Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A férjem beleszeretett
Létrehozva: 2005. augusztus 6. 17:48
egy másik nőbe....
Gyanítom nem egyedi eset...De nem találtam meg a topicot és szükségem lene a bátorító szóra.
Szóval ki hogyan élte meg, hogyan élte át és túl?
Én ma elzavartam (eddig elvileg próbáltuk rendbehozni de ma rájöttem pár olyan hazugságra ami nálam végképp betette a kaput)
Sajnos a lelkem mélyén azonban reménykedem, hogy ha vége ennek az őrületnek visszatalál hozzánk (sajnos kisgyerek is van a történetben).
Visszatalált valakihez a párja így? Sikerült ezt túlélniük?
Most megpróbálok enni valamit mert csont és bőr vagyok, mire visszajövök talán valaki lelket önt belém:)
Gyanítom nem egyedi eset...De nem találtam meg a topicot és szükségem lene a bátorító szóra.
Szóval ki hogyan élte meg, hogyan élte át és túl?
Én ma elzavartam (eddig elvileg próbáltuk rendbehozni de ma rájöttem pár olyan hazugságra ami nálam végképp betette a kaput)
Sajnos a lelkem mélyén azonban reménykedem, hogy ha vége ennek az őrületnek visszatalál hozzánk (sajnos kisgyerek is van a történetben).
Visszatalált valakihez a párja így? Sikerült ezt túlélniük?
Most megpróbálok enni valamit mert csont és bőr vagyok, mire visszajövök talán valaki lelket önt belém:)
Persze, most nyilván nem úgy szeret! De attól még szeret, nyilván most másba "szerelmes", de vajon meddig.
MIndegy, nem is ez a lényeg, ezt most nekem is túl kell valahogy élnem, mivel együtt lakunk most így elengedni nem tudom.
Majd ha különköltöztünk, akkor elkezdem a saját életemet építeni, de addig igenis harcolok
én úgy gondolom, a szeretetért nem lehet harcolni.
és abban viszont a világ végén sem fogok hinni, hogy valaki engem szeret, de máshoz jár. Nekem ez nem szeretet, egy párkapcsolathoz legalábbis kevés.
A nõ tutira az ellenségem, mert az egy dolog hogy nem éltünk jól, de hogy most itt tartunk, az az õ praktikájának, taktikájának és behálózásának az eredménye. Nem feltétlenül akarom már (sõt) hogy visszajöjjön hozzám, de akkor sem hagyom, hogy ez a nõ ilyen könnyen szemét gerinctelen módon átgázoljon egy családon és a kisfiamon!!!! Mert nem csak a férjemet vette el, hanem a gyerektõl az apját. Hisztivel, zsarolással elérte most is, hogy ahelyett hogy a férjem a fiát vigye a tüzijátékra vele legyen. Ez az ember most nem a férjem, teljesen ki van fordulva magából. Ez is a kis drágának köszönhetõ. Azt meg hogy a férjem már nem szeret nem tudom ilyen konkrétan kijelenteni, mert akkor nem akarna még mindig nekem is megfelelni.
Egyébként nem reménykedek én most semmiben, csak abban hogy visszakapják mindketten a sorstól amit most csinálnak.
De most ideig-óráig mindnképpen együtt kell még laknunk, így nem tudok önálló életet kezdeni, úgy hogy a drága férjem csinálja amit csinál.
Már abban sem vagyok biztos hogy szeretem, hiszen mindent megtesz annak érdekében, hogy minden érzést kiöljön belõlem.
De harc nélkül akko sem engedem át másnak a férjemet
1. mennyiben lesz jobb életed, ha a nõ kirúgja a férjedet? max visszamegy hozzád, mert kényelmes. ettõl te boldog leszel? (ráadásul, már ne haragudj, de az sem biztos, hogy akkor minden rendbejön)
2. szerinted te nem érdemled meg, hogy olyannal élj, aki szeret? miért olyanra vágysz, akinél vége?
Nem is az, h ez valahol önzõség, hanem egész egyszerûen halott ügy. Elhiszem, hogy nehéz belátni, de így most heteket és hónapokat vesztegetsz el valamiféle reménykedéssel, ahelyett, h elkezdenéd az életedet újraépíteni.... És azt is elhiszem, hogy valahol az egy ok, hogy TE SZERETED, de egy párkapcsolathoz édeskevés...
Sziasztok!
Azt hiszem tegnap a csaj kirúgta a férjemet, teljesen ki volt borulva, világvége hangulata volt, azt mondta aegy rakás szar az élete, persze nekem nem mondta el mi a baj. De este jöttek a kis sms-k, és a férjecském arra hivatkozva hogy magányra van szüksége elhúzta a csíkot... ÁLlítása szerint 2-re ért a szállodába (sms-t írt) majd ma reggel már hat órát mondott. Szóval ment a kis macájához kibékülni....Kiváncsi vagyok a csaj taktikából rúgta -e ki, hogy végre hagyjon ott minket a bánatba, vagy egyszerûen tényleg csak eldurrant az agya? Bár az elsõ verzió valószínûbb. Eddig tartott a türelme
Kiváncsi vagyok mi lesz most, a férjem vasárnapig nem óhajt hazajönni...
De jövõ hét végén velünk tölt el 3 napot. Szóval kezdem azt gondolni tényleg nem normális.
Jaj hogy mennyit tudunk segíteni egymásnak. Nagyon sokan sok mindent ugyan úgy reagálunk le. Nálunk páldául a férjem fordult jóshoz végsõ kétségbeesésében.Ami elõször nem a kettõnk életére vonatkozott hanem más temészetû volt,aztán elment akkor is mikor kettönk között történtek a bajok.Sosem hittem volna, hogy ilyen irányból kér segítséget.Én a pszichiátert választottam, õ a jóst
)
Lányok, nem itt írta valaki hogy kínjában elment látóhoz és õ mindent vázolt a jövõre nézve?! MIt nem adnék ha tudnám pár kérdésre a választ.....(Akár pozitív, akár negatív)
Semmiképpen sem röhöghet körbe. Ha ilyet tenne, akkor azonnal fordulj máshoz. Neked kell érezned, hogy szükséged lehet-e rá. Nálam nem volt kérdés, én nem voltam képes ellátni az anyai feladataimat. Vannak depitesztek szerintem a neten is, ami célzott kérdésekkel vezet rá, hogy az lehetsz-e.
Egyébként is inkább olyat keress, aki mindkét területen (pszichológia-pszichiátria) dolgozik, mert a két terápia együtt hatásos. Ha egyáltalán kell a gyógyszer, mert az sem biztos egyáltalán. A pszichiáter hajlamos lehet elintézni a dolgot gyógyszerrel, de nem néz a dolgok mögé, így nem is lehet hatásos.
Voltak nálunk is krizis helyzetek, és ebben mindketten hunyók voltunk, sõt még azt is ki merem mondani, nekem nagyobb részem volt benne. És ezzel szembe kellett nézni, mert csak akkor lehet változtatni.
Mert sajnos még mindig szeretem, és hiszem hogy élhetnénk mindketten nagyon boldogan együtt. Sok mindent rosszul csináltunk mindketten, elrontottuk a dolgokat, olyan játszmát játszottunk, ami mindkettõnknek rengeteg fájdalmat okozott. Én tapasztalatlan voltam és nagyon fiatal, nem jó kezeltem a dolgokat... De én vele tudnék nagyon boldog lenni (persze változtatásokkal) és õszintén hiszem hogy én is boldoggá tudnám õt tenni, mert rengeteget rágódtam, gondolkodtam, és nagyon sokáig nagyon boldog volt velem!
Ez a dolog nagyon is mûködhet ha mindketten teszünk érte.
(Magányos nem sokáig lennék, mert pasit bármikor találok magamnak, de én a férjemet szeretném, a gyermekem apját visszakapni)
Didad! Miért akarsz visszaszerezni egy olyan pasit, aki már nem szeret?
És akivel te sem voltál boldog már évek óta?
Miért kell mindenáron erõltetni azt, ami nem mûködik?
Nem csak a magánytól való félelem motivál téged? Válaszolj õszintén!!!
JA és pont most mondta hogy egyre inkább távolodik tõlem és egyre helyesebbnek érzi a döntését. (KIkére magának ha azt eltételezem a másik nõ manipulálja...Ne is szóljak egy rossz szót rá. Holott nem mocskolom cask elmondom amit én látok. (Pedig okom éppen lenne rá
Szóval a csaj nem tudom mit csinál, de ügyesen csinálja, jól ülteti a bogarat a fülébe. Csak ott sceszi el a taktikát hogy hisztizik és követel már most.
Ismerõs a probléma... de ez megváltozhat. Ehhez kellett a szakember. Hidd el, elõször magadat kell helyrehozni, ezt a boldogtalanságérzetet kell megszüntetni. A többi vagy jön magától, vagy képes leszel új életet kezdeni.
Miramar
Húúú, már az elején valahol leírtam. Szóval nem szerettem, nem becsültem eléggé, mindenben a hibát kerestem, nem volt semmi elég jó , a saját boldogtalanságomat rá vetítettem ki.
Röviden ennyi
A kilód az csak kifogás. annyiban lehet szerepe, hogy Te érzed úgy, hogy ettõl rosszabb lettél, és ez meglátszik a viselkedéseden.
Nem az a lényeg, hogy kimossa-e a mosógép az Õ cuccait is, hanem az, hogy ez egy kényelmes megoldás, és ezzel is kíméled a barátnõd. Bolondság. Rossz duma, hogy kicsi a lakás. Hányan élnek 1 szobába, gyerekkel, és mégis elférnek?? Nehogy már bedõlj ilyen szövegnek. A kilókról meg annnyit, hogy én 165 magas vagyok. Fénykoromba voltam 50 kiló 2 gyerek születése után. Aztán megszültem a 3 leányzót, meg közbejött még egy-két probléma, és hopppsz felszaladtam 86 kg-ra. Tudod én voltam béna és sánta is. De attól még én vagyok!!!! És akkor is, amikor bottal jártam, tudtam, hogy ki vagyok. Te sem vagy kevesebb senkinél. Neveled a gyerekeidet, éled az életed. Gondolj bele, ha fordított lenne a helyzet, vajon mindezt végigcsinálná melletted a férjed? Az, hogy segít anyagilag, meg úgy gondolom ép eszü emberek között természetes. Uganis a gyerekeknek 2 szülõje van. Van anyukájuk és apukájuk. És ezt a felelõsséget, egy életre vállaltátok mindketten.
Értem amit mondasz és véghez is viszem majd de még idõ kell ahoz hogy feldolgozam a tõrténteket és én is új életet kezdjek de sajnos nehéz lesz mert minden barátunk családos nem tudok kivel eljárni és nem tudom hogy fogok uj barátokat szerezni.