Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Undorodom magamtól
Létrehozva: 2005. augusztus 18. 13:35
Sziasztok! Segítséget szeretnék kérni Tõletek! Olyan pszichológust keresek Bp-en, aki kóros elhízás kezeléséhez tud segítséget nyújtani. Az elmúlt 3 évben különbözõ okok miatt több mint 30 kg-ot sikerült magamra szednem. A fogyókúrákat nem tudom betartani, abban a pillanatban, amikor leadok 3-4 kg-ot, pánikszerûen elkezdek zabálni, Sorry, de nincs jobb szó rá. Olyan, mintha félnék eldobni a kilóimat. Persze, nagyjából tudom, hogy ez miért van így, de egyedül nem tudok megbirkózni a helyzettel, ezért kérek segítséget. Tudtok ajánlani valakit?
Minden jó, ha a vége jó!
2 üveg bor kettőtöknek azért nem lesz végzetes, legfeljebb jobban alusztok tőle.....vagy gonosz vagyok?
Köszönöm, köszönöm mindenkinek az ünneplést
!!!
Örömmel közölhetem, hogy Zalán megérkezett, no nem egészen hozzám, de a közelbe, tegnap már dumáltunk is egy csomót. A hét végén én sajnos dolgozom, de még fogunk találkozni.
Holnap elutazom egy hétre a Hemához (?!) Igazoltan leszek távol. Irjatok sokat, hogy legyen mit visszaolvasnom.
Undi Bújj elő!!!!
Mérhetetlenül büszke vagyok rád, Proska.
(De én nem kaptam e-mailt.
)
Csókolok mindenkit.
Phű, nagyon pocsék idő volt! Kegyetlenül átfagytam!
Megjött a szakdogám hivatalos értékelése, 100 pontból 100 pontot kaptam rá.......azért erre nem számítottam!
Lányok, ha véletlenül egyszer megint nyár lesz, akkor idén is megyünk egyet pancsizni? Mondjuk, megint a Tisza-tóhoz, az Hemának sincs olyan messze, és fizetni sem kell!
Csatlakozom az előttem szólóhoz!
Csakhát az életgörbék......elég lehangoló, amikor napokig senki, aztán beteszel pár kávét, de az is kihűl, mire valaki idetéved.
A topic is olyan, mint minden emberi kapcsolat: ahhoz, hogy virágozzon, ápolgatni kell(ene).
Ma nagy öröm ért. az opponens, aki egy 86 éves egyetemi tanár a pécsi egyetemen, a HR tankönyvek nagy részének szerzője vagy társszerzője, olyan dicsérő levelet írt a szakdolgozatomról, hogy elbőgtem magam. Nem is tudom megállni, hogy el ne dicsekedjek vele, elküldöm az e-mailetekre.
Zalán olvasta, és annyira azért nem tetszett neki, amitől még jobban elbizonytalanodtam, a konzulens is olyan virágnyelven értékelt "erényének is tekinthető", "igyekezett a HR tanulmányait is beilleszteni", így már ott tartottam, jó, hát legalább egy hármas....úgyse kérdezi meg soha senki.....na, ehhez képest ezek az elismerő sorok - meg az ötös - nagyon kellemes meglepetés volt.
Minden véget ér egyszer, június 19 az államvizsga, és akkor megcsináltam. Most már biztos, hogy négyesnél rosszabb nem lehet a vége, mert amik beleszámítanak, az csupa ötös, csak a kvanti szigorlat hármas, így ha az államvizsga akármilyen rosszul sikerül ( ami csak nem lesz!), az átlag akkor is megvan a négyeshez.
Phű
Nekem is át kellene gondolnom néhány dolgot.
Igazad van!!!
Az ember csak rohan hajtja magát, és hivatkozik a körülményekre, a gyerekekre, erre-arra. Az igazság, azonban a lustaság, a közöny és a kényelem.
Rettegek a szegénységtől, a holnaptól és azt hiszem, hogy a gyermekeim miatt, de.....
Azt már megtanultam, hogy az ember azt becsüli meg igazán, amiért megdolgozott és senki helyett nem élhetjük az életet, de azért megpróbáljuk. (igaz Proska)
Mindezzel csak azt akartam mondani, hogy 2 hónapot nem dolgoztam, mert nem tudtam eldönteni, hogy menjek vagy maradjak. Ennek meg lett az eredménye birtam keresni 127 ezer Ft-ot. Ebből 75 ezer az államé. A többit, meg fel kell adnom különböző csekkeken 150 ezret. A maradékból meg fejedelmien megélek. Vagy nem???
Szétszaladtunk, pedig ennek az egész topicolásnak az az értelme, hogy megismerkedtem néhány nagyon kiváló emberrel és nem szeretném elveszteni öket. Fontosak a számomra és érdekel, hogy mi van velük. Szóval szeretném, ha továbbra is beszélgetnénk esténkét és időnként találkoznánk és jókat röhögnénk a bajainkon és a másik bajain.
(Mert ha nem is a legszebb,de mindenesetre a legöszintébb öröm a káröröm
)
Pusszantalak titeket: Undi, Masha, Kirina, Kicsig, Hema és Proska és mindenki, aki olvas minket.
akit illet, vegye át
Kedves Zsuzsi!
Le a kalappal, ahogy Zalán már írta. Én 56 éves vagyok, a fiam 20, de novemberben abbahagyta az egyetemet, muszáj egy kicsit terelgetni, mert nem találja a helyét. Na meg júniusban fejezem be a sulit...
De egyébként én is úgy érzem, ideje egy kicsit elgondolkodni a folytatáson, mivel az egész életem a folytonos aggódásból állt, pedig a bekövetkezhető rossznál sokkal rosszabb az attól való félelem....
Mi volt a vállalkozásod? Mintha egy teázóra emlékeznék..? Bocsánat, ha tévedek. És mi az a tapasztalat, amit át tudsz adni? Persze, a szereteten, törödésen és a napi teendőkön túl?
szélyel ........ Ekkora szarvas hibát! Bocsánat... Talán Erdély miatt volt, de természetesen széjjel
Szia Proska!
Hosszú a történet, de röviden annyi, hogy a vállalkozásunk úgy ment csődbe ahogyan az kellett. Okok? Az emberek közönyössége, érdektelensége a "kultúra" iránt, a gazdasági helyzet, családi okok... stb. Szóval a t....köm tele lett a világgal. Évek óta ismerem az alapítványt, akartam is keresztgyereket, de a körülmények mindíg valahogyan elsodortak ettől. Most meg egyik napról a másikra szinte, felpattantam a vonatra és ott voltam. Életem legmeghatározóbb élménye volt. A gyermekek egy dolog, hogy közöttük lehettem, de a személyes problémáim megoldására szinte óráról órára döbbentem rá. Senki és semmi nem kellett hozzá, csak a "hely" (Déva), a templom és Csaba testvér elmélkedéseinek hallgatása. Megerősödve tértem haza, de hamarosan megyek vissza egy, vagy akár több évre. Nem való nekem a mostani világ. A munkámért szállás étel... némi zsebpénz a személyes kiadásokra, és nagyon nagyon sok szeretet oda-vissza a gyermekektől.
Ennyire egyszerű ez, és jelenleg ennél bonyolultabb dolgokra nem is vagyok sem képes, sem hajlandó.
Isten befogadása teljesen az életembe egy nagyon nagyon jó érzés. 55 éves vagyok, a gyerekeim önjáróak... Életemben először dönthetek saját életemről.
Ennyi. Remélem a sok-sok tapasztalat, - kicsit nagyképűen mondva - a felhalmozott tudásom egy egy témában hasznára lehet az alapítványnak és persze közvetlenül annak a közel 2000 gyermeknek, aki most ott él az otthonokban szerte szélyel Erdélyben.
Hát kb. ennyi.
Aktivitás ohh...
vagy
vagy
vagy
???
Ugye nincs semmi rossz, csak lusták vagyunk????
Szia, Zsuzsi!
Az e heti Helyi Téma címoldalon hozta "Kiszeretni a Jót" címmel a dévai kezdeményezést, missziót. Tényleg szívszorító.
Hogy kerültél oda?