Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anya-lánya konfliktusok
Létrehozva: 2005. augusztus 12. 11:14
Sziasztok!
Mit kell tenni olyankor, mikor valaki nem bízik a saját anyjában? Egész gyermekkorom alatt csak veszekedett, kiabált, mi voltunk az "átok a fején". Ha meg kedves volt és beszélgettünk, késõbb felhasználta a mondott dolgokat és vagy kiforgatta, vagy felhánytorgatta, felhozta a veszedekésekkor.
Most már megbocsátottam neki és beszélõviszonyban vagyunk, szoktam haza is menni, de nem tudok közlékeny lenni vele. Most is ugyanazt csinálja: ha elmesélek neki valami fontosat, késõbb százszor elõszedi és persze, módosított változatban. Ma felhívott, és panaszkodott a telefonba, hogy úgy viselkedek vele, mint egy idegennel, mert nem bírok semmit mesélni magamról.
Ti ezt hogy oldanátok meg? Hogy lehet jóban lenni valakivel, anélkül, hogy közel engednéd magadhoz?
és ezt addig nyomja, míg rá nem adok egy bundát a gyerekre, csak hallgasson már el!!!!
tudom nem kell mindenben egyetértenünk, de nem képes kijjebb nyitni a szemét a megszokottnál, s ezt olyan nehéz elfogadni
Hasonló a helyzetem,mint a tied,csak azzal a különbséggel,hogy mi nagyon jó viszonyban voltunk az anyámmal.Miután megszületett a fiam azóta bármit teszek vagy mondok kiforgatva kerülõúton jut vissza hozzám,persze nem köze van igazsághoz.megbántott,elfordult,meghazudtolt és nagyon csalódtam benne.Odáig már eljutottam,hogy nem sírok ha rágondolok,de kimondhatatlanul fáj,hogy az anyám nem is kiváncsi ránk.
Igen, õ tévedhetetlen. Még akkor is letagad valamit, ha négyen állítjuk, hogy: de igen, ezt mondtad. És azt mondja: ééénn???
Apám azt is csinálta egyszer, hogy leíratta vele, amit mond, de azt is letagadta. Azt mondta, azt nem õ írta. (hehe)
Nem lehet "megoldani", Muki! A probléma kitart egész életetekben. Tudomásul kell venni, hogy ez van.
Az én anyám - nyugodjék békében - annyi kisebb, de inkább nagyobb "bûnt" követett el ellenünk és az egész környezete ellen, hogy az ismerõseink egyfolytában azon csodálkoztak, hogy felnõttként egyáltalán szóba állunk vele. Érdek nélkül, l' art pour l' art ugrasztotta egymásnak az embereket, és ez csak az egyik ártatlan szórakozása volt.
Én nem tudom, hogy ez anya-lánya konfliktus-e, ha valakinek ilyen a természete, akkor minden kapcsolatában így viselkedik.
Valóban az udvarias távolságtartás a legpraktikusabb magatartás. Kb. úgy kell beszélni vele, annyit mesélni, ahogy és amennyit egy átlag kolleganõnek mesél az ember a magánügyeirõl. Persze, ha neki van szüksége valamire, akkor az ember úgyis segít, mert "mégis csak az anyja".
Szerintem azért az normális, ha néha olyan vagy, mint õ... Elvégre valami közötök csak van egymáshoz! Nálunk a nagymama volt elviselhetetlen, édesanyám egy fokkal jobb, de õ is tud borzasztó veszélyes lenni.... És persze bennem sem hígult még fel kellõképpen ez a vérvonal. Ezzel kapcsolatban csak az a teendõ, hogy nagyon figyelsz, mi az, ami Téged zavar benne, és amikor érzed, hogy hasonlót készülsz tenni, átkapcsolni másik frekvenciára és egész másba belekezdeni. Próbáltad már, hogy pl. vita közben mondasz valami egészen oda nem illõt, akkor, amikor éppen kezdenél ordítani? Jó esetben annyira meglepõdik, hogy elkezd a másik dologról beszélni. és tényleg csak annyit mondj el anyukádnak, amennyit feltétlenül szükséges. Beszéltesd inkább õt. Egy bizonyos kor után mindenki szívesen panaszkodik a testi bajaira..
Kitartást kívánok hozzá!
Szia tesó! Én tényleg ikrek vagyok... de csak horoszkópilag
És te már megbocsátottad neki a régi sérelmeket?
Nálam volt egy fordulópont: egyszer náluk voltam, ittunk is, és egy csomó mindent felhánytorgattam nekik, amire a válasz: nem tudjuk, mirõl beszélsz. Akkor valami történt, mert azóta nem hánytorgatok fel semmit még gondolatban sem, valahogy elmúlt.
Szia!
Nekunk a nagymamam ilyen. Amikor beleptunk a teenager korba velem is meg a tesommal is az volt, hogy amennyiben nem szamoltunk be mindenrol reszletesen, akkor maris volt a rumli, hogy jaaaaaj, mert ti csak titkoloztok..
Na, a tesom haboruzott is eleget veluk, most is azt teszi. En masik modszert valasztottam. :P
Elmondtam mindent, apro reszletekig, de csak azt, ami semmi "veszellyel" nem volt ram nezve. Tehat a lenyeg, hogy CSAK olyat mondj, ami tulajdonkeppen kevesbe lenyeges, de lefoglalja az anyud agyat, es tud rajta gondolkodni, kitervelni es tudja, hogy a bizalmasod!
Ez persze csak reszben igaz, de ha megfelelo informacioval latod el, akkor nem fogja erdekelni amit nem tud meg amit nem mondtal el, mert azt fogja hinni, hogy tud mindent rolad. Ez egy piciket csalas, de vannak csaladtagok, akikkel csak igy lehet banni..
apával meg nálunk ugyanez a helyzet4
mondom h ikertesók avgyunk
Hát ez a módszer olyan lavinát indítana el, amit nem merek megkockáztatni.
Igaz, hogy az igazság is mindig hasonló lavinákat indít...
Igen. Persze, én is, mint mindenki, azt gondolom, én ezt biztos másképp fogom csinálni...
A legrosszabb, mikor a párom azt mondja: "olyan vagy, mint anyád".
Néha tényleg olyan vagyok...
Ja, a nagyanyám nálunk is külön eset volt. Aztán megszelídült idõvel. Hátha nálatok is van remény.
Mi próbáltunk a kedvében járni. Mindent ráhagytunk. Szerencsére, nem laktunk egy házban, akkor mentünk hozzá, mikor akartunk.
Szia! Nekem hála Istennek nincs ilyen tapasztalatom, de a józan eszem azt mondja, hogy szeresd diplomatikusan. Ergo mondj annyit és úgy, amennyit nem tud úgy kiforgatni, hogy árthasson vagy a lelkivilágodba taposson. Ha csak tényket közölsz, abból nagy baj nem lehet.
Meg próbálj semleges dolgokról beszélgetni vele. És a legjobb, beszéljen õ. Meséljen õ, hallgasd meg! Az együttlétetek 90%-a róla szóljon. Egyrészt mindenki szeret magáról beszélni és így jó élményként raktározza majd el, másrészt könnyen kivéded, hogy túl sokat mondj magadról, amit aztán a fejedhez vághat és kifigurázhat.
Jó, hogy kezelni szeretnéd ezt a helyzetet! Remélem, sikerülni fog!
Mindig arra gondolj, te is leszel anya.