbálunk meggyõzni, mielõtt a torkunknak ugrasz, hogy a boldogság belülrõl jön.. abban kell boldognak lenni ami a mienk.... nem abban ami pl elérhetetlen.. és ez belülrõl fakad... Te pedig szomorúnak tünsz... és egy anya ritkán lehet szomorú
"Koszorú koszorú miért vagy Te szomorú?"
Amit írtál, én minõsítésnek olvastam... nekem úgy tûnt.
Örülök, ha nem annak szántad. Nem feltétlenül kell egymást elutasítanunk a másként gondolkodásunk miatt.
A lelkiállapotom nem tartozik ide, és remélem nincs rajtad cikizhetnék. Voltam én is idealista, de a realitás közbeszólt - nem hangulati kérdésnek látom a dolgot.
Szerintem sem vagyunk egyformák, ezt érdemes elfogadni. Én sem cikiztelek amiatt, hogy Neked mindegy, a semmire hány gyereket vállalsz (egyébként nem gondolom így, csak pl. tehettem volna ilyen megjegyzést).
Nem azt akarom megmondani hogy neked mi legyen fontosmindössze elmondom hogy mi nem fontos
Nem kell felhúzni magad.... pont az elõbb mondtad hogy mindenkinek van véleménye.. nos hát nekem ez .. pl errõl 
adj akkor egy kiló szerelmet
húsz deka boldogságot
egy mázsa szexet
három kiló egészséggel
nem.. nem a fontos dolgok pénzért nem megvehetõek.....
ebben azt hiszem egyetértünk
...szívd fel magad, kislány!
Na nehogy már megmondjad, hogy nekem mi legyen élvezetes.
Kérlek szépen és nyomatékosan, hagyd meg nekem, hogy élvezzem azt, ami az én számomra élvezhetõ. Hadd maradjak "boldogtalan és megvetendõ anyagias *** (helyettesítsd be amivel szeretnéd"
Okés?
UFF UFF
(mostmár uffál Te is édesapám
)
Én mûár eleget ufftam
Lehet, hogy neki a gyermek is inkább "teljesítmény", valójában nem tudja, milyen lenne egy gyermek...
Minél görcsösebben akarunk valamit, annál nehezebben megy - sokan mondják.
Nekem sajnos most mennem kell, bár csevegnék még.
Na majd beleolvasgatok néha a topicba azért...
Nem nem ez az élvezet...
az élvezet az amikor a 10 éves fiam mellémbújik és azt mondja imádom hogy te vagy az apám mert te vagy a legjobb apa a világon....
élvezet az ha a lányom lenyálaz úgy nevet mikor dobálom...
élvezet az hogy megnyugszik ha hozzá szólok és rámnéz.. hogy van (egyszerûen)
A többi velejár..... pont ugyanúgy mint a diplomához a tanulás, a fagylalthoz a tölcsér, vagy a zsömléhez a svábbogár (éljen az öreg Kregár)
egyik nélkül nincs másik
Én erre nem tudok igen vagy nem választ adni...amúgy jó kérdést tettél fel szerintem.
Bizonyos értelemben megvehetõ a "boldogság". Azt ne mondjuk például, hogy egy hajléktalannak (vagy lakás nélküli embernek) nem lenne boldogság a lakáskörülmények rendezése.
Vagy, krónikus betegnek, a legkorszerûbb gyógyszerek biztosítása...kemény pénzért...az is boldogság lenne!
De igen, vannak pénzért nem megvehetõ dolgok. A gyermek is ilyen. A jó párkapcsolat is ilyen. A jó munkahely is ilyen (gyermekvállalás - munka összefüggése...ja ez is megér néhány topicot...
 