Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Boldog kutyák
Torolt_felhasznalo_529739
Létrehozva: 2005. augusztus 12. 10:54
Sziasztok Kutyabarátok! 
Érdekelne a véleményetek, hogy mitöl lesz kedvencünk boldog kutya? Ti mit tesztek ennek érdekében? Mit jelent egy álat számára a boldogság? Honnan tudhatom, hogy boldog-e? Hogyan bizonyíthatom kutyám felé, hogy szeretem?
Talán nagyon szentimentálisak a kérdéseim, de kérlek ne vegyétek zokon. Ami érdekel, az egyfajta szeretet-kommunikáció, aminek biztosan megvannak az alapjai, csakúgy, mint a kutya nevelésének.
Várom a véleményeteket!
Nálunk pont a póráz nélküli sétálással van a gond...
Hétvégén kivisszük a kutyákat a telekre, és jó sokszor leviszem õket pancsizni a Dunára.
Brúnóval nagyon nehéz így sétálni, mert minden gyermekes családhoz és az összes kutyához is társul, és eszébe sem jut, hogy velünk indult el.
Továbbá mi bekanyarodunk egy utcába, de ha õ egyenesen szeretne továbbmenni, hát továbbmegy.
Szóval vagy használom a flexibilis pórázt, vagy rohangálok a kutya után.
Ha épp semmi izgalmas nincs (se kutya, se gyerek), akkor szépen behívható.
Ja és nagyon édesen úszik mindkettõ. Imádják ha bedobok egy botot a vízbe, és õk kihozhatják.
Igazi kis karakterek!
A múltkor taliztam egy pekingi fanatikus gazdival, akinek szintén pekingije van. Jót lelkendeztünk a pekingik hüségéröl, plüssmacis bújásáról, meg arról, hogy hiába aprók, tüzbe mennének a gazdijukért!
ALig várom, hogy feltöltsek egy-két képet a kedvenceimröl, hogy mindegyiköjüket lássátok!!!!
Apukámnak is foxija volt! Ö is kifejezetten makacs volt, viszont még nagyobb mókamester!
Volt egy kedvenc széke az ablaknál, onnan "csevegett" a szomszéd kutyákkal...
Izgett-mozgott állandóan, mégis olyan kis finom lelke volt, lehetett szeretgetni is, nemcsak csiklandozni! Reggel azzal ébresztett, hogy nyalta a képemet!
Szófogadó?...hááááttt, izé...szal akkor szótfogad, ha olyan kedve van...ha nincs akkor nem :-) "Apjára" jobban hallgat, én a játszótárs vagyok neki inkább.
Amit sikerült elérni nála (3.5éves) poráz nélkül sétál (nem kertesben lakunk, sajnos:-(() megáll, ha vége a járdának és megvár...egyébként nagyon okos (nemhiába az én kutyám:DDD) legtöbbször virágnyelven kell beszélnünk elõtte, mert mindent megért :-)
...és más kutyát nem viselne el maga mellett, már próbáltuk...de nem ment :-((((((
Persze, hogy láttam, csuda aranyos. Süti mennyire szófogadó?
Nekünk sokféle kutyánk volt már, de makacsságban eddig a Brúnó - foxi viszi a pálmát.....
Különben meg egy édes plüsskutya, imádja a szeretgetést.
Sziasztok :-)
Taskob: nagyonnagyon szép a foxid
egyszerûen tünemény!!! láttad Sütikémet????
Szia!
Micsoda nyerö páros!!!!
Szerintem is jobb, ha több kutya van, mintha egyedül van... Legalábbis, ahol a gazdik nem tudnak mindig otthon lenni... Nekünk a cicák is párban szeretnek lenni. Tavaly szeptemberben kaptunk 2 helyröl 2 kiscicát, olyanok lettek, mint a testvérek. Sajnos egyikük kiszökött a házból a kertbe, a kertböl a szomszéd kertbe.....és ata sem jött haza. Pont ezért nem engedtük ki soha öket!
Most pedig a testvérkéje egyedül van és olyan,d e olyan magányos!!!! Nem is eszik, és szeretethiányos, mert nincs pajtikája már...
Sziasztok!
Feltettem néhány képet a mi Kedvenckéinkrõl....
Egy 5 éves vizslánk (Bence), és egy 2 éves foxink (Brúnó
van.
Szerintem a megfelelõ törõdéstõl, szeretettõl lesz boldog egy kutya
És kell persze elegendõ, és fincsi táplálék; sok fülvakarás, nagy séták; szerintem fontos egy kutyatárs is, ha a gazdi dolgozik, akkor se kelljen unatkozni.......
Sziasztok!
Nos, visszatértem a kutyasétából!
Közben meg is ismételtem, meg dolgoztam rengeteget, azért nem vboltam ily sokáig! 
Ma voltunk Édesanyámmal és Húgommal az állatotthonban... Rengeteg puszit kaptam...
De nagyon-nagyon sajnálom az ott élö állatkákat!
Van egy gyönyörüszép retriever, akinek csak 3 lába van! És egy fiatal, szép pumi! És rengeteg keverék! 
Gyönyörüek voltak! És milyen imádnivaló kölyköcskék vannak!!!!!
Mikor hazaértünk, hálát adtam az Égnek, amiért a mi kutyusaink itthon vannak és nem ott!!!
KOPP_KOPP_KOPP!
Az az igazság, hogy nem akartam,hogy szenvedjen!!
Az azért megnyugtat némileg,hogy tudom, hogy boldog kutyus volt amíg velünk volt.
A kölyök németjuhász nagyon-nagyon édes.
Sajnos amitõl tudom, hogy boldogabb lenne és nem tudom neki megadni az az, hogy ne legyen annyit egyedül.
Szerintem egy kutya akkor boldog, ha nem unatkozik, ha foglalkoznak vele, ha érzi hogy a gazdi szereti és õ is szeretheti a gazdit. Sajnos sok olyan kutyát ismerek, akikkel egyáltalán nem foglalkoznak, az ilyen kutyákat csak szeretetkoldusoknak hívom. Ezek azok a kutyusok, akik folyton ott vannak amint egy símogatást remélhetnek és szinte követelik hogy simizd õket. Úgy sajnálom õket.
Bizony örökmozgó a drága Süti-foxi
csakis olyan embernek ajánlok foxit, aki maga is heves temperamentumú...nyugodtabbaknak nem ajánlott!!! 
De sokat is megyünk vele nagyon, napi 4*félórát sétálunk és még egy óra lasztizás az udvaron és játék a kisbarátunkkal ( egy 12KG(!!) bisont hava. )..de hízik a májam, amikor az állatorvos azt mondja, h nagyon erõs a szíve és masszív az egész eb és csupa izom a sok mozgástól:-))))))
Remélem még 7fõn is meglesz a topic...akkor jövök újra.
Sziasztok és jó kutyázást mindenkinek a 7végére
Akkor szerencsés, hogy ilyen jó gazdira talált! Puszilgasd meg az én nevemben is!
Az én kutyimnak is rosszabb sorsa lehetett volna, ha nem hozom el az alomból. Egy szegény relatíve szegény családnál született, ahol még 4 kölyök vizsla, 2 felnõtt vizsla és egy idõs hosszúszõrû keverék is maradt. Szerették a kutyákat, de nem voltak oltva, bolhásak voltak, máshogy viszonyultak a kutyadologhoz. De a szívük különben a helyén volt, csak nem tudták, hogy ezt lehet máshogy is. De neki most aztán jó dolga lett, és néha vissza is él vele, de azért imádom.
Csóválja a farkát
Sajnos az én kutyusom tavaly meghalt, de imádtam, és boldog kiskutya volt.
Volt hogy sírtam az ágyamon, és odajött elém böködni, meg nyüszögött, aztán odahozta a kedvenc játékéát és az ölembe tette, hogy ne sírjak már. Imádtam!
Most megyek kutyát sétáltatni!
Ha visszajövök, válaszolok mindenkinek! 
Puszi! És üdv a Legjobb Barátoknak!!!
Szia! Szerintem tuti, hogy boldog! De gyönyörü! A
pukámat és kutyusát juttatja eszembe. Ma már egyikük sincs itt...
Süti is örökmozgó? De drága lehet!
Szegény Dorka!
Nem tudom, Viki, hogy lenne- e eröm egy ilyen döntéshez!
Nálam egy picit más a helyzet:
A németjuhász Jimmykémet, a barátaim „arisztokratának” nevezték el. Õ, egy „magányos farkas” típus volt. Nem rohangált a többi kutyival, csak szépen komótosan fekudt /ült mellettem, és nézte õket. Sose kapkodott a kaja után. Megválogatta kivel barátkozik. Engem megvédett sokszor, de sose harapott meg senkit, csak ieszgette az embereket.
Maci /bullterrier/ imád mindenkit: embert, kutyát, macskát, tyúkotJ. Egy igazi „bújós mamakedvence” Ha tehetné napi 24 órát az ölembe tartózkodna. Szerintem a szomoru múltja miatt ennyire szeretetéhes. Kicsikém 1 éves koráig kapott egy pár pofont az életétõl. LAz enyém akkor a legboldogabb, ha kirándulunk és rohangálhat, szaglászhat, amerre kedve tartja... Játszani, birkózni is szoktunk, ha ilyenkor látna egy nem-kutyás, amint hentergünk Betyárral a szoba közepén, valszeg teljesen hülyének nézne...
Továbbá boldog, mikor a konyhában sertepertél fözés közben, mikor ellopkodja a koszos zoknikat, mikor elássa a kikunyerált kenyérsarkot, mikor hazaérünk, stb, stb...
Akit érdekel, feltettem néhány képet...
a mienknek a lába fáj. néha..... és hihetetlen fájdalmas a tekintete is. aztán néha jól el is felejti. a múltkor nem akart kaja elõtt leülni, kb. 20 perc könyörgés után sikerült csak. De csak nekem! aztán a párom vacsizott, érdekes módon szó nélkül melléült...
hajaj!!! Rumlikutyám annyira tud szimulálni, színészkedn, h az hihetetlen!!! és én hülye mindig bedõlök neki...
pl. a legutóbbi: vhogy kiszökött a drága, és átment a szomszédhoz, a kecskékkel akart volna játszani. csakhát a kecskék gondolom halálra rémültek a feléjük száguldó vérkutyától, és az egyik védekezett
megsebezte Rumlicskát, de nagyobb volt a füstje, mint a lángja. bent a házban lefertõtlenítettem, megpuszilgattam. olyan kis megszeppentke volt. ilyenkor még a füleit is másképp tartja 
szal megvert Rumlikutya bent a házban "halálosan megsérült" kutya szerepét játszotta!!! sántítás, sírás-rívás, minden volt..
aztán elment a kerítésünk elõtt egy ismerõs kutyi, és uzsgyiiiiiiiiiiii Rumli szaladt hozzá puszilkodni, hirtelen minden baja elmúlt
