Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Undorodom magamtól
Létrehozva: 2005. augusztus 18. 13:35
Sziasztok! Segítséget szeretnék kérni Tõletek! Olyan pszichológust keresek Bp-en, aki kóros elhízás kezeléséhez tud segítséget nyújtani. Az elmúlt 3 évben különbözõ okok miatt több mint 30 kg-ot sikerült magamra szednem. A fogyókúrákat nem tudom betartani, abban a pillanatban, amikor leadok 3-4 kg-ot, pánikszerûen elkezdek zabálni, Sorry, de nincs jobb szó rá. Olyan, mintha félnék eldobni a kilóimat. Persze, nagyjából tudom, hogy ez miért van így, de egyedül nem tudok megbirkózni a helyzettel, ezért kérek segítséget. Tudtok ajánlani valakit?
Az agykontroll nekem egy élmény volt és azzal elkezdtem máshogy látni magam. Sajna ez nem egy rövid folyamat, nem egy nátha hogy van rá bogyód és azt bevéve már el is múlik.
Lõd le azt a dokit. Mert azt is jól tudod, hogy mitõl lett ez a bajod és hogyan szeresd magad és van is erõd ezt megtenni! Bocs majdnem hogy azt nem mondta hogy béna vagy hogy ezt nem tudod megcsinálni. Ez nem segítség. Errõl van egy könyv, a Nyugtalan szív, szóval a doki a negatív hõs ebben a könyvben.
Egyébként sokkal bátrabb vagy mint én voltam, mivel én még a dokinak is szégyeltem elmondani. Ja sokáig még nem is tudtam mi a bajom.
Ez abszolút így van! Nem szabad nagy célokat kitûzni elsõre, mindig csak kicsiket, apránként. Akkor lesz rengeteg sikerélményed, és menni tudsz tovább!!! És ez legalább olyan, amit akár holnap el tudsz kezdeni.
Sajnos az agykontrollal, meg a pszichóval az a "gond", hogy hosszabb idõnek kell eltelnie ahhoz (szerintem), hogy látványos eredményt érj el!
Mindenki haragudni fog rám ha azt mondom, hogy míg egy picit nem kezeli a lelki problémáit addig ne kezdjen ilyen drasztikus diétát. Nem tudom, a tiltás mindig fokozta bennem azt a stresszt amitõl kajálhatnékom van.
Szerintem elõször azt kellenne megpróbálni, hogy max annyi megszorítást, hogy egy bizonyos kal mennyiséget eszel meg átlagban egy héten. De teljesesen mindegy hogy mit. Nálam az bevált még akkor is ha ez elõször egyáltalán nem a fogyókúrás kalória mennyiség volt, de meg kellet szoknom, hogy rendszeresen egyek és úgy hogy ne mindig édesség legyen a menü.
Errõl csak annyit, hogy a teveclubban van egy kit érdekel nevû tevém.
De a betegségen nincs mit szégyelni. Most már tudom, nem kell hirdetni, de ha valaki nem fogad el ezzel együtt annak sosem tudsz megfelelni. Ja még valamire rájöttem, hogy nem az a fontos, hogy másnak megfelelj, hanem magadnak.
Sajnos nem vagyok benne biztos, hogy totál ki lehet gyógyulni belõle. Azért gondolom, hogy még néha jóval kisebben még vissza-vissza tekint. Meg kellett tanulnom kezelni úgy a streszt, hogy ne térjen vissza a zabálási roham. Ha kell ajtót csapkodok a munkahelyemen, bár megjegyezték, hogy az ajtóval mi bajom. Futok, sétálok egy kört dühömben minthogy bennem maradjon.
Még egy ötlet, amivel én kezdtem, vagyis nem mindjárt a fogyókúra vagy bármi megszorítás ami streszt vállt ki, hanem elkezdtem olyan kaját enni ami jobban telít és kevesebb a kalória tartalma. Nem fogytam, de lassan hozzászoktam, hogy lehet enni salátát is, édesítõs kaját, sütit. Norbit elõ vettem a kevesebb kalóriás cucai miatt. Amikor ezeket kezdtem megszokni, akkor az édességrohamamat kezdtem csökkenteni, hogy édesítõs pudingot, gyümölcsöt ettem a csoki és társai helyett. Ilyenkor már nem volt olyan lelkiismeret furdalásom a kajrohamok miatt.
A fogyókúrába csak akkor kezdtem amikor éreztem, hogy van erõm ahhoz, hogy kibirjam egy napig méregtelenítést csak kevés idõt. Közben megpróbáltam a pozítív doldokat erõsíteni magamban, hogy lelkileg is erõsödjek.
Évekig nem nevettem szívbõl és az a legfurább, hogy annyira szégyeltem magam hogy mindenki elõtt titkoltam.
Undorka, miért nem keresed fel a háziorvosod, és õ beutalna a körzetedhez tartozó pszichológushoz. Hátha beválik, és legalább ingyenes.
Erre csak annyit írnék:
Anno, mikor konditerembe jártam (csak nõi), egyszer csak jött egy lány. Nagyon magas volt, de nagyon-nagyon kövér. Nem tudom, hogy mi lehetett neki a háttérben, de ott senkit nem érdekelt. Csodáltuk, hogy volt ereje, hogy lépéseket tegyen azért, hogy megváltozzon a külseje, és bátorsága, hogy lemenjen egy konditerembe sok ember közé. És nem kinevettük és kinéztük, hanem tiszteltük. Pont ezért. Én legalábbis :-))
"Undorkának" csak kitartást, és fõleg erõt tudok kívánni, hogy legyen ereje bármerre, bármilyen felfelé vezetõ úton is elindulni!!!!!
"Urino": Így ismeretlenül is, de esetleg írnál egy-két keresetlent a kinezológusodról? Hol, mit, mikor, mióta, mennyi, stb.? Priviben is lehet, nagyon megköszönném.
Sziasztok, a súlykontroll elvileg ingyenes, gyakorlatilag nem. A szolgáltatásért, magáért nem kell fizetni, de kell szedni hozzá egy bizonyos szert - már nem emlékszem, mit -, ami elég drága, többezer forint havonta. Amúgy tényleg felhívnak meg minden, dehát én ezt az anyagi részét jelenleg nem tudom vállalni.
Remélem, megmarad a topic, sokunknak nagyon fontos a bátorítás!
Hát igen, nálam is az édesség a probléma, gyakorlatilag szinte minden mást meg tudnék állni, de csokit, sütit muszáj ennem.
A becenevemrõl csak annyit, hogy pillanatnyilag hiányzik belõlem a pozitív életszemlélet, a pozitív énképrõl nem is beszélve, tehát sajnos pontosan a jelenlegi helyzetet tükrözi, de ígérem, ha elhatározom magam az életmódváltásra, meg fogom változtatni. Egyébként nem ezen a néven szoktam (nagyon ritkán) írni az NLC-n, de még egy nicknéven is szégyenlem ezt a nyavalygást, amit most mûvelek.
Bocsi nem lehurrogni akarlak, de ha megyek futni, akkor a kutyáimmal inkább és a derékig érõ kukoricában, minthogy valaki lássa hogy egy "tehén fut" érzés még mindig bennem van.
Én annyival próbálkoztam, hogy vettem egy tök gagyi legolcsóbb szobabiciklit és elõször 5 perc ami megy és bírom és siker, ha megycsináltad. És nagyon lassan emelni az adagot. Még a motani 40-50 percemet is éjszaka csinálom, hogy a család ne lássa.
Igazad is van :-)
Ne fogyókúrával próbálkozzál most, hanem tényleg olyan szakembert keressél, aki a lelkedet teszi rndebe. És csak azután kezdhetsz neki a fogyónak, mert addig úgysincs értelme.
Én is voltam (szerencsére aránylag rövid ideig) ebben az ördögi körben. Nekem az volt a szerencsém, amiatt nem híztam meg (egyáltalán), hogy nem nagy adagokat ette, inkább csak folyamatosan. Olyan voltam mint egy mókus, akinek nõ a foga :-) Aztán más- vagy harmadnaponként ellensúlyozás képpen koplaltam, óriás mennyiségû tejeskávén és 1-2 almán voltam egész nap.
De tudom, hogy akkor képtelenség tartani bámilyen diétát, hiszen éppen az a gond, hogy nem tud az ember az evésnek, a kajának ellenállni mert "be van kattanva".
Tehát most talád csak meg a megfelelõ szakembert , hogy pszichésen ki tudj kerülni ebbõl, a többit majd szépen sorban utána :-)
SOK SIKERT!!!
Nekem nagyon, fõleg, hogy a nyáron már sikerült venni egy csini szoknyát blúzt, és nem éreztem magam benne úgy mintha egy zák lenne rajtam.
Ja a 170 cm-mel nekem mindig mondták, 70 kg-san is hogy tehén vagyok ja stresszelt, hogy akkor már mindegy nekem. Igazából nem voltam kövér, csak olyan cuccokban jártam csak nagyobb méretben mint aki 55 kg és ez engem kövérített. Az volt a baj, hogy még csak 14 éves voltam és nem tudtam mit kezdeni, hogy fájt a lelkem és ha mégis utaltam ilyenekre akkor én voltam ezért a hibás, hogy nem úgy dolgozom fel amit kapok (fõleg kritika) hogy az nekem jó legyen.
Hát éppen ez a baj, a megrázás nem sikerül! pontosan tudom, hogy csak saját magamon segíthetek, de olyan, mintha csak futnám a köreimet! Szenvedek attól, hogy kövér vagyok, hogy nem tudok mozogni, ezért bánatomban fõzök vagy sütök valami finomat, Nem vagyok normális, ez a róka fogta csuka.
Nem is tudom, mit vártam ettõl a topctól, de mindenesetre nagyon jól esik, hogy mindenki ilyen segítõkész, senki nem barmol le, pedig tudom, hogy helyettem nem dönthettek, köszi az eddigi segítséget, de valóban fontos lenne a külsõ támasz, pszichológus, vagy kineziológus.
Egyébként egyszer már fogytam pszichológus segítségével, nagyon jól mûködött, de sajnos, különbözõ okok miatt már nem tudok oda menni , ezért gondoltam, hogy keresek valaki mást.
Amugy en is egeszsegugyi okokbol...elsosorban...aztan felfedeztem magamban a noi ordogot
Szia!
Igazából nagyon nehéz ebbõl kilábalni szakember segítségével, sõt ha már a lelked kezd helyre jönni, csak akkor kezdenek a zabálási kényszerek megszûnni. Legalábbis nálam ez így volt. Igazából még sok minden lehet, mivel én kb 136 kg ijedtem meg nagyon magamtól, mivel addig nem érdekelt, hogy mennyi vagyok. Már elõtte is voltak olyan hetek, napok amikor normálisan kajáltam, de ha jött bármi ami kizökkentett akkor rögtön vissza. Ráadás még hogy nem is kaja hanem édesség zabálás ment, addig míg belém fért.
Nekem az agykontroll tanfolyam sokat segített, meg tényleg egyfajta önhipnózis, hogyértékes vagyok és semmi de nincs mellette vagyi hogy milyen szép lennél ha nem ilyen-olyan lennél. Igazából most november közepe óta lement olyan 20 kg körüli de még minimun a 30 kellene. Nem tudtam külön módszert csinálni, mivel minden normál diéta azzal kezdi, hogy soha ne egyél édességet. Ezt még most sem tudom tartani, de már úgy-ahogy kontrolálom. Vagyis megeszem egy rudit és elég sõt már ki is vált egy ilyen egy-egy kaját, és megadtam az édesség utáni vágyamnak is ami kell. Még mindig félek hogy egy-egy nehéz helyzet után, hogy ismét nekiállok édességet zabálni minden kontroll nélkül.
Remélem ez segít valamit és meg is marad a topic, bár szerintem becenevet kellene változtadnod. Néha kényszeresen kell örülnöm és pozítívat gondolni ésszel és nem hittel, hogy egy idõ után tényleg jól tudjam érezni magam.
De nekem a saját magam megismerésében is sokat segített. Tudod, én akkor is kövérnek tartottam magamat, amikor 70 kiló voltam. Ygy könnyû volt elfogadnom magam 114 kilósan. aztán amikor az elsõ 10 kiló lement és elõször néztek rám az utcán mint nõre és nem mint egy tehénre, kivirultam. Nem tudom, érthetõ-e?Nekem pont azért volt nagyon nehéz lefogynom, mert nem érdekelt. Nem akartam szenvedni azért, hogy vékonyabb legyek. Végül eü.-i okok miatt kezdtem el fogyózni. Megéri!